Üdv!

Ez a film jó. Csak így egyszerûen. Nem tudom, hogy zseniális-e de jó. És aktuális. Mindig is az lesz. Hiába, az élet nem változik csak a díszletek. 5-6 évente mikor ráakadok kapcsolgatás közben mindig leragadok nála.
Csak egy megjegyzés, ha szabad. Én, mint kiábrándult és cinikus magyar, ma már inkább a "kiegyezésnél" fejezném be a filmet.

"Az Álombrigád, ha jól emlékszem 1983-84-ben készülhetett. A betiltás részleteire már nemigen emlékszem, de egyetemistaként ekkoriban láttam elõször, méghozzá "rendes" moziban. Szemben A tanú-val, amit elõször valamilyen filmklubban néztünk meg."

A Tanú-t 1974-ben már vetítették Budapesten, bár hivatalosan 1979-ig volt betiltva, így nem tartom kizártnak, hogy az Álombrigádnak is volt egy-két vetítése a tiltó ukáz elõtt (sajnos az "indexre helyezés" részletei elõttem sem ismertek)...

Az azonban minden kétséget kizáró, hogy leplezetlenül és kétségbevonhatatlanul szabdalja miszlikre a rendszer színes vásznait. Kíváncsi vagyok, milyen élmény lehetett akkoriban látni, mert azt nem hiszem, hogy semmi újszerût nem lehetett benne találni...

Sõt!

Az egész posztmodern atmoszféra, amelybe ez a - ha úgy tetszik - termelésssi film-paródia került, olyan erõvel hasított bele a magyar köztudatba, hogy, mintha azóta is amnéziásak lennének az akkoriak - mert nem igen beszélnek róla (persze mirõl beszélnek manapság, ugye?)



"Fábry ekkor már "öreg róka" volt a néhány éve végzett Jelessel szemben. A rendszerhez és a filmhez való viszonyuk, szocializáltságuk, stb. egészen más."

Ezzel egészen pontosan mire utaltál?



"Fábry filmje is kritikus a rendszerrel kapcsolatban, de nekem - mint részben a korszakban élõnek - nem mond sokkal többet, mint amit tudtunk akkoriban. Ez a közeg (kiskirályok, öntudatos kommunista, eltussolások, "gebines", stb.) a társadalom jelentõs része elõtt ismert és elszenvedett volt, amit természetszerûleg filmek vagy írások nemigen mutathattak be szabadon..."

Hát ha nem mutathatták be szabadon ezt a közeget, függetlenül attól, hogy ez mindenki számára ismert volt, akkor éppen Fábry filmje az, ami mégiscsak mélyebbre ásott, hiszen relatíve szabadon mutatta be ezt a világot...

Nem mond teljesen ellent.

Az Álombrigád, ha jól emlékszem 1983-84-ben készülhetett. A betiltás részleteire már nemigen emlékszem, de egyetemistaként ekkoriban láttam elõször, méghozzá "rendes" moziban. Szemben A tanú-val, amit elõször valamilyen filmklubban néztünk meg.

Fábry ekkor már "öreg róka" volt a néhány éve végzett Jelessel szemben. A rendszerhez és a filmhez való viszonyuk, szocializáltságuk, stb. egészen más.

Fábry filmje is kritikus a rendszerrel kapcsolatban, de nekem - mint részben a korszakban élõnek - nem mond sokkal többet, mint amit tudtunk akkoriban. Ez a közeg (kiskirályok, öntudatos kommunista, eltussolások, "gebines", stb.) a társadalom jelentõs része elõtt ismert és elszenvedett volt, amit természetszerûleg filmek vagy írások nemigen mutathattak be szabadon...

"Jeles valóban megkerülhetetlen. Számomra a Haumann Péter által játszott pincér egyenesen A kis Valentino-ból érkezik ide, miként a Mácsai Pál által alakított "lázadó" karakter is lehet egy Sz. László változat és több kapcsolódást is találhatunk a két mû között.
Viszont sem az Álombrigád, sem a Kis Valentino nem térképezi fel ekkora alapossággal és ilyen lexikonszerûen a "fejlett" szocializmust."

Nem hiszem, hogy csak a lexikonszerû feltérképezések lehetnek szintézisértékûek.
Tamási Áron, kevés, ám igen velõs tartalmú publicisztikai írásainak egyikében, Tabéry Géza "Vértorony" c; a korszakban (húszas évek vége- harmincas évek eleje) viszonylag népszerû, Mohács elõtt játszódó történelmi regényének recenziójában már megfogalmazta, hogy történeti szintézis, nem csak a folyamatosan széles perspektívákban láttatni, mindenhol jelen lenni akarás törekvése alapján született, tablószerû ábrázolás lehet (mert ez általában szinte megoldhatatlan feladat, s az író, vagy beleroppan, vagy felületesen írja meg - és egyébként a "Gyertek el a névnapomra" környékén is erõsen tapasztalható egy ilyen, sajnos sikertelen törekvés), hanem egy mikrokozmosz, egy rendkívül apró közösség, vagy akár egyetlen ember életén keresztül is bemutatható minden egyes társadalmi folyamat hatása.

Tamási itt arra mutat rá, hogy Tabéry regényében szinte percrõl percre ugrálunk a helyszínek között, de valamennyire mind idegen, távoli és érthetetlen, kivéve egyetlen egyet, egy a Nyárád mellett élõ székely család történetét, sorsát, amely - igazán nagy író tollára méltó feladat - önmagában szintézise lehetne az egész korszaknak (Tabéry mûvében nem lett az)...


Jeles filmje maga a mikrokozmosz, a gyár világa (termeléssi film - ahol, mint tudjuk, a "gyáron kívül nincs élet"), mégis minden ott van, az egész posztmodern haldokló széthulló mocskos-kormos-olajos, rothadó dög, az államszocializmus anatómiailag pontos ábrázolása bontakozik ki szemünk elõtt - ahogy a gép akadozva bár, de még mindig forog, bár alkotója (Lenin) már rég kilépett a gyárkapun...

Fábri filmje, minden zsenialitása ellenére ezt nem mondhatja el magáról.
És ezért egyébként azzal sem értek egyet, hogy a "Gyertek el a névnapomra" az Ötödik pecséttel egyenrangú lenne - ld. a korábbi hozzászólásomat...

Ettõl függetlenül viszont természetesen remek filmalkotás, s a Rekviem mellett Fábri 1976 utáni utolsó korszakának alighanem legkiemelkedõbb darabja...



"Az Álombrigádot persze tényleg érdemes mellénézni - kérdés, hogy hol lehet látni, mikor adják ki DVD-n?"

1. A Filmmúzeumon két-három éve legalább tizenötször leadták.
2. Jó kérdés...



"Viszont továbbra is várom a nyolcvanas évek ilyen mélyre ásó filmjeit (az Álombrigádon kívül.)"

Majd még gondolkodom...

Jeles valóban megkerülhetetlen. Számomra a Haumann Péter által játszott pincér egyenesen A kis Valentino-ból érkezik ide, miként a Mácsai Pál által alakított "lázadó" karakter is lehet egy Sz. László változat és több kapcsolódást is találhatunk a két mû között.
Viszont sem az Álombrigád, sem a Kis Valentino nem térképezi fel ekkora alapossággal és ilyen lexikonszerûen a "fejlett" szocializmust.

Az Álombrigádot persze tényleg érdemes mellénézni - kérdés, hogy hol lehet látni, mikor adják ki DVD-n?

Viszont továbbra is várom a nyolcvanas évek ilyen mélyre ásó filmjeit (az Álombrigádon kívül.)

"Kíváncsi lennék én is, hogy mik a mélyebb filmalkotások a nyolcvanas évek elejérõl - mert azokat is sürgõsen újra kellene néznem."

Hát, az elõzõ hsz-em, azt hiszem, számodra is válasz lehet...

Jeles Álombrigádja alighanem nagyon mélyre ásott (és ha már Jeles, akkor a Kis Valentinó is)...
Ja, és ha már Jeles, akkor Társulás Flmstúdió: van a haldokló államszocializmusnak sok annyira maró kritikája, mint a "Panelkapcsolat"?

"Nem értem, hogy ettõl a filmtõl miért kellene elvárni, hogy "több 100 m mélyre ásson". Ez a késõi Kádár-kor terméke még (1982-83), amikor nemigen lehettt még annyira mélyre ásni. Aki akkor élt, tudja, hogy a rendszer még elég erõs volt ahhoz, hogy fenntartsa és "védje" magát."

Egy filmcímmel cáfolnám ezen kijelentésedet:

Jeles András: Álombrigád, 1983.

Igaz, hogy 1989-ig be volt tiltva, de az több mint 10 000 m mélyre ásott!

Ez a film maga a rendszerváltás, akarom mondani módszerváltás...
Gyönyörû, ahogy összefoglal szövegben és ahogy pluszban üzen hozzá a képeivel - pl. az iratszekrényekbõl elõkerülõ alkoholtömegek, a fekete rács alatt izzó parázs, a kiivott poharak mögötti kisvárosi tér zöld parkkal, de IFA-val és ZIL-lel, aztán ahogy elsuhannak a kék-fekete munkásõrök sovány disznóvágtában a gyárkapu mögött... megáll az ember lélegzete és ácsorog ...

Kíváncsi lennék én is, hogy mik a mélyebb filmalkotások a nyolcvanas évek elejérõl - mert azokat is sürgõsen újra kellene néznem.

Fiatalabb koromban elsiklottam fölötte, de most legalább olyan jónak tartom, mint a Pecsétet, de sokkal bátrabbnak.

Mely filmekre gondol, amik mélyebbre ástak?

Nagyon szeretem ezt a filmet. Egyszerû, de jól felépített cselekmény, életszerû karaktereket megjelenítõ, zseniális színészek, nagyszerû rendezés és jó szövegek. "Nem lesz ebbõl baj, ha visszajönnek a kommunisták?" :)

Összességében jó film volt, de ahogyan elõttem megjegyezték, nem ásott túlságosan mélyre. Azért így is kiderült egy-két dolog, aminek nem kellett volna kiderülnie. Napvilágra kerültek az összefonódások, az új elit létrejötte, a bûnök elleplezésére szolgáló "maffia" léte stb. stb. A vezérigazgatók, orvosok, rendõrfõnökök ugyanúgy mulatoznak, mint a Horthy-korszakban vagy a dualizmus idején a mágnások. Ugyanúgy megvan az urambátyám világ, a haszonlesés, az állam vagyonának "megszerzése", mint évtizedekkel korábban. (És tkp. a mostani állapotok sem sokkal jobbak.) Csak hogy ez azért is annyira szembetûnõ, mert a szocializmus elvben az egyenlõségre épült, minden tekintetben. Itt viszont kiderül, hogy egyesek sokkal jobban élnek, mint mások, egyeseknek sokkal több joguk és lehetõségük van, mint másoknak. Külön érdeme volt a filmnek a nagyszerû gárda: Karinthy Ferenc mint író; Fábri Zoltán mint rendezõ; a sok nagyszerû színészóriásról már nem is beszélve. Több ilyen régi filmre lenne szükség, hogy a mai fiatalság is láthassa ezeket a színészeket, ne csak a gagyi mûsorokon (és idióta mûsorvezetõkön) nõjenek fel.

Végre látom,hogy vannak akik ismerik ezt a filmet. Félelmetes, még kislány voltam azokban az idõkben,mikor készült és játszódik,nem érzékeltem,a szüleim annál inkább. szép világ,mondhatom. Nem véletlen volt betilva. Aki nem látta nézze meg,kísérteties hasonlóság 2008-as állapotokkal.

Nem tudom, vasárnap kora délután kinek van elmélkedni ideje a nyolcvanas évek elejérõl; az biztos, hogy amennyire jó és azért picit a felszínen maradó lenyomata az ötvenes éveknek Bacsó (lassanként unásig vetített) Tanúja, annyira jó és felszínen tapogató lenyomata a nyolcvanas éveknek Fábri Gyertek el...je. Sõt, az utóbbi a nyolcvanas években öt centivel mélyebbre ás, de mindegyik elmarad a több száz méteres nélységtõl, a valódi lényeg közvetítésétõl. Bacsó tanújánál van jobb magyar film az ötvenes, mint ahogy e filmnél is jobb a nyolcvanas évekrõl.

Igen, elsõsorban a magyar színészekre gondoltam. Azért van egy-kettõ, akit zseniálisnak tartok. Mindenesetre nincs sok.( Most ad hoc az Eszter hagyatéka jutott eszembe...és az abban szereplõk.) Itt azonban most nem bombázom szét tovább ezt a topikot. :-)

Pedig a mai "színészi nagyságokról" alkotott véleményedre kifejezetten kiváncsi lennék. :-)

"Csak annyit tennék hozzá, hogy ebben a kissé embertelen, vagyis emberi értékekben igen szegény világunkban elég nehéz lenne - akár filmes szempontból - megkeresni a megfelelõ ábrázolásmódot."

