A sorozat érdekes kérdést vet fel és jár körül több szempontból is. Ez a kérdés a következő: miként lehetséges, hogy ez az eszme, mely valójában egy illuzórikus elképzelésre épül, ennyi embert - közöttük oly sok értelmiségit is - magával ragadott? Hogyan jöhettek létre a kommunista hatalmak és maradhattak fenn évtizedeken át? A sorozat elsősorban az európai eseményekkel foglalkozik, de nem felejtkezik el a világ más pontjain zajló eseményekről sem. Az utóbbi évtizedek jelentős személyiségei is megszólalnak: mesél az élményeiről Helmut Schmidt, Szergej Hruscsov (Nyikita Hruscsov fia), a rendszerváltás korszakában dolgozó amerikai tanácsadó, de azok is, akik áldozatai voltak a kommunista-totalitárius rendszernek.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
ZOLIMAAR
2009 júl. 04. - 22:59:03
10/10
A három részt már érdeklõdéssel végig néztem és nagyon sokan nyilatkoznak benne, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit jelentett ez az illúzió a mindennapi életben. (Pl. nyugati politikusok)
Nagyon finoman fogalmaz a film, de az igazat mondja.
Sajnos ezeket saját bõrömön tapasztaltam, éltem át.
Nem voltam komcsi, de abban biztos vagyok, hogy azért a társadalomért, amelyet átéltünk, (sokan mondják, hogy az a rendszer nevelt és iskoláztatott, fogjam be!), többet tettem, mint a pártkönyvüket lobogtató, abból hasznot húzó „a folyamatosan uralkodó másodgenerációs proli-prosztó, nyíltan hazaáruló, gátlásnélküli, " elitnek " nevezett tolvaj, söpredék társaság". Az, hogy elvégezhettem iskoláimat, nem az eszmének köszönhettem, hanem a kor követelményének, az emberiség racionális elõrehaladásnak, az értelmi és szakmai tovább fejlõdésnek. Ha kellett, dolgoztam reggel, délben, meg este. Sõt éjszaka, sõt ünnep- és vasárnap, azért a közösségért, amelyben éltem, ezzel hazámért is. Szót emeltem az embereim védelmében a gátlástalan, félre vezetett vezetõink leintõ magatartása ellen. Azt hittem, hogy 1990-ben kiirtják ezt az aberrált illúziót. Sajnos tévedtem.
Tudom mi ellen élek! Nem akarom megérni, hogy még egyszer kitelepítsék, irtsák a magyarokat, svábokat, szászokat, cigányokat, zsidókat, kisebbségeket, stb. Nem akarom, hogy Magyarországon narancsot vagy gyapotot termesszünk, nem akarom, hogy visszafelé folyjanak a folyók. Nem akarok olyan "elittel" foglalkozni, amely nem nõtt fel semmihez, de mégis mások fölé nõtt. (Tudjuk jól mivel! Félre vezetéssel, a nép lebutításával.) Nem akarom, hogy unokáim bûnhõdjenek azért, mert templomba járnak, mert megkeresztelték, vagy azért, mert apjuk nem akart belépni a Tsz-be. Nem akarom, hogy gátõrbõl korona-tanú legyen. Miért egy "k...ának" kell várnia az illúzió megszünését, képviselõinek eltûnését? Egy beszédben 3-szor lettünk lek….zva. Klárika is, Ildik(ócska) is, barátaim, ismerõseim, jómagam és Te is. Az egész ország. Látható, azt akarják, az ország se maradjon meg. Mert nemzet már 45 óta nincs. Akkor maradjon meg ez az illúzió? Azt mondták, hogy lenini eszme. Eszme volt ez egyáltalán? Inkább össznépi káosz. Jó szórakozást a film-sorozathoz. Sajnos még mindig van olyan homo sapiens, aki hisz egy emberi gyarlóság felett álló illúzióban.
Nem láttam a filmet, de a tartalma leírásától feláll a szõr a talpamon. Nem tudom, ki volt az a szerencsétlen, aki fogalmazta, de azért kidughatta volna a fejét a homokból. A kommunizmust, mint eszmét ÉRTELMISÉGIEK találták ki, õk terjesztették (és igen, jó ideig egymás között). A másik: a kommunista hatalmak ugyan miért rosszabbak pl. a náci diktatúránál, a latin-amerikai (nagyjából már csak volt) katonai diktatúráknál, vagy mondjuk a biztosan roppantul demokratikus Szaúdi Királyságnál? Egyik se jobb a másiknál! Aki a fülszöveget írta, annak nyilvánvalóan lila gõze nincs arról, mik azok a kommunista eszmék - amik õszintén szólva, ha az ember nem ismeri a megvalósításukat, tényleg nagyon jól hangzanak - csak a mostanában divatos "habzó száj, töküres fej, ismeret nuku" technikáját alkalmazza...
