"A burmai fronton is vereséget szenvedő japánok egy csoportja 1945 nyarán megpróbál a hegyeken át eljutni Thaiföldre. Felderítőjük egy közlegény, Mizushima, aki burmainak öltözve, burmai hárfán játszva jelzi a többieknek, ha tiszta a levegő... A burmai hárfa új hangot ütött meg a japán antimilitarista filmek sorában. Hiszen itt nem annyira pacifizmusról van szó, még csak nem is a japán hősiesség és elszántság megtagadásáról egy értelmetlen helyzetben, hanem egy emberről, aki a néző szeme láttára válik harcosból békét hirdető szerzetessé, hárfája pedig katonai jelzőkészülékből vigaszt nyújtó hangszerré..." (Berkes Ildikó - Nemes Károly: A japán film világa)