Programkereső

A kék angyal

Bakancslistához adom
Der Blaue Engel
német filmdráma, 89 perc, 1930

Értékelés:

18 szavazatból
Szerinted?
10 hozzászólás
A kisvárosi angol tanár tanítványaitól elkobzott képeken látja meg először Lolát, "A kék angyal" mulató táncosnőjét. Diákjai után nyomozva jut el a mulatóba, ahol rabul ejti Lola izgató szexualitása. Feleségül kéri, s hivatását, szülővárosát, emberi méltóságát elhagyva Lola rabszolgája lesz.

A hangosfilm történetének egyik első jelentős sikere és Marlene Dietrich felfedezése fűződik a Henrich Mann regényéből készült filmhez.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Emil Jannings profilképe Emil Jannings
Immanuel Rath professzor
Marlene Dietrich profilképe Marlene Dietrich
Lola Fröhlich
Kurt Gerron
Kiepert igazgató
Rosa Valetti
Kiepert felesége
Hans Albers
Mazeppa
Reinhold Bernt
bohóc

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
aljona 2021 okt. 02. - 13:23:11 Előzmény verdeleth
Örülök, hogy valakinek eszébe jut Murnau Az utolsó ember című filmje (1924), benne Emil Jannings felejthetetlen alakításával. Hozzáteszem az 1926-ban készült Faustot, melyben Jannings Mefisztót játszotta. Azon szerencsések közé tartozom, akiket már az általános iskolában intézményesen moziba vittek, aztán ez folytatódott, havonkénti mozilátogatások, filmklubok, "filmszemináriumok", Művész mozik keretei között... sajnálom azokat, akik életéből ez - önhibájukon kívül - kimaradt.
Válasz
6/10
trudy 2021 febr. 20. - 00:37:09 6/10
Én a Heinrich Mann regényt olvastam előbb, a film nem teljesen követi a könyv cselekményét és így erősen eltér a könyv mondanivalójától is. Mozitörténeti szempontból érdekes film, hiszen lassan 100 éve készült és ez volt úgy tudom az egyik első német hangosfilm. A könyvben összetettebb szál húzódik a két főszereplő között, amiben fontos szerepe van a kisvárosnak is, ahol megismerkednek és ahol később együtt élnek, valamint a többi városi lakosnak is. Ha jobban követte volna a film a könyvet, akkor esetleg Marlene Dietrichnek is kellett volna színészkednie, így csak egy énekesnőt kellett eljátszania, akinek sok személyisége nincs (tehát elég volt kb. önmagát adnia). Mindenesetre Emil Jannings remekül alakította a bukott, szánalomra méltó figurát, egyedül az ő alakítása miatt mondom, hogy nézhető volt.
Válasz
10/10
beszelo86 2014 jún. 04. - 13:22:37 10/10 Előzmény acidphase
A kék angyal mára a német és a nemzetközi filmkultúra szerves részévé vált. Történelmi jelentõségû film, amely mintegy elõrevetítette a közelgõ nácizmus rémét. Nem véletlen, hogy ennek a filmnek egy példányát Hitler titokban a magánmozijában tartotta évekig. Marlene Dietrich tehetsége itt mutatkozik meg igazán.
Válasz
acidphase 2010 dec. 10. - 15:28:18
telleg naon jo film volt, azer a 20-30-as evekben is keszultek naon jo nema/ hangosfilmek, ez is egy jo pelda erre.
Válasz
grebel 2010 dec. 10. - 09:24:01
Nagy kíváncsisággal kezdtem nézni, mégiscsak egy nyolcvan éves film. Gondoltam jókat mosolygok majd rajta. De mondhatnám nem bántam meg, nagyszerûen meg volt csinálva, szinte a képernyõhöz szegezett.
Válasz
feketevipera 2010 nov. 08. - 20:35:51
