Nem rossz film, de én akárhányszor megnézem, a vége hiányosnak tûnik. Amikor ép lennének a fellépések, azt kivágva lennének vagy nem is tudom. A lényeg, hogy akkor hiányérzetem van a végén. A slágerek viszik el az egészet, anélkül alig érne valamit.

így van!

"Nálunk gyerekkoromban - 60as évek -Pesten házbizalmi volt, a rokonoknál Miskolcon (családi házas részen) utcabizalmi. Pl. emlékszem, idõben be kellett jelenteni neki, ha pár napra valaki látogatóba jött hozzánk."

EZ jó példa arra hogyan is terjed a métely.
Egy filmre kitalálnak valamit és többen kezdenek "emlékezni" a "tudatukban" valósággá válik az amit egy filmre jópofaságból kitaláltak. Ráadásul többen rátasznek néhány lapáttal mert nem akarnak lemaradni a divat diktálta emlékezésbõl.
EZ körülbelül olyan mint amikor az ereklyeárus "Jákob álmában megjelent létrájának egyik fokát" árulta jó pénzért az erre vevõknek.
Mentségükre EZ nem butaság, egyszerûen csak csordaszellem. (manapság csapatszellemnek nevezik)

Kedves feleim úgy vagyunk a Csinibabával is mint Bacsó Péter A tanú címû opuszával „Kicsi is, savanyú is, de a miénk”!
Ettõl azért valamivel többet érdemel a Csinibaba ami anno 502 787 nézõszámmal dicsekedhetett. Ami még az olcsó és dotált mozijegyek idejében is "harasonak" /jó/ számított.
Akkor mikor még a zenés filmnek kicsiny hazánkban még nyoma sem volt, bár már ismertük a rendezõ úr kockázós kedvét ami Tímár védjegyévé vált és még nem fáradt el a többi filmjeiben megjelenõ ismétlésekben.
Az tény , hogy a ma 20-30 generáció már nem igazán tudja kik voltak a kalauzok milyen hatalommal bírt a háztömb megbízott. Mit jelentett az orkánkabát, és miért volt minden magyarnak farmer "fétis" imádata, és miért lehetett elõvarázsolni IKKA csomagokból menõ cuccokat a szocializmus kellõs közepén.
Ja és ott is voltak rossz lányok, akik elhajlottak a szocialista erkölcstõl, arról már nem is beszélve, hogy olyan kispolgári csökevény pasik is léteztek mint a jasszok akik dúlták a közerkölcsöt.
Láttál -e már ó fiatal padaván és padavána "fakabátot" aki nõ és ráadásul még szerelmes is?
Persze, igen hát nem volt nekünk Fellinink és La dolce vita-k Anita Ekberg meg pláne nem, reneszánsz olasz kútról már nem is beszélve, de volt Nagy Natálai (Mancika) és mint fent voltam szíves megemlíteni kicsi is, ....stb.
Mert ugye kérem mi történik Menzel filmjében , unatkozó Don Juan állomásfõnök pecsételgeti a szép lány alfelére a K.U.K. pecsétéit, tyúkok kárálnak az állomáson, szerelmes kalauzok várnak a szerelem beteljesülésére.
Szóval, csupa olyan közép európai nosztalgia ami örökre elmúlt és mi itt vagyunk egy csomó kultúrtörténeti utalással amit egyre kevesebben tudnak kihez és mihez társítani, aztán egyszer már csak sok lábjegyzettel és magyarázattal , vagy filmesztétikai esszével lesz megfejthetõ, de addig egy generációnak még az égi mezõkre kell költözni, akik ha akarják még mesélni fognak a fiaiknak - akik lehet , hogy unni fogják - milyen is volt amikor a közeg szerelmet vallott "Személyi igazolványokat! Valamint jó estét!", "Nem bírom tovább, Ede, kimondom: tegezõdjünk!" "
Lehet mélyen elemezni , lehet szeretni és nem ez egy populáris film annak minden kellékeivel a klipre vágott kockázásos megjelenítéssel, ami a mai fiatalok számra is könnyen befogatható az , hogy magához a filmhez nincs igazán gondolati kapaszkodójuk az nem a film hibája sem pedig a befogadóé, mint már írtam azóta felnõtt egy új generáció és neki már ez ha esetleg akarják akkor csak nosztalgia.
Az tény , hogy maga történet kicsinyt soványka és a felturbózott klipek viszik a "hátukon" a mozit amikor pedig szólnak a '60 s évek slágerei ütõsebb poénokkal kell, kellett kitölteni az idõt ezek vagy jól esetleg rosszul sikerültek a korra jellemzõ zsáner szituáciokkal lett kitöltve.
Ezen az úton járva átgondolhatjuk azt , miképpen érdemes a múltról szólni, melyek azok az eszközök amik adekvátak ennek a közvetítésre?
Egyúttal mit is jelenthet egy olyan korszak ami lezárult azoknak aki nem éltek benne, nem több-e nekik ez a mozi mint a régmúlt esztétikai érdekesség?
Persze, ha csak azt nézzük, ez is benne van, már megérte megtekinteni a Csinibabát.

