CHRISTIAN MEIER - HELYZETJELENTÉS :) (11:17 (NY) - 16:17 Mo)

# Corrijo: casi todos. - Majdnem mindenki
6 minutes ago from TwitterBerry

# Que lugar tan bello y que clima tan feo. (Y que cara de aburridos tienen todos..)7 minutes ago from TwitterBerry
Milyen szép hely, és milyen ronda klíma. (és milyen unalmas feje van mindenkinek)

# Sistem finally activated!!!about 1 hour ago from TwitterBerry
A szisztéma végre aktiválva!!!

# Sistem not activated yet...about 2 hours ago from TweetDeck
Szisztéma még nincs aktiválva...

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA(2005)

FÕCÍMDAL - fordítással

RICARDO TORRES - POR TU AMOR - A szerelmedért
Candy Terry – POR TU AMOR

Ay amor
- Jaj, szerelmem
por ti las horas se detienen
- miattad az órák is megállnak
para verte caminar
- hogy lássanak járni
ay amor
- Jaj, szerelmem
por ti la brisa de devuelve
- Érted a szellõ is visszajár
para poderte acariciar
- hogy megsimogathasson
ay amor
- jaj, szerelmem
te vas alejando
- eltávolodsz
y no te puedo detener
- és nem tudlak visszatartani
ni yo me puedo contener
- magamat sem tudom türtõztetni
al ver que nuestro amor
- látva, hogy a szerelmünk
se esta derrumbando
- romba dõl
por tu amor vivire...
- a te szerelmedért fogok élni
por tu amor cada instante
- a te szerelmedért mindent pillanatban
y no descansare hasta que vuelvas a mi
- és nem nyugszom, amíg vissza nem térsz hozzám
siempre voy a esperarte
- mindig várni foglak
por tu amor yo senti
- a szerelmedtõl érzek,
por tu amor que estoy viva
- a szerelmedtõl vagyok élõ
y no pienso dejar
- és nem fogom hagyni
en esta vida jamas...
- soha többé ebben az életben
que nos separe el destino
- hogy a sors elválasszon bennünket.

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA (2005)

LA TORMENTA – 2. RÉSZ – TARTALOM

Santos a DOMINO-hoz kötözött két banditát viszi a rendõrségre a nyeregben María Teresa-val, aki menetközben jól megnéz magának 

AYALA-HÁZBAN
TRINIDAD kérdezi VALENTINA-t – Megcsókolt? Santos megcsókolt téged?
VALENTINA – SANTOS megcsókolt engem. És én úgy éreztem, hogy meghalok, TRINI. Nem éreztem a testemet. Az egyetlen, amit éreztem: a szívét az enyémmel. Jaj, a száját és az enyémet, az ajkait. TRINI, SANTOS szeret engem. Tudom, hogy szeret engem!
TRINIDAD – Persze! Ha nem szeretne, nem csókolt volna meg!
VALENTINA – Igen, ez igaz! Ha nem szeretne, nem éreztette volna velem ilyen szépen.

A FÕTÉREN
SOLITA – Figyelj, ALÍRIO! T e ismered azt a nõt, aki SANTOS-sal jön?
ALÍRIO – Nem. Elõször látom.
SOLITA – Nem tudom. Olyan furcsa. Egy kicsit idegennek néz ki, de szép.

AYALA-HÁZBAN
TRINIDAD – VALENTINA, mit érez az ember, ha szerelmes?
VALENTINA – Jaj, TRINI! Olyan, mint a NAP, hajnalban. Elõször a bõrödön érzed, késõbb melegszik, melegszik egyre jobban, amíg tûzzé nem válik, és el nem éget belül.
TRINIDAD – Jaj, VALENTINA! Mindaz, amit mondasz, nagyon szép! De félelmet is okoz.
VALENTINA – Ilyen a szerelem, TRINI! Ilyen a szerelem, amit én SANTOS iránt érzek!
TRINIDAD – Szeretném ezt érezni egy napon! De ki szeretne bele egy vak lányba!
VALENTINA – Ne mondd ezt, húgocskám! Nézd, te nagyon szép vagy! És nagyon jó!
TRINIDAD – De VALENTINA, ne akarj hitegetni engem! Melyik fiút érdekelném én?

A FÕTÉREN
JESÚS NIÑO (az utcán festeget , amikor megjön az apja, CIPIANO CAMACHO, és hátba vágja) - Papa!
CIPIANO CAMACHO – Te azt hiszed, hogy ez férfinak való elfoglaltság, JESÚS NIÑO? Te azt hiszed, hogy festegetni férfias dolog?
JESÚS NIÑO - Papa, a festésnek semmi köze nincs ehhez.
CIPIANO CAMACHO – Te CIPIANO CAMACHO kisebbik fia vagy! A polgármesteré! Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád: MIGUELÓN? Vagy nõvé váltál?
JESÚS NIÑO - Én férfi vagyok!
CIPIANO CAMACHO – Ezt akkor mondd, ha nem úgy viselkedsz, mint egy nõ! – ezzel kikapja az ecsetet a fia kezébõl, összetöri és a földhöz vágja. - Ha még egyszer meglátlak festeni, megöllek. Válassz férfi munkát! Ezt verd ki a fejedbõl! Mi CAMACHO-k, igazi férfiak vagyunk! De nagyonis férfiak!
SOLITA – ALÍRIO – Ne kezdd, légy szíves!
ALÍRIO – Kezdeni? Mit, SOLITA? Ha szeretnéd…
SOLITA - Mikor érted már meg, hogy semmit sem akarok tõled…
ALYÍRIO – Te mikor érted meg, hogy MIGUELÓN soha többé nem tér vissza ide…
SOLITA - MIGUELÓN elment Franciaországba, de visszajön értem, hogy feleségül vegyen! Úgyhogy éld az életed, mert az egyetlen férfi az életemben, MIGUEL CAMACHO!
SANTOS és MARÍA TERESA megérkeznek a polgármesteri hivatal elé. SANTOS lesegíti MT-t DOMINO-ról, aki szinte undorodva ér hozzá, de elfogadja a segítségét.
CIPIANO CAMACHO a két kedvenc rendõrömmel kijön a hivatal elé – Mi van, SANTOS TORREALBA? Valami probléma van az állatokkal?
SANTOS – Nem, CIPIANO! – megrántja a kötélen a két banditát, és CIPIANO elé löki õket. Csak elhoztam ezt a két gazembert, akik bántani akarták MARÍA TERESA MONTILLA kisasszonyt, a keresztapám, ERNESTO MONTILLA lányát!
CIPIANO CAMACHO – ERNESTO MONTILLA úr lánya?
MT – Igen, MARÍA TERESA MONTILLA! És hivatalos feljelentést akarok tenni ezek ellen a bûnözõk ellen! Persze, ha van egyáltalán törvény ezen a vidéken!
CIPIANO CAMACHO – Igen, van MONTILLA kisasszony! És itt áll Ön elõtt! Én vagyok a törvény, az egyetlen törvény PUERTO BRAVO-ban! – odakiált a rendõröknek, hogy zárják be a rabokat.
SANTOS a fejével int MT-nak, hogy menjenek be a hivatalba.

LA GUANIPERA BIRTOKON
RUFINA (szolgálólány a GUANIPERA-n) – Voltam TATACOA boszorkánynál.
EDELMIRA – Mit mondott neked?
RUFINA – Azt üzeni, hogy a feladat elvégezve. Engedelmet.
EDELMIRA – Jaj, nagyon jó, TATACOA! Nagyon jó!

AZ UTCÁN
DEMETRIO rohan az utcán – Szia, FELICIA! FELÍCIA, tennünk kell valamit! Éppen most láttam…
FELÍCIA – Az unokám halva született, DEMETRIO! Halva született! – átölelik egymást.

A HIVATALBAN
CIPIANO CAMACHO – Kész! Ez a két aljas gazember már be van zárva egy cellába! És csak akkor távoznak onnan, amikor az arana hajat növeszt (?!)
MT – (ül egy széken, szemben CIPIANO-val, SANTOS a háta mögött áll) - Nagyon jó! Most vegye fel a vallomásomat, mert az akarom, hogy igazságot tegyenek, és én ellenük fogok vallani.
CIPIANO CAMACHO – Ühüm. Megerõszakolták!
MT – Nem! Persze, hogy nem!
CIPIANO – Meg sem ölték!
MT – Szerencsére!
SANTOS TORREALBA – Kisasszony, menjünk innen!
MT – Hogyhogy menjünk? Ezek meg akartak erõszakolni és meg akartak ölni! Ez talán nem számít bûncselekménynek itt?
CIPIANO – Nincs bizonyíték rá. (Közmondás)
MT – Mi?
SANTOS – Az, hogy nincs bizonyítékunk. Menjünk innen. Már börtönben vannak a banditák.
MT – Nem, de magának meg kellett öl…
SANTOS (remegõ kezekkel, idegesen) - Kisasszony! Már hallotta a polgármestert…
MT – Értetlenül néz rá…
SANTOS – Hagyja ennyiben. Menjünk!
MT – CIPIANO-hoz – ARendben van! Magának nagyon hamarosan számolnia kell az ügyvédeimmel, mert ez a dolog nem maradhat ennyiben!
SANTOS a fejét csóválja – kimennek.
CIPIANO magában – ERNESTO MONTILLA lánya. Ugyanolyan, mint az anyja! És ugyanúgy a rossz utat választotta.