Igazából elfelejtettem megemlíteni, de én Magyarországra gondoltam az utolsó megjegyzés kapcsán.
Azt hiszem, ami most van, az ugyanúgy feldolgozható, ahogy feldolgozhatóak voltak a tíz, száz, ötszáz esztendõvel ezelõtti dolgok.
Akkor sem volt minden fenékig tejfel (sõt!) mégis akadtak jópáran, akik megtalálták a megfelelõ hangot.



"A tragédiát abban érzem, hogy bár Fábri ezen filmje valóban az eltussolás, megvesztegetés, korrupció fajsúlyos témáját feszegeti, mégis emberibbnek láttam azt a világot, mint a mai erõszakoskodó , rivalizáló, alázattalan nyomakodást."

Elképzelhetõ, hogy pont ezek a jelenségek még nem voltak ennyire jelentõsek a szocializmus ezen (Ancien Régime) idõszakában, de, hogy (egyébként) jellemzõek voltak (néhol még jellemzõbbek a filmben bemutatott példáknál) az nem lehet kérdéses.
Hogy azóta milyen változások zajlottak le-e téren, azon sok és meddõ vitát lehetne folytatni.
Én most itt erre nem vállalkoznék.



"Megmondom õszintén, én magam nem is keresném e világ megmutatására az eszközöket, hisz már a szinész-válogatás is nagy gondot okozna... Mert ebben a filmben valóban hiteles, jó alakítások voltak, mint ahogyan te azt méltattad is. (De vajon ma miért nincsenek szinészi nagyságok?)"

Megint egy olyan kérdést említettél, amely külön vita témája lehetne, és aminek a kifejtésére most megint nem nagyon vállalkoznék.

Kedves, hogy ilyen részletesen reagáltál bejegyzésemre.

Csak annyit tennék hozzá, hogy ebben a kissé embertelen, vagyis emberi értékekben igen szegény világunkban elég nehéz lenne - akár filmes szempontból - megkeresni a megfelelõ ábrázolásmódot. A tragédiát abban érzem, hogy bár Fábri ezen filmje valóban az eltussolás, megvesztegetés, korrupció fajsúlyos témáját feszegeti, mégis emberibbnek láttam azt a világot, mint a mai erõszakoskodó , rivalizáló, alázattalan nyomakodást. Megmondom õszintén, én magam nem is keresném e világ megmutatására az eszközöket, hisz már a szinész-válogatás is nagy gondot okozna... Mert ebben a filmben valóban hiteles, jó alakítások voltak, mint ahogyan te azt méltattad is. (De vajon ma miért nincsenek szinészi nagyságok? )

Összességében egyetértek Veled, de:

"Egészen nosztalgikus, kellemesen nézhetõ darab volt."

Számomra nagyon is elgondolkodtató és lélekbetépõ darab volt, volt még bõven mit filóznom rajta a film után vagy fél óráig - és utána napokkal, hetekkel is mindig beugrott valamilyen újabb érdekes adalék vagy gondolat a kapcsán.

"Kevesebb filmes bravúr, egyszerû vonalvezetés, a színészek letisztult, egyáltalán nem modoros játéka kifejezetten üdítõen hatott. Ráadásul az emberi oldal is nagyobb kifejezõerõvel bírt mindezen háttér mellett. Kár, hogy ma már nem tudunk hasonló filmeket készíteni, de valahol érthetõ is...hisz megváltozott a világ.."

Tökéletesen egyetértek.
Mint már írtam volt, Fábri filmjével kapcsolatban még azoknak is, akik esetleg nem kedvelik, mindenképpen el kell azt ismerni, hogy egy tisztességes, mondhatni tökéletesen és nagyon mívesen megalkotott mestermunkával van dolguk.

Ami az utolsó mondatodat illeti, a megváltozott világ újfajta hangot, eszköztárat és látásmódot követel.
Úgy érzem, még relatíve kevesen találták meg a megfelelõ filmnyelvi eszközöket e megváltozott világ egyszerre tárgyilagos, mégis emberközeli ábrázolásához.

Bár az igazán nagy baj az, hogy a legtöbben nem is keresik...