Nekem tetszett a film. Egyetértek a pozitív véleményekkel. Elkeserítő, hogy a világ tele van olyan értékrendű emberekkel, akik szerint ez a film 10-ből 1-es :(

Azért adok 6 pontot, mert a színészek jól lettek összeválogatva, Phoenix még mindig Joker, és még mindig a legjobb. Viszont ez viszi el továbbra is a filmet. Véleményem szerint (és egy kicsit bíztam is benne, hogy így marad) ennek nem kellett volna folytatás. Igazából "Jó-jó, de ki kérte?" szintű érzésem volt a film alatt végig. Tényleg, kinek és miért kellett...?

Kiemelkedni kiemelkedik, az egy másik kérdés, hogy milyen irányba.:)

Némi revideálás önmagam felé. Még így is mint amit leírtam annak ellenére a
Joker: Kétszemélyes téboly üzenete messze kiemelkedik az év tucat filmjei közül.

"És igen, a képregényből megismert nyomdafestékszagú gonosz Joker, na az pont nincs a filmben."
-- Dehogynincs benne. Csak nem vetted észre.

Egyetértek, szép film!

Igazad van! Pláne, hogy mint művészet, egyfajta kifejezési mód is. Ezt itt tökéletesen kihasználták. Jó film. Mély érzelmekkel teli dráma.

Miért ne lehetett volna egy zenés filmet készíteni, ahol a zene és a tánc fontos kifejező eszköz. Miért is kellene állandóan csak az erőszakot, a gyűlöletet nyomni ezerrel, ahogy a csövön kifér? Miért elvárás ez? Miért is ne lehetne egy embert a másik oldaláról is bemutatni, hogy neki is vannak érzései, gondolatai, hogy miként lett belőle az aki? Egyetértek a lenti hozzászólók közül Ágnessel és Kázmérral.

A film láttán az merül fel bennem hogy mi a fenének kellett ebből musicalt csinálni? Szerintem a kutya itt van elásva és ezért bukott a film. Biztosra veszem hogy legalább megközelítené az első részt ha maradnak abban a stílusban, és nem dalolásznák el a dolgot. Több betűt fecsérelni rá felesleges. Ez is bizonyítèk arra hogy nem szabad bedőlni a nagy hájpnak ami egy egy film körül van.

Ezzel önmagában semmi baj, kétségkívül lehet így is értelmezni, és voltak is ilyen filmek korábban is, most hirtelen A csodabogár című, némileg elfelejtett film jutott eszembe John Travoltával, aki egy egyszerű emberből lesz zseni egy ismeretlen behatásnak köszönhetően, és aki ezzel a képességével a környezete életét változtatja meg pozitív irányba, de a képességei felkeltik más nem kívánt személyek érdeklődését is, akik csak a "szuperembert" látják benne, és csak az érdekli őket hogy tett szert a képességére. Nincs semmi baj az ilyen sztorikkal, a becsapással viszont már baj van, amit Todd Phillipsnek pontosan tudnia kellett író-rendezőként, hogy nem azt fogja adni, amit várnak tőle, és ezért borítékolható lesz a felháborodás felé és a filmje felé; az anyagi bukta már csak hab a tortán.

