„Sose felejtsd el, hogy szeress, mert ha szeretsz, Isten fénye ragyog rád!”

A meg nem vallott és el nem hagyott bűnnek mindig beüt a következménye. Ha el nem rendezett bűn van, akkor nincs megúszás. Nem lehet tiszta/legitim módon házastársat, gyereket otthagyni, aztán másik családot alapítani (se titokban, letagadva az elsőt, se lepapírozva, se anélkül, se sehogy), tilos bűnös életállapotba navigálni és benne ragadni: ez egyszerűen ellentétes a Teremtő akaratával (tudható egészséges lelkiismeretből és Isten igéjéből is), tehát ez a gyökérbűn, ebből ered a (második) család eredendően és szükségszerűen torzult, törött állapota, a srác sértettsége, sértődöttsége, részben jogos (társadalom)kritikai attitűdje és minden tragikus következmény. [innentől spotted-spoileralert] A nehéz helyzetre részben megérthető, de így is mindenképpen szuperönző (, tehát szintén bűnös) válaszmegoldás Supertramptól a lelépés szó és nyom nélkül, akkor is, ha sok mindenben igaza van: valóban nem vonzó a szülői minta, (még!) nem értik meg, (egyelőre!) meg sem próbálják kiengesztelni a haragját, és (még!) nem akarnak változ(tat)ni, adott pillanatban még nem mentek át a szükséges jellemfejlődésen (később igen!). Tényleg mindent Isten teremtett, ami szépség körülöttünk van, és nem csak az emberi kapcsolatok fontosak: de attól még azok maradnak, nem dobhatók ki. Pont azt a rossz mintát nem kéne követni, hogy a családját kukába dobja (ld. a gyökérbűnt, tkp. azt másolja)! Az emberek általában igenis fejlődőképesek, az állapotok nem állandók: elkeseredésből, dacból és spleen-ből pláne nem válthatsz "szupercsavargó" életmódra, névre, identitásra, a szeretteidért minden körülmények között felelős vagy, ez a helyzet...
A megbocsátást (, ami egy bátor, az igazán bátor döntés) nem lehet skippelni… Akármilyen elképzelhetetlennek, megoldhatatlannak tűnik, akarni kell, végül el kell határozni ezt a mindenkit felszabadító lépést, aztán Isten megsegít…
Lazítsunk egy beszédes bevágással: Az milyen, amikor a dán Szonja ultra-vadkempingezik a pasijával a folyónál és úszás után simán leveszi a vizes pólót, miközben látja, hogy evez feléjük a főhős, aztán – még csuromvizesen – kihúzza a szemét szemceruzával… Kicsit kijött belőle a k-ság (Hamvas Béla simán kiírja a szót, hiszen nem tud rá jobbat)…
Jó ez a komment, idézem: „Még valami: sosem értettem, hogy némely emberek miért nem állnak a sarkukra, és vívják meg kis harcokkal a háborút? Miért kell atomcsapást mérni az utolsó pillanatban? Miért kellett egyetemre menni, ha nem érdekelte? Mert ki kellett volna állni az igazáért, és aztán viselni a következményeket a saját bőrén? Bizonyára egyszerűbb (igen, egyszerűbb!) mindent felégetve másokra hárítani a következmények elviselését.”
Megérthető minden lépés, de bizony vannak, akikért kár, hogy rámennek a partizánakcióra: a rénszarvast maga is sajnálja, hogy hiába esett áldozatául és a végén biztosan a szüleit, tesóját sem kevésbé… Végül a halálos matracán a magic bus-ban láthatóan eljut oda, hogy megbocsát, szeret és Isten fénye ráragyog… (Ezért 10/10 :)

Nem értem, mitől lett ez kult film. Szentimentálisan (ál?)naiv és entellektüellkedő. Sajnálom a srácot, megértem, hogy agyára ment a buborék polgári élete, de erősen túllőtt a célon, csak az derül ki belőle, hogy szimplán érzigélgető félkegyelmű. Az ilyen srácok miatt szokták fikázni a “bölcsészeket”. Nála még az ifjú Werther is talpraesettebbnek tűnik, de hasonló kaliber. Túllőtt romantika.

Nem értem miért marad ott a buszban meghalni, miért nem állt tovább.

Ha még nem sikerült volna feliratot találni: ncore-on elérhető magyar szinkronnal, több betétdal feliratozva.

Darwin díjas a főhös.

