CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

De itt már látjuk az arcát is, ami mindenkinek ismerõs már, ha máshonnan nem is, de ZORRO-ból biztosan. (Játszott már Chrissel pl. a LUNA, LA HEREDERA-ban is)

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

Egyelõre csak a sziluettje látszik, de õ - ENRIQUE MONTALVO, akit ERNESTO MONTILLA fiaként szeretett és taníttatott, utána a cégnél fontos állásba helyezte el, ami ugye most csõdbe jutott...

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

ALÍRIO - SANTOS legjobb barátja, üzlete van a faluban, ahol a húga az alkalmazottja, de õ egyben a fõpostamester is, aki a telexet fogadja a népnek:)

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

TRINIDAD AYALA - VALENTINA vak húga, BERNARDA "lánya"

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

Õ VIRGÍNIA, jelenleg SIMÓN GUERRERO újdonsült szeretõje, aki DALILAH bárjában dolgozik.

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

Õ SANTOS egyik legjobb alkalmazottja, barátja LA TORMENTA-n

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

Õ MARÍA TERESA édesapja, ERNESTO MONTILLA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

Õ pedig jelenleg: BERNARDA AYALA,
de volt már szeretõje is a fõszereplõnknek a LUCIANA Y NICOLÁS c. telenovellában, tehát gyorsan öregszik a drága :)

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

Õ pedig a másik fõszereplõ: MARÍA TERESA MONTILLA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA

Ha valaki nem ismerné fel, õ a fõszereplõ, jelenleg SANTOS TORREALBA bõrébe bújva :)

És most segítségképpen a szereplõkrõl kaptok egy-egy fotót, és hogy be lehessen azonosítani õket - a képen találjátok a nevüket :)

Elsõként a fõ, fõszereplõ - A LA TORMENTA :)

LA TORMENTA – 3. RÉSZ – TARTALOM

LA TORMENTA - NAGY HÁZBAN
MT – Azt kérem, hogy legyen szíves, maradjon! Maradjon itt velem LA TORMENTA-n. Nagyon sajnálom, hogy elküldtem.
SANTOS – Kisasszony, engem nem érdekel, hogy kidobott, és ez nem a saját büszkeségem. Én elmegyek, mert maga az új fõnök. És az olyan nõ, mint maga, nem mondja azt egy SANTOS TORREALBA-nak, hogy nem akartam megbántani.
MT – SANTOS, magának van gyakorlata, maga tudja, hogyan kell vezetni itt a dolgokat, és én fel akarom virágoztatni LA TORMENTA-t , én a legsikeresebb birtokká akarom tenni a régióban.
SANTOS (gúnyos mosollyal) – Maga?
MT – A maga segítségével .
SANTOS – Nézze, MONTILLA kisasszony, a keresztapám, Don ERNESTO, akit az Úr áldjon meg minden áldott nap, tanított meg sok mindenre, amit tudok. És megtanította magát is, de maga nem tudja vezetni ezt a birtokot, még csak fenntartani sem… - MT elképed - … SANTOS folytatja - .. mert maga egy nagyon gyenge nõ… nagyon gyenge.
MT – Én nem vagyok gyenge nõ, és még kevésbé tudatlan. Lehet, hogy magának tudatlannak tûnök, de nem vagyok az. A férfiak nagy többsége rosszul érzi magát velem szemben, mert nekem nagy önbizalmam van.
SANTOS – Nekem úgy tûnik, hogy maga lenézi a férfiakat, és fél a saját szívverésétõl, és nagyon magányos, mert harcol az élettel, és be akarja bizonyítani, hogy több, mint ami valójában.
MT – SANTOS! Nézze, amit én átéltem az éjjel, az borzalmasabb volt, mint amit valaha is átéltem életemben. Én ebben a pillanatban csak be szeretnék ülni valamibe, amirõl maga még sohasem hallott, még csak a nevét sem ismeri: egy YACUZZI-ba. Bemártanám a fejemet a vízbe, és elfelejteném ezt az egész rémálmot, de nem tehetem. Muszáj felvirágoztatnom ezt a birtokot.
SANTOS – Miért KELL megtennie?
MT – Meg van rá az okom, és nem akarok vitatkozni ezen. Huhhh. - Kérem, maradjon! Ám SANTOS felteszi a kalapját és elindul kifelé.
MT utána kiált – SANTOS! Azt kérem, hogy legyen szíves, maradjon! Nem csak azért, hogy dolgozzon nekem, hanem hogy tanítson engem, ahogy az apám tanította magát! Én gyorsan fogok tanulni. Készen állok mindenre! - de SANTOS ismét elindul – SANTOS! - SANTOS megtorpan, visszanéz… MT formálni akarja a szavakat, de nehezen megy neki, végül kiböki: Maga lesz, aki parancsol!

