Az teljesen egyértelmû, hogy az I. világháború lezárása olyan volt amibõl várható volt a második kirobbanása.
Ettõl függetlenül a nemzetiszocialista ideológia pont olyan pestise volt a történelemnek mint a kommunizmus vagy akár a mostani Iszlám Állam.

Három dolgot tegyél meg:

Amikor a Szovjetunió második világháború utáni "ideiglenes ottartózkodásait" hozod szóba, felejtsd el a szövetségeseket. Marha viccesen hangzik, hogy mi 90-ig a szövetségesek megszállása alatt voltunk, ilyen történészi állításokkal elmegyógyintézetbe, és nem történelemkönyvekbe lehet bekerülni.

Ne csak az eddigi zagyvaságaidat ismételgesd katatón kiszámíthatósággal, hanem az általunk felvetett érvekre mozdulj rá. A pengeéles logikád eddig nem tudtuk megfelelõen kiélvezni, nem nagyon csillogtattad, csak idedörrentetted az alaptézist, a gondolatmenetet meg árnyékban hagytad.
Csináljuk apránként, mondjuk az osztrákok németségével elkezdhetjük.

Végül, még neked is jól jön, ha terjesztheted az igét, írd már meg, honnan és kiktõl lehet erre a szemléletre szert tenni? Kik õk, hova írnak, milyen tudományos igényû munkáik vannak, ezeket hol lehet elolvasni?

Több infó, és honnan? Ellenõrzött források, a tudományos kritériumok biztosítása. Az nem elég, hogy a gárdista barátom azt mondta, meg a botcsinálta történelemtanár által szerkesztett honlapon olvastam...Felsorolhatnád, honnan tettél szert erre az egzotikus történelemszemléletre, már csak hogy felvilágosítsd a magamfajta sötétben élõket, akik Salamon Konrádon nõttek fel.

Kennedy sztoriban sosem ástam el magam komolyabban, de elõre félek, a háttérhatalomhoz akarsz kilyukadni, meg Drábik Jánoshoz, ezekhez az ezotérikus szellemidézõkhöz, igen színvonalas bohóckodás sül majd ki belõle.

Nem lázadok, csak több infó van a birtokomban, mint másoknak. Ott van pl. a Kennedy-ügy. Nyilvánvaló a bizonyítékok alapján, hogy konspiráció volt, és nem Oswald volt a gyilkos. Az átlagember nem is fogja fel, mekkora politikus volt Kennedy, s hogy ezért ölették meg (az amerikai pénzrendszert is az amerikaiak kezébe akarta tenni). Ezért aztán megmarad az abszurd propaganda szolgai ismétlésénél. Természetesen a németek voltak itt a jófiúk a tárgyalt háborúban, ez nem is kérdés egy normális értékrenddel rendelkezõ ember számára. Az ellenségeik voltak a bûnösök 1918 és 1939 közötti hallatlan bûneikkel. Hatalmas teljesítmény volt, amit a németek, a Wehrmacht elért néhány év alatt, hogy ilyen erõvel szereztek érvényt az igazságnak. De aki számára az a bûnös, aki megtorol egy sérelmet, bûnt, akinek fontosabb hallgatni, tûrni, az ezt nem érti. Illetve sokan vannak, akik egyszerûen utálják a németeket, a becsületet, az egyenességet. Igazából ti mossátok tisztára az ellenség bûneit, amit Németországgal és Magyarországgal tettek, a népirtásaikat - mert ugye azt sem tanítják, hogy a magyarokat is tömegesen irtották a haláltáboraikban -, az atombombát, legutóbb pedig Irak tönkretételéhez tapsoltatok, melyet szintén emberségesen megdemokratizáltak, mert az mindenféle vegyi fegyverrel rendelkezett, amit fel is akart használni. (Szintén propaganda, mese habbal.)

Szövetségesi politika: nem voltak elragadtatva Sztálintól, azért elég büdösgyerekként is volt kezelve a konferenciák alatt, gondolom, hallottak már addig is egy s mást a bolsevik rendszer emberszeretõ politikájáról, ha nem lett volna épp elég hozzá az agymosott ideológia. De a kényszer összekötötte õket, és nem is kell emögé olyan sokat látni, csak annyit, hogy a támadásba lépõ német hadigépezet egy újabb nagyhatalmi pólust készül kiépíteni, ezzel meg kezdeni kellett valamit. A népnek kimegy a megmentõ üdvhadsereg marketingje, de történelmi-politikai léptékben pont eléggé indokolja a fenti érv. Csehszlovákiát még lenyelték, de amikor egyértelmûvé vált, hogy Hitler étvágya kielégíthetetlen, léptek.
Így azért megmosolyogtató, hogy Hitler önmagában még nem csinált volna világháborút, és az áldozatok száma nem nõtt volna meg a szövetségesek reakciója nélkül. Helyezd már el ebben a birodalmi gondolkodásban a bajszost, tedd hozzá a népirtásba átforduló antiszemitizmusát, nyilván tétlenül kellett volna nézni, ahogy a németek pár év alatt apránként felfalják a teljes kontinenst.

Anschluss: propagandafilmekre nem kellene alapoznod. Rajongók mindig vannak, a zsidóellenességre akkor amúgy is sokan haraptak, a führeri demagógia idõlegesen megszédítethette õket, ahogy Németországban is tömegeket, hát ezek persze kimentek ünnepelni. A többiek meg csöndben maradtak, saját maguknak ellenségévé õk sem lesznek a fegyverek árnyékában.
Németország része, mi? Minek alapján, hol vannak ennek a történelmi gyökerei? De ez amúgy is ingoványos terület, mert ilyen igazságalapon, a múltat figyelembe véve határokat meghúzni, meg hatszáz éves sérelmeket orvosolni erkölcsi alapon lehet, a gyakorlatban meg sosem fog mûködni. Mert Trianon nyilvánvalóan egy mocskos húzás volt számunkra, aztán most mégis mihez kezdenénk egy Kárpátaljával, egy Vajdasággal, ha teszem azt, visszakerülne hozzánk, amikor a mostani határokon belül sem képes az állam az emberi élet feltételeit biztosítani? Igazságot Magyarországnak, persze, de száz éve elmúlt, egy másik ország vette birtokba, a maga képére formálta, és az ott élõ magyar kisebbség ellenére teljesen más viszonyok vannak most arrafelé, mint ahogy ott hagytuk. Fittyfenét ér ez a jogos jussunk duma, nem errõl szól a dolog, mert hétköznapi emberek élnek ott, akik vagy fenik a kaszát, mert rosszul megy a soruk, és akkor éles a kérdés, vagy ha nem, akkor ne pofázzon bele a nagypolitika az õ egy életükbe. Ádámig meg Éváig vissza lehetne menni, hogy ki vette el elõször a homokozólapátot, csak éppen semmi értelme, mert annyira össze-vissza van már verve mindenki, hogy lehetetlen igazságot tenni.

A történelemszemléletrõl: nem az a gond, hogy nem fogadod el kritika nélkül a közmegegyezésen alapuló szemléletet, mert az nyilvánvaló, hogy kisebb-nagyobb torzulások, sõt, torzítások jellemzik, mint minden ember konstruálta, és felügyelte rendszert. Nem, te inverzbe teszed, önazonosságoddá vált a lázadás, ahelyett, hogy csak korrigálnál. A kettõ közötti különbség csak annyi, hogy az egyiknél kényszeresen hozzáigazítod az újonnan beszerzett információkat egy komplex rendszerhez, a másiknál meg a komplex rendszert kérdõjelezed meg minden egyes alkalommal, amikor azt nézed, passzol-e az új tény a már meglévõ tudáshoz. Ki nem mondod, legalábbis nyíltan, hogy a németek voltak a jófiúk, de nyilvánvalóan ez az álláspontod, miközben a valóság az, hogy ebben a történetben senki sem volt jófiú, mindenkinek megvolt a maga érdeke, de a szövetségeseké legalább erkölcsi értelemben indokolható, a hitleri õrület viszont még be sem csomagolható, semmivel sem védhetõ.