Doña Bárbara tartalom 141. rész
2009. március 10. 20:00 – 21:00
2009. március 11. 1:00 – 2:00
----------------------------------------

Folytatódik tehát azzal, hogy Marisela rákérdezett, kirõl beszélt Cecilia. A nõ kis hezitálás után elmondja a lánynak, hogy Bárbara Guaimarán-rõl van szó. Marisela ledöbben, egyelõre nem szól semmit, maga elé néz…A többiek tekintetérõl leolvasható, hogy aggódnak, majd hogyan reagál..

Orvos körülbelül azzal vezeti be a mondanivalóját, hogy ez az igazság. Santos persze rákérdez, hogy mi az igazság? S Arias doktor elmondja végül neki, hogy Bárbara gyermeket vár. Santos arcán megjelennek a düh jelei..

Bárbara eközben még mindig az ágyán fekszik, még mindig a boldogságban fürödve mondja: „Egy fiú tõled, Santos, egy közös gyermek, szerelmem.” Persze aztán áradozik magában arról, milyen tulajdonságokat fog örökölni tõle..blabla.. „A te gyermeked várom, Santos, a közös gyermekünket.”

Santos kifakad, dühösen az asztalra csap. „Ez hazugság!” Az orvos csitítja..

Antonio elmondja röviden azt, amit Cecilia neki, hogy a Szent Szûznél hallotta meg a nõ, hogy terhes. Cecilia folytatja azzal, hogy Bárbara magán kívül volt a boldogságtól. Szegény Marisela persze nem akarja elhinni, azt mondja:”Ez biztosan csapda, nem lehet terhes...ez egy csapda!” Nagyon sír szegény..

Újra az orvost és Santos-t mutatják, az utóbbi határozottan kijelenti, hogy a gyermek nem az övé. Rákérdez Santos-nál, hogy mikor volt utoljára Bárbara-val, õ elmondja, hogy 3 hónapja. Az orvos elmondja, hogy kb. ennyi idõs terhes a nõ.

A Pernalete-vel való megbeszélés után, Gonzalo szól Mujiquita-nak, hogy menjenek a bárba, ünnepelni. Pernalete is csatlakozna, de Gonzalo kijelenti, hogy csak a barátait hívta meg, õt nem. Mujiquita persze gúnyosan megjegyzi még neki, mielõtt távozik, hogy úgy tûnik, õ is az elnök barátai közé tartozik. Persze az idõsebb férfi ki van akadva.:D

Ha jól értem, Cecilia azt mondja, hogy Bárbara most igazat mond, Marisela pedig azt mondja, hogy Bárbara soha nem mond igazat. Sírva magyarázza Santos-t, aki a fõvárosba is elment, hogy megkeresse õt.

Santos dühösen magyarázza az orvosnak, hogy a fõvárosban közölték velük, hogy Bárbara képtelen gyermeket szülni. Persze a doktor elmagyarázza, hogy az orvostudomány sem lehet mindig pontos. Santos persze továbbra is hitetlen, végül Arias újra közli, hogy Bárbara terhes. Ezután érkezik hozzájuk Gonzalo, megkérdezi Santostól, hogy: „Történt valami?” Santos viszont dühösen feláll, közli, hogy:”Nem történt semmi.” Majd távozik. Mindenki értetlenül néz utána.

Marisela-t nyugtatják Santos-szal kapcsolatban, de õ még mindig nem akarja elhinni az egészet. Sír, hogy õk ketten már jegyesek, és azt tervezték már, hogy összeházasodnak. Majd elszalad, Cecilia kéri Genoneva-t, legyen vele, mert látja, milyen rosszul van a lány. Geno is távozik.

A srácokat mutatják, tovább ünnepeljnek, jön Antonio kérdezi, hol van Santos. Carmelito elmondja neki, hogy itt volt, Arias doktorral beszélt, majd elment. Odamegy az orvoshoz, és megkérdezi tõle, hogy igaz-e, hogy Bárbara terhes. Arias közli, igaz. Antonio rákérdez, ezt mondta-e el Santos-nak is, s mondja, hogy igen. Antonio távozik.