Hát igen ,a késõ kádár rendszerben már nem kellett attól tartani,hogy aki pofázik ,azt likvidálják,mint mondjuk a Rákosi v. Sztálin alatt.De azért nemigen járt érte jó pont,mondjuk az tipikus volt ,hogy kirúgták az illetõt a munkahelyérõl v. az egyetemrõl ,ha esetleg véletlenül korábban felvették, v, márc 15 elött egy kicsit begyüjtötték õket (Pl rajk ,Haraszti ,demszky, Magyar B.) valóban Orbán csak utólagosan lett ilyen nagy ellenálló ,õ már csak akkor ,amikor nem volt benne kockázat.mert azért a jó álláshoz pl párttagnak sem ártott lenni.Voltak helyi szigetecskék ,ahol nem kellett politizálni.Ez mindíg az aktuális komisszártól(személyzetistõl) is függött,hogy mennyire volt buzgó mócsing.A lényeg az ,hogy az egész egy poshadtságot árasztott,mert mindenki tudta ,hogy hazugságon alapul.Az folyott éjjel nappal a rádiókból újságokból stb. Néha ma is vannak dejavou érzéseim ,amikor a Hír v. az Echo Tv-t nézem ,vagy a Magyar nemzetet olvasom.Csak nekik nem Aczél et. írja elõ a cenzúrát ,hanem a jobboldali pénzforrás.
De ha a gazdaságosság szempontjából nézed, akkor végül is lényegtelen, hogy hol lopja a napot az ember. Sõt: ha már bent van a "munkahelyen" az ember, akkor ugye fizetést kell neki adni; ha olyan munkakörben dolgozik, munkaruhát, esetleg szállást vagy utazási támogatást. Na meg akkor eszébe jut, hogy egy-két munkahelyi holmi jobb helyen lenne nála. És ott vannak a többek között az erre a célra felvett nemzetközi hitelek is, amiket nem gyõzünk visszafizetni. Ilyen szempontból kifizetõdõbb, hogy ha az ember inkább a kocsmában ül, mint hogy ilyen formában "dolgozik" a munkahelyén. Hogy azon a munkahelyen kisebb a frusztráció, mint a kocsmában? Lehetséges. De megéri-e ez a kisebb frusztráció? Ha a kocsmában ül, legalább a "munkahelyén" nem okoz kárt. Lehet, hogy a szocialista társadalom is fejlõdõképes volt. De: némely ötleteikkel szembeszálltak a társadalom organikusan kialakult intézményeivel (család, állam, társadalmi rétegek). és az talán látható, hogy a kádári szocializmus is csak a kapitalizmus irányába fejlõdhetett (volna) tovább, és lényegében a kádári rendszer is félkapitalista jellegû volt (helyesebben szólva valamiféle eltorzult szocializmus, még attól is különbözõ, amit a Szovjetunióban anno kialakítottak vagy kialakítani próbáltak, holott már maga az is elrugaszkodást jelentett a marxi ideáltól). Soha nem tudták pl. felszámolni az államokat (azaz nem tört ki a világforradalom), nem tudták felszámolni a pénzt, az emberek közötti közvetlen kereskedelmet, a társadalmi egyenlõtlenségeket (már ha nem csak a magyar szocializmust tekintjük, hanem úgy általában a szocialista gondolkodást, a lenini téziseket pl.). A 60-as évektõl pedig olyan reformokat vezettek be nálunk, amik nem igazán illettek bele a marxi-lenini koncepcióba (a tervgazdálkodás enyhítése, háztáji gazdaságok, maszekolás), szóval a fejlõdés nem igazán a marxi ideál felé haladt. Szvsz tehát a kádári szocialista társadalom nem lett volna olyan formában fejlõdõképes, ahogyan azt eltervezték (vagyis nem az általuk ideálisnak elképzelt állapot felé tendált volna), illetve egy idõ után valószínûleg csak a nevében maradt volna szocialista, formáját tekintve inkább kapitalizálódó lett volna.
Egyáltalán nem mindegy, mivel a kocsmában van a nagy élet, hol tompulnak az agyak, élesek a kések, ugyebár. A gyáron belüli "felesleg" ebbõl a szempontból más, mert hát az sem termel értéket, viszont talán kisebb a frusztráció.
A szelepek jól mûködtek, de hát a legvidámabb barakkban nem is mûködhet másként. Hobo, a P. Mobil lemezei, Hofi stb. mind erre bizonyíték.
