A portréfilm azt igyekszik bemutatni, hogy Márai miképpen próbált otthonra lelni önkéntes emigrációja első állomásán, Nápolyban. Követi azokat a helyeket, melyekben leginkább kedvenc budapesti helyszíneire ismert: a Rózsadombra, a Margitszigetre. Márai az önkéntes emigráció vállalásával tiltakozott a szovjet megszállás ellen. A II. világháború után nagy szegénységben élő, de nemes lelkű, emberséges nápolyiak iránti szeretetéről vallott az olasz nyelven 2010 karácsonyán megjelent San Gennaro vére című regényében, a Naplókban pedig aprólékos képet rajzolt a korabeli városról. " Ez a három és fél év Itáliában, a Posilliopon életem legnagyobb ajándéka volt. Mindent szerettem itt, és tudtam, hogy a maguk módján ők, a dél-olaszok is elfogadtak engem."
Köztudott, hogy Márai Sándor napjaink legismertebb és legnépszerűbb magyar írója Olaszországban. Regényeit óriási példányszámban adják ki, a hatalmas sikernek köszönhetően lassan szinte teljes életműve elérhetővé válik az ottani olvasók számára.
A film megismerteti a nézővel Márai ottani életének helyszíneit, megszólaltatja a még élő szomszédokat, ismerősöket, barátokat. A művekből vett részletek segítségével megidézi a nápolyiakhoz fűződő szeretetteljes kapcsolatát. A képet interjúk és korabeli archív felvételek teszik teljessé.