Csodálatos film

Túl hosszú ez a film és kevés van benne.

Egyes jeleneteiben, mozzanataiban talán briliáns film, de sajnos számomra túl nyomasztó volt. Ismétlem: számomra. Így hát nem is archiváltam a házi gyûjteményembe. Nálam depresszióközeli állapotot idézett elõ, tényleg. Az emberi aljasság és hõsiesség, remény és reménytelenség filmbeli ábrázolása engem nagyon megviselt. Sajnos nem kedvelem, amikor egy film annyira hatni akar a nézõre, hogy "agyonveri", legázolja. Számomra elvetette a sulykot, túl agresszív, túl drámai. Mint amikor még egy csepp a gyógyító arzénból, amely elõször csak elandalít, elkábít, majd rádöbbensz - késõn - hogy halálosan megmérgeztek és bele fogsz dögleni. Nagyon-nagyon sajnálom, mert nagy erõket mozgósító, igényes sci-fi, látszik, hogy sokat dolgoztak vele, sok pénz, energia, színészi játék, ahogy a nagykönyvben meg van írva...a sztorit mégis elrontották szerintem. Hiányzott a felemelõ-feloldó katarzis, nem bõgni és vergõdni akarok nézõként, hanem mégis csak - szórakozni. A film ne revolverezzen, hanem szórakoztasson, drámaként is. Ez van.

Így van, ahogy már volt róla szó korábban, a film a tudósok által 80-90%-ban reálisnak volt mondva, tehát nyilván az általunk még nem ismert, vagy nem pontosan ismert dolgokhoz ki kellett találni valamit. Na bumm, ha a tudomány fejlõdése miatt ezek beigazolódnak, hogy hamisak, akkor sincs semmi, mivel JELENLEG nem tudni többet.

Spoilerekkel tele… Az emberi kapcsolatok, meg az emberi tényezõ, a hibák vagy az eltérõ gondolkodásmód is jól be volt mutatva, ezekkel mindig számolni kell. Nincs olyan, hogy ez a terv, és bizony mindent csontra elvégzünk, mert emberek lévén hibázunk, bekattanunk… Tök jól jellemzi ezt, mikor Cooper és Mann verekedni kezd, elõtte Coop zihálva és térdelve olyan arcot vág, mikor rájön, hogy átveri õt/õket Mann, ami teljesen reális, amolyan, „hát, most aztán tényleg tele van a f…”.

Szerintem nem kell csóválni a fejünket a vége felé sem, mivel ott már az ember által tényleg sosem látott, és nem ismert térben/idõben zajlanak az események, így aztán simán történhetnek furcsaságok. Én simán el tudom fogadni azt, vagy úgy mondom, legalább is én így gondolom, hogy a Gargantua nem csupán egy sima fekete lyuk a filmben, hanem egyfajta jövõbeliek által „megbuherált” fekete lyuk. Ezért rejtõzik benne a hiperkocka, ezért nem falja fel Coopert és TARS-t, ezért „dobja ki” õket egyben és mikor közösen rájönnek a teendõkre, ezért záródik be a hiperkocka, és ezért kerülhet Cooper az általunk nem ismert ötödik dimenzión keresztül vissza a Szaturnuszhoz. A hiperkocka záródásakor amolyan eszméletvesztés-szerû állapotában Cooper egy pillanatra kapcsolatba kerül korábbi önmagukkal, azokkal, akik a féregjáraton mennek át éppen (kézfogás-jelenet!), ill. Amelia-val. Itt már nem a fekete lyukban van, hanem a féregjáratban vagy ahogy a filmben is elhangzott, a háromnál több dimenziós térben („itt semmi sem mûködik, mi itt csak megfigyelõk lehetünk”), és kerül vissza a Szaturnuszhoz (Rangerek által).

Õszintén szólva számomra érthetetlen, hogy miért értékelik ilyen nagyra a filmet. Az egész akkorra hülyeség, hogy a fejemet fogtam végig. Pár film egyvelegére emlékeztetett, volt benne az Út, volt benne az Eredet, a Mátrix, a Benjamin Button, Gravitáció stb.
A föld pusztulása egy penész miatt???? Mi van? Porfelhõk??? Amirõl egyes jelenetekben megfeledkezdtek (amikorra a csaj uszkve 35 éves, az épp pusztulóban lévõ Föld még mindig tök jó állapotban van, gyönyörú egyetemmel, persze a kukoricás ugyanolyan,de 25 év eltelt.) Ekkorra hülyeséget.... és akkor a penész miatt inkább költözzünk el egy másik bolygóra, s vigyük át oda az embereket....én elõször kiirtaám azt a penészt.... de itt nem így lesz, inkább elindul Matthew a világegyetembe(pilótaként simán egy egész ûrutazásra fel van készítve nyilván),kalandok sora éri, majd feláldozza magát, de csodák csodájára átkerül az ötödik dimenzióba, ahol éppen a Mátrixban lebegve üzenget a múltba a lányának,aki az óramutatók morze jeleinek megfejtésével tudományosan olyan ihletet kap, hogy megépíti a saját állomását egy távoli bolygón, hogy találkozzon az apjával.
Matthew pedig a mátrixból közben kiszabadul,nem tudjuk miért, s sokáig lebeg az éterben, de szerencsére kimentik és egy féreglyuk melletti bolygóra viszik, amelyet a saját lányáról neveztek el.... majd jön a Benjamin Button jelenet, amikor a nagyjanyja korú öregasszony kezét simogatja, hogy drága kislányom, de szeretlek. Aki, csak meghalni jött fel a távoli bolygójára, persze hozta a tucatnyi unokáját is, s összesen 10 másodperces jelenet után már ki is küldi az apját,hogy ne lássa meghalni.
Aztaaaaaaaa :-) :-) :-)
Láttam én már jó scifit, de ez nem az volt.
Sajnálom, Matthew, hogy épp amikor jó filmekben szerepeltél, amelyhez igazi színészi játék kellett,s bizonyítottál, hogy nemcsak a nyálas szirupokban tudsz játszani, behúzol újra egy felszínes mainstream-et?
Hát nekem a film mondjuk 4/10. Ha sikerült volna a végén visszatérnie a FÖldre Matthew-nak, s utána még a penészt is kiírtotta volna, megadnám vígjáték kategóriában a 10-est.

Kár h nincs szerkesztés! A Matt Damon rész is SPOILER alá kellett volna h kerüljön elõzõ hsz-emben, elnézést!

Teljesen egyetértek utóbbi hozzászólók (TwinPeaks és Kleavenae) véleményével! Szerintem jól sikerült film! Nem ilyenre számítottam hónapokkal ezelõtt, mikor még csak bemutatókat láttam, és kitaláltam h ezt majd meg kéne nézni. Aztán mikor hallottam azoktól akik látták, h elég elvont, gondolkoztató, drámaibb film, mint inkább sci-fi, akkor kicsit félve ültem le megnézni, de nem bántam meg.

Az szintén tetszett benne, hogy egy átlagos képességû ember simán lépést tud tartani a film elméleti részeivel is, mert el van magyarázva, logikailag is helyes szerintem, és amennyire olvastam több helyen is: tudományosan is alátámasztott. Nyilván vannak olyan részek, amikre egyszerûen NINCS válasz, mert senki sem tudja, ott valamit kellett tenni. Viszont az ilyen tér-idõ filmeknél mindig van olyan, h az egész film egy olyanra épül, amire az ember csak annyit mond, h miaf..sz van??? - Na ez nem olyan! És ez is tetszett benne.

A nem elméleti része is rendben van szerintem: vívódások, problémák, emberi kapcsolatok - szerintem mind jól be lettek mutatva, és átérezhetõk.

(Pl. SPOILER: az a kétségbeesés, fájdalom és felesleges tétlenség, mikor egy emberi -aztán mûszaki- "hiba" kénytelenek 45 percet tovább maradni a vizes bolygón, és ezalatt szegény társuk az ûrben összességében huszonpár évet öregszik a full expedíció alatt - SPOILER VÉGE).

Még Matt Damon "árulása" is beleillik - ilyenek is lehetnek az emberek, ez is benne van a pakliban.

Végén komolyan, én is néztem volna tovább. Az meg már csak az én hülyeségem, h én ilyenkor mindig kíváncsi lennék egy "Demilettezekután"-ra is! :)

SPOILER INNENTÕL KEZDVE: Nekem csak egyedül a vége felé volt kicsit fejcsóválós, mikor a fekete lyuk belsejében ott az ûrhajóból katapultálva kóvályog a téri-idõ-különbözõ könyvespolcok között. Aztán meg hogy hogy került oda vissza a Szaturnusz mellé, ahol közben a -közben eltelt többtíz év miatt- felépült egy ûrbázis. Kidobta a fekete lyuk, és ott lebegett egyszál maga az ûrben, és valaki összeszedte? Egyáltalán ha kidobta, hogy tudta kidobni, mikor a fekete lyuk csak gravitáció, ahogy kidobja -ha ki is tudná-, vissza kéne vonzania! :)

Ezenkívül a vége nekem borítékolható volt: már a film 2/3-ánál mondtam, h tuti az lesz a vége, h találkozik a nagyi korabeli kislányával.

"Aki nem érti a filmet, az igazán sajnálhatja. Ilyen mérvû alkotás nincs még egy."

Teljesen egyetértek! És gyanús, hogy jó ideig nem is lesz még egy ilyen...
Viszont biztosan kell a film megértéséhez, és értékeléséhez egy fajta irányultság, érdeklõdési kör, különben nem vált ki olyan hatást, mint belõlünk.
Lassan egy hónapja néztem meg utoljára, de már nagyon érik a hetedik megtekintés. Ez a film egyszerûen annyira vonz engem, mint Cooperék hajóját vonzotta a Gargantua. Sosem fogom megunni!

Látom sok itt a kevésbé intelligens ember, hogy finoman fogalmazzak. Ez a film a mai tudományon, a ma ismert jelenségeken, törvényeken alapszik. Teljes mértékben valószerû. A féreglyuk és a fekete lyuk animálásakor a legpontosabb számításokat vették alapul, cikkek ezrei írnak errõl a neten.

"A bonyolult fizika miatt voltak olyan képkockák, amelyeket 100 órán át számoltak a gépek, és összesen 800 terabájt adatot gyártottak le a filmhez."

"A Double Negative emberei egészen addig valamilyen bugra gyanakodtak a kódban, amíg Thorne meg nem látta a végeredményt. De nem volt semmiféle szoftverhiba: a korong tényleg többszörösen elhajolva látszik a fekete lyuk körüli, eszelõsen görbült téridõben. A fényudvar természetes következménye volt a beadott matematikának, csak épp senki nem ismerte fel, amíg ténylegesen le nem modellezték. Így lett a sima CGI-bõl tudományos szimuláció.

A végén Nolan megkapta, amit akart, egy esztétikus, mozivászonra való feketelyuk-ábrázolást. De Kip Thorne sem panaszkodhat: úgy véli, legalább két tudományos publikációt ki tud hozni a szimuláció eredményeibõl."

Aki nem érti a filmet, az igazán sajnálhatja. Ilyen mérvû alkotás nincs még egy.

Ezzel nagyon egyet tudok erteni.

Szerintem ennek a történetnek a létjogosultsága ugyanúgy megvan ma is, mint 36 éve. Lehet, hogy a Holdra szállás óta sok idõ eltelt, és úgy tûnik, sokat nem haladtak elõre e téren a csillagászok és az ûrutazók, én azért ezt nem így mondanám. Nem tartom utópisztikusnak a dolgot, sõt. Le merném fogadni, hogy az ember mondjuk 100 éven belül el fogja tudni hagyni a naprendszert. Pont a napokban olvastam, hogy „Úgy becsülik, hogy a Voyager–1-nek további 200-300 évre lesz szüksége, hogy belépjen az Oort-felhõbe, és körülbelül 14-28 ezerre ahhoz, hogy elhagyja azt a másik oldalon. ” „A napszél határát jelzõ heliopauza ugyanakkor hivatalosan nem esik egybe a Naprendszer határával, ugyanis itt még nem ér véget a Nap gravitációs hatása. A végsõ határ az Oort-felhõ lesz...” http://index.hu/tudomany/2014/07/11/dalra_fakadt_a_plazma_a_voyager-1_korul/

Azaz, nagyon messze vagyunk még jelenleg a Naprendszer határától, de amilyen ütemben fejlõdik a tudomány, szerintem kétségtelen, hogy csak idõ kérdése, mikor lépünk át elõször a csillagközi térbe/ûrbe. Persze ehhez az is kell, hogy túléljük, kezelni tudjuk a klímaváltozást, elkerüljük a nagy és végsõ háborúkat, ill. ne jöjjön valami mindent elsöprõ járvány, Földbe csapódó égitest, stb. Ha mindezt megússzuk, vagyunk annyira ügyesek, hogy elõbb-utóbb elhagyjuk a naprendszert, jön a csillagközi tér, majd egy másik naprendszer. Nézd csak meg, milyen telefonok voltak 20 éve, milyenek vannak most, és el sem tudom képzelni, milyenek lesznek 20 év múlva (persze ez másik téma). Vagy hogy 500 vagy 300 évvel ezelõtt is biztos hülyének néztek volna, ha egyáltalán a földtõl való elemelkedésrõl, szimpla repülésrõl beszélünk… Egyébként a film is a valamikori jövõrõl szól, nem a jelenrõl. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy ha Nolanéket megkérdeznék, mit mondanának, kb. mikor játszódik. 2050, 2100? Érdekes lenne tudni. :-)

Abban egyetértek, hogy a csodás Föld bolygó megmentésén kellene munkálkodnunk elsõsorban! Még egy ilyen tökéletes bolygót ki tudja, mikor találunk… és ki tudja, nem lesz-e akkor már késõ. :-( Bár amilyen rettenetesen hatalmas a világegyetem, nem gondolnám, hogy a Föld az egyetlen, sõt… Csak hát amekkora távolságok vannak…
És igazad van abban is, most már nem csak a zászlókitûzésre kell majd koncentrálni, hanem sokkal komolyabb dolgokra. Viszont szerintem semmilyen ûrkutatási tevékenységre költött pénz nem lehet felesleges, ki tudja, mikor menti meg milliárdok vagy akár az egész emberiség életét egy idõben észlelt, Földet fenyegetõ „dolog” kiszúrása. A Forma-1-et én sem szeretem, na az tényleg fölösleges szerintem is, de hát kell a cirkusz a népnek.

Az, hogy a Csillagok között felvett egy fajta ismeretterjesztõ jelleget, szerintem nem volt baj. Legalább azok is megnézhették, akik egyébként sík hülyék ezekhez a témákhoz, mert valljuk be, ha nem tudsz ezekrõl semmit, akkor igen nehéz lehet megérteni az egészet. És ahogy már volt szó róla itt korábban is, hogy a tudomány hiába sokkal fejlettebb, mint akár 50 vagy 100 éve, a helyzet szinte olyan, hogy minél többet tudunk meg, annál több ismeretlenbe botlunk. Ezért aztán, amíg nincsenek sziklaszilárdan bejelentett tények, ismeretek féregjáratokról és fekete lyukakról, amíg nem lehet látni egyiket vagy másikat, addig egy sci-fi miért ne hozhatná fel ezeket a filmben látott módon? Ha már pontosan tudjuk, milyen egy fekete lyuk, akkor már nem lesz értelme, de addig… Egyébként fekete lyukat sem láttak még, ha jól tudom, csak mérések igazolják az ott létüket. Azt azonban lehet tudni, hogy megbabrálják a hatalmas tömegû testek az idõt, ez alapján miért ne létezhetne olyan objektum, amely a teret görbíti? És pont az az igazán remek a filmben, amely szerinted már gáz, hogy a plusz dimenzió is képbe kerül – hiszen annyi mindent nem tudunk még, milyen „szörnyek” vagy csodák várnak felfedezésre a világegyetemben… vagy ha nem is Univerzumról van szó, hanem egyenesen Multiverzumról? Errõl is szólnak ismeretterjesztõ filmekben…

És végül SPOILER, az nem igaz, amit írtál: „a történet egyik szereplõjére hirtelen rájön valami ördögi gonoszság, és elkezd mindent elrontani”. Mann doktorra nem hirtelen tör rá a gonoszság, hanem nagyon is tervezetten teszi, amit tesz. Csak ki kell várnia, nem szállhat szembe mindenkivel, mert annak nyilván vereség a vége. De a saját robotját már tönkretette (persze szerinte az degenerálódott…), és érdekes módon, amikor próbáltak volna valamit kezdeni vele, felrobbant. Ez sem véletlenül történt. Tudta õ, el is mondta, hogy a bolygója élhetetlen, és ha a többiek rájönnek, megtudják, hogy hazudott – nem akarta ezt megélni.

... (folyt)

a filmrõl elõzetesen azt hallottam, hogy a terjedelem egyik oka, hogy nagyon sokat kell a dolog tudományos hátterét magyarázni (pl. fekete-, féreg- és isten tudja még, milyen lukak). Az igazat megvallva, nekem nem hiányzik, hogy egy film egyben ismeretterjesztõ program is legyen, sõt, ha egy film jó, én önfeledten lendülök át még nagyobb lukak felett. De hamar kiderült, a film ezekrõl a problémákról eléggé... khhmm... kevés mély, bizonyító erejû tudást oszt meg a nézõvel, amikor pedig kiderül, hogy azt a bizonyos féreglyukat úgy nyitogatják nekünk valakik... no, azon egy kicsikét már húzkodtam a számat. Nem fair dolog bedobni néhány pluszdimenziót, amitõl állati filozófikus és elgondolkodtató lesz minden, és különösen ki nem állhatom, amikor a történet egyik szereplõjére hirtelen rájön valami ördögi gonoszság, és elkezd mindent elrontani.

és nagyon sokáig sorolhatnám, mi nem tetszett a filmben, de az ember akkor akad ki igazásn, amikor valami komoly élményt várt, ám helyette csak a a pumpa ment egyre feljebb.

69-ben, az ûrkutatás hõskorában volt létjogosultsága egy olyan mesének (ûrodüsszeia 2001), ami szerint pár évtized múlva az ember keresztül-kasul járkál az univerzumban. A holdra szállás óta eltelt évtizedek alatt jóformán semmi nem történt, ez a várakozás mára teljesen utópisztikussá vált. Nem másik naprendszerekbe eljutni nem képes az ember, de a saját naprendszerrõl is bizonytalan a tudás: lásd pl. a plútóról legutóbb szerzett információkat. A maximum, amire nagyon hosszú idõ múlva képesek leszünk, az a mars-expedíció, megjegyzendõ: természetesen semmi több nem várható tõle, mint a hold-expedícióktól, leszállás, zászlótûzködés, könnyes szemmel elrebegett - elõre kitalált - mondat, késõbb aforisztikus szállóige, slussz-passz.

A földet elhagyni - ez a mi civilizáciünk számára teljesíthetetlen elképzelés. nem állnék neki részletesen alátámasztani ezt az állítást.

Az ûrkutatásról pedig az a véleményem, hogy az semmi több, mint valami hihetetlen anyagi pazarlással párosuló infantilis álmodozás (és ne jöjjön nekem senki azzal, mennyi mindent köszönhet a tudomány az ûrkutatásnak: abból a horrorisztikus költségvetésbõl, amit évtizedek alatt a projektre költött az emberiség, legalább ugyanannyi értelmes cél lett volna megvalósítható, szóval ez ugyanaz az alibi, mint kicsiben a forma 1-es nagy kisfiúk tékozló, környezetpusztító homokozója.

Az egyedüli értelmes igyekezet nem a föld elhagyása, hanem a föld megõrzése olyannak, hogy élhetõ maradjon, törölni azt a hagymázas hülyeséget, hogy 4000 fényév távolságban lehet egy olyan égitest, ahol elvileg, talán, esetleg... mert valószínûleg a földön semmi nem romolhat el annyira, hogy ahhoz képest bárhol máshol ne lenne sokkal rosszabb (ahogy ez ki is derül).

A film persze a föld sorsáért aggódik, az ember felelõsségét dörgöli a nézõ orra alá, ez természetesen szép.

ahogy a zene, a porviharok meg a vizes és a jeges bolygók.

Mégis azt mondom, mindenki nézze meg inkább a Vivian Maier nyomában címû filmet, és akkor érteni fogja, miért akadok ki egy ilyen nagyköltségvetésû agyatlanságon.

Sokadik Nolan filmem volt, de azt kell mondjam, hogy nem lesz ebben a kapcsolatban happy end, mert mindegyik fos volt, ez is, nem jár egy rugóra az agyunk.
MM játéka zseniális volt, nagyon nagy színész.

Na, itt vagyok. :-)
Szerintem ennél izgalmasabb nem nagyon lehet egy film. Elvégre csak az emberiség sorsáról van szó, a fennmaradásról vagy kihalásról, olyan körülmények között, melyek akár elõ is fordulhatnak. A mélységet úgy értem, hogy megindítani egy érzõ embert sok film tud, de szerintem ennyire, mint a Csillagok között teszi, talán csak ez. Akinek van családja, vannak gyermekei, azok aztán bõven át tudják érezni, milyen „kellemes” is lehet egy ilyen utazás. Szerintem ezekben a mások által csöpögõsnek mondott jelenetekben semmilyen túlzás nincs! Én teljesen át tudom érezni mindet, teljes MÉLYSÉGÉBEN”.

Kérlek, mondj az „ennyi lapos intelembõl” mondjuk hármat, melyek voltak azok!
Aztán légy szíves, sorold fel, melyek voltak azok a „faramuci tudományos nonszensz csavarok” (hogy micsoda?), melyeket kifogásoltál.
A szaggatott ritmus miért baj? Nem is értem, miért kellene egy adott ritmusnak kitartania 1 vagy 1,5 órán át! Az miért lenne jó? Nekem pont ez is nagyon tetszett, hogy olyan szépen változatos volt a tempó.
Melyik volt a vérlázítóan ostoba fordulat? Ja, nem, több is volt szerinted…
Miért irritáló az „akciófilmes párhuzamos történetmesélés”?
„A film ennyire banálisan leegyszerûsítõ, illetve egy egész sor olyan ostobaság is beépül, amitõl az embernek égnek áll a haja” – mint például? Többen is írták itt korábban, hogy nagynevû tudósok a film megtekintése után 80-90%-os valósághû alkotásnak tartották. Itt Magyarországon viszont sok egyszerû ember nullára húzza le az értékét… elég érdekes…
„Õrült Ló” is megírhatná, mire gondolt pontosan. :-)

Én a sokat emlegetett 2001-et nem láttam, de már csak a képek alapján sem tudom elképzelni, hogy az mitõl lehet olyan nagy szám. Persze elfogadom, hogy sokak számára az a kedvenc, de ez már egy más kor, más technikai lehetõségekkel, és sokkal fejletett tudományos háttérrel – szerintem ez a film mai szemmel nézve 100%-os. Aztán simán lehet, hogy 30 év múlva már csak 60%-os lesz, esetleg csak 40%...

Gab19-el értek egyet: annyira sok van a Csillagok közöttben, hogy simán tovább néztem volna én is. És ezzel is, ahogy mondta – „lebilincselõen érdekes, elgondolkodtató”. Teljesen igaz.

Nagy várakozásokkal és izgatott kíváncsisággal ültem le megnézni a filmet. A látvány okés, úgy ahogy átjött a mondanivaló is, de ettõl még a sztori egy nagy rakás kaki. Egyszerûen sci-fihez méltatlanul sok logikátlansággal, ostobasággal van tele a film. Kár érte :(

Nekem a filmek hosszával semmi bajom, nagy élvezettel ültem végig Schiffer Pál Kovbojok címû vagy 6 órás filmjét, hasonlóképpen a szintén nagyterjedelmû Sátántangót, és az én filmtempóm sokkal inkább 2 óra plusszos, ha egy film a nagykönyv szerinti klasszikus 90 perc, azzal szemben bizalmatlan vagyok.

De ez nem jelenti azt, hogy számomra minden 2 óránál hosszabb film csak jó lehet. Van jó lassúság, és van unalmas lassúság, vannak hosszan kifejtendõ gondolatok, és vannak, amikbe kár is belefogni.

A nemértésrõl: sokkal inkább gond a számomra, hogy a film ennyire banálisan leegyszerûsítõ, illetve egy egész sor olyan ostobaság is beépül, amitõl az embernek égnek áll a haja.

Mindegy, én nem akarom senki jogát elvitatni attól, hogy az tetsszen, ami tetszik, nekem baromira nem tetszett.

bocsánat, a "mély" jelzõ nagyon fájt. Ennyi lapos álmély intelmet a jófej édesapától, ennyi faramuci tudományos nonszensz történeti "csavart" majdnem 3 órára nyújtva, szaggatott ritmus (értsd be-belóduló tempó után hosszan leülõ, ellaposodó történet), olykor egészen vérlázítóan ostoba fordulatok, irritáló akciófilmes párhuzamos történetmesélés.... áááá....
sokat hallottam a filmrõl, nagy érdeklõdéssel ültem neki, de nagyon nagy csalódás volt.

Mondjuk az Ûrodüsszia 2001-hez képest olyan mintha a háború és békét valaki a Romana füzetek színvonalára ültette volna át.

Én meg éppen tegnap este néztem meg hatodszorra. Sosem fogom megunni. Számomra a tökéletes film, ennyire nagyívû alkotás nincs még egy, legalább is én így érzem... El nem tudom képzelni, aki egy pontot ad rá, az mit gondol a világról, ugyanúgy érzi-e, mi szép az életben, mit szeretünk, mitõl félünk, mi vonz minket legjobban, mi az, amit ki nem állhatunk, stb.
De ahogy pl. a zenére is igaz, a legzseniálisabbnak érzett dalok/alkotások sokszor csak egy bizonyos réteg tetszését nyerik el, de azét aztán a legnagyobb mértékben. Azt hiszem, a Csillagok közöttnél is ez a helyzet. Van, aki eleve viszolyog az ilyen mély filmektõl, van, aki nem is érti, nem is akarja érteni, mert ez bizony nem egy piff-puff, bimm-bumm mozi, ahol az a király, aki megöl 1000 embert 89 perc alatt...

INTERSTELLAR FOREVER!!!