Eustaquia egy maga által készített étellel kedveskedik Bárbara-nak. Közben bejön Juan Primito, akit Bárbara arra kér, hogy látogassa meg Marisela-t, nézze meg, hogy van. Taqui-ra rögtön rénéz, mondván:”Ne nézz így.”

Marisela megérkezik Altamira-ra Genoveva-val, kiabál: „Santos hol vagy?” Kétségbe van esve, Geno nyugtatja. Közben sírva magyarázza, hogy Santos azt mondta, Bárbara közelébe sem megy. (Ha jól értettem.)

Santos megérkezik az El miedo-ba. Bárbara azzal fogadja, hogy: „Milyen gyorsan terjednek a hírek!” Majd mondja neki, hogy jöjjön közelebb, majd papának nevezi…:-// Santos azt mondja, hogy hazugság. Bárbara nyugodtan azt mondja:”A te gyermekedet várom, akarod vagy nem?” Santos újra hangosan rákiált:”Hazugság!” Santos nem akar hinni neki, mert folyton hazudott neki. Bárbara viszont azt feleli: ”Ez nem az, és a szíved mélyén te is tudod.” Santos kifejezi, milyen dühös, csapdát állított neki..Bárbara közli, nem..

Marisela kicsit megnyugszik, mondván Geno-nak igaza van, megvárja, hogy Santos elmondja, mi a helyzet. Még mindig úgy véli, hogy az, hogy Bárbara terhes lenne, hazugság. Azt mondja, ez egy csapda azért, hogy elválassza õket. Majd kicsit megnyugodva, azt mondja, készüljenek Santos fogadására, mert senki és semmi nem választhatja el õket egymástól.

Santos továbbra sem akarja elhinni, amit hallott, Bárbara pedig nagyon magabiztosan közli vele, hogy kérdezze Arias-t. Majd hozzáteszi, hogy vagy talán tõle tudja, Santos elmondja, hogy igen, már beszélt vele. S a nõ megkérdezi, hogy õ is azt mondta-e, amit most õ. Santos megismétli, hogy elmondta, hogy terhes. Majd hozzáteszi: ”De nem az enyém.” Bárbara így reagál: „Az Istenért Santos..” Ki van akadva a feltételezésen..

Marisela a konyhában Genoneva-val, egy olyan ételt készít, amit Santos szeret. Geno kéri, ne sírjon már, de Marisela másra fogja azt. Közben megvágja az ujját, de nem vészes, jön Antonio. A lány egybõl kérdezi tõle, hogy látta-e Santos-t, a férfi mondja, hogy nem, de beszélt doktor Arias-szal. Nagyon sír újra, a férfi kéri, nyugodjon meg.

A srácok tovább ünnepelik Gonzalo-t, aki odaszól Arias doktornak, hogy ne legyen egyedül, jöjjön oda hozzájuk, ünnepeljen velük. Az orvos elfogadja a meghívást, odaül hozzájuk. Koccintanak.

Santos és Bárbara beszélgetése már odáig fajul, hogy a nõ már az vágja a férfi fejéhez, hogy azt akarja talán, hogy elvetesse a gyereket? A nõ fejéhez vágja azt is, hogy nem tetszik neki a dolog, hogy tõle legyen gyermeke, Santos pedig egyértelmûen kijelenti, hogy nem. Bárbara kijelenti, hogy az õ gyermekét várja, ha tetszik neki, ha nem, s felneveli vele vagy nélküle. Majd késõbb fölényes hangnemben utat mutat neki.. Majd miután Santos távozott, a nõ az ajtónak dõl, s magában azt mondja: „Viszlát örökre, szerelmem.” S könnyes lesz a szeme.

