úristen, ez 140 perc volt? abszolút nem tûnt annyinak. nagyszerû film.

Csesszétek már meg hogy nem tudtok hét betût leírni hozzászólásaitok elejére.Betûzzem nektek?S-P-O-I-L-E-R! És köszi hogy elrontottátok a szórakozásomat.

Csodálatos film. Ilyen katarzist már régen éltem át, mint közben és a film végén. Ajánlom mindenkinek. Annak is, aki magát keresi és helyét a világban, és annak is, aki meg szeretne bocsátani valakinek. Isten a szereter.

Én csak most néztem meg a filmet, de elolvasva a régebbi hozzászólásokat hozzászólnék én is.
Kezdeném azzal, hogy mostanában egyre több az olyan film, melyet úgy nézek, hogy 2 percenként nézem mennyi még a hátralévõ idõ a filmbõl. Az út a vadonba hihetetlenül gyorsan lepergett elõttem. Ha valamiért azt néztem, hogy menniy van még a filmbõl, akkor azt is csak azért, mert szívesen néztem volna még. Hiába a 2,5 óra, a cselekmény annyira magával ragadó és változatos, hogy csak azt veszed észre vége a filmnek.
Mirõl is szól..sokan írtátok a skizofréniát..ne dobálozzunk olyan szavakkal amelyeket nem értünk, és ne magyarázzuk meg egy olyan ember belsõ érzéseit, aki már nem él, így nem is mondhatja el mi motiválta abban, hogy a filmben történõ cselekményeket megvalósítsa. Biztos, hogy nem volt skizofrén..olvastam egy régebbi hozzászólást, hogy mi is a skizofrénia. Az illetõ üzenetében találtam olyat, hogy a skizofrén ember távol tartja magát az emberi kapcsolatoktól, nem képes olyan szinten társasági lénnyé válni, mint a normális emberek. Ha valamit akkor ezt cáfolja meg legjobban a film, ugyanis az egész történet a szabadságról, a társadalom rendszerré váló idiótizmusából való kiszakadást, az emberi kapcsolatok jelentõségérõl szól. Arról, hogy egy egyszerû szimpatikus fiatalember, hogyan szeretettheti meg magát olyan emberekkel, akiket épp, hogy csak megismer. Arról szól, hogy hogyan is kéne nekünk embereknek boldogan élni.
Boldogság..mindenkinek mást jelent a szó, Christopher McCandlessnek a szabadságot, az emberek egyrehülyébb világából való kiszakadást jelentette. Nem vágyott Ferrarira, luxus jachtra, 3 feleségre..nem vágyott semmire, csak egy dologra, de arra nagyon, hogy boldog legyen. Neki ez volt a boldogság, és aki kételkedik benne, hogy hiába való volt az élete az téved. Christopher McCandless boldogan halt meg, igaz fiatalon, de az alatt a rövid idõ alatt amit itt töltött köztünk, többet tudott meg, tapasztalt meg a valódi életrõl, mint amit mi 90 év alatt se tudnánk. Talán kicsit látszik, hogy irigyelem õt, és igen bevallom irigyelem, irigyelem, hogy volt ennyi bátorsága, mert ahogy élt, az nem hülyeség volt, hanem bátorság. Irigyelem, hogy nem volt semmije, mégis meg volt mindene. Ez után a film után sokan fognak elgondolkodni, hogy mit is jelent valójában az élet. Egyeseknek nagyon fog tetszeni a film, másoknak egyáltalán nem.
Szerintem a mai megszokott, agyonjátszott amerikai filmek stílusából remekül kitörõ, elgondolkoztató filmet készített Sean Penn. A legmegrázóbb, legelgondolkodtató az egész filmben, hogy mindaz amit látunk megtörtént, valós cselekmény. Egy percig se higgyük, hogy csak egy-két dolog igaz a filmben, hiszen Christopher McCandless naplójában leírt eseményeibõl áll össze az alkotás. A zenei aláfestésért csak gratulálni tudok, nagyon a filmhez illõ, kitûnõ dallamok csendülnek fel a filmben. A filmet nagyon ajánlom bárkinek, kevés ilyen film születik sajnos mostanában.
Elég hosszú hozzászólást írtam, és csak gratulálni tudok annak aki végigolvassa :)