A FÕTÉREN
MT kiérve az épületbõl – Nem tudom elhinni, hogy ez az ember képviseli a törvényt ezen a vidéken!
SANTOS idegesen lekapja a kalapját - Majdnem elárulta, hogy megöltem valakit!
MT – Maga megölt egy férfit!
SANTOS – Hogy megmentsem! De már kezdem bánni!
MT – Jól figyeljen rám, SANTOS TORREALBA! Maga mondhatja, hogy megölt egy embert önvédelembõl, és én tanúskodom maga mellett! De kiderül, hogy van egy olyan dolog, aminek az a neve, hogy TÖRVÉNY, amely megengedi, hogy együtt éljünk az emberekkel.
SANTOS – Igen, de létezik egy másik is, aminek a neve LEALTAD, Én adom az életem a maga életéért, és maga pedig az enyémért! Ez a törvény itt az alföldön! Maga majdnem börtönbe csukatott!
MT – Nem értem! Ez nagyon abszurd. Akkor egyáltalán nem létezik törvény itt!
SANTOS – De létezik egy! - kikapja a MACHETE-t és felmutatja – ez a törvény itt! És tanulja meg használni, de nem ám csirkét vagy csótányt vágni vele!
EDELMIRA egy JEEP-en közeleg feléjük – Nézd SIMÓN! Ez lehet ERNESTO MONTILLA lánya!
SIMÓN – Igen, nocsak! Micsoda meglepetés!
EDELMIRA – Szépen néz ki!
SANTOS bemutatja MT-nak – EDELMIRA GUERRERO, õ a régió legnagyobb birtokának, a GUANIPERA-nak az úrnõje. Persze csak a LA TORMENTA után, igaz asszonyom?
EDELMIRA – Köszönöm, SANTOS. Szóval te vagy MARÍA TERESA MONTILLA?
MT – Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom!
EDELMIRA - Nem! Nem asszonyom, az csak a parasztok számára! Neked EDELMIRA. Nagyon jó barátja voltam az apádnak.
MT – Tényleg? Nem tudtam, milyen szerencse! (SANTOS grimaszol a háta mögött )Tudja EDELMIRA, én gyakorlatilag elveszítettem minden reményt, hogy civilizált emberrel találkozzam itt, mint maga! (SANTOS fintorogva elmegy DOMINO-hoz)
EDELMIRA – Köszönöm. Örülök, hogy apád jobban van. MARÍA TERESA, õ a fiam, SIMÓN GUERRERO. SIMÓN…
SIÓM GUERRERO – Igen, már tudom ki õ. Nincs ezen az egész vidéken olyan szép, és elegáns nõ, mint õ, csak MARÍA TERESA MONTILLA-nak lehet!
SANTOS - Kisasszony! Bocsánat, hogy megzavarom a beszélgetést, de ha a TORMENTA-ba megyünk, akkor indulnunk kell máris, mert az út eléggé hosszú.
MT – Én nem is tudom…
EDELMIRA – Nehogy azt mondd, hogy lóval mész! SIMÓN…
SIMÓN – Nyugodtan, anya… Miért nem viszed el te? Nekem beszélnem kell néhány emberrel…
SANTOS – Kisasszony, akkor…? Hm?
MT – Menjen csak, SANTOS! Tudja, EDELMIRA, Elfogadom a meghívását… hátranéz SANTOS-ra – Mire vár? Miért nem megy? És ne feledje a csomagjaimat! Kérem!
SANTOS – Igen, hogyne!
MT – EDELMIRA, nagyon hálás vagyok! Szörnyû dolgokat éltem át, amióta megérkeztem, ahogy elképzelhetik (végigmutat a ruháján).

ÚTBAN LA TORMENTA FELÉ
EDELMIRA– MARÍA TERESA, ez nem nõnek való – mutat a marhákra a földeken – legkevésbé olyan nõnek, mint te vagy! El sem tudod képzelni, hogy kell egy birtokot vezetni.
MT – Megtanulom, EDELMIRA. El sem tudja képzelni, milyen gyorsan tanulok, és mire vagyok képes, ha valamit magam elé tûzök.
EDELMIRA – És nem gondoltál arra, hogy eladd, és más üzletbe fektess?
MT – De igen, amikor megérkeztem, mert az érkezésem tragikus volt. De azt is tudom, hogy minden kezdet nehéz. Ez olyan, amin nagyon hamar felülkerekedek. Tudom, hogy nem lesz könnyû, de elérem! - Szóval ez az én birtokom, és ez az én intézõm! – mondja a birtokra érkezve.
EDELMIRA – A ház kényelmes, de légy óvatos az intézõvel! – SANTOS a DOMINO mellett várakozik. – Annyi nõje van, hogy nem is tudom, mikor dolgozik! Táncol, mulatozik, versenyez…
MT kiszállva a kocsiból – Viszontlátásra EDELMIRA, és mégegyszer nagyon köszönöm!
EDELMIRA – Nagyon szívesen!
MT elindul a házhoz, SANTOS mellett elhaladva, hátraszól neki – Hozza a csomagomat!
SANTOS egy éppen odaérkezõ munkásnak továbbítja az utasítást – Hallottad! A csomagokat! – DOMINO-nak – Igen, DOMINO! Fekete felhõk közelegnek!
AYALA-HÁZBAN
VALENTINA éppen kiszökik a házból, hogy az anyja meg ne lássa, és lóra pattanva azt mondja magában – Nagyon sajnálom anya, de semmiért a világon nem fogom elveszíteni SANTOS-t!

LA TORMENTA-N
MT besántikál, és leül.
GENOVEVA - Elõkészítettem Don ERNESTO szobájában egy kanapét, bár alhat az ágyban is.
MT – Bocsánat… Hogy hívják magát?
GENOVEVA – GENOVEVA, fõnöknõ!
MT – GENOVEVA. Hm… Ne hívjon fõnöknõnek! Mondja, hogy kisasszony! Késõbb éppen elég idõnk lesz arra, hogy bemutassa a házat és elmagyarázzon mindent. Most mindössze egy kádfürdõre vágyom.
GENOVEVA – Patróna! A fürdõ…
MT – Kisasszony!
GENOVEVA – Bocsánat, kisasszony! A patróna megkerüli ezt az étkezõt arra felé, és ott van a fürdõkád. Odakészítettem egy törölközõt, szivacsot és szappant is.
SANTOS bejön a csomagokkal és ledobja a földre - Itt vannak a csomagjai! Megyek a barakkokhoz.
MT – SANTOS TORREALBA! Megfürdök, ruhát váltok és iszom egy kávét. Utána azt akarom, hogy számoljunk el, mennyi a tartozás és a követelés. SANTOS TORREALBA úr, azt akarom, hogy menjen el!
GENOVEVA – Kisasszony!
SANTOS – GENOVEVA, ne szólj közbe!
MT – Magának meg kell értenie, hogy azok után, amit átéltünk ma, maga és én nem dolgozhatunk együtt! De ahogy mondtam, megfürdök, és késõbb beszélgetünk. Ok? GENOVEVA, a bõröndöket!
GENOVEVA – Rendben, patróna!
SANTOS – Neveletlen kiscsaj!

A HIVATALBAN
SIMÓN lép be CIPIANO irodájába – CIPIANO - Jó, hogy látlak!
SIMÓN – Már láttad ERNESTO MONTILLA lányát?
CIPIANO – Ugyanaz, mint az anyja!
SIMÓN – Mondta, hogy miért jött?
CIPIANO – SANTOS TORREALBA-val jött. Két férfit hoztak magukkal, akik megpróbálták megerõszakolni és megölni. Kinek a megbízásából?
SIMÓN - Jól figyelj rám! Ezeknek az alakoknak el kell tûnniük!
CIPIANO – Légy óvatos SIMÓN! Ismerem a szándékaidat, de ez a nõ egyáltalán nem buta! Ügyvédekkel fenyegetett meg, és én nem akarom elveszíteni a hivatalomat! Harminc éve dolgozom a közigazgatásban, és most már vigyáznom kell!
SIMÓN – Jaj, CIPIANO, CIPIANO! Amikor én leszek LA TORMENTA ura, nem lesz idõd még arra sem, hogy megszámold mindazt a pénzt, amit kapsz! Nem fogom megengedni, hogy bárki is az utamba álljon abban, hogy megszerezzem az uralmat LA TORMENTA felett! … és legkevésbé MARÍA TERESA MONTILLA!