JESÚS NIÑO sebesülten ül a fûben, TRINIDAD rálõtt, és eltalálta a vállán.
TRINIDAD botorkál – Hol van? Hol van? – kérdi, de ekkor JESÚS NIÑO elkapja a puskáját, és kicsavarja a kezébõl.
JESÚS NIÑO – leteperi a lányt, lefogja a kezét és megkérdi – Miért lõttél rám? Hiszen én a barátod vagyok, nem akarlak bántani!
TRINIDAD – Hagyjon! Hagyjon elmenni, kérem! Könyörgöm, ne bántson!
JESÚS NIÑO – Az Istenért! Nagyon szép vagy! Túlságosan szép ahhoz, hogy igaz legyen.
TRINIDAD – Ne bántson! Kérem, kérem szépen!
JESÚS NIÑO – Nem, nem akarlak bántani Sosem ártanék neked! - TRINIDAD felugrik, és egy fához szalad. – Honnan jöttél? Miért nem láttalak még ezelõtt? Nagyon szép vagy! Ki vagy?

LA TORMENTA-N
SANTOS – Hogy tanítsam? Hogy megtanítsam mindarra, amit én tudok?
MT – Igen, úgy van!
SANTOS – Most már értem, mi az, ami nem tetszik nekem magában: magának nincsenek érzései!
MT – Mi?!
SANTOS – Ma éjjel csaknem mindannyiunkat megöltek, lerombolták a házat, megöltek férfiakat és nõket, majdnem az egész birtokot… és maga azt mondja nekem: Santos, kérem, maradjon! Azt reméli, hogy hálás vagyok és készen állok arra, hogy segítsek magának? De még csak meg sem köszönöm. Mintha az életnek nem lenne semmi értéke, akik a sajátjukat adták a maga életéért.
MT – Igaza van!
SANTOS – Nézze, kisasszony! Amikor az állatokat átviszem a folyón, énekelek nekik, de az a dal nem akármilyen dal, nem! Az olyan, ami szívbõl jön és szívhez szól. Így vezetem a birtokot is, aminek szüksége van egy szívre, ami szolgálja õt. A magáé kisasszony erre nem megfelelõ! Persze, ha van szíve egyáltalán! - ezzel megy, otthagyva a könnyeivel küszködõ MARÍA TERESA-t.
MT – SANTOS! SANTOS!

A FÕVÁROSBAN, A MONTILLA HÁZBAN
MMANUEL - MARÍA TERESA az egy … Te ismersz engem, tudod, hogy mennyire szeretem õt. De õ egy … Sosem fogom neki megbocsájtani, ami velem tett.
ERNESTO MONTILLA – Jaj, MANJUEL, az Istenért! MARÍA TERESE egy másik generációból származik. A nõk egy másik generációjából. Én vagyok a tanúja, mennyit harcolt azért, hogy modernizálja a munkánkat, de már nem használt. És én részt vettem ebben.
MANUEL – Mit akarsz ezzel mondani? Hogy a lányodnak igaza volt abban, hogy felmondott nekem mindenki elõtt?
ERNESTO MONTILLA – MARÍA TERESA-nak és nekem kellett mindent elviselnünk. És most a szakadékban vagyunk, értsd meg! Téged szerzõdtethet a corporation, amit a cég megvásárolt.
MANUEL – Nem válaszoltál, ERNESTO!
ENRIQUE MONTALVO - MANUEL, kérlek!
MANUEL – Hagyj beszélni, ENRIQUE! Ezek szerint MARÍA TERESA-nak igaza volt abban, hogy úgy dobott kit, ahogy tette?
ERNESTO MONTILLA – Ez az õ döntése volt. És én egyetértek a döntéseivel. MARÍA TERESA olyan ember, aki nagyon jól tudja, mit akar. És eléri, MANUEL. Mindig eléri.