"Azért ne nézegess Monty Python filmeket vagy más, angol típusú humorral operáló filmeket. :-))"

Különbözõ kategóriákat ne keverjünk össze.
- Monty Python a humor csúcsa, a Flying Circus utánozhatatlanul jó szatíra a 60-as évek (nem csak) Angliájáról,
- Tímár filmje a humort hírbõl sem ismeri, csakúgy mint a magyar MP-nek kikiáltott Galla

Valószínûleg azért ne tetszhetett nekem mert számomra a humor és a szatíra etalonja a Monty Python. A sorozat, a késõbbi 3 filmjük és Terry Gilliam ill. Terry Jones filmjei. Nagyon tömörek, minden szavuk-gesztusuk mögött ismeretek széles tárháza áll. Ezeket persze csak akkor lehet igazán értékelni ha a nézõ rendelkezik mindazokkal az ismeretekkel amikkel ÕK rendelkeztek.
Tímár filmje pont az ellenkezõ végletet jelenti, értékelhetõ ismeret nincs benne és akinek fogalma van a korról az csak bosszankodni tud rajta. Egyetlen esetben értékelhetõ a film ha úgy tekintjük hogy a mai korról és mai típusokról mond véleményt csak a cenzúra miatt korábbi korba helyezi vissza. ÍGY már nézhetõ, de a Monty Python-hoz akkor sem hasonlítható.

62-ben nehezen lehetett kint a falon egy Brando-portré az Utolsó tangóból...

Az én bajom az volt a mondattal, hogy a filmet és a színházat miért kell összevetni?!. Ez kb. ugyanaz amikor egy regény filmadaptációja kapcsán a könyvet kérik számon. Teljesen különbözõ mûfajok, teljesen különbözõ nyelvezettel. Ne akarjunk már egy filmet vászonra vetített színházként értelmezni. Az egyik filmnél fontos a forgatókönyv, a másiknál felesleges, mindkettõ lehet jó film. Sajnos a csinibaba nem az, de nem a forgatókönyv hiánya miatt. Talán az eltúlzott jópofáskodás vagy az erõltetett retrobuzerálás nyírta ki, nemtom. Van benne valami kínos. Lehet, hogy Tímár Péternek meg kellett volna állni az egészséges erotikánál, vagy a Bódy G. melletti trükkoperatõrségnél...

Ez teljesen igaz. Pontosan ezért hiányzik a jó forgatókönyv, nem elég a zene és a hangulat és a díszlet és a környezet, kellene valamihez kötni ma is. Ez hiányzik.

Leginkább annak mond bármit is,aki a '60-as években volt gyerek,vagy tinédzser,vagy nem sokkal azután.Aki a rendszer váltás után született,abban nem marad meg sok minden.

Egyet is értek, én rosszul vagyok, ha egy filmet manapság azzal hirdetnek, hogy Csányi, Hujber, Kamarás, vagy a többi ügyeletes szépfiú, és nincs semmi más. Ez a film sem rossz. Az a gondom, hogy nincs jobb. Tímárt nem menti fel az, hogy az utána következõk még szarabbak, úgy ahogy vannak.
...Ez a film egy meghosszabbított retró videoklip.
Története zéró.
Mint alább írtam, nagyon jó az átdolgozott zene, és meg is van CD-n, és jók a karakterek, csak nem tud ezzel a két dologgal mit kezdeni Tímár Péter. Én pedig ha elemeire bontom,... szétesik.
...Össze sohasem áll, kiragadott pillanatok, karakterek, jelenetek sora, egysoros, egyszavas poénok villogása, dallamok és ritmusok, melyekre emlékszel, de együtt valahogy ... csak a pillanat marad, egyik, vagy másik.
...Ha azt mondod, ez egy életérzés, elfogadom. Az életérzést jól tükrözi.
És még mindig, igen, a jobbak közé tartozik (fõleg manapság).
Csak egy jó forgatókönyv kellett volna még.

Szerintem e film mûfajában olyan alapmû, mint indul a bakterház, a csapd le csacsi, a legényanya, egészséges erotika, a tanú, stb..
Bármikor újra nézhetõ, az egyes dal betéteket-jeleneteket elõre tudjuk, de mégis újra tudunk rajta mosolyogni, nevetni. Lehet a Timár Pétert kritizálni, valóban vannak gyenge filmjei ( pl. le a fejjel ) ezt a filmet nagyon eltalálta, ahogy a 6:3 avagy játszd újra tuti, csapd le csacsi, egészséges erotika filmjeit is. Mindegyik unicum a maga nevében. Sokkal jobban tetszenek a vígjátékok, mint a mostani csányi sándor féle tingli-tanglik.

Értsd ahogy akarod. Nem most fogok esztétikai vitába menni. Az általad felsoroltak zseniálisak. Nem azt mondtam, hogy "nem szeretem", hanem, hogy "nem bízom" benne. Enyhén szólva sem ugyanaz. Szeretek egy nõt, de nem bízom benne... Bízom egy nõben, de nem szeretem... Talán hiszek a dekonstruktivizmusban. Lehet, hogy szeretem Heideggert és Nietzschét. De attól még szerethetem Fellinit, Bunuelt, vagy Tarkovszkijt is.
...Nem látom az ellentmondást.
Dekonstruktivizmus? Igen.

"...Nem bízom azokban a filmekben, amelyek színházban, élõben nem állnák meg a helyüket."
Köszönöm! Ekkora baromságot már régen láttam leírva. Huszárik, Bódy, Fellini, Lars Von Trier, Fritz Lang, Murnau és minden rendezõ akiknél az úttörõ vizualitás a lényeg, ezek szerint mehet a levesbe...

..."..tudok úszni! Csak most nem jut az eszembe!".. :-)

és megint még valami (utsó)
...nem a képi világa zavar, azt nagyon jól kezeli Tímár.
Nem is a színészi játék, mert a maguk módján kiváló karakter mindenki, Reviczky, Gálvölgyi, Molnár Piroska, és mindenki, tényleg.
...Hanem a vesszõparipám.
Aki ismer kicsit, tudja, a forgatókönyv.
Egy dolog,hogy a képek ugrálnak, pixilláció, hogy gyorsak, stb.
Az is elmegy, hogy nem nagyon jelzik az idõt.
De a párbeszédek... csak a párbeszédek hiányát, csak azt tudnám feledni...
Egyszavas poénok, vagy poénnak szánt egyszavasak... ezek a zseniális színészek, mint Reviczky vagy Molnár Piroska, nem arra termettek, hogy egyetlen szót mondjanak.
.....Tímár Péter, ez volt az utolsó jó filmed eddig. De már itt is gyengélkedtél, mert nem tudtál tisztességes forgatókönyvet összehozni, arról nem is beszélve, hogy dialógusnak nyoma sincs.
...Nem bízom azokban a filmekben, amelyek színházban, élõben nem állnák meg a helyüket.

