Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
7/10
nick név
aug. 01. 21:20:48
7/10
Káprázatos megvalósítás. Ilyen az, amikor az alkotó ismeri, érti és szereti az alkotása tárgyát. Sosem voltam David Bowie-rajongó, sosem vonzott különösebben sem a zenéje, sem a karaktere, bár valószínűleg relatíve fiatal is vagyok ahhoz, hogy meghatározó szerepet tölthessen be az életemben. A stílszerűen pszichedelikus, zanzásított életrajzi film mutatott új aspektusokat a számomra belőle, és azt el kell ismerni, hogy egy korszakos művész volt, a szó legnemesebb értelmében alkotó, abban a korban, amikor elkezdte bontogatni a szárnyait a posztmodernizmus. Ő maga is posztmodern volt, határozottan voltak ilyen időszakai, talán a legvégéig az maradt, azonban fontos hangsúlyozni, hogy az identitásképzése tekintetében a posztmodern még egy nagyon korai állapotában hatott rá, a szó hagyományos értelmében, de a posztmodern kontextusba helyezve, liberális módon volt olyan. Ezen széttöredezett, mindent megkérdőjelező, sajátos módon önmegvalósító (az egész létezést relativizáló) filozófián belül a szabadságban hitt, azon keresztül ragadta meg, nem pedig a 20. század végén és a 21. században uralkodóvá váló újmarxizmuson keresztül. Nem az áldozatiság és a pozitív diszkrimináció volt a horizontja fókuszában, nem a többséget vádolta valamiféle vélt, vagy valós kisebbség viszonylatában, nem akart a tőkével kiegyezve valamiféle felülről vezérelt forradalmat eszközölni, nem keresett kollektív ellenségképeket, nem menekült a kényelmes öngyűlöletbe, az pedig kifejezetten megragadta a figyelmem, amikor azt mondta: ,,Nem a munkád vagy.'' Rendkívül fontos alapvetés, főleg egy olyan ember szájából, akit a "munkája" révén ismert és ismert el a fél világ.
Nem vagyok David Bowie-rajongó, de ez a több, mint 2 órás film egy igen értő és igényes darab, ami ha nem is adja át egy sokrétű ember minden apró gondolatát, de az ars poetica-jának esszenciáját azt gondolom igen szépen megmutatja.
Azt le kell szögeznem, hogy Bowie sosem tartozott a kedvenceim közé, a zenéjét sem szerettem. De azt el kell ismerni, hogy zenei pályája különleges és értékelendő. Ez a film elég átfogó képet ad róla, életéről, zenéjéről, különc és jelentős munkásságáról, extrém személyiségéről. Belefért volna a Woodstock-i fesztivál fellépői közé is. Sokoldalú ember volt, sok minden érdekelte, sok mindenben maradandót alkotott. Ahogy ő is, lassan kihal az a korosztály, akik zenéjükkel meghatározó szerepet töltöttek be a rockéletben. Sajnos...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások