Frank Dux évtizedeken át azt állította, hogy CIA-ügynökként titkos ázsiai viadalokon verekedett, ám mára kiderült, hogy ebből egy szó sem volt igaz – egyszerűen csak be akart kerülni egy ütős filmötlettel Hollywoodba.
Sokak szerint a harcművészfilmek csak olcsó szórakoztatást jelentenek, mások a nagy klasszikusok közé sorolják őket, megint másoknak a VHS-korszakot idézi fel ez a műfaj, amelynek meglepően nagy rajongótábora van.
A 90-es évek egykori VHS-generációja vélhetőleg a mai napig azonnali távozásra és élete átértékelésére szólítja fel azt a renitens egyedet, aki a „spárga” kifejezésről Rácz Jenőre, netán a háztartási bolt kínálatára asszociál. Etikai kódexük szerint ugyanis ez elsődlegesen egy gimnasztikai fogalmat takar, melynek öncélú használatával Jean-Claude Van Damme kétségkívül iskolát teremtett. Lássunk öt példát arra, amikor hősünk annak dacára élt az ominózus tornászmutatvánnyal, hogy az égvilágon semmi nem indokolta azt!
A legtöbbünknél a videókorszak Bruce Lee-vel kezdődött, aztán benézett az Emmanuelle-be, majd jöttek a Schwarzenegger-filmek, egy jó adag horror, sci-fi és fantasy, meg minden, amit a mozikban nem nézhettünk meg. Ti mit néztetek?
Ki hinné, hogy már 60 éves fiatalkorunk egyik legnagyobb akciósztárja, Brüsszel büszkesége, az alkalomból pedig összeszedtünk pár dolgot JCVD életéről - nem mindegyikre lehet büszke.