De jó lenne azt csinálni, amit õ... Utazni mindenfelé, világot látni, szabadnak lenni, nem kötõdve semmihez. Huh. :) Mondjuk én tuti nem gyalog mennék. :D

egyik legjobb film...sajnos nagyon sokan nem értik a mondanivalóját a srácnak.
***SPOILER***
õ úgy halt meg hogy azt csinálta amit akart.szabad volt. meg merte tenni és biztos vagyok benne hogy az alatt az idõ alatt, amikor vándorolt sokkal boldogabb volt mint amikor minden nap felkelt reggel hatkor és beült az iskolapadba a semmiért. több ilyen ember kéne. és együtt kéne elmenni...

Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik hátra tudják hagyni a múltjukat, és akik nem kötõdnek többé senkihez! Talán nekem is el kéne már indulni valamerre...

Sziasztok !

Elolvastam néhány hozzászólást amit írtatok.Biztos vagyok abban, hogy a többség csak a filmet látta, és nem a könyvet olvasta amit Jon Krakauer írt, és ami alapján Sean Penn rendezett.
Megértem azokat akik nem vélnek felfedezni a filmben egyebet, mint szép tájakat, jó zenéket stb., ami egyébként fontos egy filmhez, mert ettõl jó egy film. Ez a történet sehol sem lett volna ha Jon Krakauer nem kezd nyomozni a sztori után. Õ kapta a feladatot, hogy cikket írjon a Chris M. különleges haláláról. Ahogy nyomozott, és kutakodott, sok különös dologra lett figyelmes ami felkeltette az érdeklõdését, hogy mélyebben beleássa magát a történetbe.

Jon Krakauer nem akárki. 1996. május 10-én kora délután fölért a Mount Everest ormára,amikor már ötvenhét órája nem aludt, és szédelgett az agyát eltompító oxigénhiánytól. Miközben visszafordult, hogy megkezdje veszedelmes ereszkedését 8848 méterrõl, húsz másik hegymászó még elkeseredetten igyekezett a csúcs felé, mit sem sejtve arról hogy mind a huszan életüket vesztik.
Ha egy ekkora kalandor, személyiség látott valamit a srác történetében, akkor egy olyan aki életében még csak sátorozni sem volt, nem mondja le a történetet.

Akinek tetszett a film, merem ajánlani a könyvet. Garantálom hogy a könyv elolvasása után a filmet újra megnézni még fantsztikusabb és mélyebb lesz, mint amikor elõször néztétek. Teljesebben fogjátok látni a történetet. Olyan dolgok ellentétjét bizonyít be Krakauer, amikkel a srácot támadták halála után.

Teljes elismerés : Jon Krakauer-nak, Sean Penn-nek, a szereplõknek, és Eddie Vedder-nek a csodálatos zenei aláfestésért.

Christopher McCandless nyugodj békében !

Köszi hogy elolvastátok ! Sziasztok :)

Tulajdonképen jobb a film, mint azt elõzetesen a szélsõséges kritikákból azt sejteni lehetett. Ami miatt valóban az erejét veszti a végére, az az életrajzi filmek kinõhetetlen gyermekbetegsége: az élet bizony kivétel nélkül halállal végzõdik. Ám így a filmben tulajdonképpen elõre sejthetõ, mire megy az egész...

De jó volt nézni, gyönyörû tájak szépen fényképezve, jók voltak a srác kis epizódjai a különféle útjába esõ emberekkel, engem különösen meghatott az öreg bõrmûvessel való találkozása. Maga ez egész kivonulás persze iszonyú naiv dolog, fõleg ilyen felkézsületlenül, de az õrültség éppen az a dolog, ami az életet elviselhetõvé teszi, persze, megfelelõ adagban. Én nem rovom fel a didaktikus szájunkarágását a dolgoknak, szeretem, ha egy film erõs kézben tartva nem akar mindenben utat mutatni, csak abban az egy dologban, amirõl konkrétan szól, de azt erõvel teszi. Szerintem jó volt Emile Hirsch a fõszerepben, filmvégi eszelõs fogyása már-már De Nirói mértékû. Nagyon tetszettek és a helyükön is voltak Eddie Wedder dalai. gyszóval, jó kis film volt, nem nagy film, de jó. Derszu Uzala light.

Ó, igen, a film remek volt - a baj a valós eseményekkel van!
De ennek tükrében, mit akart mondani a rendezõ?
Felhívja a figyelmünket a valóságra?
És mit tegyünk?
S kinek a helyében?

Számomra se volt logikus a fõszerpeplõ minden egyes mozdulata, de szeretném mindenki figyelmé ajánlani azt, hogy film VALÓS események alapján íródott, tehát nem a filmet kéne szídni az egyes események logikátlanságáért, ahogy azt a Népszabadság is tette!!!

Nekem is tetszett a filmet nézni, végig azon irigykedtem, milyen szerencsés fiú ez, hogy sosem történik semmi baja, nem fázik meg... Örülök, hogy azért mégsem ez volt a mondanivaló, hogy menjünk a szabadba.

Az a bajom (egyetértve a többi bírálattal is), hogy a civilizációt nem lehet visszautasítani AHOGY NEKEM TETSZIK, csak elfogadni lehet vagy visszautasítani ÚGY, AHOGY VAN. Pl. eldobja a pénzét, amikor már nincs rá szüksége. Kezdje azzal, hogy nincs pénze, pedig szüksége volna rá! Tanulja meg akkor, hogyan boldoguljon mégis pénz nélkül!

Kimegy a vadonba, és betelepszik az elsõ buszba? Hát ezért ment ki? Nem tud visszatérni, mert megáradt a folyó, hát továbbmenni miért nem tud?

Nekem is tetszett a filmet nézni, végig azon irigykedtem, milyen szerencsés fiú ez, hogy sosem történik semmi baja, nem fázik meg... Örülök, hogy azért mégsem ez volt a mondanivaló, hogy menjünk a szabadba.

Az a bajom (egyetértve a többi bírálattal is), hogy a civilizációt nem lehet visszautasítani

Most hogy eltelt egy kis idõ, amióta láttam, talán kicsit máshogy látom a dolgot. Van a filmben jónéhány érdekes dolog, amiken lehet gondolkozni: például a hippik úgy am block (nemtudom ki a színész, aki a f*szit játsza, de igen, õ egy figura :)), vagy hogy miért volt ilyen felelõtlen. Meg aztán tényleg jók a mellékszereplõk, Kristen Stewart különösen tetszett.
Ezek ellenére képtelen vagyok rá azt mondani hogy jó film. Egyszerûen csak túl amerikai. Ami alapvetõen nem mindig okoz negatív élményt, de ha nem vagyok felkészülve rá és arra számítok hogy egy mûvészfilmet fogok megnézni, akkor sokkoló.
Arról a bizonyos mondatról pedig: ha tegyük fel én rendeztem volna és tudtam volna hogy ezt írta le, biztos hogy nem tettem volna be a filmbe, vagy legalábbis nem így. Ez egyszerûen csak nyálas. Pl zene nélkül mindjárt más hatása lett volna... Szintúgy nem foglalkoztam volna ennyit azokkal a rettenetes családi körülményeivel... mindenki tudja, hogy valaki miért indul el így, minek azt ennyit hangsúlyozni.