...és még valami,
ami nekem ma is és mindig megmarad, Cseh Tamás utolsó dala, az Angéla.
szép, és fájdalmas.

Igen, "jól összerakott".. film. Ebben egyetértünk.
Arrül te nyilván nem tehetsz, ahogy én sem, hogy más korosztály vagyunk. Egyrészt örvendetes, hogy valaki megpróbálja feldolgozni azt a korai hatvanas évek életérzését, amit sokan nem értenek, de nem is akarnak, és nem is kell, õszintén szólva, hogy belemélyedjenek.
Tímár Péter nagyon szépet újított a Zimmer Ferivel, sõt ezzel a filmmel is, de aki a kort magát akarja megismerni, annak azért illik tudnia, hogy ez egy nagyon, nagyon szarkasztikus, ironikus mozaik, sok mindenbõl összerakva.
A legjobb talán az, hogy a zenéket nagyon jól szedte össze, és jó szereplõket, karaktereket vonultatott fel.
Azt ne várja senki, hogy igaz képet ad a hatvanas évekrõl, de nem is ez a célja.
Ez egy tisztességes - ahogy írod - "jól összerakott" film. Élmény megnézni, nekem a CD-je is megvan, de ne várjon senki különösebben nagy katarzist.
Tímár Péter nagyon tehetséges ember, nagyon sajnálom hogy elment bulvár irányba.
De még mindig õ az utolsó, aki legalább megpróbálta összehozni az értékest a nézhetõvel, utána már csak a bulvárszemét jött.

Nem én mondtam... pedig egész normálisnak indult...

Nincs mit szégyellni, vagy röstellkedni: ez egy jól megírt, jól eljátszott, és jól összerakott film.
PErsze sokadszorra nézve már kevésbé varázsos, de szûz szemeknek kötelezõ... én akkor egyáltalán nem éltem, a szüleim is gyerekek voltak, de ezek a zenék....olyan szívfájdítóan szépek....a finomra hangolt humorvilága is jól sikerült....szóval 10/10

szerintem ez volt az utolsó elviselhetõ (sõt, mondjuk elég jó) magyar film máig.
Tímár jó rendezõ, összegyûjtött nagy neveket, szerintem egy baj van, hogy szerelmes lett ebbe a pixillációs technikába, ami a Zimmer Ferinél bejött, de nem lehet sok filmet erre építeni. Itt mást csinál, elõveszi a hatvanas évek hangulatát, és ezt tényleg jól csinálja, embereket kizökkent szokásos szerepeikbõl, akár Cseh Tamásra, akár Gálvölgyire gondolunk), a hangulat jó, a zene az ami, ez nem reto, nem is nosztalgia, ez egy játék.
(Sas Tamás filmje volt az utolsó jó magyar film eddig, a Presszó.)
Ez után, csupa SOS szerelem, és Kabos Gyula filmjeinek teljesen tehetségtelen és idióta és humortalan remake-jei jöttek, hülye tini vígjátékok amik amerikai tini vígjátékokat próbáltak szerencsétlenül utánozni, és lám mi történt? A magyar filmkészítõk két szék közül a pad alá estek, mûvészinek nem elég mûvésziek a filmjeik (akárhogy pixillál Tímár, és akárhogy csinál hétórás feket-fehér filmet Tarr), szórakoztatónak meg... már majdnem azt mondom, ami már az Apokalipszis kezdete lenne, hogy még a német vígjátékok is jobbak. de nem mondom, az már tényleg a vég.
...Ez a film elég jó. Elég jó film.
Sajnos, ez ma már dicséret nálunk.