Bihari Mihálytól olvastam egyszer, hogy a szocialista társadalom is fejlõdõképes, mégha nagyon visszafogottan is.
Ezért is mondtam, hogy Kínáé, illetve Kína mintája lehet a jövõ.
"Addig is van valahol a delikvens". Szerintem édesmindegy, hogy hol lopja a napot. Ha nem termel értéket (márpedig a marxi terminológiában a munka igen fontos szerepet kap), akkor lényegtelen, hogy hol van. Õszintén kérdezem: te fizetnél azért valakinek, hogy névleg elmegy hozzád fát vágni, de egész nap nem csinál semmit? Nem hinném. Na meg hogy "nem szenved a sok szabadidejétõl". Mindegy, hogy most a kocsmában ül szabadidejében, vagy akkoriban a gyárban szaladgált egész nap egy franciakulccsal a kezében. Éppen ez az álszentség volt a kádárizmus egyik legnagyobb baja. Ez olyan, mint amikor a mûsorokhoz kiteszik a karikákat: ha a gyerek megnézi a mûsort, az már az õ baja. Komolyan elhiszed, hogy nem loptak? Nem hinném, hogy a környezetedben kevés olyan ember lett volna, aki ne vitt volna haza valamit (egyébként az én környezetemben is így volt). És ez megint csak álszent viselkedés, hiszen az "államéból" lopott, de azzal ugyanúgy önmagát is meglopta, hiszen õ maga is az állam része volt.
Hogy nem lehetett szabadon beszélni? Hát ez részben igaz (és én nem vagyok szadeszos, elhiheted). Azért tûrtek meg bizonyos megnyilvánulásokat (Beszélõ, Hofi elõadásai), mert így az emberek levezethették a feszültségeiket, és nem lázadtak a rendszer ellen. Elolvasták az újságot, nevettek Hofin, és ennyi. Maroknyi ellenállótól eltekintve nem igazán mentek tüntetni, még a 80-as évek végén se.
Ehhez csak annyit, hogy éppen a minap olvastam az indexen, hogy a cégek valami 50%-ra teszik azoknak az arányát, akik mintegy "fölöslegesen" melóznak náluk.
Az állami szektorról meg nem is beszélve, ott is óriási a hasztalan kiadás.
Nem lehetett szabadon pofázni - ez az egyik legálságosabb mai érv az elõzõ rendszerrel szemben.
Ott volt pl. a Beszélõ. Ha valaki azt állítja, hogy arról a hatalom nem tudott, akkor az egy nagyon elvakult szadeszos.
Világos, nem volt sajtószabadság mai értelemben, de egyrészt látható, milyen "értékeket" termel ki a mai sajtószabadság, másrészt pedig azért nem sztálini diktatúrúról volt itt szó. Olyan diktatúráról volt itt szó, ahol pl. Orbán Viktor menegedhette magának, hogy soros pénzén tanuljon külföldön. De az is lehet, hogy ehhez jó kapcsolatok kellettek a Pártból.
Mondjuk Kövér László.
Részben igazad van. Volt létbiztonság, de azért voltak már akkor is hajléktalanok, fõleg a 80-as években. Aztán ugyanúgy megvolt akkor is a cigányság körében az ún. mélyszegénység, mint manapság. Volt pl. olyan is, hogy bújtatott munkanélküliség, mert hát a szocializmusban azzal kellett dicsekedni, hogy ott mindenki dolgozik. El lehet képzelni, mennyi pénz ment el arra, hogy a hasznos munkát nem folytató, terméket elõ nem állító embereket fizessék. És az sem igaz, hogy akkoriban kevesebb munkával meg lehetett teremteni ugyanazt az anyagi biztonságot, mint most. Sokan a munka után még elmentek maszekolni, kizsákmányolva saját magukat.
Amúgy pedig szép dolog a nosztalgia, de egyet nem szabad elfelejteni: nálunk a szocializmus nemcsak a Kádár-rendszerbõl (azaz a puha diktatúrából) állt, volt elõtte még egy olyasmi is, amit úgy hívtak, hogy Rákosi-rendszer. Akkoriban is sok sötét dolgot elkövettek...
Tudod mi az elõnye az "üzemen belüli" munkanélküliségnek a kaptilaista, "õszinte" munkanélküliséggel szemben?
Mondjuk például az, hogy addig is van valahol a delikvens, s addig sem szenved a sok szabadidejétõl, s talán még valami értelmeset is csinálhat. Nem lop, nem lép a bûn útjára. Legalábbis nem "annyira".
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások