A könnyező mező

Bakancslistához adom
Trilogia I: To Livadi pou dakryzei
görög-német-olasz-francia romantikus dráma, 163 perc, 2004

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Theo Angelopoulos hozzálátott saját Gyűrűk Ura-vállalkozásához: a hatalmas költségvetéssel (18 millió euróból) készülő Trilógia Görögország 20. századi történelmét mutatja be egyetlen nő, Eleni sorsán keresztül. Az első rész, amely a Könnyező mezők címet kapta, 1919-ben indul Odesszában, és a második világháború eseményeivel zárul; a Harmadik szárny 1953 és 1974 között játszódik, az Örök visszatérés pedig az idős Eleni visszaemlékezését és unokáinak történetét mutatja be.

A "Könnyező mező" korábbi filmeknél erőteljesebb drámai indulat, romantika és tragikum találkozása jellemzi Angelopoulosz alkotását, a Könnyező mezőt is, amely gigászi project része: Görögország első számú rendezője három, egyenként háromórás filmeposzban kívánja feldolgozni hazája vérzivataros múltszázadi történelmét 1919-től az ezredfordulóig. A Trilógiát nyitódarabja, amely az első 30 évet öleli fel, máris az ország filmgyártásának eddigi legdrágább produkciójává tette: a film kedvéért többek között egy egész falut építettek fel egy tómederben, majd lakók százaival népesítették be. Angelopoulosz, akárcsak a legtöbb elvhű modernista őszintén hisz a nagy történetekben, filmjeiben az egyén sorsa alapvetően a társadalmi változások személyes leképezését jelenti: hősei ezért inkább tekinthetők szimbolikus figuráknak, mint hús-vér lényeknek. A Könnyező mezők központi alakja, Eleni egyfajta modern Szép Heléna, szenvedő tragikus hősnő a szörnyű testvérháborúk frontvonalában - megpróbáltatásai azonban épp a mitikus arányok miatt veszítik el direkt érzelmi hatásukat. A néhol már modorosan hosszú beállításokon történelmi tablóképekként vonulnak fel az életút állomásai, a dialógusok ismeretlen irodalmi szöveggyűjteményekből összeollózott mélyértelmű idézetek érzetét keltik - mintha csak csodálatosan megkomponált színházi előadást figyelnénk egy igen távoli kakasülőről. Semmi árulkodó premier plan, vagy intim kisszekond: Angelopoulos szemet gyönyörködtető filmje precíz és távolságtartó, az életművét korábban átható gyengéd melankólia hűvös intellektualizmusba fordult.

Stáblista:

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
verdeleth 2008 nov. 10. - 21:33:18 Előzmény Helios
Értem mit mondasz Angelo filmjei sok szempontból nagyon hasonlóak és sok a dráma benne Furcsa, de nekem ez a filmje nem volt annyira tömény, mint más filmjei. Az, hogy sokan meghaltak, nem biztos hogy lezárja a filmet, igazából nem sokat tudni a trilógiáról. De elfogadom a véleményed, ettõl függetlenül ez a filmje is nagyon tetszett, és kedvelem a stílusát Más meg talán a falat vakarja tõle Egyébként ajánlom más filmjeit, hátha azok jobban tetszenek
5/10
Helios 2008 nov. 10. - 01:08:31 5/10 Előzmény verdeleth
Hát. Izé. Nem vagyunk egy véleményen. Az tény hogy a rendezõ zseniális és muszáj más mûveket is látnom tõle, de ez a film már könyörögtem hogy legyen vége. Most fogtam föl igazán hogy mi az "a kevesebb néha több". Mikor a forgatókönyvet írták nem tudom mire gondoltak, de Shakespeare mészárolt le ennyi kulcsszereplõt utoljára egy mûben, de nála kicsit stílusosabb volt. És még e mellé ott van az a szörnyen nyomasztó hangulat. Ebbõl a filmbõl kitelne három különálló izléses dráma de inkább belezsúfolták egybe. Most komolyan...csak írjuk le hogy mégis mi történt ezzel a nõvel az élete során... kicsit sem irreális. És ahogy a végén kezdik mészárolni az embereket, kicsit tönkreteszi a filmet. Már a faluban is mikor az apja temetése van éreztem hogy sok a jóból, de úgy látszik nem volt elég. Szóval valami olyan hibába estek amit én egy amerikai filmnél éreztem még csak ...nagyon nagyon drámai akartl enni és e helyett ellenkezõ hatást ért el. Talán ez nem tûnik fel tekintve hogy a rendezõ zseniális munkát végzett, olyan szinten megdolgoztatta az érzékeinket mint mások kevesen, olyan képeket és színvilágot kaptunk és mellé zenét hogy az valóban csodálatos, de ez a történet már túl tömény túl gejl...megfekszi a gyomromat. Annyira dráma akar lenni, de annyira. Arról meg hogy Trilógia... hát azt tudom elképzelni hogy EZ egy trilógia feldolgozása elég logikus lenne, ilyenkor sokszor elõfordul ilyesmi, hogy csak a fontos elemeket akarják kiválogatni és nem töltik fel köztes részekkel ahol kicsit megnyugodhat az ember, de ha ez nem így van és nem egy trilógiából készült hanem egy elsõ rész...akkor mégis mi lesz a kettõ? Sír 90percet a nõ a holttest fölött? Legyilkoltak minden szereplõt. Szóval nekem kicsit csalóds volt, de az operatõr, a zeneszerzõ és a rendezõ munkája az kiemelkedõ volt és a színészek is eléggé ott voltak, szóval látszik mennyit számít egy forgatókönyv.
verdeleth 2007 júl. 12. - 12:35:37
azt tudom hogy a többi még nem készült el, de remélem lassan elkezdi A Könnyezõ szerintem legjobban az Odüsszeusz tekintetére hasonlit. Bár nem láttam a korai filmjeit (kiv a Méhész) de nekem az Örökkévalóság is nagyon tetszett. Bár nem annyira a történelemmel foglalkozik, inkább individualitás van kiemelve, de az albán gyerek szállal azért ott van az Odüsszeuszra jellemzõ szomorú történelem érzete is. Azzal sem értek egyet, hogy a nagy történetet kamarajellegûvé tesz Angelopoulosz. Egy az hogy egy ország történelmét le lehet forgatni dokumentumfilmben Egy dráma pedig arról szól hogy egy dolgot, történetet valakinek (vkiknek) a nézõpontjából mutatja be. Az Odüsszeusz tekintetében is valahogy igy ment és a Könnyezõ mezõ nem marad el tõle, sõt. A dijak kérdésébe nem megyek bele, egy film vagy rendezé értékét nem a egy dij határozza meg, akármilyen hozzáértõ is a zsûri
verdeleth 2007 júl. 12. - 01:15:45
kész!!! nincsenek rá szavak Angelopoulos nem tud hibázni Az ember csak nézi és nem találja a szavakat Az egy dolog hogy mekkora vállalkozás ez a trilógia, de hogy igy megcsinálni, az már tényleg leirhatatlan A történet egyszerre szomorú, szép, szivbemarkoló és fájdalmas. A képek pedig: hát ennél nem lehet szebbet alkotni Szó szerint csillapitja az ember szépségre vágyó szemét. A film összes jelenete egy csúcspont, mindegyiknél csak a számat tátottam A zene pedig újbólk csak az egekig magasztalható Szóval egy szó szerint tökéletes filmet rakott le elénk a Mester, mindezt úgy, hogy egy percig sem unalmas (pedig jó hosszú film) Aki egy valóban szivbemarkolóan szép filmet akar nézni, az bizony ismerkedjen meg vele. Csakúgy, ahogy Angelopoulos bármelyik filmjével. Félelmetes!!!
verdeleth 2007 júl. 02. - 16:22:36
Úristen lesz a dunán hamarosan El sem hiszem
verdeleth 2007 jún. 28. - 23:19:08
Amióta megismertem Angelopoulos filmjeit azóta várom a Könnyezõ mezét A leirásból és képekbõl úgy tûnik még monumentálisabb és gyönyörûbb film lehet mint az Odüsszeusz tekintete.Bárcsak láthatnám Megvan valakinek?kérlek irjon akinek igen