A 29 éves ápolónő, Szacsi anyaként gondoskodik két húgáról, a 22 éves Josinóról és a 19 éves Csikáról. Apjuk még évekkel ezelőtt hagyta el a családot egy másik nőért, anyjuk pedig követte a példáját, és lányait hátrahagyva elköltözött egy férfival. A lányok most nagyanyjuk házában élnek együtt. Egy nap meghallják, hogy apjuk meghalt, és nem túl nagy lelkesedéssel, de elmennek a temetésére. Itt váratlan meglepetés várja őket: megismerkednek a 13 éves Szuzuval, a féltestvérükkel, akinek a személyisége mindhármukat azonnal megbabonázza. Szacsi felajánlja Szuzunak, hogy költözzön hozzájuk...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
8/10
Nótárius
2021 ápr. 20. - 00:41:25
8/10
"Kamakura tengerparti városában a Koda nővérek: a huszonkilenc éves Sachi, a huszonkét éves Yoshino és a tizenkilenc éves Chika együtt élnek néhai nagymamájuk ősi házában. Az apjuk úgy 15 éve egy nő miatt otthagyta őket, és nem sokkal később az anyjuk is ugyanezt tette velük egy férfi kedvéért. Aztán - évek múltán - a nővérek váratlanul hírt kapnak hűtlen apjuk haláláról. A temetésén aztán találkoznak az addig ismeretlen, tizenhárom éves féltestvérükkel, Suzu-val; aki gyönyörű, varázslatos lényével gyorsan belopja magát a szívükbe. Mivel a nővéreknek, azon kívül, hogy úgy érzik nagyon sok minden összeköti őket féltestvér kishúgukkal, az is nyilvánvalóvá válik, hogy Yoko, az apja özvegye nem lenne alkalmas gyámja, ezért természetes számukra, hogy Suzu-t családtagként befogadják magukhoz.
A kishúgukkal* való közös életük, vajon egy jobb jövő és új életcél kezdetét jelentheti?" https://youtu.be/NtTeSQFce2A
A tőlünk távolian különös, idegenszerű kulturális sajátságai ellenére is: átélhető élethelyzeteket és problémákat megjelenítő, valamint azok kezelését természetes közvetlenségűen feldolgozó, megindító emberségű film; hiteles köznapiságúan is megragadó, mindazonáltal néhol fénytúltelített, illetve elmosodó kontúrúan fakó áttűnésű képi világgal. Visszaidézve, egyes párbeszédeit időnként kissé sutának, módoltnak éreztem; bár meglehet, hogy ez nem a film hibája, hanem talán a szinkron, vagy épp a kulturális másságából fakadó ráhangolódásom problémája.
A film egyébként hangulat-aláfestőn szép zenéjéből viszont hiányoltam az általam oly kedvelt japán népzene* tradicionális hangzásvilágát, vagy legalább annak erőteljesb áthallásait.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások