A második világháborút követő években a kelet-berliniektől csupán néhány metrómegálló távolságra volt a szabadság. 1961. augusztusában a kelet-német hatóságok vakmerő tervvel álltak elő, hogy véget vessenek a szabad jövés-menésnek. Az éjszaka leple alatt több mint negyvenezer ember drótkerítést vont Nyugat-Berlin köré. "Szörnyű dolog ez a fal, de még mindig jobb, mint a háború" - mondta Kennedy. A világ elfogadta, hogy a Berlini fal állandó része lett Európa épített környezetének. Mindenkinek jobb volt, hogy így oldódott meg a berlini kérdés, és nem háborúval. Kelet-Németország, így egész Kelet-Európa, sőt a keleti blokk is megmenekült az összeomlástól. A fal 28 évig osztotta ketté a várost.