A legtöbb ember Kínában él...

Bakancslistához adom
Folk flest bor i Kina
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott norvég filmdráma, 82 perc, 2002

Értékelés:

27 szavazatból
Szerinted?

Hat fiatal norvég író egymást inspirálva két évig gyűjtötte az ötleteket, majd megírta a kilenc epizódból álló játékfilm forgatókönyvét, amelyet kilenc különböző szakmai hátterű, befutott és kezdő fiatalokból álló rendező-csoport filmesített meg. A cél az volt, hogy megtalálják az ideális közös nevezőt az alkotók (forgatókönyvírók és rendezők), a norvég politikai élet, és a történelem között. A kilenc epizódból álló film a meglepetések sorozata. A történeteket a Norvégiában létező nyolc politikai párt ideológiája inspirálta. A kilenc történet egy vidéki benzinkút körül játszódik, a választások előtti napon. Minden epizód középpontjában a benzinkút áll, ide érkeznek és innen távoznak, vagy éppen itt dolgoznak a szereplők, mint Lasse a benzinkutas, akinek egyetlen vágya, hogy pilóta legyen. Lasse repülés iránti vágya átível az apró, sokszor jelentéktelennek tűnő, bár súlyos következményekkel járó huszonnégy óra történetén.
Bemutató dátuma: 2004. december 23. Forgalmazó: Másképp Alapítvány

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
fourdogs 2015 nov. 14. - 13:50:41
Bocsánat, de ez (még) nem egy doktori értekezés, hadd engedtessék meg PP számára más gondolatainak jelöletlen integrálása. Ez is egy tartalmas elfoglaltság, bár a forrásmû megtalálása még inkább az, és nekem is jobban tetszõ.
feketevipera 2009 máj. 03. - 15:54:31
Valljuk be, nem sok norvég filmdrámával találkozhatunk a mindennapjainkban, és mindenesetre jobb volt ez a film, mint ha Gyõzikét néztem volna. Remekmûnek túlzás lenne nevezni, de meg lehetett nézni. A történetek sokféle dologról szólnak: ott van pl. az elsõ sztoriban az egymást meg nem értõ, egymás mellett elbeszélõ házaspár; aztán láthatjuk a fontos nõt, aki egy baleset következtében teljesen új életet kezd; vagy a (gyaníthatóan) leszbikus nõket, akik mindennél fontosabbnak tartanak egy árva (?) kisgyereket stb. Maga a film is olyan, mint az élet: hol jó dolgok történnek, hol rosszak. Vannak vidám, groteszk, misztikus, néhol morbid dolgok. (Szerintem az egyik legdurvább poén az utolsó epizódban látható, amikor a mocsárban elsüllyedõ férfiak az Internacionálét énekelve odáig érnek, hogy "Ez a harc lesz a végsõ"... Hát igen, az már egyszer biztos.) Vannak a filmben jól és kevésbé jól sikerült, közhelyes etûdök, de úgy vélem, így is görbe tükröt tud tartani a norvég (vagy akármelyik) társadalom elé. Végül is nem volt rossz film, én legalábbis kibírtam.
9/10
travelcsanel 2009 máj. 01. - 03:42:18 9/10
a liberális párt kicsit színpadias, a szocialista baloldal epizód meg elég lapos (persze lehet, hogy nem véletlenül, mert a szervezetek is ilyenek), viszont például a haladás párt egész egyszerûen briliáns (na, itt viszont tuti nincs egyezés). összességében nagyon-nagyon vicces alkotás – ráadásul a maga módján az összes történet boldog véget ér, úgyhogy nem értem, ki és miért filmdrámázta le. a zene is elég izgalmas. keresek is gyorsan valamit ettõl a john erik kaada fiútól…
mickey 99 2009 ápr. 30. - 16:07:43
Szerintem érdemes megnézni ezt a filmet. Nem egy tömegcikk az biztos.
Spooner 2009 márc. 30. - 09:49:09
Szerintem is jó volt ez a film. Végre nem egy tömegfilmet töltöttem le.. és méghozzá európai is.. :-)
Mondjuk néhol unalmas, de összeségében tetszett.. A filmzenék is teljesen rendben vannak.. a tehenes nõt meg meglehetne dugni XD
ELog 2008 máj. 18. - 17:13:36 Előzmény perry
Esküszöm, nem akartam a holografikus képrögzítés alapjaiig elmenni. De azért elég meredek, néhányan biztos halálra unnák magukat az olvasás közben. De majd egyszerûdödök még egy kicsit, és akkor jövök az észrevételeimmel. Úgy tervezem. :)
perry 2008 máj. 18. - 09:40:05 Előzmény ELog
Én hiszek a lézersugárban.:)
ELog 2008 máj. 17. - 16:39:25
Értem a dilemmát, csak egyelõre nem áll össze a válaszom. Illetve igen, csak túlságosan elvont, elméletieskedõ, egyelõre nem tudom egyszerûbben megfogalmazni. Ahhoz idõ kellene. Úgyhogy ettõl egyelõre inkább megkíméllek Téged és a T. olvasóközönséget. :)
perry 2008 máj. 17. - 08:59:28
Kedves Elog!

