itt off
Bocs, ezek szt félreértettelek...de az adott szövegkörnyezetben = 52 és 53 hsz-ra reagálva + a háromszoros szmájlival a végén, nekem iróniának tûnt a te 54-esed. Stohl kétségkívül szinte mindent el tud játszani, éspedig kimagasló színvonalon. Szigorú magánvéleményem h Alföldi "kezei között" és rendezéseiben vált az ország egyik vezetõ színészévé: Mephisto, Julius Caesar, Danton halála, Hazafit nekünk, Vadászjelenetek..., Az Õrült Nõk ketrece (!)..csak pár nagy közös produkciójuk a közelmúltból...

on
...másrészt csak ismételni tudom magam, Latinovits és Stohl nem/sem összehasonlíthatók...többit ld 57-ben.

És még valami. Megnéztem ezt az utolsó interjút. Hiteles, mert láttatni engedi, milyen volt valójában ez az ember.

https://www.youtube.com/watch?v=kosLwvLHyt8

Egy olyan embert látok, akit ha nem ismernék a maga sajátos mivoltában, elsõre félelmet keltõ, lekezelõen mogorva és halandók számára megközelíthetetlen lenne. Vagy, egy olyan ember, aki tele van fájdalommal. Nincs szemkontakt. Interjú alatt dohányzik. Jó, ezek apróságok.
Aztán ha elkezdem hallgatni azt, amit mond-egy egészen más ember bontakozik ki, aki abban fogalmazza meg a színjátszás lényegét, hogy a színész feladata az, hogy az embereknek segítsen.

Egyszer, vagy talán kétszer elmosolyodik. Kár hogy csak ilyen ritkán, mert ez az arc viszont szerethetõ.

Olvasva értékes írásaitokat, két dolgon is elgondolkodtam. Az egyik-tudnátok e nekem olyan filmet mondani, amiben Latinovits komikus szerepet játszik, és szerethetõ karakter? Biztos sok ilyen van, de sajnos le vagyok maradva az életmû ismeretében, és olyat szeretnék, ami biztosan jó.
Mert drámai és negatív szerepekben már láttam,most vidám szerep érdekelne, hátha én is megkedvelném.

A másik, amin most komolyan elgondolkodtam az alapján, amiket írtatok, hogy ki van ma igazán jó és tehetséges fiatal magyar színész. Most így hirtelen nagyon kevesen jutnak eszembe, jobbára csak komikus színészek.Leginkább Kálloy Molnár Péter.Nekem ugyanis mindig az meríti ki a tehetség fogalmát teljeskörûen, aki komédiát színvonalasan!! és csakis így, nagyon jól tud játszani.Valamint nem ijed meg és nem hanyatló színvonalat produkál, ha rögtönözni kell.Itt például Szabó Gyõzõ ki is esett a körbõl.

Egyébként nem lehet régi és új színészek teljesítményét összehasonlítani, mégpedig azért nem, mert teljesen más a verbális eszköztár és a mûvészi kifejezésmód 40-50 év távlatában, és teljesen más a morál.Emellett régieket mindig hajlammosak vagyunk az újak fölé emelni, mert õk távolabb vannak, és mert nekünk az õ világuk új, tehát érdekesebb.

Igen, Stohl András nagyon jó színész, korosztályának egyik, ha nem a legjobbja.:D
Az általam felsorolt filmek nagy részében el tudnám képzelni, kivéve a Szindbádot, mert annak a fõszerepét nemhogy õ, de a világ vezetõ filmszínészei közül sem tudná senki Latinovitsnál jobban eljátszani, ez meggyõzõdésem...:)

Nem jut eszedbe Csonka Pici? Vagy netán Szabó Gyõzõ?

Latinovits Zoltán zsenialitása megkérdõjelezhetetlen, mindannyiunkban meglévõ emberi gyengeségei pedig inkább együttérzést váltanak ki belõlem, semmint viszolygást, vagy távolságtartást.
Ezért szép a világ, hogy annyifélék vagyunk, szerethetõ és utálható tulajdonságokkal, emberi nagyságokkal és gyarlóságokkal, és egy színész esetében ez az érzelmi gazdagság, ez a sokféle belsõ tulajdonság inkább jó, mint rossz.
Minden zsenialitása, emberi vívódása, esetleges kiállhatatlansága, sõt, akár a modorossága is, csak hozzátesz és gazdagítja a színészi eszköztárát.
Annál nincs rosszabb, ha egy színész középszerû, ha az alakításaiban mindig hoz ugyan egy megbízható színvonalat, tisztességes teljesítményt tesz le az asztalra, csak éppen nem fog meg, nem érdekel, nem mozgat meg bennem semmit, belesimul a többi, átlagos képességû színészek közé.
Olyanokra is szükség van persze, sõt, olyanokra van szükség igazán, akik életben tartják a színészmesterséget, akik megbízhatóak, elvégzik a feladatot, - színházban, filmen - de szükség van egy-egy kiemelkedõ egyéniségre is, olyanra, aki nem sorolható be sehová, aki nem illik bele semmiféle sémába, képbe, aki kilóg a sorból, aki esetleg még irritál is, aki érzelmeket, indulatokat gerjeszt a nézõben, a közönségben, aki más, mint a többi.
És közben zseniális, utánozhatatlan, megismételhetetlen tehetség...

