Mire jó az internet? Kényelemre, a szabadság megőrzésére, mások megfigyelésére vagy saját hülyeségünk reklámozására? Ezt a kérdést teszi fel a film, majd elfelejt rá választ adni.
Adott négy fiatal, tök ismeretlen, bármikor beáldozható színész és a horrorfilm történetének legkevésbé ijesztő nevű rémsége, és az ilyenkor kötelező kísértetház. Más nem nagyon.
Az osztrák botrányrendező, Uldrich Seidl megint saját tohonya középosztályát ostorozza új munkájában az objektív megfigyelés ürügyén, miközben vidám emberek szép állatokat lőnek agyon.
Olyan, mint egy valóságshow, csak a kiesők ezúttal golyót kapnak valamelyik létfontosságú szervükbe, avagy hogyan fordulhat a migrációs folyamat véres valóságba.
Enyedi Ildikó Testről és lélekrőlje után talán kevésbé volt szerencsés ilyen magyar címet választani, de itt tényleg szó szerint az emberi szívről és annak működéséről van szó.
Ilyen lehetett az Így jártam anyátokkal Barney Stinsonja picike korában, aktatáskával, zoknitartóval, Rolex órával és cumival, kellemetlen modorral de arany szívvel.
12 év után térnek vissza a császárpingvinek, hogy ugyanazt csinálják, mint régen. Újra a lehető legzordabb körülményekkel néznek szembe, pedig mehetnének a Bahamákra is!
Három mérsékelten stramm, de nagyon elszánt nyugdíjast az igazságérzete és anyagi helyzete bankrablásba hajszol, vagyis Michael Caine lenyom még egy melót, hogy a jóistenke áldja meg!
Magyarok és a romák a pályán játsszák le nagy meccsüket, és szerencsére itt mindenki hajlandó hülyére venni magát, különben nagyon csúnya lenne a vége.
Hugh Jackman utoljára eresztette ki a karmait a mozivásznon, hogy egy szép, de nem tökéletes búcsút vegyen az X-Men franchise-tól.
Vagy nem is olyan jó, hogy megint a Halálcsillagot, Darth Vadert és kopott X-szárnyúakat kaptunk? Duplakritika az idei év legjobban várt filmjéről, a Zsivány Egyesről.
Papíron nagy ötletnek tűnt adaptálni a DC egyik legőrültebb képregényét, kár, hogy a stúdió nem tudta eldönteni, mihez kezdjen a koncepcióval. A jelige az volt, hogy „mindent bele.” Az eredmény: káosz.
Ez az a film, amiben a készítők nem vacakoltak: már az első pillanatokban felfedi magát a gonosz, és gyilkol is. Ebben a filmben az a csavar, hogy nincs csavar. Vannak hibái, de még így is szerethető.