Poétikus film a végtelen Szaharáról és a felhők gyermekeiről. Ez az etnográfiai dokumentumfilm egy végetnemérő utazás a horizonton túlra, ahol még talán ember sem járt. Turab al-Bidan "A fehér ember országa" című érzékeny útleírása pontosan illik a mai Nyugat-Szahara és Mauritania sivatagi tájaira. A hatalmas sivatag, mely nyugat-Szaharát alkotja, csaknem 250 ezer négyzetkilométeren terül el. Ez a Föld egyik legkevésbé ismert és legbarátságtalanabb vidéke. Ezzel szemben Mauritánia az a föld, melynek szépségét ősidőktől fogva, költők ezrei énekeltém meg. A Bidanok országa és az Adrar Tmar, az édes datolyák legendás hegyének vidéke. Az itteni magányos szakadékok rejtik a Szahara legirigylésreméltóbb kincseit. A nomádok mindig ezekhez az oázisokhoz menekültek a kínzó hőség elől. Megelevenedik Almorabid legendája, a nomádok élete, hallgatag és misztikus karavánja, az európai ember számára rég feledésbe tűnt, tradicionális kultúrák és a színes folklór létezése, jelene és múltja.