Latinovits Zoltán ilyen volt, nem beilleszthetõ sehová, semmiféle skatulyába, sémába, - talán ezért is irritálta annak idején a szakmát, és a különbözõ döntéshozókat, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel a csodálatos színésszel.
De jó magyar szokás szerint, megpróbálták elgáncsolni, ellehetetleníteni, a pálya szélére állítani - ha nem tudunk vele mit kezdeni, akkor tüntessük el a világ szeme elõl, helyezzük le vidékre, adjunk neki méltatlan szerepeket, csak ne legyen itt, ne legyen tényezõ a magyar színjátszásban, abból nem lehet baj...
Soha nem tudtuk megbecsülni a tehetségeinket, miért pont Latinovitscsal lett volna másképp?...

A Szindbád címû, csodálatos remekmûben - ami nem csak a magyar, hanem az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb alkotása, - Latinovits nem "eljátszotta", hanem egyszerûen élte Krúdynak - a világirodalom egyik legzseniálisabb írójának - az életét.
Ha csak ezt az egy filmet készítették volna vele, akkor is elmondhatnánk, hogy maradandót alkotott, és immár kitörölhetetlenül benne van a magyar filmtörténetben.

Az aranyember
Hideg napok
Szegénylegények
Isten hozta, õrnagy úr!
Szindbád
AZ ötödik pecsét

Csak ami hirtelen eszembe jutott, mennyi remekmû, mennyi csodálatos, maradandó alkotás!
Latinovits nélkül ezek a filmek jó, tisztességes színvonalú filmes munkák lennének, az õ személye, a játéka, az egyénisége teszi ezeket halhatatlan remekmûvekké.

Elgondolkodtam, hogy a manapság ismert, felkapott színészeink közül, kiket tudnék elképzelni ezekben a szerepekben, egyelõre még nem találtam senkit, de a keresést tovább folytatom, bár nem sok reményem van arra, hogy találjak is valakit...:)

Magamra vélek ismerni a "LZ nem tud haladni a korral" megjegyzéssel kapcsolatban. Másik hszóval már lejjebb tisztáztam, milyen értelemben "nem tud haladni" ld ott. Szinte minden nagy színpadi (és film-)színész (is) modoros, ahogyan Poirot-nk is az :) ..van-kialakul egy külsõ-belsõ brandjük: hang, megjelenés, mimika, szerepformálás stb, azt nevezném leegyszerûsítve modorosságnak, szebben kifejezve: mûvészi kifejezõ eszköztárnak. Kinek ilyen, kinek olyan. Ki ezt szereti, azt meg nem, más meg pont fordítva. A legtöbb ilyen "brand" (ld fent) illékony, rövidebb v hosszabb idõ elteltével bukéja lesz és inkább a kegyelet és a nosztalgia tartja életben kultuszukat. Nekem is megvannak a kedvenc brandjeim, noha némelyikükrõl tudom, érzem h õk is (el)avultak. De én legalább bevallom.

