Az egész világ téged üldöz és neked szúrogat:),de kivételesen most ezt mégis a szerepek kiosztójának szántam,bár nem hinném hogy bárki ezt rajtad kívül gusztustalan szúrásnak venné,ez ugyanis egy teljesen ideillõ normális észrevétele és kritikája a szereposztogatásnak.

Na Ákossal kiesett a jobb sorsra érdemes Szinetár,ez várható volt.

nyilván a tizenévesek többsége nem ismeri, de azért ne általánosítsunk, nem csak olyanok vannak, akik a viván meg a class fm-en élnek. cindy laupertõl meg ha mást nem is, a girls just want to have fun-t nagyjából mindenki ismeri, hallotta. de azért nem olyan öreg csirke õ, a 80-as évek annyira nincs messze.

remélem stenmore nekem szánta azt a noname jelzõt aretha franklinnél... átható odaszúrás-szag. és gusztustalan.
bereczki most nem volt jó, nekem nem tetszett. persze arethát nem lehet utánozni, de ez most tényleg nem jött át. varga viktor meg egyenesen szörnyû volt, érdemtelenül kapta azt a sok pontot. ez az a szám, ami egy dolog, hogy ismert meg sláger, de ének az konkrétan alig van benne, az eredeti is full auto-tune. gyakorlatilag semmit se kellett énekelnie viktornak. szandinak alapból kicsit olyan hangja van, amivel cindy laupert vagy éppen csepregi évát könnyedén elénekelhet, tehát ez sem volt neki kihívás. biga nem volt rossz, de nem fogott meg különösebben. szinetár dóri egész jó volt, hangilag is hasonlított. nótár mary-t most nem tudom hova tenni...
mivel most liptai nagyon átpártolt viktorhoz (egyébként nem értem ezt a nagy lelkesedését), nem hiszem, hogy õ esne ki, de akkor meg egy tényleg jót fognak elküldeni...

Lehet. Körbenéztem máshol: leszúrja, felnégyeli, profilozza, osztályozza, politizál, az Utolsó cserkész meg már a könyökömön...

Bereczky jó volt ,próbálkozott a hanggal keményen de olyan lett termszetesen mint amikor a macska farkára lépnek:)

Zseniális ez a mûsor. Az elõbb láttam belõle három másodpercet - egyenlõre elég volt.

Ez az, Bereczki!!!

Gondolom ,mert a helyi közönség abszolút beszámíthatatlan ,kb ovodás szint,a TV nézõk zömének meg baromi felejtõs volt ma Mary által hozott figura.

nem is érdekli õket hogy ki volt lauper,õk Varga viktorra szavaznak akármit is produkált,kvázi a zsüri szintén.

Ne gondold. Tankcsapda. Lásd lejjebb.

Nagyjából. És a kis csitrik azt se tudják, ki az a Sindy Lauper. Ergo nem is szavaznak rá.

Na vazze,ezt a Varga viktort teljesen érdemtelenül felpontozták ,miközben Szandi jobb volt pl, és mégis sokkal kevesebb pontot kapott.
Clau úgy látszik Feke Pali után vele vígasztalódik ,valaki szólhatna neki, hogy nem a gyermeki lelket kéne pontoznia pl.

Nos errõl beszéltem ,most mindenki láthatta,hogy mit jelent ha valaki Ákosht vagy Joe Cocker világszámát kapja .Sinetár kihozta amit lehetett,a maszkkal is próbálván pótolni a megjeleníteni kívánt személy jellegtelenségét,és ez sem volt sok ,pedig általában minimum hozta a Biga szinvonalát.Most messze elmaradt tõle méghozzá nem a saját híbájából .És megjósolom hogy Nótár Mary ,aki szinte hibátlan volt idáig ,legutóbb egyenesen frenetikus ,ma nem fog standing ovationt aratni.Napersze Bereczky a kis kedvenc az megint a "noname" Aretha Franklint kapta.

(igen tudtam, kb 5 éve felvilágosított valaki. egyébként ahogy pedig itt van írva, úgy meg egy rajzfilm egyik szereplõje, én onnan vettem :) )
köszönöm, hogy te legalább nem tartasz idiótának, pont ezt a higgadtságot és korrektséget szeretem benned, amivel a fórumon mûködsz (nem irónia)! sokfajta zenét szeretek, a rock kb minden alfaján keresztül a popig és az elekronikusig, ez persze nem azt jelenti, hogy ezekbõl minden elõadót kedvelek vagy ismerek, sõt.. egyrészt nem is lehet, másrészt minden stílus eléggé felhígult állapotban van, nem olyan sok a tényleg igényes elõadó, akitõl érdemes is mindent meghallgatni. (és persze ez idõ, idõ, idõ. emellé jön a naprakészség is.)
de te legalább beismered, hogy zenész létedre nem ismered az indie stílust (ismét nem támadás, sõt), én is csak azért kaptam fel a vizet ennyire, mert megkaptam, hogy zenei újságíró létemre nem ismerek bizonyos két elõadót. ahogy mondtad, nem vagyunk lexikonok, és mivel kb minden órában születik egy új zenekar vagy énekes, nem is lehet mindet ismerni. mikor olvastam a nevüket, én is rájuk kerestem, próbáltam "tájékozódni", meghallgattam dalokat, hogy hátha valami bevillan. egyébként az indie rockkal is az a baj, amit fentebb írtam, hogy felhígul, minden elõadó hihetetlenül eredeti akar lenni, ezért lassan olyan, mintha valami tinglitanglit hallgatnánk, ami inkább már indie pop ugye.. (megkérdezhetem, hogy milyen zenéket hallgattál meg?)
egy mûfajt sem tartok amúgy cikisnek, mindenben van jó is, rossz is, és a sokszínûség pedig sosem árt. rég volt az, mikor elutasítottam egy stílust (azt hiszem, mindenkinek kell egy "sötét rock"-korszak :)), régimódivá pedig szerintem egy sem tud válni. a mostani zenék mind a régibõl táplálkoznak. szinte naponta ismerek meg két-három addig nekem ismeretlen elõadót és mindegyikkel csak gazdagodok. :)
(amúgy errõl az egészrõl eszembe jutott a jóbarátok - így jártam anyátokkal "harc", az elõzõ 19 éve indult sorozat (és 9 éve fejezõdött be), utóbbi pedig pár éves.. a mostani 14-15 éveseknek az így jártam anyátokkal sokkal jobb, mint a jóbarátok, nekem pedig épp hogy az a tökéletes sorozat a mûfajában és koppintásnak tartom a másikat. szóval ennyit tesz még csak pár év is az ízlések terén. azt hiszem érthetõ a párhuzam :))

és hogy a mûsorhoz is hozzátegyek, ismerek pár embert, akik dolgoznak bereczkivel, mindenki kivétel nélkül azt mondja, hogy a munkájának él és ott nem ismer viccet, emberileg pedig hát nem a szimpatikusság mintapéldája. az egy dolog, hogy valaki maximalista, de egy maximálisan elismert embernek a személyiségének is a topon kellene lennie...

Jómagam is elismeréssel adózom Bereczki tudása, mûvészete elõtt. Kollégám fia táncol ebben a mûsorban. (ma állitólag négy számban is érdekelt) Tõle jön az info hogy BZ az egyetlen aki fenn hordja az orrát. Csak a munka, minden mást kizár.

ÉN is úgy érzem, hogy ez egy nyerõ mûsor. Én nem nézek semmiféle tehetségkutatót (se Voice, se X-Faktor, se Megasztár, se Csillag születik, semmit). Ezt a mûsort is csak véletlenül kaptam el, valamit néztem pár hete, ott reklám volt és kapcsolgattam ide-oda. Szerintem épp Bereczki Zolit adott elõ valamit. Azóta nézem folyamatosan. Pl. az említett B. Zolival kapcsolatban az az érdekes, hogy a zenei stílusától, a számaitól kiráz a hideg, még a rádiót is elkapcsolom a Kerek egész-et meghallván. De hogy mégis nagy mûvész, azt el kell ismernem. Mert itt ahány ember bõrébe bújva láttam, egyszerûen ledöbbenek a tehetségétõl. Ordít róla a szorgalom, hogy teljes odaadással, hihetetlen alázattal végzi a feladatát. Mikor Presser Pici volt, teljesen elaléltam. Még a szemüveg mögüli kinézését, testtartását is átvette, szerintem még a levegõt is ugyanúgy vette. Azóta nézem.
Én a zsûrin is jól szórakozom. Nem mindig értek velük egyet, de hát ez egy szórakoztató mûfaj, nem kell annyira komolyan venni. Igazi kikapcsolódás.

Végre egy szorakoztató mûsor. (Majka kicsit kilóg, /Piafhoz kapcsolodó hozzászolása katasztrófa volt/ de tény hogy mondott már érdekeset is. Pl Jackson tánctudásával kapcsolatban meglepett.)
Nótár Mary hatalmas meglepi. Egyedül Whitney Houston és Katy Parry falbontóan erõs hangjával gyült meg a baja, a többin elámúltam. Mindegy ki nyer. A nézõ biztosan.

legyen szíves a legközelebb ide író (aki nem stenmore) elmondani, ismeri-e a két bizonyos lejjebb említett emberkét," - ezt írtad, és hát, engedelmeddel, tisztelettel jelentkezem.
Ismerem õket.
Igaz, hogy én nem zenei újságíró vagyok, hanem zenész...

Gilbert Becaud, és Adriano Celentano.
(Az általad degradálónak szánt "emberke" jelzõ erre a két egykori szupersztárra, meglehetõsen kínos, - de nem rájuk nézve.)

Õk a 60-as években voltak a csúcson, néhány számukat naponta játszotta még a magyar rádió is, Gilbert Becaud-tól a "Nathalie", Adriano Celentano-tól pedig az "Azzurro" címû sláger volt hihetetlenül népszerû.

A francia zene és éneklési mód Magyarországon soha nem volt igazán közkedvelt, talán a nyelv, illetve az éneklési stílus miatt, de azért Gilbert Bécaud, Yves Montand, (aki A félelem bére címû film fõszereplõje is volt,), a zseniális Edith Piaf, a botrányos életû Johnny Halliday, aztán Juliette Greco, (aki a Belphegor címû filmben is játszott), Adamo, Dalida, (aki eléggé fiatalon öngyilkos lett), France Gall, (a Viaszbaba címû számát éjjel-nappal játszotta a rádió), vagy a csodálatos Charles Aznavour (akinek a She címû dalát nagyon sokan feldolgozták világszerte, nálunk Máté Péter énekelte kitûnõen) - ezeknek a francia elõadóknak egy-egy száma még nálunk is népszerû lett.

Ezzel szemben az olasz slágereket a hihetetlenül dallamos mivoltuk miatt, és a nagyszámú, jobbnál jobb énekes miatt elképesztõ mennyiségben játszották a magyar rádióban a 60-as, 70-es, de még a 80-as években is.

Gianni Morandi - Térden állva jövök hozzád (minden kívánságmûsorban szerepelt)
Domenico Modugno - a Volare címû számát még a Gipsy Kings is feldolgozta
Adriano Celentano - Azzurro (ezt a dalt nálunk Aradszky László vitte sikerre)
Bobby Solo - Egy könnycsepp az arcodon (a zenetörténet egyik leggyönyörûbb dallama)
Rita Pavone - a tûzrõlpattant kis énekes csaj még vadnyugati filmben is játszott
Nicola DiBari - A szívem egy vándorcigány (ez a dal nyerte meg az 1971-es San Remo-i dalfesztivált)
Toto Cutugno - L'Italiano
Gigliola Cinquetti - Non ho l'etá (ezzel a dallal 1964-ben elõbb a SanRemo-i dalfesztivált nyerte meg, utána az Eurovíziós dalfesztivált is)
Mina - a Parole, parole címû dala a mai napig az egyik legnépszerûbb dal Olaszországban

Ezek csak szemelvények voltak, csak mazsolázgattam az emlékeim között, (néha, egy-egy adat miatt az Internet segítségét is igénybe vettem, de hát a netet többek között erre találták ki, hogy utána lehessen nézni dolgoknak).

A lényeg, - amiért úgy éreztem, hogy ebben a személyeskedésbe menõ vitában meg kell szólalnom, és amelyben (tõlem teljesen szokatlan módon, stenmore-nak kell igazat adnom), - hogyha Te nem ismersz valakit, vagy valamit, akkor ne nézd le, és ne támadd meg azt, aki esetleg ismeri az illetõt.
Tudod, azért, mert egy énekes, vagy egy zenekar régi, és esetleg kiment a divatból, az nem azt jelenti, hogy a maga idejében ne lett volna ugyanakkora, vagy még nagyobb sztár, mint azok, akiket ma naponta látsz a tévében.
Sõt, az esetek nagy részében a mai, két akkordos számokra már a kutya sem fog emlékezni, amikor a régi "örökzöldeket" még mindig ismerni fogják világszerte.
A régi számok - általában - sokkal gazdagabbak voltak dallamokban, akkordokban, hangszerelésben, zenei világban, ritmusokban.
Manapság a slágereket "elviszi" egy jól sikerült videoklip.
Csinálj egy kísérletet, - ha van kedved hozzá, - én kipróbáltam, és mûködik.
Amikor a tévében látsz egy videoklipet, néhány pillanatig fordítsd el a fejed a képernyõtõl, és csak a dalt magát hallgasd.
Rá fogsz jönni, hogy az esetek nagyon nagy részében, - nem mindig, de nagyon sokszor, - maga a dal, a háttér, és a látvány nélkül, egy nagy nulla. Néhány akkord, megjegyezhetetlen, fantáziátlan dallam, egy számítógéppel elõállított, dögös ritmus, és nagyjából ennyi.
Igazi, évek, netán évtizedek múlva is maradandó dalokat nagyítóval kell keresni ezek között a számok között.
Nem véletlen, hogy ma már Freddy Mercury, Michael Jackson, vagy Whitney Houston számaihoz hasonló csodákat nem nagyon hallasz az új elõadók repertoárjában, mert nagyságrendekkel kevesebb születik manapság ezekbõl.

Végül.
Ákost szerintem mindenki ismeri, - függetlenül attól, hogy kinek tetszik a stílusa, kinek nem, - a Tankcsapdát is nagyon sokan ismerik, és szeretik, de a frontemberüket kiállítani, hogy a Sztárban sztár valamelyik elõadója majd rá hasonlítson, enyhén szólva is a közröhej kategóriájába tartozik.
Õt ugyanis - kis túlzással - a kutya sem ismeri, de ha igen, annyira semmiképp, hogy ki lehessen figurázni.
Ahhoz ugyanis ismerni kell az eredetit is.
Egy paródia, vagy egy hasonmásverseny csak akkor érdekes, ha tudom, hogy az elõadó kinek a bõrébe bújt bele, és össze tudom hasonlítani õket.

"bocs hogy nem ismerek egy szinte noname tagot a 60-as 70-es évekbõl, aki ráadásul olasz."
Én ezzel azért nem dicsekednék a helyedben ,mert úgy gondolom pl hogy ne legyen az pl opera- vagy egyáltalán zene szakértõ, aki nem tudja hogy ki volt Caruso,és ezt még be is vallja.