Marisela a konyhában nyugtatja magát, mondván nem sír..s visszaemlékszik néhány Santos-szal töltött idõre, olyanokra, amikor Santos azt mondja neki, hogy õ az, akit szeret, nem Bárbara. S olyan jelenetre, amikor megígéri a lánynak, hogy senki nem választja el õket egymástól. Antonio lép oda hozzá, mondván megkeresi Santos-t.

Santos eközben kint ül a szabadban, és azt hajtogatja, hogy lehetetlen, hogy Bárbara terhes legyen tõle, majd visszaemlékszik egy napra Bárbara-val kapcsolatban..A nõ magyarázta neki, hogy azt mondta neki Arias doktor, hogy nem lehet gyermeke, de a fõvárosba fog menni, hogy gyermeke lehessen. Santos akkor marasztalta, kezdte kigombolni a nõ ruháját… Ez az emlék nem tetszik Santos-nak, nagyon eltöpreng..

A srácok befejezik az ünneplést, még mindig nem tudnak semmirõl. Egyik-másik a gyermekét megy megnézni, más az asszonyát. Elköszönnek Gonzalo-tól, aki kettesben marad az orvossal. A házasságról beszélnek, mivel mindketten még agglegények.

Pernalete elmeséli az eseményeket, megjegyezve, hogy nagyon nem tetszik neki ez az új helyzet. Bárbara meglepetten, talán mondhatni megdöbbenten hallgatja. Rákérdez kirõl van szó, s Pernalete elmondja ki az. Bárbara, amikor meghallja Gonzalo nevét elneveti magát.

Ezalatt Gonzalo elkezdi az orvosnak magyarázni, hogy azt mondta, bízik benne, s hát tudja, hogy õ Santos barátja. S foglalkoztatják a barátja problémái. Az orvos elmondja, hogy ez a jelenlegi probléma eléggé bonyolult. Hiszen eddig is megvolt a baja az anya-lánya miatti kapcsolattal. Gonzalo tovább faggatja. Végül az orvos közli: „Ez nem több és nem kevesebb mint az, hogy Bárbara Guaimarán terhes. A férfi meglepõdik. Késõbb már a szobájában Gonzalo azt magyarázza: „Az anya terhes..” Máris készül Santos ellen..

Marisela a konyhában azt mondogatja Genoneva-nak, hogy: ”Nem bírom tovább, beszélnem kell vele..” Genoveva marasztalná, de a lány elmegy.

Santos tovább mérgelõdik a szabadban, ki van akadva, hogy most történik ilyen, amikor boldog volt, aggódik Marisela-ért…Ekkor érkezik Antonio, aki közli vele, hogy Marisela rá vár. A szemére veti, hogy úgy ül ott mint egy idióta, miközben Marisela teljesen odavan, mert õt várja. Santos megkérdezi, hogy a lány tud a dologról, majd megkérdezi, mit mondott, hogy érzi magát. Antonio elmondja, hogy rosszul, nagyon rosszul. Majd mondja a férfinak, hogy induljanak. Santos Antonio után megy.

Marisela kéri apját, segítsen neki. Tudnia kell az igazságot..Gonosz nõnek nevezi Bárbara-t, aki tönkre akarja tenni a szerelmét Santos-szal. Nagyon el van keseredve.

Santos megérkezik az Altamira-ra, kérdezi, hol van Marisela. Antonio azt mondja elment. Santos kérdezi, hova ment. A srác nem tudja. Santos tovább faggatja: „Nem mondta, hova megy?” Antonio azt mondja, hogy annyit, hogy tudnia kell az igazságot. Santos ebbõl rájön, hogy az El miedo-ra ment, hogy beszéljen Bárbara-val. Santos nagyon nem örül.

