Még nyílnak a kertben a fesztiválok, még próbálkozik a nyár, de látod amottan az iskolába igyekvő gyerekeket? Na jó, még nem, ezért iszkiri, ki az ég, vagy tető alá, és szabadtéri, vagy beltermi koncertekkel próbáljuk elfelejteni a jövőt!
Vegyes érzelmekkel vágok neki a végső Sziget-napnak, egyrészt sajnálom, hogy újdonatúj, önmagához visszatalált fesztiválegyéniségem búcsúzni készül egy időre, másrészt hiba volt tegnap lemenni a szomszédhoz, mert izomlázam van a lépcsőzéstől, szóval jó lesz már leszakadni a fiatalos bulihengerről. Szerintem az a tanulság, hogy az ember csak sörözzön magában, mindenféle fesztivál nélkül a konyhában, és hümmögjön fejcsóválva, gyakoroljon az öregkorra. De ha már itt vagyok a fejSzigetben, végig csinálom.