A felszínen a film egy alulfizetett és túldolgoztatott produkciós asszisztens egy bukaresti napját kíséri végig, aki casting videókat csinál különböző üzemi balesetek sérültjeivel, hogy a német cégvezető kiválaszthassa közülük a legszerencsétlenebbet egy prevenciós videóhoz, miközben időről-időre macsó-paródia Tiktok videókat készít a nemi erőszakkal és emberkereskedelemmel vádolt Andrew Tate stílusában. Valójában oldalakon át írhatnánk le a film történetét, filmnyelvi megoldásait és egy általában évekig készülő nagyjátékfilmhez képest döbbenetes naprakészségét, akkor is tele volna meglepetésekkel annak, aki beül rá.
Kedvcsinálónak pár érv az év végi toplisták és fesztivál-díjazások szerelmeseinek: a film helyett kapott többek között a Cahiers du Cinema, a Sight & Sound, John Waters, a Vanity Fair idei kedvenceinek éves listáján, Locarnóban a Zsűri Különdíjával jutalmazták, Chicagóban a női főszereplőt, Ilinca Manolachét méltatták egy díjjal, illetve ez lesz Radu Jude negyedik filmje, amit Románia az Oscarra nevez a legjobb nemzetközi film kategóriájában az Aferim, az I Do Not Care If We Go Down in History as Barbarians és a Bad Luck Banging or Loony Porn után.
Hozzászólások