Miután Eustaquia szépen kiosztotta a munkásokat, mert nem dolgoznak, Marisela megérkezik a birtokra, gyûlölettel a szemében kérdi: „Hol van?” Eustaquia fogadja nagyon kedvesen. Az idõs asszony elmondja, hol van, majd hozzáteszi, hogy õt várja. Bárbara megjegyzi, hogy ezek szerint hozzá is eljutott a rossz hír..Marisela csak tudni akarja az igazat. Majd megkérdezi: „Terhes vagy?” Bárbara élvezi a helyzetét nagyon…közli, hogy igen, terhes. Marisela rákérdez arra, hogy mennyi ideje terhes. Bárbara azt válaszolja, hogy nem tudja, de Marisela határozottan kiáll amellett a véleménye mellett, hogy igenis tudja. De újra elmondja, hogy nem tudja, mert senki sem túl jövendõmondó. S hozzáteszi, hogy mint a lány is tudja, hogy õ és Santos együtt voltak… Marisela rögtön rávágja: „Hazugság.” Majd hozzá közeledne és megérintené az idõsebb nõ, de a lány azt mondja neki, hogy ne érjen hozzá. Az anyjához vágja, hogy milyen gonosz, milyen hazug, s minden hazugság. A nõ aljas módon mérgezi a lányt a szavaival, kihangsúlyozva, hogy a gyermek apja Santos.

Antonio rákérdez Santos-nál, hogy a gyermek az övé, vagy sem. Santos maga sem tudja..Menne Marisela után, de a barátja marasztalja, mondván majd visszajön és beszélhet vele.

Bárbara tovább mondja gonosz megjegyzéseit, mondván a férfiak a szép nõk ágyába bújnak, szerelmet ígérnek..majd elkezdi mondani, hogy azt hitte Santos nem volt vele is? Marisela nagyon hangosan kiabálja, hogy: ”Hazugság! Hazugság!” Bárbara viszont közli, hogy akkor mivel magyarázza meg, hogy terhes? Majd hozzáteszi: „A te Santos-odtól, a te szeretett Santos-odtól…” A lány nem bírja tovább, távozik.

Marisela apja sírjánál pityereg tovább képtelen elhinni, hogy igaz lenne…kéri többször is, segítsen neki. Juan Primito figyeli õt egy fa mögül.

Santos már nagyon várja Marisela-t, ideges nagyon, Antonio kéri, hogy nyugodjon meg, bár ez nem úgy tûnik, hogy segít a férfin. Geno is felajánl neki egy kávét, de a férfi azt sem kér. Nagyon nyugtalan, hogy azzal a nõvel van. Ekkor lép be Juan Primito, Santos kérésére elmondja, hogy Marisela az édesapja sírjánál van, vele beszél. Persze elmondta azt is, hogy figyelnie kellett, hogy a lány visszatért-e. Hozzáteszi még, hogy a lány nagyon maga alatt van.

Bárbara kérdezi Eustaquia-t, hogy: „Valami baj van?” A nõ az idõs nõ arckifejezésébõl következtet arra, hogy valami baja van az asszonynak, de õ azt mondja, nincs semmi. Aztán végül az idõs hölgy elmondja, hogy nem tetszik neki, ahogy Marisela-val viselkedett. Majd közli, van még egy látogatója. Bárbara eltûnõdik azon, hogy a terhessége ilyen népszerû lenne? Majd kimegy fogadni a látogatót. Nagy meglepetésére Gonzalo az, aki gratulál neki a gyermekáldás miatt. A nõ örül, hogy valaki végre pozitívan fogadja ezt, mert mint mondja mindenki rossz hírként kezeli azt, hogy terhes. Összeölelkeznek.

Santos megérkezik a sírhoz, mondván a lánynak: „Napsugaram, téged várunk.” A lány nevén szólítja, puszilgatja, majd mondja: „Mondd el az igazat, mondd el az igazat, mondd, hogy a gyermek nem lehet a tiéd, mondd, hogy nem feküdtél le vele. Kérlek, mondd el, mondd el.”