Helyesen Örkény: Tóték. Bocsi. :O

Ahogy elolvastam a hozzászólásokat, sok érdekes gondolat fogalmazódott meg bennem.Mégpedig azért, mert Latinovits Zoltán egy végtelenül ellentmondásos személyiség volt, és hallhatatlan mûvész.
Egyszer hallottam egy olyan véleményt, hogy külföldi ember hallgatta azt, amikor Latinovits Zoltán József Attila verset szavalt, és bár a szöveg tartalmát nem értette, a hangból, az átélésbõl sokminden átjött neki a versrõl, ami azt gondolom, fontos tényezõ, és az elõadó képességeit méltatja.
Vannak emberek, akik szerették, és hiányolják, és vannak akik nem szerették, és nem hiányolják annyira. Ezek tények, törvényszerûségek.
Azt, hogy nem tud haladni a korral, ilyet azért nem mondanék. Az orgánumát, a sajátos beszéd stílusát sosem tudtam megszokni, elviselni, mint ahogyan emberként õt sem, azon információk alapján, amiket hallottam róla. Sokan mások sem, míg sokan mások imádták õt.
De: mûvészként sokra tartom, mert a képességei jelentõsek voltak.Nélküle azért magyar színjátszás teljes értékûen nem említhetõ.
De van egy fontos tényezõ, amirõl itt enyhítõ körülményként feltétlenül beszélni kell, és azt gondolom, méltán vonhatok párhuzamot József Attilával, habár utóbbit minden tekintetben szeretem, és például az õ versei örök érvényû mondanivalót hordoznak, ha már az idõtállóság kérdése felmerült.
Szóval vegyük figyelembe mindkét embernél, hogy komoly pszichés betegséggel küzdöttek, ami ellen sokmindent sajnos tenni nem lehetett, mert az életben maradási esélyeket nagymértékben rongálja, s ez a momentum nagyon lényeges szerepet játszik abban, hogy hivatásukban ilyen megfellebbezhetetlenül kimagasló életmûvet hagytak hátra az utókor számára.
Ugyanakkor betegségük lényeges szerepet játszik abban is, hogy a polgári élet monotonitása, kegyetlensége, szürkesége és farkastörvénye a hétköznapi életben sajnos ledarálta mindkét említett embert. De: így voltak igazán hitelesek mindketten.Mert a hitelességük is megfellebbezhetetlen.Mert õk valóban megélték azt, amit leírtak, elmondtak.Mindezekre alapozva azt mondom, hogy õket nem lehet hétköznapi szinten említeni, megítélni, mert más szférákban mozogtak.
Mindig eszembe jut Latinovits alakításainál az Örkény Tóthék õrnagya. Hát....Sinkovits Imrével abban a darabban valami iszonyatosan nagyot alakítottak, eme két karakterre nem találhattak volna alkalmasabb embereket.
De ha õszinte véleményt kell mondanom, itt is az fogalmazódott meg bennem, hogy a két színészrõl tehetség szintjén csak szuperlativuszokban lehet beszélni. Ugyanakkor ha az érzelmeimet nézzük, akkor az egyiket szerettem is, az Sinkovits Imre volt, míg a másikat sajnos annyira nem sikerült megkedvelnem.
Viszont azok a negatív tulajdonságok, amiket néha leírtak Latinovitsról, rossz modor, kiszámíthatatlanság, egyebek-maximálisan megbocsátható, a kiemelkedõ mûvészi tolmácsolások és a pszichés defektus miatt.

Öcsikéivel.

"Milyen rezignált vagy, Edmond." Korral jár. Te még fiatal vagy, én már nem.

"Õ meghalt 38 éve. Milyen korral nem tud Õ halottként haladni? Így ma 40 év után?" Igen. Ez eléggé természetes.

"Az a korszak sem tudott vele haladni. És most se tudna semmilyen más éra sem..." Lehet, nem tudjuk.

"Én hiányolom, és azt is hiányolom, hogy nem hiányolják. Nem beszélnek róla és tegnap este, talán volt róla 1 óra. De olyan felfoghatatlanul semmitmondóan...???"
Sok mindenkit hiányolunk: szeretteinket, barátainkat, kedvenceinket, LZ-t is. Sokat beszélnek róla, sokat szerepel ma is, színházi és filmszerepei és versfelvételei jóvoltából. Kár, h -mint írod- rossz volt a mûsor. Lényegen nem változtat.

Többször láttam színpadon, Ványa bácsija, IV.Henrikje, elõadóestje stb. felejthetetlen volt. Színészkirályként szoktam volt emlegetni. Ahogy telik és múlik az idõ, bizony, bizony, mégis egyre modorosabbnak tûnik, különösen a versmondása. Az idõk, ízlések változnak, de õ már nem tud (õ sem tud) "haladni a korral". Ez az elõadómûvészetet és az elõadómûvészeket fenyegetõ veszély: ami tegnap korszerû, mellbevágó volt, az mára-holnapra avittá, modorossá stb. válhat, miközben a köztudatban kegyeleti tárgy marad. És az idõ is sok mindent megszépít. Ki így van ezzel, ki úgy.

egyik kedvenc magyar színészem, fantasztikus a játéka, utánozhatatlan. Inkább õt nézem, vagy Páger Antalt mint a gyenge maiakat (tisztelet a kivételnek).

http://www.youtube.com/watch?v=RXO9ajtHzLU

Fantasztikus'

Idõsebb korukra Darvas és Gábor Miklós annyira modorosak lettek, hogy néha azt hittem valami parodista utánozza õket, amikor verset mondtak.