SIMÓN GUERRERO EMBEREI A SZABADBAN
SIMÓN a tûz mellett összegyûlt rengeteg férfihoz – Figyeljen ide, mindenki! Itt pénzért dolgoznak! És van pénz! – ordítja. Ismerik a TORMENTA birtokot?
EMBEREK KÓRUSBAN – Igen, Uram! Azt akarom, hogy odamenjenek! Végezzenek mindenkivel! Senkit nem akarok élve! Sem férfiakat, sem nõket, sem bestiákat! Jól figyeljenek ide! Ami tetszik maguknak, az a maguké!
EMBEREK – éljeneznek, SIMÓN boldogan nevet.

LA TORMENTA-N
GENOVEVA – VALENTINA, mit keresel itt?
VALENTINA – Azért jöttem… Beszélnem kell SANTOS-sal. Itt van?
GENOVEVA – VALENTINA, otthon tudnak róla, hogy itt vagy?
VALENTINA – Igen. Miért? Talán valami rosszat teszek?
GENOVEVA – Nem, nem ezt mondtam.
VALENTINA – Akkor miért nem mondod meg már végre, hogy itthon van-e SANTOS?
GENOVEVA – Igen, bent van.
VALENTINA – Megmondanád neki, hogy jöjjön ide? Hogy itt vagyok és rá várok.
GENOVEVA – Ühüm.
VALENTINA magában – Már nem megyek haza. Itt maradok. Várom a szerelmemet. Innen senki sem mozdít el.
A FÜRDÕSZOBÁBAN
MT a fürdõkádban – Már ezt is fürdõszobának nevezik? Ez rosszabb, mint a szamárháton ülni. SANTOS TORREALBA azt hitte, hogy elbír velem. De nyugi, MARÍA TERESA. Nyugodj meg, mert te nem fogod megengedni, hogy egy szegény paraszt elbánjon veled. A szegény embereket vezetni kell. Meglátjuk, ki gyõz. Látni akarlak könyörögni … Könyörögni, hogy ne dobjalak ki innen. Ezt! Könyörögni akarlak látni! Könyörögni! – mondja nevetve, és magára önt egy kis tál vizet, amiben egy hatalmas fekete pók ücsörgött… - JAJ! – kiáltja, amikor a pók elkezd mászni rajta, egészen a nyakáig… SEGÍTSÉG!
SANTOS kivágja a kétszárnyú fürdõszobaajtót, rámered – Mi történt, fõnöknõ? - és a szemét nem tudja levenni a fürdõkádban már álló MT-ról, akin a fürdõhabon kívül nincs más…
MT – Segítsen, kérem! Segítsen, kérem! Segítség! Vegye le rólam ezt, legyen szíves!
SANTOS megkövülten nézi a lányt, leveszi a kalapját és azt mondja – Ne mozduljon, jó? Ne mozduljon, ne tegyen semmit, kisasszony!
MT – A törölközõt, SANTOS! Adja ide! A törölközõt!
SANTOS - Igen, igen, igen. Csak semmi gyors mozdulat! Megijesztheti!
MT – Vegye le rólam!
SANTOS – Kisasszony, ne féljen, az Istenért, mert az aranja észreveszi, és ha rájön, akkor támadni fog!
MT – Hogy kérheti, hogy ne féljek?
SANTOS – Halkabban! Halkabban! Lassan közelít a pók felé – ez egy hím pók – mondja.
MT – Mit jelent ez?
SANTOS – A hím aranja-k felismerik a nõstényt, tekintet nélkül a fajra. Egy nõstény, az nõstény és a hím aranja felismeri. Fõleg akkor, ha az egy szép nõstény – mondja, és végignéz MT-n 
MT – Ne mondjon már annyi butaságot, és legyen szíves vegye már le rólam, SANTOS!
SANTOS – Csitt, ne mozduljon! Ne mozduljon! Megvan! Megvan! – mondja, és leveszi a pókot végre… Szegényke, mindig bejön a házba és megeszi a hangyákat meg a csótányokat!
MT – kikerekedett szemmel – azt akarja mondani, hogy ez egy ártalmatlan pók? Ez magának viccesnek tûnik, SANTOS?
SANTOS – Az aranja ártalmatlan, ha tisztelik, ahogy mindenki más, kisasszony!
MT – Maga el sem tudja képzelni azt a borzalmat, amit átéltem, nem beszélve arról, hogy maga bejött a fürdõszobába, ahol én meztelenül voltam! SANTOS, ne játsszon velem, mert maga még nem tudja, ki vagyok én! Nem ismer!
SANTOS – Igen, igaza van. Nem ismerem! És bocsásson meg kisasszony, hogy így bejöttem a fürdõszobába, nem fog többé elõfordulni! Tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna, úgyhogy itt van a pókja – ezzel visszahelyezi MT nyakára  Ráadásul elviszi a törölközõt is magával 
MT – SANTOS, kérem ne! Mit csinál, SANTOS? SANTOS, vegye le rólam, kérem! Ne! – de SANTOS távozik. SANTOS, jöjjön vissza! SANTOS – kiabálja.

SIMÓN GUERRERO EMBEREI A SZABADBAN
SIMÓN GUERRERA által felfogadott férfiak verekedésbe kezdenek mintegy edzésként LA TORMENTA megtámadásához.
SIMÓN – Nézd, ABEL KAIN, ezek olyanok, mint az állatok. És amikor ezek bemennek LA TORMENTA birtokra, mindenkivel végeznek majd.
ABEL KAIN – SANTOS TORREALBA!
SIMÓN – SANTOS TORREALBA! Az a nyomorult, amikor ezek az alakok odamennek, nem lesz ideje, hogy bármit is tegyen!
ABEL KAIN – Uram, hagyja, hogy megöljem õket! Õt és a MONTILLA-t.
SIMÓN – Nem. ABEL KAIN, nem akarom, hogy bárki is ezekkel a férfiakkal lásson téged! Ha bárki meglát téged, azonnal tudni fogják, hogy én vagyok a dolgok mögött. Ezek a kutyák elintézik majd. És annak az átkozott SANTOS TORREALBA-nak nem lesz akkora szerencséje, hogy megmeneküljön.

LA TORMENTA-N
SANTOS beér a házba, és azt mondja magában – Ez a nõcske!
MT - közben hallani, ahogy MT kiabálja – SANTOS! Jöjjön vissza, kérem! Vegye le rólam, SANTOS!
SANTOS – Milyen finom, és szép, igen!
GENOVEVA – Mi történt, mi ez a kiabálás, SANTOS?
SANTOS – Semmi, GENOVEVA! A keresztapám lánya úgy látszik…
GENOVEVA – A kisfõnök?
VALENTINA belépve a hallba - SANTOS!
SANTOS – VALENTINA, mit csinálsz itt?
GENOVEVA – Éppen mondani akartam neked, hogy VALENTINA… - de nem fejezi be a mondatot – Megyek és megnézem, mi van a kisasszonnyal.
SANTOS – GENOVEVA! – odadobja a törölközõt neki
VALENTINA elképedve – Kisasszony? Milyen kisasszony? Ki az a nõ, SANTOS? Mondd meg, mi történik itt!

A FÜRDÕSZOBÁBAN
MT – SEGÍTSÉG! Kérem, segítsen valaki! Segítség!
GENOVEVA – Mi történt, patróna? Mi baja? - látva, hogy MT meztelen, odanyújtja a törölközõt neki.
MT – Öld meg ezt a pókot, Öld meg!
GENOVEVA – De ezt a szegény kis pókot, hogy ölném meg?
MT – De öld meg, mert félelemben tart.
GENOVEVA – Ezzel nagyon kedvesen kell bánni, mert nagyon jó, ráadásul nagyon jó a közelben tartani, mert megeszi az aracranes-eket is.
MT – Mi? Azok is vannak itt?
GENOVEVA – Persze, van egy csomó a tetõ alatt. Patróna, az az igazság, hogy itt vidéken nagyon sokféle állat van, nem csak ezek, hanem pl. csótányok is.
MT – MI?! Jaj, az Istenért! Hová jöttem én lakni?