A hozzászólás nyomokban spoliert és hosszúságot tartalmaz.
Bizonyára nem én leszek az aki megfejti miért hozta létre Todd Phillips a Joker: Kétszemélyes téboly című filmalkotását. Meg aztán arra sem szeretnék reflektálni akik rossznak gondolják ezt a mozit. Csupán azokat a gondolataimat akarnám elővezetni ami engem érintett meg a filmből.
Igen, ez a Joker nem az a Joker akit a MARVEL filmek fémjeleznek és már Phillips első ezen tárgyú filmes megvalósítása sem az. Sokkal inkább társadalmi kórkép vagy nevezhetem az első részt egy tébolyult elme siker show-jának. Kisember nagy ámokfutásának vagy aminek akarjátok. Látható Joker jellemfejlődése a félszeg ember aki rettegett "hőssé" növi ki magát.
A második rész Joker: Kétszemélyes téboly címmel szerintem a rendező elővette a mélylélektani elemző képességét és írt egy olyan forgatókönyvet amelynek főhőse emberi önmaga és énjének egy másik létezése között átjár.
Hiszen egyben kapjuk meg Joker pszichopata és emberi világát ahol összemosódnak a a valós személyiség és a képzelt énje közti határok. Az emberek meg az egyik legősibb utat követik vele kapcsolatban már nem az élő személyt látják benne, sokkal inkább a jelenséget egy váteszi alakot akit lehet követni és lehet gyűlölni is. Média cápák haraphatnak ki maguk számára hírnevét, védőket akik vagyonuk és szintén hírnevüket fokozhatják általa.
Bizony a szerelem sem az aminek látszik hiszen a Joker nem emberi alakját imádja Harley Quinn is.
Azt a mítoszt amit a társadalom kreált belőle. Az analógia egész történelmünkön végig vonul és ki tudja kiből lesz despota, őrült Néró vagy Marat a fürdőkádban leszúrva.
Szerintem Todd Phillips nem tudott ellent állni a csábításénak és a "zöld" útnak a második rész megalkotásánál. Amennyiben bulvárosat akarnék írni mint a jeles kolléga : ..még a Vérapó is megelőzte...
Mert ugye igen csak sötét jellemábrázolást kapunk és hozzá még társadalmi paneleket is példának okáért
narcisztikus ügyészt, hamis babát, és egy komplett szadista börtönőrökkel teli EÜ. alosztályt.
Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a film a nagy érzelmek mentén átképzi magát musicalbe és mint egy fortissimóként a szereplők dalra fakadnak, hova tovább szteppelnek is.
Talán nem is gondolunk arra, hogy nálunk épen most verik szét a Tündérhegyi szanatóriumot ami elvileg nemzeti kincs lenne. Meg aztán csupa szórakozásból emberek hasába döfünk késeket. Ja, hogy a film tükrözi a társadalmat vagy a társadalom a filmet? Ezt a nézőnek kell eldöntenie.
Nekem olyan drámajáték érzetem van vele kapcsolatban. szabadítsunk fel egy helyzetet játsszuk el a végletekig és aztán fejezzük be horrorisztikus katarzissal. Közben "zakatol" a film elvileg már mindent tudok kivéve akkor nem ha nem láttuk az első részt mert akkor nem vagyunk képben az eposzban.
Fura, valami elromlott a forgatókönyvben a lélektani túlhajszoltságtól, a filmes műfajok keverésig zene. ének tánc, bírósági műfaj kavarog a vásznon.
Közben Arthur Fleck egyre elmosódottabban éli az életét és Joaquin Phoenix is egyre enerváltabban alakít. Igaz a szerep és a forgatókönyv sem építkezik a jellemformálás ide oda ugrál bár lehetséges ez szándékos is. Gaga sem javít ezen, néha felcsillantja az érdekből és a hírnévbe szerelmes nőt de meg kell jegyeznem baromi jó nótákat írt a filmhez.
Írhatnám: jól gondolja meg az aki folytatásba kezd de a Joker: Kétszemélyes téboly így is súlyos társadalomkritika még ha GOTAM álarca mögül láthatjuk.
Írhatnám: ...Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, A rossz, mit ember tesz, túléli őt; A jó gyakorta sírba száll vele. Ez legyen Caesar sorsa is....
A filmművészet és az idő meg majd eldönti mi lészen :)

Eszembe jutott a Fűrész-filmek analógiája, amik szintén kaptak hideget-meleget, de jót egyre kevésbé. Az elején még egy sajátos, a maga morbid modján érdekes filmet lehetett látni, aztán úgy a harmadik résztől a szappanoperák legbénább kliséivel és marhaságaival kezdtek dramaturgiai zsonglőrködésbe: a főhős meghalt - vagy mégsem? Ez visszaemlékezés vagy egy másik időpont? Aztán jöttek a tanítványok, cinkosok, rokonok, eltitkolt családtagok... az ember meg csak nézett ki a fejéből, hogy ezt most mind tényleg komolyan kéne venni?! Mindezt a Joker 2-vel két film alatt sikerült abszolválni, és míg egy Fűrésznél már csak legyintünk, hisz a slasheröknél jellemző ez a dramaturgiai katyvasz, addig egy közismert popkultúrális karakterrel készült, ilyen mindenre magasról les**aró folytatás teljes joggal váltja ki az emberek nemtetszését (hogy finom legyek), főleg annak pénzügyileg és kritikailag is sikeres új interpretációja után! Joker-folytatást vártak a nézők, nem egy átverős Joker-folytatásnak látszó tárgyat, bármilyen értéket is lássanak benne utólag egyesek.