LA TORMENTA-N
MT (kimegy SANTOS után, aki már DOMINO hátán ül, éppen indul) – SANTOS! SANTOS! SANTOS! – kiabálja, de SANTOS figyelmen kívül hagyja, ellovagol. MARÍA TERESA megfordul, és megkérdi – Magának mi a neve?
ALESIO – ALESIO, fõnöknõ!
MT – Semmiféle Fõnöknõ! Szólítson kisasszonynak! És ne bámuljon! Menjen, és készítsen elõ egy lovat!
ALESIO – Magának?
MT – Igen nekem! Vagy van itt valaki más, aki erre kéri?
ALESIO – Maga tud lovagolni, kisasszony?
MT – Majd megtanulok rajta! És gyorsan, mert mennem kell! Átöltözöm. És megyek!
ALESIO a lovásznak – Add ide a DIABLO-t ! (Diablo-Ördög, egy vad ló neve)

SANTOS az embereihez – Elõkerült TRINIDAD?
REMEDIO - Nem, fõnök! Mindenütt kerestük már, csak a folyó maradt hátra. Szerintem elvitték a banditák!
SANTOS – Tud valaki valamit azokról az emberekrõl?
…- A legtöbbje elszökött, fõnök! Úgy távoztak, mint a kutyák, akik fenékbe rúgtak.
SANTOS – Nem mondtak semmit, hogy honnan jöttek, ki a fõnökük, ki küldte õket?
REMEDIO – Semmit. Senki sem tudja, honnan jöttek.
SANTOS – Jól van, majd én megtudom. Most menjünk TRINIDAD keresésére. REMEDIO te velem jössz a folyóhoz, a többiek arra induljanak! Megígértem BERNARDA asszonynak, hogy megkeresem a lányát, és be is fogom tartani az ígéretemet.

JESÚS NIÑO – Nyugodj meg! Nyugodj meg, kérlek! – mondja a hátráló TRINIDAD-nak. Már mondtam neked, hogy nem foglak bántani – nyugtatja a lányt.
TRINIDAD – Ne közelítsen!
JESÚS NIÑO – Rendben van, nem megyek közelebb, tényleg! De nyugodj meg! Nyugodj meg, kérlek! – közben letérdel – Mi történt? Nem látsz?
TRINIDAD – Ez nem a maga dolga!
JESÚS NIÑO – Bocsánat, én nem akartam… Nagyon sajnálom. Tudod, ha látod a mellkasom, azt hiszem, megöltél volna
TRINIDAD – Hagyjon elmenni! Kérem, hagyjon elmenni!
JESÚS NIÑO – De kisasszony, én hátrálok már, de ha megmondja, hol lakik, elkísérhetem. Komolyan. Itt laksz, ugye? Habár azt hiszem, itt csak az AYALA-ék laknak. Te AYALA vagy?
TRINIDAD – Nekem nem kell válaszolnom a kérdéseire! Én csak haza akarok menni!
JESÚS NIÑO – Jól van, bocsánat! De nem gondolod, hogy találkozhatnánk…?
TRINIDAD – Nem! Nem! Én soha sem megyek el sehova, miért kellene meglátogatnia? Hagyjon békén! – megfordul, és elindul, de JESÚS NIÑO is, ezért azt mondja – Ne közelítsen! Hagyjon békén, érti? Hagyjon békén! – elbotorkál.
JESÚS NIÑO magában – Istenem! Nagyon szép vagy! Nagyon szép! Visszajövök hozzád!

LA TORMENTA
ALESIO – Biztosan fel akar szállni a DIABLO-ra?
MT – Ez egy ló, nem? Azért vannak az állatok, hogy felszálljunk rá! - Felszáll a lóra, de hamarosan kiáltozni kezd félelmében, mert a ló elvágtat vele.
ALESIO – Hát van bátorsága a fõnöknõnek, ezt nem lehet tagadni!

AYALA HÁZ
BERNARDA – SANTOS TORREALBA még nem ért vissza, VALENTINA. Úgyhogy jobb lesz, ha elmegyünk megkeresni TRINIDAD-ot. Nem tudom, miért, de az az érzésem, hogy valami rossz történt vele.
VALENTINA – Nem hiszem, mama. Tud õ vigyázni magára. Hozd a puskát, VALENTINA, nem tudom, de valami nagyon nem tetszik.
VALENTINA – TRINI vak, de nem buta. El tud bújni. Ha SANTOS azt mondta, hogy megtalálja, akkor elhozza õt, mama! SANTOS nem beszél a levegõbe!
BERNARDA – Én inkább magam csinálom! Én nem akarok szívességet ettõl a SANTOS TORREALBA-tól, VALENTINA! És ez a másik dolog, amirõl beszélgetnünk kell, ha megtaláltuk a testvéredet.
VALENTINA – Amikor akarod, mama! Arról beszélünk, amirõl csak akar! – válaszolja ingerülten.
BERNARDA – Nézd, én a … mentén keresem TRINIDAD-ot, te nézd a folyónál, és itt találkozunk két órán belül.
VALENTINA – Igen, anya.

A FOLYÓNÁL
TRINIDAD botorkál a folyó partján – Hogy kerültem a folyóhoz? – kérdi magában, kiáltozni kezd – MAMA! VALENTINA!

