Remek film.
Ha elolvasod a kritikákat bízom benne, hogy jobban lehet érteni, értelmezni, értelmezésem. Ebbõl három lesz jelentõségük sorrendjében.

***Spoiler***

Namerthogy véleményem szerint a kritika megint nem hajlandó a dolgok mélyére nézni. Gõze sincs a filmet átható spiritualitástól, amely igenis ott van és a két Kón-ra (Cohen) meg amúgy is jellemzõ. Géniusz a két fickó az bizonyos…
A Kabbala egy egészen magas szellemi szint. Véleményem szerint is nagyon közel áll az alkímiához és a tibeti Bön-höz, illetve – figyelem 18-as karika! :) – a kereszténységhez, amelyet egy rabbi hozott el a földre úgy 2000 évvel ezelõtt. Rövidesen szülinapja lesz!


Spirituális megközelítés

A film eleve egy olyan kabbala mondattal kezdõdik: „egyszerûséggel fogadj mindent, ami megtörténik veled”. OK.
Ennek az elsajátítása Hermész Triszmegisztosznak, továbbá Isten fiának – a rabbi - és testvérének, Buddhának sikerült és pár emberlénynek sikerült. Nekünk egy élet is kevés ahhoz, hogy ezt a mondatot felfogjuk…
Aztán egy „horrorisztikus” jelenettel folytatódik. Egy jelenetben egy asszony dybukot – kabbala: démont – vél felfedezni egy öregemberben. A dybuk a filmben visszaköszön és nagyon fontos az értelmezés szempontjából észrevenni: megjelenik itt az elején, és aztán a közepén egy gojban, akinek a fogába van írva: ments meg!… Ez maga a dybuk: A zsidó néphit szerint megtörténik, hogy egy kárhozatra ítélt halottnak a lelke eleven igaz emberbe száll, hogy megnyugodhassék és üdvözülhessen…
És hát itt a következõ remek húzás, miszerint nem is biztos, hogy két emberben jelenik meg. Lehet, hogy a fõhõsben van a dybuk? Hiszen a néphit szerint az igaz emberbe költözik a lelke. A cadik-ba. Ami ugye külön fogalom e kultúrkörön belül. Ritka nagyon. A mi fõhõsünk Larry Gopnik szerintem ez a típus. Egyszerûséggel fogad mindent, ami vele történik:
Egyszerûen jó ember. Iszonyat mit elvisel. Mi ülünk és egyértelmûen lebalfékezzük… Pedig csak jó. Keresztre is feszítik - Kónék – persze csak képletesen…

A másik Kabbalista vonal – szerintem – a világ-rendszer látása. Erre adnám azt a magyarázatot, hogy a Kabbala is duális gondolkodásmód. A jónak van párja: a rossz. De ez ugye a rossz nem létezik, mivel a lét feltétele csak a van. 1 azaz az egy . A van mellett a nincs nem lehet „valami”. Ezen a gondolatmeneten a film vége felé, a nagy döntések és megoldásaiknak 5 percében, amikor minden megoldódni látszik, a két Gonpnik felõl nézve:

Az apa:
fõhõsünk visszaszerzi férfi mivoltát – igaz csak álmában, de megszerzi -, amikor fia barmicvója jól sikerül, és az asszony is mintha visszatérõben lenne hozzá – amit szintén érthetetlen „balféki” nyugalommal, de igazából szeretettel fogad, úgy néz ki véglegesítik munkahelyén,
és még a tök fölöslegesen válóperes ügyvédre kiadott 3000 dollárt is ki tudja fizetni, hála egy koreai diákjának, aki kényszer helyzetbe hozza Gopnikot, amelyet gordiuszi módon old meg. Jól. Bármily furcsa, de jól… (folytatom a fiú után)

A fia:
Aki viszi tovább az apai vonalat: a bar-micvo sikerül, egy megoldhatatlannak tûnõ 20 dolcsis tartozással kapcsolatban „csoda történik” (visszakapja jutalomból), a tartozását úgy néz ki letudja szóval, amikor minden megoldódni látszik, akkor

Itt kapcsolódik össze apa és fia sorsa azonossá:

Fõhõsünket lehûti az orvosa, aki szóban akar valamit közölni a tüdõröntgenjérõl…
Fia eközben az iskola udvaron néz farkasszemet egy tornádóval…

Valamit kapsz, akkor valami elvész. Ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik. Ha sikerül, akkor valami elbukik. Ami fent az lent…

Szerintem a film végén tehát az a kérdés: ez a komoly ember – igaz ember – a cadik, most az volt vagy nem. Nem egyszerû. Az akart lenni az biztos…

És hát a másik spirituális finomság a testvérektõl:
Jézius Krisztust kétszer is felemlegetik a filmben. Mindkétszer káromlást sugallva, de abszurd helyzetben. Dramaturgiailag olyan ponton, ahol csak úgy lóg a levegõben: de akkor minek? Hát mert a fentiekre egy érdekes megközelítés: az igaz ember – Jézus is cadik, cadik rabbi, de nem elismert messiás a kultúrkörben. Viszont akkor, miért van itt?
Mert a fivérek kikacsintanak, megtekerik az ortodoxia orrát: és mivan, akkor ha Õ volt… Miért ne lehetett volna Õ… A Kabbala bizonyos magyarázatai már értik. Itt is keletkeztek értelmezési ágak…


Zsidós vonalak

Ezen meg kell halni a nevetéstõl: a jó kis zsidós toposzok (ala Woody): a jiddise mámme, a „nagyon elfoglalt” rabbi, a kenetteljes nagyokos és ál-nyugodt Sy Ableman, a titkárnõk, az orrszívások, krákogás, és a kollektív szürcsölés…
A jellegek arra jók, hogy a tudást szimbolizáló Lerry Gopnikot, aki – megint-csak kabbalás utalás – matekban és fizikában azaz a számokban jártas (képviseli az Eistein vonalat), kiemelje közegébõl és még igazabbá tegye.
A kérdések. A kultúrkör másik fontos szimbóluma a kérdés: miért? Kell a válasz. Gopnik is nagy keresõ, válasz áhító. Válaszait mindenkinél megpróbálja megkapni. (A fiatal kezdõ rabbi parkolós hasonlata az maga a csoda (értsd: a filmtörténetben a magát legkomolyabban vevõ és legidiótább rabbija jelenik meg).


Általános amerikai társadalom tudományos blabla megközelítés

Nini. Vannak átlag problémákkal küzdõ zsidók? Nem mindegyik a pénzt hajtja, harácsolja? Jééé… Csak nem õk is emberek, pont olyan érzésekkel mint én te mi? Ez bar micvo csak nem olyan, mint a konfirmáció, vagy a bérmálás… Csak nem ugyan olyan büszkék a szülõk legyenek bármely templomban? (upsz: a zsidõ szülõk azért kicsit mindig büszkébbek mint a többiek Bruhahahhhahaha (viccvolt!!!! :) )



(stílusosan itt vége az írásnak mint a filmnek)