Grat, ilyen erõvel akár az említett cikket is belinkelhetted volna, mert majdnem ugyanazt hajtod..., amúgy megértem a népszabadság álláspontját, hisz azzal lehet nagy olvasottságot csinálni, ha egy jó filmet fikáznak... Mindenki Emile Hirsch-re helyezi a hansúlyt, meg Sean Penn-re, persze a fõszereplõ játéka hagy kivetni valót maga után, de miért nem tesz senki említést, például Kristen Stewart-ról, vagy Catherine Keener-rõl és még sorolhatnám...Vagy esetleg a Golden Globe díjas zenérõl...Persze a N.sz. is ezek után az esemény logikátlanságán kezd el lovagolni, de azt elfelejtik, hogy az egész valós eseményeken alapult, és bár nem tudom, hogy a naplójába miket írt fel, de gondolom az a tanulságos mondat, amit emlegetsz, nem feltétlenûl Sean Penn halucinációja... Ezek után akár te is kérdezhetnéd, hogy Sean Penn minek forgatott ebbõl a történetbõl filmet... Sztem a film lazán megérdemel egy 9/10-et, és nekem nagyon bejött...

Erdekes bennem nem a film vege maradt meg hanem maga az egesz film az egesz ut, es nekem nem tunt szajba ragasnak a vege hiszen az egesz filmnek nem a vege a lenyeg, hanem az egesz ut, az emberi kapcsolatok, ok-okozatok.

Most hallgatom a filmzenet, tudtam hogy Eddie Vedder jo zenesz, de ez az albuma a legjobb a legjobb lett megerdemelte a dijat.

Szamomra ez a film olyan ami sokaig elgondolkodtad es nagyon ritka az ilyen film, nekem az egesz film alatt volt egy erzes ami vegig kiserte, ehhez nagyban hozzajarult a zene is.

-----SPOILER------

Lassuk be hogy a srac ezt nem kicsit elbaszta es baromi felelotlen nem is ertem hogyan gondolhatta hogy ez tul fogja elni.

Nagyon vártam a filmet. Megnéztem. Semmi. Lehúztam. Nekiültem másadszorra is. Hátha. Nem! Elég volt! ...........de a Nachos meg a kóla az jó volt.......

Egyetértek. Szuper film, hozzáillõ szuper zenei aláfestéssel. Én megkockáztatnám a 10/10-et is, dehát ízlések és pofonok - részemrõl ez az a fajta film, aminek nagy valószínûséggel a történetére, és a befejezésére is sokáig emlékezni fogok..

Majdnem hibátlan alkotás 10/9. Nem szájbarágós, nem túl elvont. Nagyon jó, elgondolkodtató életrajzi dráma szép képivilággal és zenei háttérrel. Ajánlom mindenkinek.

Vicces film.
Amikor Penn a végén egy mondatban a számba rágta a tanulságot, akkor már tényleg alig bírtam megállni hogy ne sikítsak... Néztem is körbe, hogy a többiek nem tiltakoznak e. Pedig a mûvészben voltam. Mi ez, La fontaine-i állatmese? Tanulság: blablabla.
Jó az a Népszabadságos kritika. Igen ez a film nem arról szól amirõl Sean Penn szerette volna, meg amirõl mindenki hiszi hogy szól, hanem arról, hogy ez a kísérlet csak nevetséges lehet, hogy veszett idealista az, aki azt hiszi hogy megszökhet a társadalomból. Jó tudom hogy a filmnek is ez a végkövetkeztetése, de én egészen máshonnan jutottam ide...
Ha megnézek egy amerikai filmet, mindig az az elsõ kérdésem utána, hogy: "Amerikában csak három féle ember lakik?". Pedig tudom, hogy nem; ott születtem és nem. Na ez is ilyen volt. Semmi felemelõ, közhelyes, full amerikai nyálmaszlag. Rengeteg közeli amikor nem kéne, mert az színvonalas alakítással együtt értelmes csak. Szóval nem felemelõ, mint ahogy állítják, didaktikus és gagyi. DE szépek a tájak és végülis nem unatkoztam, annak ellenére, hogy igen hosszú (2.5 óra) szóval akinek van ideje, megnézheti.