Természetesen nem baj az élet is lehet jó vagy rossz giccses és drámai ez igaz. Jelen esetben
nem is egységes summázásról beszélek.
Viszont mint egy gyöngysor ha szép és kvalitásos szemekbõl áll akkor azt mondom ez egy mestermunka.
Itt viszont eltekintve 1 2 etûdtõl közhelyekkel és gyengén megvalósított munkákkal találkozom.
Mondom én, akinek ez is baj. :)
ELog 2008 máj. 17. - 03:14:10 Előzmény perry
Bár nem rajongok az ilyen epizódokból összemontált filmekért (nagyon nehéz teljes értékû törtnetet elmesélni ilyen rövid filmdarabokban, gyakran nem is sikerül - ezért is tartok külön figyelemre méltó mûfajnak a jó reklámot), miért baj az, ha az egyes részek különbözõ súlyú és hangvételû témákat elevenítenek meg? (Komolyan kérdezem.) Valahogy a mindennapok sokszínûségét idézik, ahol ugyanígy vannak komikus, kínos, nevetségesen primití és véresen drámai motívumok szinte egymás mellett, és mind az élet részei.
perry 2008 máj. 05. - 14:45:56
A film különbözõ emberek életét követi nyomon néhány percig, majd útjukra engedi õket. Az ilyen töredékes szerkezet esetén mindig fennáll a veszély, hogy nem sikerül egyenletes epizódokat produkálni és ez sajnos most is bekövetkezett. A történetecskék között van misztikus és szimbolikus, de konkrét világpolitikai vagy emberi jogi kérdéseket taglaló is. A tematika és a hangnem sokszínûsége mellett a színvonal is hullámzó, az egészen mulatságos, már-már váratlan jelenetektõl a közhelyes hipergiccsig bárki találhat kedvére valót köztük. A legerõsebb etûd talán a címben szereplõ mondatot is magában foglaló darab, egy sorsjegyárus vak kislány és öccse az afrikai éhezõknek gyûjt, majd az így szerzett pénz csokira költi, miért is ne tennék, tromfolják le a méltatlankodó benzinkutast, az afrikai segélyszállítmányok úgysem jutnak el soha a rászorulókhoz, így legalább két norvég gyerek biztosan jól jár. Hogy melyik a leggyengébb epizód, azt már jóval nehezebb lenne megmondani, a legbosszantóbb viszont mindenféleképpen A nap vége címû Bergman-film alaphelyzetét idézõ tétel, melyben egy orvos találkozik saját fiatalkori önmagával és szembesül. Hogy pontosan mivel is, az ezúttal nem derül ki, ám ez nem nagy baj, hiszen az esetleg felvetõdõ problémára, hogy a legtöbb ember szeretné tudni, mivel szembesülnek az idõsödõ orvosok, a film frappáns választ ad: a legtöbb ember Kínában él. Ha valakinek ez nem elég, utolsó lehetõségként még mindig ott van a svéd mester klasszikusa.