LA TORMENTA – NAGY HÁZBAN
SANTOS – VALENTINA, jobb, ha hazamész. Neked nem lenne szabad itt lenned, mert a dolgok egy kissé komplikáltak.
VALENTINA – Persze. Már látom, hogy egy kissé komplikált vagy SANTOS. Egy nõd van itt, ugye?
SANTOS – Anyud tudja, hogy itt vagy? Tud róla, hogy idejöttél hozzám a nagy házba?
VALENTINA – Nem. És nincs miért tudnia róla. Már nem vagyok kislány! Nõ vagyok! A te nõd vagyok, SANTOS TORREALBA! A te asszonyod! És most mondd meg, ki õ?
SANTOS – VALENTINA – Jobb, ha hazamész, mert én nem akarok problémát sem veled, sem a mamáddal. Eddig vagyok a problémákkal – mutat a homlokára. Gyerünk hazafelé! Gyerünk! – nyúl VALENTINA karjáért.
VALENTINA – Mi van a kapcsolatunkkal, SANTOS? Csak eggyel több voltam az életedben? Csak eggyel több, mint az a nõcske, aki kiabál?
SANTOS – Ez a nõcske, ahogy te nevezed…
MT bejön egy szál törölközõben és kiabálni kezd – SANTOS TORREALBA! Amit maga mûvelt velem a fürdõszobában, az nem csak hogy perverz, állati… - elakad a szava, meglátva VALENTINA-t. Farkasszemet néznek egymással… És ez a nõ? Ki ez a nõ?
VALENTINA – Ezt én kérdezem magától.
MT – Tõlem?
VALENTINA – Egy meztelen nõ, SANTOS? Mi ez?
MT – Azt kérdeztem ki õ? Vagy nem hallotta? – kérdi SANTOS-t õ is 
VALENTINA – Semmiféle õ. Van nevem és családnevem is: VALENTINA AYALA. Nagyon is nõ…
SANTOS közbevág – Egy pillanatot kérek mindkettejüktõl. Hallgassanak! Be kell mutatkozniuk egymásnak, és én megteszem. VALENTINA-ra mutatva – Ez a kisasszony, õ…
MT – Nem érdekel, akárki is… Beszélnem kell magával, úgyhogy ennek a nõnek el kell mennie.
VALENTINA – Csakhogy tudja, vizes hajú, itt magának kell mennie, mert én SANTOS nõje vagyok.
MT – Szóval ez a nõje – mondja a fintorgó SANTOS-nak
BERNARDA AYALA belép – Az én lányom senkinek sem a nõje.
VALENTINA – Mama!
MT – És ez a másik kicsoda? - kérdi SANTOS-tól
BERNARDA – Ha egyetlen ujjal is hozzányúlsz a lányomhoz, ha csak hozzá mersz érni, velem kell számolnod! – mondja fenyegetõen SANTOS-hoz hajolva. És nem érdekel, hogy SANTOS TORREALBA vagy, én megöllek, SANTOS! Esküszöm, hogy megöllek!

SIMÓN GUERRERO EMBEREI A SZABADBAN
SIMÓN – Mindenki hallgasson rám, nagyon figyelmesen! Itt a buli éppen most kezdõdik. Ott a TORMENTA-n nagyon sok nõ van, és nagyon odaadóak. Azt akarom, hogy menjenek oda, és tegyenek velük, amit csak akarnak! – ordítja. Így van! És egyetlen élõ férfit sem akarok! És a birtoknak le kell égnie! Gyerünk! Fogják el mind! – Az emberek elmennek. SIMÓN folytatja – ABEL KAIN, bemegyek a faluba, megünneplem SANTOS TORREALBA és MARÍA TERESEA MONTILLA halálát.

LA TORMENTA-N
BERNARDA AYALA – Ha szembe kell szállnom veled és az összes alkalmazottal a birtokon SANTOS, megteszem! Mert én nem engedem meg, hogy akár egyetlen férfi is gúnyolódjon a lányomon!
VALENTINA – Mama!
MT – Beszélhetek?
BERNARDA – Maga, akárki is legyen, ne avatkozzon olyasmibe, ami nem magára tartozik!
VALENTINA – Miért mondod ezt, anya? Miért szégyenítesz meg így?
BERNARDA – Én nem fogok errõl beszélni veled most, VALENTINA! Legkevésbé ebben a házban, idegenek elõtt. – mondja jelentõségteljesen nézve MARITE-re. És te azonnal velem jössz!
MT – Szerintem csodálatos ötlet.
BERNARDA – Nézd, SANTOS, engem nem érdekel, ki ez! – néz hátra MT-ra – Tudom, hogy mindenféle nõvel járkálsz. És bár nagyon jó ember vagy, tiszta szívembõl megköszönném, ha jó távol tartanád magad a lányaimtól!
MT – Hallgasson meg engem, asszonyom! És te is, száraz hajú – néz VALENTINA-ra. Mindketten hallgassanak el, és hagyjanak beszélni! Mert ha ez az úr – mutat SANTOS-ra - persze, ha egyáltalán úrnak lehet nevezni, nem volt képes megmondani, ki vagyok én, akkor majd én megteszem! És azonnal elviszi magukat innen, mert azt akarom, hogy azonnal távozzanak ebbõl a házból a nõcsábász úrral együtt! MARÍA TERESA MONTILLA vagyok! – Bernarda ledöbben a név hallatán - … és én vagyok a…
Belép egy súlyosan sebesült ember az ajtón – SANTOS! – kiáltja
SANTOS – OLÍVIO, mi történt veled? - a férfi összeesik, SANTOS a karjában tartja
MT – Istenem, ez az ember vérzik!
OLÍVIO – SANTOS, megölnek mindenkit és elfoglalják a birtokot!
SANTOS – Ki? Kicsoda, OLÍVIO?
OLIVIO – Sokan vannak, mindenkit megölnek, ide jönnek!
SANTOS – Megölték! Megölik az embereimet!
VALENTINA – Mama, TRINIDAD!
BERNARDA – Azonnal meg kell keresnünk!
SANTOS – Nem! Nem mennek ki!
BERNARDA – Az Istenért! A lányom vak, elfoghatják.
MT – SANTOS, Mi történik itt?
SANTOS – Civilek jönnek errefelé. Meg kell védenünk a házat, mert ha nem tesszük, megölnek minket!

LA GUANIPERA-n
RUFINA – Lehet, hogy nem hisz nekem, de nagyon rossz dolgok történnek itt. EDELMIRA asszony, emlékszik CILITA- ra?
EDELMIRA – Igen. Egy lány, aki itt dolgozott a birtokon, és hamarosan teherbe esett.
RUFINA – Igen, õ az. Képzelje el, hogy ma megszületett a gyermeke, de holtan.
EDELMIRA – Szegény nõ! Biztosan össze van törve!

TATACOA BOSZORKÁNY-KONYHÁJÁBAN
DEMETRIO – Tudom, hogy te voltál, TATACOA! Te csináltál valamit, valamit boszorkánykodtál, hogy CILITA elveszítse a gyermekét! Figyeltelek, és tudom, milyen szemét dolgokat mûvelsz!
TATACOA – Tehát figyelsz engem!
DEMETRIO – Azt hittem, hogy gyógyítasz, de nem! Boszorkánykodsz, sötét dolgokat mûvelsz!
TATQCOA – Ez nem igaz!
DEMETRIO – Láttalak! Láttam, hogy mit tettél a babával! És eldugtam bizonyítéknak!
TATACOA – Egy olyan ellenség, mint én, nem jönne jól neked! Ráadásul, senki sem fog hinni neked! – mondja egy fortyogó üsthöz lépve – … úgyhogy jobban jársz, ha féken tartod a nyelved, ha nem akarsz egy átkot!
DEMETRIO – Miért? Mit fog tenni? Megbabonáz? Én vallásos vagyok, ezért Isten védelmez engem. És meglátod, hogy egész PUERTO BRAVO megtudja, micsoda boszorkány vagy! TATACOA az üstbõl ráspriccel valamit DEMETRIO arcára. Õ a szeméhez kap, kiabálni kezd. Mit tettél az arcommal, te boszorkány?
TATACOA – Amikor a szádra veszed a nevem, az életednek annyi! Ahányszor kimondod a nevem, a pokol kínját éled át…

LA TORMENTA
MT – SANTOS, miért nem keresi meg a polgármestert? Van egy halott emberünk.
SANTOS – A polgármester tud a legkevésbé segíteni! Ezek az emberek itt vannak a közelben, kisasszony! – BERNARDA asszony! Ez a maga pillanata, csak imádkozni tudunk TRINIDAD-ért, hogy semmi baj ne történjen vele! Most semmit sem tehetünk.
BERNARDA – Jaj, Istenem! Istenem, védelmezd az én TRINIDAD-omat! Védelmezd a lányomat!