A kék angyal érdekes csemege a nézõk számára. Kicsit rossz minõségû kópián (a képek néha ugranak, így ki-kimarad egy-egy másodperc, a hang idõnként sistereg) valami különlegességet láthatunk. Önmagában véve talán semmi olyan nincs benne, amit külön-külön más filmekben ne találhatnánk meg, mégis van valami varázsa a filmnek. Persze ehhez kellett Dietrich és Jannings is. Az úriember egyébként nálunk talán kevéssé ismert, talán A kék angyal Rathja az egyetlen olyan szerepe, amelyet Magyarországon úgy általánosságban ismerünk.
Korunkra már talán elcsépelt fordulattá vált, hogy egy nõ mennyire meg tud bolondítani egy férfit. A kék angyalban is ezt láthatjuk, de szerintem kicsit többrõl van szó. Úgy gondolom, Rath a (kis)polgári prüdériát képviseli, a hanyatlóban lévõ, de a felszínen még elevennek látszó polgári erkölcsöt. A professzor lassú lesüllyedése talán egy egész rétegrõl szóló ironikus gúnyrajz is, ahogyan ezt testesíti meg a mulató közönsége is, amely a film végén kigúnyolja a professzort, megvetve a korábban valószínûleg köztiszteletben álló embert. Egyébként érdekes, hogy Rath még önmaga megalázására is képes, miközben a házassága megromlik, hiszen Lola Lola sosem szerette õt igazán, a nõ talán nem is tudna hûséges és igazi családanya lenni. A professzor az önáltatás csapdájából az elkeseredés és a csalódottság pusztító örvényébe kerül, a tragédia elkerülhetetlen. Az utolsó kb. 15-20 perc szavakkal leírhatatlan. A professzor egyszerre nevetséges és szánalmas, meglehetõsen groteszk látvány, amint sivítva, bohócruhában megtámadja Lola Lolát, utána pedig a fájdalomba beleõrülve mintegy kísértetként tér vissza a sötét utcákon az iskolához. Aki látta a filmet, az valószínûleg nem fogja elfelejteni a befejezést, ami akár a hatáskeltés iskolapéldája is lehetne.
Válasz
Wilde 2010 ápr. 06. - 16:18:44
Filmtörténeti mérdföldkõ és örökzöld klasszikus. Az egyik elsõ hangosfilm egy Amerikában is híres és elismert német rendezõ mûve volt, ami korának egyik legnagyobb sikere lett, és meghozta az ismertséget az egyik legnagyszerûbb színésznõnek és filmes ikonnak, Marlene Dietrichnek. A film tulajdonképpen musicalbetétekkel tûzdelt vígjátéknak indul, a végére csap át szeniális lélektani drámává. A forgatókönyv abszolút az akkor már Oscar díjas Emil Janningset helyezi elõtérbe, aki zseniálisan alakítja Rath professzort, de bizony az addig teljesen ismeretlen Marlene az, akinek fénye és karaktere beragyogja az egész filmet. Dietrich azon kívül h a szerepet mintha ráöntötték volna, belevitte már akkor is láthatóan ikonikus egyéniségét játékába, itteni mozdulatai-mimikái nem tanulhatóak, az ilyen kisugárzással születni kell. Dalai örökzöldek lettek, és akkor provokatívnak számító viselkedése rögtön elkezdte érdekelni az embereket, ez következõ filmjében a Marokkóban még inkább kijön. Az utolsó 20 perc iskolapélda, Sternberg rendezõi zsenije itt bontakozik ki igazán. Ha hihetünk a pletykáknak Marlene ijedtsége a fojtogatásnál nem színészkedés volt, a konfliktusok sokasága miatt Jannings állítólag kicsit élethûbben játszotta el a fojtogatást, mint kellett volna. Hiába már a filmforgatás alatt nyilvánvalóvá vált, ki lesz a film igazi sztárja.
Válasz
verdeleth 2007 nov. 08. - 00:29:35
nekem mondjuk kicsit más jött le ebben a filmben Dietrich valami elképesztõen gonosz nõt játszik Ahogy csókolózik az erõemberrel, legszivesebben kitekerné a nézõ a nyakát Tényleg nagyon nagy szinész A másik pedig Emil Jannings, aki valami elképesztõ fájdalmat visz a játékába Az ember annyira átérzi a fájdalmát ahogy a végén megalázzák a szinpadon Hasonló leirhatatlant játszik Murna Az utolsó ember c filmjében
Válasz