Irigylem azokat, akik musicalként tudják nézni ezt a filmet, mert ez azt jelzi, hogy ők még sosem voltak olyan mélyen, ahonnan csak a képzelet nyújt kiutat. Nem musical, kár is ebbe a kategóriába sorolni, mert csak eltántorítja az embereket attól, hogy megnézzék. Kőkemény dráma és tökéletes folytatása az első résznek, hibátlan alkotás.

Ha valaki egy unalmas életrajzi filmet akar nézni annak ajánlom. Egyetlen izgalmas dolog volt benne, a robbanás. Egy unalmas egyhangú film

👎

👍

Felpontoztam, hogy a sok kamaszkorból szakértő "szőrős talpú suttyó" (ahogy korábban elhangzott az egyik ilyen emberkétől) ne húzza le annyira a sok 1/10-el. :) Jó példa erre istvánpityuherceg is itt előttem, akinek a mentális betegségekről szóló filmről a Harcosok Klubja jut eszébe.... Hiába, aki popcorn mozikon nevelkedett, az nem is tud innen tovább jutni. Lesz ez még jobb is srácok, csak menjetek mélyebbre.
Igen, túl messzire ment ez a film. Messze a popcorn mozitól. Igen, Lady Gagát valóban nem lett volna szabad főszerepbe engedni. És igen, a képregényből megismert nyomdafestékszagú gonosz Joker, na az pont nincs a filmben.
Legyen akkor 7/10 a valós értékelésem, már ha érdekelne bárkit is.

Ha már itt tartunk, mentális betegségekről, tudathasadásos emberekről is ennél 100X jobb filmek léteznek. Pl. a Harcosok Klubja, Viharsziget vagy akár a 12 Majom is ide sorolható. Szóval ez még ilyen kategóriában se nevezhető kiemelkedőnek, sőt jónak se. A legnagyobb baj hogy itt egy Joker filmre ültünk be, és hát nem ezt kaptuk. Mármint nyilvánvalóan Arthur nem maga a Joker, ez már az első részben kiderült, de annak a filmnek volt értelme a Joker karakter kontextusában, ennek viszont nincs. Semmit nem tudtak már kezdeni ezzel a karakterrel. Szépen meggyalázták, a földbe tiporták helyette. Szóval a film címe inkább lehetett volna az, hogy Lady Gaga, és egy szerencsétlen öreg bohóc. Ez így hamis marketing. Semmilyen kétszemélyes téboly nem volt a filmben, ahogyan Joker se volt (tudjuk a végén benne volt "joker" de ez kb mindenkit hidegenhagy. Todd Philips se akart folytatást a filmnek, csak a stúdió rábeszélte. Valószínűleg a Musical elemek is csak azért kellettek bele, hogy valahogyan meglegyen a 2 órás játékidő, ha már semmilyen új vagy érdekes ötletük nem volt a főszereplőhöz. A filmnek lényegében nincs storyja. Ha az lenne a cél, hogy rossz filmet készítsenek, akkor az év filmje lenne.

Nem láttam még olyan filmet ahol ennyire élethűen mutatta volna be egy tudathasadásos ember gondolatait, képzelgéseit. Kőkemény dráma 10/10. Más kérés, hogy aki Joker filmre ül be, ezt akarja-e látni, vagy a "klasszikus" megszokott Joker-t. Ha az utóbbit, akkor simán jó a film, viszont ha az előbbit akkor érthető sajnos a bukása a mozikban