AYALA-HÁZ
SIMÓN bérencei megérkeznek a házhoz, ahol a vak TRINIDAD egyedül van otthon. A zajra kijön a házból, puskával a kezében. – Mama! VALENTINA! Hol vagytok? – Miután nem kap választ, elszalad. A támadók meglátják, és üldözni kezdik.

LA TORMENTA
SANTOS – ALESIO! RELIGIO!
ALESIO – Nem tudtuk behozni a marhákat, mert vagy húsz ember közelít errefelé!
SANTOS – Én itt maradok védeni a házat, ti ketten meg bementek a faluba összegyûjteni férfiakat, mielõtt elfoglalják a TORMENTA-t! Gyerünk, gyorsan
GENOVEVA – Idegeneket látok a konyhából, mi történik itt?
SANTOS – GENOVEVA, vidd a kisasszonyt a szobájába, hogy átöltözhessen. – MT-hoz fordulva – Megteszek mindent, hogy megvédjem magukat, de ha valami történne velem, magának kell felelnie az életéért! – Gyerünk! – kiált VALENTINA-nak és BERNARDA-nak.
GENOVEVA MT-nak – Jobb, ha gyorsan átöltözik. Menjünk.
LA TORMENTA népe sikoltozva menekül a lovasok elõl. Néhány nõt elkapnak közülük.

PUERTO BRAVO – ÖRÖMTANYA
DALILAH – Jó estét, SIMÓN úr!
SIMÓN – DALILAH, hogy vagy?
DALILAH - Már jó ideje nem jött ide!
SIMÓN – Látom, hogy vannak új nõk!
DALILAH – Igen, de egy olyan kliensnek, mint maga, ez az üzletet maga az úrnõ köti meg.
SIMÓN – Már egy ideje nem érdekelsz, amióta megtudtam, hogy az a disznó SANTOS TORREALBA is megfordult az ágyadban!
DALILAH – Az aggasztja, hogy maga és SANTOS között hasonlatosság van!
SIMÓN – Jaj, DALILAH! Nagyon jó vagy az üzletedben, ezért szeretek itt lenni! Nem, nem félek az összehasonlítástól! Ki ez a baba? – mutat egy lányra.
DALILAH – A neve VIRGÍNIA. Tetszik?
SIMÓN – Nagyon fiatal. Nagykorú? Mondd meg neki, hogy várom, és hogy ne igyon többet, mert velem tölti az éjszakát, és nem akarom, hogy lerészegedjen.
DALILAH – Igen uram! Maga csak parancsol, és én teljesítem! - ezzel int VIRGÍNIA-nak, hogy menjen SIMÓN után. VIRGÍNIA örömében keresztet vet, mielõtt elindulna. – Nézzenek oda, SANTOS TORREALBA-val akarja összehasonlítani magát! Csak szeretné… egy ünnepnapon

LA TORMENTA-N
SANTOS BERNARDA-nak és VALENTINA-nak – Már tudják, mit kell tenniük: az elsõ aki megmozdul, lelövik! - adja a fegyvereket a kezükbe
BERNARDA – Valami megoldást kell keresnünk, hogy megtaláljuk TRINIDAD-ot. – ezzel kimegy
VALENTINA odalép SANTOS-hoz – Ha meghalok, azt akarom, hogy velem legyél! Drágám, szeretlek, amióta nõvé tettél. – megcsókolja SANTOS-t és kimegy a házból.

PORTO BRAVOBAN
SEGÍTSÉG! Segítsenek! – kiáltja valaki
ALÍRIO – Mi történt? Mi történt?
ALESIO – Néhány gazember megtámadta LA TORMENTA-t. SANTOS TORREALBA fõnök azt kéri, hogy mindenki jöjjön velünk segíteni!
ALÍRIO – Urak, ki jön velünk? – Mindenki jelentkezik – Kész! Fegyvereket és lovakat! – vezényel. Gyerünk, gyerünk, de nagyon gyorsan!
JESÚS NIÑO – Magukkal megyek – mondja ALÍRIO-nak. Hálás vagyok, de azt hiszem, nagyon fiatal vagy te erre – de
JESÚS NIÑO megállítja, és azt mondja – ALÍRIO, én férfi vagyok!
ALÍRIO – Használtál már fegyvert?
JESÚS NIÑO – Nem, de megtanulom! – néz elszántan
ALÍRIO – Gyerünk!

AYALA HÁZ
BANDITA – Eltûntél, te szemét! – mondja magában, mert nem találja TRINIDAD-ot. A többiek kijönnek a házból, és közlik, hogy nincs bent senki. – Gyerünk a NAGY HÁZBA!

LA TORMENTA
MT – Aggódom azért a lányért, GENOVEVA. Azt mondják, hogy vak. – mondja, miközben átöltözik.
GENOVEVA – Szegényke, de most semmit sem tehetünk érte kisasszony! – ám ekkor berepül egy égõ fáklya MT szobájába, és sikoltozni kezdenek. Bútorokkal zárják el a szoba ajtaját, és megpróbálják eloltani a tüzet.

A TEMPLOMBAN
DEMETRIO (arcát kiütések borítják) – Tennünk kell valamit, atyám! Ez a TATACOA veszélyes, ez képes bármit megtenni! Atyám, atyám! Figyel rám?
ATYA – Igen, igen, fiacskám. De mondd, hogy hívnak téged?
DEMETRIO – Atyám, az Istenért! Én vagyok, DEMETRIO! Miért nem ismer fel?
ATYA – DEMETRIO! Ha te vagy az, miért festetted össze az arcodat?
DEMETRIO – Atyám, én nem festettem… - itt elakad a szava, és az arcához ér. Jaj, el vagyok átkozva, atyám! Elátkozott vagyok! Átkozott vagyok – ezzel kirohan a templomból, és egy lovas majdnem elgázolja. TATACOA megjelenik egy fa mögött és sátáni kacajba kezd…

LA TORMENTA-n
Berontanak a támadók, folyik a harc a házon kívül – SANTOS-ék lõnek mindenre, ami mozog .
Egy bandita bejut MT szobájába – Most szórakozni fogunk egy kicsit – mondja. GENOVEVA sikoltozva védekezik, amikor a támadó az ágyra dönti. Ám ekkor MT egy üveggel fejbe vágja a férfit, aki megfordul, szembe néz vele…
SANTOS és a két nõ lõnek, nyomukban halottak.
BANDITA MT-nak – Gyerünk, ezzel felkapja MT-t a vállára és az ágyra hajítva, erõszakoskodni kezd vele, GENOVEVA védeni próbálja
Kint SANTOS-nak elfogy a lõszere, elõkapja a MACHETE-jét és azzal harcol tovább: üt, vág, kaszabol. Valaki rátámadt volna éppen, amikor VALENTINA lõ, talál. SANTOS elismerõen néz rá.

ÚTBAN LA TORMENTA FELÉ
ALÍRIO – Ott az ég vörös, mutat egy tábortûzre, ott gyülekeztek, akik megtámadták a birtokot.
ALESIO – Néhányan itt maradunk, megfigyeljük õket, a többieknek meg indulás a NAGY HÁZBA! Gyerünk!
ALÍRIO- JESÚS NIÑO, egyenesen a homlokra! – ad át egy pisztolyt neki
JESÚS NIÑO – És ha nem sikerül?
ALÍCIO – Ha nem sikerül, meghalsz! – ezzel elvágtat

CAMACHO-HÁZBAN
CIPRIANO CAMACHO – Ez a gyerek miért nem tud olyan lenni, mint MIGUELÓN bátyja? Az egy férfi, egy igazi férfi! MIGUELÓN az egyetlen férfi fiam.
REMEDIOS CAMACHO (CIPRIANO felesége) – Ne mondj ilyet! És beszélj halkan! JESÚS NIÑO bármelyik pillanatban megjöhet, és meghallhat téged.
CIPRIANO CAMACHO – Na és, hallja meg, ha érdekli.
REMEDIOSCAMACHO – Maga nevelte ilyennek! Maga akarta, hogy az elsõ gyerekünk fiú legyen! És amikor MAGDALÉNA megszületett, sohasem bocsátotta meg nekem! (Magdaléna hallgatózik az ajtó mögött). Kopognak, CIPRIANO ajtót nyit. – Mit csinálsz te itt? Hallgatózol az ajtó mögött?
MAGDALENA – nem hallgatózom. Azért jöttem, mert megtámadták LA TORMENTA-t, ég a ház, és néhány embert hívtak a faluból, hogy megvédjék.
REMEDIOS – Az Istenért! Az nem lehet!