Számomra csak a vége miatt lett valósághű. Különben csak egy unalmas és felejtős kultfilm lenne.

A tepsiképű színész tekintetéből nem làttam sugàrozni az értelmet. Azt a jelenetet kaptam el, ahol a természetben vadul bőgetik a zenét, és hotdogot csinálnak, a turistalany egy szàl bugyingóban kêzenfogva vezeti ( hovà?) az idegen kenus sràcot.
Kifejezetten irritàló.

Ha nem ez lenne a vége, még értelme is lenne az árral sodrodó, életet tanuló srác történetének. Így viszont csak egy cuki, de nagyon ostoba fiú.

A legfontosabb film az életemben! Nem állítom, hogy a filmtörténet legjobb filmje, közel sem. Viszont, hogy része lett az életemnek és nem ereszt, az biztos. Eddie Vedderről külön lehetne ódákat zengeni, gyakorlatilag 13 éve hallgatom a film soundtrackját, nagyon el lett ez találva...
Írtam egy firkálmányt ezzel kapcsolatban, akit érdekel: https://gondolkodos.blogspot.com/2021/01/into-wild-egy-film-ami-nagyon-betalalt.html

Igazi kincs ez a film! Telis-tele szabályokat felrúgó, egyszerű, de magvas gondolatokkal és élethelyzetekkel. Eddie Wedder (Pearl Jam) dalai és dalszövegei tökéletes aláfestő zenék hozzá! Csak azok fogják igazán értékelni, akik átéltek valami hasonlót...

Értem én, hogy lázadás, meg hasonlók... Én is voltam fiatal, de nem hülye.
Néhány szép felvételen kívül semmi értékeset nem nyújtott a monstre hosszúságú film.

Fantasztikus film, számomra pszichedelikus élményt nyújtott. Támadható a viselkedése több okból, nem akarok spoiler-ezni.

Rettenetesen erőteljes szerintem ez a film. Nagyon lehet néha azonosulni legalábbis számomra ezzel a mentalitással. Azzal hogy végre olyan helyzetbe lenni ami nincs megtervezve, nincs előre kitalálva és nem függ úgy nagyon semmitől, leginkább nem pénztől.
Csak elmenni és eggyé lenni teljesen más élethelyzetekkel
Pl egy kicsit utazni a hippikkel aztán egy kicsit belelátni a mezőgazdász életbe. Majd megtanulni valami teljesen mást és megismerni más élettörténeteket. Nyilván a csávónak más indíttatása is volt
Sőt inkább más indíttatásból ment el ami meg egy másik téma. Kiszabadulni a megfeleléskényszerből.
Rám nagyon nagy hatással volt
Mindenképp érdemes megnézni. Tele van olyan életokosságokkal, filozofikus gondolatokkal amik egyáltalán nem klisések. Ez nyilván egy iró tollából nem jöhet ki
Ezt a csávó, Christopher írta maga
Az Ő gondolatai voltak ezek valósan és éppen ezért annyira erős, mert nem erőltetett hangzatos mondatok
hanem tényleg erőteljes szavak.
Egy igaztörténetről beszélünk tehát megértem ha valakinek nem tetszik annyira mert hogy túl vontatott és unalmasnak tartja mert gondolom nem olyan szokásos Hollywood-i szabályrendszer szerint folynak az események és a párbeszédek mint ahogy megszokhattuk
Ha valaki szereti az ilyen limonádékat, álomszerű és a kereslet szerint eltorzított és elkorcsosult történeteket akkor abból sok van. Lehet válogatni.
Viszont az ilyen kincsből rettenetesen kevés mert nyilván kisebb az érdeklődés a valós kérdésekkel, és kardinális, jelentőségteljes témával foglalkozó filmekre, de én nagyon hálás vagyok hogy láthattam ezt a gyöngyszemet.

Húúú, szuper.
Köszönöm, várom hozzá a felíratot.

Szia,
Esetleg egy linket be tudnál másolni az általad említett filmről, ahol megnézhető?
Köszönöm

Van benne valami varázslatos. Kihagyhatatlan, "többszörnézős".

Néhány éve láttam, erős film volt.
A minap láttam egy másik remeket, akit esetleg érdekel és átruccanna Szibériába:

In the Forests of Siberia

Kb. a 40. percig bírtam, annyira untam. Kimegy a civilizációból, mert nem akar karrierista lenni.. OK. Nagy ügy. Ennél több kell, hogy lekössön egy film.