LA TORMENTA – NAGY HÁZ
Tûz van, MT és GENOVEVA ütik, vágják, rúgják a betolakodót – bejön BERNARDA és VALENTINA, akik közlik, hogy a tûzoltáshoz segítségre van szükségük.
MT – és SANTOS? Hol van SANTOS?
VALNETINA – Az életét kockáztatja, hogy megmentse magát, kisasszony – mondja gúnyosan
SANTOS meglátja ALÍRIOT és társait, akik LA TORMENTA védelmére jöttek a faluból, mindegyik hõsiesen harcol. – valaki rálõ, a ló felágaskodik, de õ a nyeregben marad, és támad, de a karja megsérül.

AZ ÖRÖMTANYÁN
VIRGÍNIA – Don SIMÓN, kérdezhetek valamit?
SIMÓN – Kérdezz csak nyugodtan.
VIRGÍNIA – Volt már szerelmes?
SIMÓN – Nem – mondja nevetve. Nem, azt hiszem, sosem voltam szerelmes.
VIRGÍNIA- Magának miért kell fizetnie azért, hogy társasága legyen?
SIMÓN – Én pontosan tudom, mennyibe kerül, hogy te lefeküdj velem. Én kiválasztottalak, megfizettelek. Ha egy napon szerelmes leszek, sosem fogom megtudni, mennyiért fekszik le velem az a nõ. Kopognak az ajtón. – Mi van? Ki az?
ABEL KAIN – ABEL KAIN, Uram!
SIMÓN – Indulj, dolgom van – mondj a lánynak és homlokon csókolja õt. – Gyere! – szól ki. – Mi történt, ABEL KAIN? Elvégezték a munkát?
ABEL KAIN – Az emberek betörtek a birtokra, égettek, és egy csomó halottat hagytak maguk után, uram!
SIMÓN – Mondd, amit hallani akarok, ABEL KAIN!
ABEL KAIN – SANTOS TORREALBA úgy harcolt, mint egy vadállat. Mindössze egy Machete-vel védte a birtokot, de nem tudták megölni sem õt, sem azt a nõt.
SIMÓN ököllel az éjjeli szekrényre csap és kiabál – Legyen átkozott! Legyen átkozott! – ismétli meg sziszegve.

LA TORMENTA-N
Reggel van, MT sírva gyászos képpel, megtépázva megy GENOVEVA-val ki a házból számba venni a halottakat és a sebesülteket. MT leguggol egy férfi mellé, aki a haldokló lova mellett sírdogál. Megvigasztalja, majd GENOVEVA-tól kérdi : Van itt orvos?
GENOVEVA- A faluban egyetlen orvos van, JUAN ANDRÉS, de itt nagyon sok halott van, fõnök!
MT félrevonul, és zokogni kezd. – Ez az, ami megmaradt nekünk, apa? Egy megtépázott birtok? Megtámadva egy rakás gyilkos által.

AYALA-HÁZ ELÕTT
BERNARDA – SANTOS, TRINIDAD nincs itt.
VALENTINA- Elvittek mindent, amit tudtak. Még a húgomat is.
BERNARDA zokogva térdre rogy – Elvitték, az Istenért! Elvitték!
SANTOS – Nem lehetünk biztosak benne. Hallgasson rám! Ezek a férfiak, amikor rabolnak, nem visznek el nõket.
BERNARDA – TRINIDAD vak. Hová mehetett?
VALENTINA – Mama, lehet, hogy SANTOS-nak van igaza. TRINIDAD elmehetett. Õ nagyon jól ismeri ezeket a hegyeket, lehet, hogy elbújt.
BERNARDA – Hol van? Miért nem jött vissza? Miért nincs itt a házban?
SANTOS – Lehet, hogy nem tudja, hogy mindennek vége van már. Talán még mindig bujkál, és fél elõjönni. Nézze, erre túl magas – mutat a háta mögé, máshol kell lennie.
VALENTINA – SANTOS megyek veled megkeresni õt.
SANTOS – Nem, nem! Jobb, ha te itt maradsz a mamáddal. Ráadásul, jobb ha jön, akkor itt vagytok a házban. Hallgass rám, VALENTINA! Megyek és megkeresem a húgodat. – Elmegyek a Nagy házba, és ha kell, az összes alkalmazottat és a barátaimat elküldöm TRINIDAD keresésére – mondja BERNARDA-nak.
BERNARDA – Ha valamit tettek a lányommal, én esküszöm, esküszöm, hogy…
VALENTINA odamegy az anyjához – Mama, ne mondd ezt, kérlek!
SANTOS – BERNARDA, esküszöm, hogy élve visszahozom, bárhol is van!

TRINIDAD bolyong a sûrûben, eltévedve puskával a kezében, sír – Istenem, azok a férfiak… Kérlek, csak a nõvérem és a mamám jól legyenek, csak ezt kérem tõled! - Hol vagyok? Nem ismerõs itt semmi sem. Hirtelen lépteket hall, megfordul és felemeli a fegyvert. – Ki van ott? –JESÚS NIÑO-t látjuk feltartott kézzel a fegyver láttán. – Ha nem válaszol, lövök! – kiáltja – és TRINIDAD lõ. JESÚS NIÑO elvágódik.

LA TORMENTA-N
MT zokog a házban, amikor belép SANTOS – Kisasszony!
MT – Történt valami BERNARDA lányával?
SANTOS – Még nem került elõ. Küldtem egy csomó embert a zónába, és magam is megyek a keresésére. És amikor megtaláljuk, összepakolom a holmimat, és elmegyek. Kisasszony, a keresztapám felhatalmazott rá, hogy itt éljek, és ez a birtok volt a mai napig, amit a legjobban szerettem életemben. Én ebben a szalonban akartam elbúcsúzni, és ezek összetörték a szívemet. Tönkretették mindazt, aki vagyok, és aki voltam. Tudja, hogy az éjjel örömmel odaadtam volna az életemet is, megakadályozzam ezt, de valamilyen okból élnem kell, hogy lássam mindazt, amit tettek. Visszatértem az alföldre a marhákhoz, világra segíteni a kicsinyeiket… és kisasszony, ha az, amit érzek Jó, mindenesetre maga most a fõnök, és maga meg én nem jövünk ki egymással. Magának joga van eldönteni, mi a szükséges, de ha… ha eladja, kérem, ne mondja el nekem! Mert az olyan lenne, mintha eladnák a lelkemet! Én elmegyek. Elmegyek… én békén hagyom. Szívbõl köszönök mindent. És bocsásson meg, ha… ha valami rosszat tettem. Engedelmet…
MT – SANTOS! - SANTOS megtorpan útban kifelé… - SANTOS, én… én egy, a magáétól nagyon különbözõ világból jöttem. Biztos, hogy nagyon kevés dolog van, ami közös bennünk. Jobban mondva, semmi sem. De én készen állok arra, hogy minden erõmet bevessem. Maradjon LA TORMENTA-n! Maradjon, kérem!
POR TU AMOR VIVIRÉ - POR TU AMOR CADA INSTANTE … - FIN

CHRISTIAN MEIER en LA TORMENTA 2005)

SANTOS TORREALBA még gondtalanul versenyez Porto Bravo- ban, és mindent visz, mint mindig :)

MARÍA TERESA MONTILLA - még a fõvárosban, komoly üzletasszonyként tárgyal komoly üzletfelekkel - de már a csõdrõl.

MARÍA TERESA MONTILLA - még a fõvárosban az édesapjával, ERNESTO MONTILLA-val, aki éppen szívrohamot kapott a bejelentett csõd miatt...

Hoppá! (DB-Doki) - A MONTILLA-HOLDING ügyvédje, aki segített csõdbe juttatni a céget

VALENTINA AYALA folyton SANTOS TORREALBA után futkos, halálosan szerelmes belé...

BERNARDA AYALA, igen harcias nõszemély, aki folyton puskával a kezében rohangál megvédendõ a birtokát és a lányait - egyedül nevelte fel mindkét lányát, nem engedi, hogy bárki is a szájukra vegye õket.

Amikor megtalálja a versenyen VALENTINA-t Santos társaságában, haragra gerjed - Nem illik a férfiak után rohangászni, meg ne lássa még egyszer!

SANTOS TORREALBA NYERT! - A szurkolók a vállukon viszik körbe, nyakában az elsõ díj érméje ragyog :)

SIMÓN GUERRERO és CIPIANO CAMACHO, Porto Bravo polgármestere és egyben rendõrkapitánya, szövetkeznek a La Tormenta megtámadására és María Teresa Montilla meggyilkolására egy elhagyatott, romos épületben

SANTOS, a gyengék védelmezõje, az igazság bajnoka mérges egy kissé...
S hogy miért mérges? - Három férfi meg akarta erõszakolni Valentina Ayala-t, aki az õ háta mögé bújt védelemért... (bár ne tette volna, ez elindított egy lavinát, amibõl nagyon sokára, és nagyon sok áldozat árán mászott csak ki:)

Santos, miután lerendezte a három "bátor" fickót, felelõsségre vonja Valentina-t, hogy miért mászkál egyedül a szavannákon, tudhatná, hogy egy fiatal lánynak ez mennyire veszélyes. Hazakísérné a lányt, de hatalmas vihar kapja el õket az úton, ezért bemenekülnek egy raktárba...

... és mire véget ér a vihar, a leányzó eléri, amit akart, jobban mondva, megkapja, akit akart...

TATAQOA - a gonosz boszorkány fõzetet készít SANTOS TORREALBA elátkozására és egy lány elvetélésére (a lány Simón-tól állapotos) - EDELMIRA GUERRERO megrendelésére

Santos hazakíséri Valentina-t, és kéri, hogy menjen már be a házba, mert biztosan aggódnak már érte, de a lány ígéretet szeretne kapni a holnapra nézve.... Santos azt feleli - Ne rontsuk el ezt az estét hamis ígéretekkel és hazugságokkal!

Valentina - Santos, te voltál az elsõ...

Santos - Tudom... tudom - válaszol nagyon kedvesen

Hirtelen meghallják Bernarda hangját, aki Valentina-t keresi - puskával a kezében

Valentina - A tiéd vagyok Santos Torrealba, örökre a tiéd. Sose feledd el!

A fõvárosban ERNESTO MONTILLA újabb szívrohamon esik át. Barátja kezeli õt, Dr. RICARDO PADILLA, aki MARÍA TERESEA keresztapja is egyben.

A Montilla házban MT a keresztapjával éppen arról tárgyal, hogy apja kérésére sürgõsen el kell utaznia a La Tormenta nevû birtokukra, aminek a létezésérõl sem hallott idáig.

Santos a hétköznapjait éli... egyelõre
A faluban Alírio barátja, a fõpostamester éppen egy, a fõvárosból érkezett telexet - akar átadni Demetrio-nak azzal, hogy juttassa el Santoshoz.

Alírio, hallgasd ezt, Demetrio - Santos Torrealba úr, nem tudom, hol lehet Önt megtalálni...

Demetrio - Elég, ha azt írja: Porto Bravo :)

Alírio folytatja a felolvasást - Kérem, tegye meg az elõkészületeket, szerezzen egy Limo-t a fogadásomra
Demetrio - Mi? Egy limo-t? Ez valami lóféle?

A fõvárosban Ernesto Montilla már lábadozik a saját ágyában... és María Teresa-nak akar mesélni a La Tormenta-ról, aki kzli, hogy már mindent tud róla, amit tudnia kell...

MT - Tudom, hogy a La Tormenta egy nagy, de nagyon nagy és virágzó birtok, hála egy Santos Torrealba nevû parasztnak.

Ernesto M - Santos nem valami paraszt... Õ az én nevelt fiam! És õ a birtok intézõje!

MT - Mindent elõkészítek ott a fogadásodra!

Ernesto M - Ott nincs meg az a kényelem, amit itt megszoktál...

MT - Nem probléma, majd én felszerelem a birtokot mindenféle technikai háztartási és kommunikációs eszközökkel... Apa, nyugi! Én úgy fogom vezetni azt a birtokot, mint az autómat!

Santosék az állatokat egy gázlón vezetik keresztül, és az egyikük fuldokolni kezd a vízben...

Valentina persze "véletlenül" éppen arra jár, beugrik a vízbe, és kimenti az állatot. Santos elismerõ pillantással nyugtázza a bátorságát.

Edelmira Santost elé jön megérdeklõdni, tud-e valamint Ernesto Montilla-ról - Santos azt válaszolja, egyáltalán semmit sem már egy pár hete.
Edelmira - Hogy lehet ez? Nem tud semmit?
Santos - Nem. Mirõl?
Edelmira - Vannak ismerõseim a fõvárosban, és azt mondták, hogy nagyon súlyos a helyzete.
Santos megdöbben - De asszonyom! Biztos benne, hogy az informátorai jól értesültek?
Edelmira - Nem olyan emberek, akik csak úgy beszélnek...
Nézze Santos, ha anyagi problémájuk van, és beszélnek magával, mondja meg nekik, hogy a fiam, Simón és én együtt érzünk a történtek miatt, és készen állunk segíteni bármi módon. Még egy jó ajánlatot is tehetünk a birtokért.

Santos - Micsoda? Vételi ajánlatot a La Tormenta-ra?!
Megyek és megnézem, kaptam-e valami üzenet errõl.
Adja át az üzenetemet! - Santos elvágtat.

Hazaérve, Demetrio fogadja Santos-t a telegrammal, és amíg az elolvassa, megkérdi - Figyelj, Santos! Te tudtad, hogy van egy lánya Ernesto Montilla-nak?

Santos - Igen, persze.
Demetrio - Hm. És ismered õt?
Santos forgatja a táviratot - ... ebbõl semmit sem értek! A keresztapám beteg, a lánya idejön... Persze, ismertem õt, de körülbelül 6 éves lehetett, amikor utoljára láttam... most idejön Porto Bravo-ba, és valami LIMO-ról beszél... Te tudod mi az a LIMO?

Demetrio - Nagyon világosan leírta: egy LIMO-t kér, amivel a birtokra jön... szerintem egy szamárra gondol.

Santos - Az az!

Megérkezik a repülõgéppel MARÍA TERESA MONTILLA - fenségesen körbe pillant, de sehol sem találja a megrendelt LIMO-t, de Santos Torrealba-t sem!

Megérkezik a repülõgéppel MARÍA TERESA MONTILLA - fenségesen körbe pillant, de sehol sem találja a megrendelt LIMO-t, de Santos Torrealba-t sem!

Nem látja Santos-t és a LIMO-t, mert nem így képzelte :)

MT odakiált Santos-nak - Hallja, jóember!

Santos - Jóember?! - odahajol a lova füléhez és azt mondja: Ez neked szólhat, DOMINO!

MT - Ön ismer egy urat, akit Santos Torrealba-nak hívnak? Értem kellett volna jönnie, hogy elvigyen, de sehol sem látom! Persze, mondták nekem, hogy nagyon ostoba, így biztosan elfelejtette.

Santos - SANTOS TORREALBA? Igen ismerem! Azt mondják, hogy nagyon veszélyes alak!

MT - Igazából engem az az úr egy cseppet sem érdekel, csak az érdekel, hogy eljussak a La Tormenta birtokra felfrissíteni magam, mert ez tudja maga a pokol, nem?

Santos - aha

MT - Nem tudja, hol szerezhetnék egy LIMO-t?

Santos - Egy LIMO-t? Nézze, milyen szerencséje van! Hoztam magának egyet! Ezen a héten született... Gyerünk, Limo! Gyerünk a kisasszonyhoz! Hé!

MT - Maga megõrült? Azt hiszi, hogy én felülök erre a... valamire?

Santos - Szamár, kisasszony!
MT – Figyeljen ide, maga hülye! - kiáltja a távolodó Santos-nak. Maga nem tudja, ki vagyok én! Hallja?! Vigye innen ezt a szamarat, mert én nem fogok ráülni, az biztos! Hallja, ember!?

Santos megáll és maga felé bök - ÉN?

MT - Igen, maga! Ostoba alak! - mondja halkabban
Mondja meg annak a Santos Torrelba-nak, hogy MARÍA TERESA MONTILLA csak egyetlen szamarat akar itt látni, és az Õ!

Santos megelégeli a sértegetéseket...

MT – Ne közelítsen, mert lefújom, és ez nagyon tud ám égetni!

Santos-ról lerí, annyira megijedt a gázspray-tõl, hogy egy fillér sem maradt a zsebében! Azt mondja – Nekem parfümnek tûnik!

SANTOS - Azt nem értem, hogyan tudta elérni a keresztapám...

MT - Szóval, maga SANTOS TORREALBA! Lehetséges, hogy nem kapta meg a faxomat? Merthogy sehol sem látom a Limo-t. Vagy esetleg maga nem tudja, mi az a Limo?

SANTOS - Á, most már értem...

MT - De jó, legalább nem faragatlan... Tehát tudja, mi az a Limousin...

SANTOS - ... azt értem, hogy magának mi hiányzik. Magának egy férfi hiányzik az életébõl...

MT - De hogy merészel... - és ütésre emeli a kezét, de Santos reflexei gyorsabbak, lefogja és magához húzza, amitõl MT elnémul és csak néz mereven a szemébe... felkészül élete elsõ csókjára :)
Santos – Tudja, hogy most megcsókolhatnám? De nem – fintorog – maga nem kiábrándító! – sérti vérig ezzel a lekezelõ nõszemélyt.

Santos hirtelen elengedi a lány derekát, felpattan a lovára és távozik.
MT – Ez nem maradhat ennyiben! – kiabálja utána. Azonnal vigyen el La Tormenta-ra, és csomagoljon össze, mert el van bocsátva!

Santos – Üljön a szamárra, az ismeri az utat odáig…- veti a háta mögé a szavakat.

SIMÓN GUERRERO bérgyilkosokat fogad fel María Teresa nyomtalan eltüntetésére – ahogy õ mondja, ugyanúgy, mint az anyjával tették!

A három, pénzért mindenre kapható bérgyilkos elvállalja a feladatot.

Simón Guerrero bérgyilkosai gyorsan teljesítenék a rájuk bízott feladatot: megtámadják María Teresa-t, kirabolják és meg is erõszakolnák, de nem tudják, hogy Santos Torrealba aggódik, és visszatér…

María Teresa megtépázva tér magához….

SANTOS intézkedik. :) Mérleg: Egy agyonlõtt és két megkötözött bandita, illetve egy agyontépázott, fennhéjázó fõvárosi nõszemély…

MARÍA TERESA – Maga agyonlõtt egy embert! – rikoltozz zokogva
SANTOS Nyugodjon meg!
MT – Meg akartak ölni!

Santos – Kisasszony! Már elmúlt, már minden rendben van!

MT – Semmi sincs rendben! Maga megölt egy embert, aki rám esett! Megfizet ezért, Santos Torrealba! Megfizet nekem ezért!
María Teresa Montilla - Nada está bien! Usted mató un hombre y él se ha callo encima a mí! Vd va a pagar por esto, Santos Torrealba! Me va a pagar!

Nagyon figyeljen arra, amit mondok! Viselkedjen úgy ,mint egy nõ, és nyugodjon meg! Hagyja, hogy segítsek, jó?!
Santos Torrealba - Escúchame bien! Portase como una hembra y trata de tranquilizarse! Dejame ayudarla, sí?!

Santos, halk, megnyugtató szavai hatottak, MT lecsillapodott.
Por las palabras de Santos Marite se ha tranquilizada

Santos látja, hogy itt nincs már mit tenni. Ez az ember halott.
Santos se da a cuenta que este hombre
está bien muerto - aquí no hay que hacer

Santos - Nézze! Elvisszük ezt a két másikat a fõnökségre! Jó?
Santos - Mira, vamos a llevar esos otros dos a la jefatura, sí?

Santos – Segítek összeszedni a holmiját. Az elsõ holmi, amiért lehajol, egy tanga!  Nézi, forgatja, mi lehet az… 

DON ERNESTO MONTILLA a betegágyában nézi farkasszemet a lánya fotójával, és azt mondja –
Ott megismerkedik majd Santossal. És ismerve mindkettejüket, tudom, hogy kutya-macska harc lesz köztük.

Van a conocerlos con Santos allá (MT). Y conociendo a los dos como yo los conozco, sé que eso va a ser una pelea entre los perros y gatos.

Santos felszállva a lovára odaszól Marite-nek – Kényelembe helyezte magát?
MT – Ne legyen cinikus! – válaszolja a szamár hátáról.
Santos a rabokhoz – Gyerünk! – és húzza õket kötélen a ló mögött.

Santos montando en su caballo Domino, pregúnta a Marite - Está acomodandose?
MT - No seá cinico!
Santos a los banditos - Vamos!

Santos – Megértem, hogy rosszul érzi magát, de a dolgok nem végzõdtek olyan rosszul, kisasszony!
– Ne sírjon!
Pero Santos se apiada con Marite por lo que paso con ella, Y dice a Marite que está llorando – Yo entiendo que se siente mal, pero las cosas no salieron tan mal, señorita!

- No llore!

MT - Nem sírok!

ST - Á, nem? De igen! És ez egyáltalán nem rossz, mert ha egy nõ sír, az egy okos nõ, mert tudja... tudja, hogy gyenge... tudja, hogy a dolgoknak ebben az életben ára van...

MT – Yo no estoy llorando!
ST – Ah, no? Pero sí, está. Y no es malo, porque si una mujer llora, es una mujer inteligente porque sabe… sabe ques es debil… sabe que las cosas cuestaran en esta vida

MT – Jaj, kérem, miket beszél?
Ez volt a legnevetségesebb dolog, amit életemben hallottam!

ST – Gyerünk! Üljön fel a lovamra, mert megsebesült a lába!

MT – Hahahaha - Maga otthagyott engem, majdnem megerõszakoltak, kiraboltak, és most... most a lábamért aggódik!

MT – Az, por favor! Qué me está diciendo?
Eso era lo más ridículo que yo ha escuchado en toda mi vida!
ST – Vamos! Mondarse en mi caballo porque su pierna está herida
MT – Jajajaja – Vd me abandonó, casi me violaban, me roban, y ahora… aho se preocupe por mis piernas!

Santos - Ok, akkor nem a lábáért aggódom, hanem a
szamárért! Nézze meg, hogy van! Maga és a csomagjai
nehezek neki.
ST – Bueno. Entonces no me preocipo por sus piernas sino por el buro! Mira como está? Vd y sus maletas le pasan.

María Teresa Montilla - Maga azt hiszi, hogy több nálam, csak mert férfi?
De szeretném magát látni ott a városban ezer és ezer munkás jövõjének a terhével a vállán, és ha téved, ha egyetlen rossz döntést hoz...
ST - Se quiere superiar por ser hombre, verdad? Pero yo quisiera ver a Vd en la capital, tener en sus hombros el futuro de miles empleados… Y si Vd está en equivoca y si toma una mala decisión…!

És Santos most megérti, hogyan érezheti magát valaki, amikor megérkezik egy, az övétõl teljesen különbözõ világba...
Y parece por su cara y mirada de Santos que ahora sí, se comprende como puede sentírse uno acabo de llegar al mundo muy differente del suyo

MT - ... és most minden elveszett: a családom, és minden amink csak volt. De nincs szükségem arra, hogy egy faragatlan paraszt jöjjön és vigasztaljon! Nem!

Az egyetlen, amire vágyom: egy fürdõ! Csak egy fürdõ, hogy újra embernek érezzem magam!

MT - ... és most minden elveszett: a családom, és minden, amink csak volt. De nincs szükségem arra, hogy egy faragatlan paraszt jöjjön megvigasztalni engem! Nem!

Az egyetlen, amire vágyom: az egy fürdõ! Csak egy fürdõ, hogy újra embernek érezzem magam!
MT – Ahora ha perdido todo…mi família y todo que teniamos. Pero yo no necesito que un campesino ignorante me venga consolar! Yo la único que necesito es una ducha! Una ducha solamente para ser gente otra vez…

Santos - Bocsásson meg nekem! Én mindössze a bánatot szerettem volna letörölni az arcáról!
ST – Pues … Perdóname! Yo todo lo que quiería es borrar la tristeza de la cara…

Santos - Eljön velem a lovamon?
ST – Viene conmigo en mi caballo?

MT – Maga meg én…?
MT – Usted y yo…?

Santos - Igen, és Dominoval, aki nagyon okos
Amióta otthagytam, nyugodtabban tudunk beszélgetni - és most már megértem, mi történt magával.
ST – Sí con Domino que es muy inteligente
Desde que la dejé conversamos un poco más tranquilo y a hora entiendo las cosas que le paso

MT - Nem lep meg, hogy a ló intelligensebb magánál!
De nem... nem fogok ráülni!
MT – No me exrtaña que su caballo es más inteligente que Vd, Pero no… No me pienso montar sobre él.

Santos - Nézze kisasszony! Lehet, hogy én faragatlan vagyok, egy bestia, ahogy Ön mondja, de DOMINO... az egy úr!
ST – Mira señorita! Tal vez yo soy un animal, una bestia como Vd dice pero Domino… es un Caballero!

xxxxxxxxxxxxxxxxx LA CANCIÓN DE LA TORMENTA
POR TU AMOR VIVIRÉ - A szerelmedért fogok élni
POR TU AMOR CADA INSTANTE - A szerelmedért minden pillanatban
Y NO DESCANSARÉ - És nem nyugszom,
HASTA QUE VUELVES A MÍ - Amíg vissza nem térsz hozzám
SIEMPRE VOY A EXTRAÑARTE - Mindig hiányolni foglak.

Az eseményeket - SZASZA szépséges képein keresztül - fentrõl lefelé követhetitek... :)

És most beteszem hozzá az 1. és a 2. rész tartalmát, ne kelljen keresgélni...

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA - CAP 002