A FALUBAN
CIPRIANO ácsorog egy dzsip mellett a két kedvenc rendõrömmel, amikor meglátja lovon közelíteni a fiát, JESÚS NIÑO-t.- Honnan jöttél? He?
JESÚS NIÑO – A többiekkel voltam a vidéken, megvédeni LA TORMENTA-t, apa.
CIPRIANO – Oda mentél? Neked nem kellett volna arra birtokra menned. Ráadásul az anyád halálra aggódja magát miattad. Megsebesültél?
JESÚS NIÑO – Igen. De ez semmiség. Rám lõttek, de jól vagyok.
CIPRIANO – És ez az ünnepi arc? Olyan képet vágsz, mint amikor egy gyerek édességet eszik. Ki volt az, fiam? Ki lõtt rád? Mert az úgy van, hogy ha engem eltalál egy bestia, az nem maradhat életben.
JESÚS NIÑO – Nem tudom, apa. Nem láttam.
CIPRIANO – Mi van, tán vak vagy? Hogy lehet, hogy lelõnek, és nem látod ki az?
JESÚS NIÑO – Nem tudom. Nem ismertem. Ráadásul megsebesültem, és õ meg elment. (A kis hazudós! TRINIDAD lõtt rá)
CIPRIANO – Az egyetlen jó ebben – mondja boldogan -, hogy elõször az életben elkezdesz úgy viselkedni, mint egy férfi, verekszel. Már nem leszel mihaszna. Elkezdesz férfinak látszani – ezzel rácsap a fia sebesült karjára, az feljajdul.
JESÚS NIÑO – Apa!
CIPRIANO – Nem mászkálsz itt festegetve végre. ..
JESÚS NIÑO – Ne kezdjük újra, apa!
CIPRIANO – Dehogy, már végeztünk! Add át a lovadat, szállj be a kocsiba, hazamegyünk. Gyerünk, mire vársz? Jöjjön csak, aki rád lõtt, még jó, hogy nem a melleden talált el.
JESÚS NIÑO – Bárcsak eljönne, apa! – mondja magában sóhajtva – Bárcsak!

A FOLYÓNÁL
TRINIDAD tovább botorkál, és kétségbeesetten kiáltozik – MAMA! – hirtelen megcsúszik, és belezuhan a zúgó folyóba, ami elsodorja – SEGÍTSÉG! – kiabálja, és szerencsére éppen oda érkezik MARÍA TERESA a DIABLO-val.
MT – Te áldott állat! Nem tanítottak meg arra, hogy az parancsol, aki felül van? – leszállva a lóról döbbenten látja, hogy valaki fuldoklik a vízben – Jézus Mária! Ez a lány nem tud úszni! De hiszen ez BERNARDA lánya! – Tarts ki! – kiáltja, leveszi a csizmáját, és utána ugrik a vízbe. – Közben megérkezik SANTOS is.
SANTOS – Ott van TRINIDAD a folyóban!
REMEDIO – SANTOS! Ott van a vízben a patróna!
SANTOS nem akar hinni a szemének, ezt nem feltételezte MT-ról – Mit csinál? Ez bolond? – izgatottan nézik a partról a mentési folyamatot, amikor megérkezik sikoltozva VALENTINA is.
VALENTINA – TRINIDAD!

LA GUANIPERA BIRTOKON
EDELMIRA – SIMÓN, hallottál valamit az éjszakáról? Mondták neked, hogy megtámadták LA TORMENTA-t? (úgy néz ki, nem tud a támadásról)
SIMÓN – Igen. ABEL KAIN mesélte, hogy errõl beszél az egész falu.
EDELMIRA – Ez egy igazi tragédia. Úgy tûnik, megöltek egy csomó férfit, nõt, munkásokat, elraboltak marhákat is, felgyújtották a nagy házat… - milyen érdekes, hogy itt nem próbáltak meg ilyesmit.
SIMÓN - De hogyan, mama? Rengeteg felfegyverzett emberem van. És ezt az egész falu tudja.
EDELMIRA – SIMÓN, történt valami MARÍA TERESA MONTILLA-val? Tudsz róla valamit?
SIMÓN – Nem . Nem hiszem. Úgy néz ki, hogy az intézõ verekedett az embereiért.
EDELMIRA – Kevésbé rossz. Képzeled, mi lenne, ha megölték volna MARÍA TERESA-t? Most megvehetnénk a birtokot.
SIMÓN – Nem szükségszerûen, anya! Ha az éjjel meghalt volna MARÍA TERESA MONTILLA, minden ISABELLA MONTILLA kezébe került volna.
EDELMIRA – ISABELA? Ki az az ISABELA MONTILLA?
SIMÓN – Don ERNESTO MONTILLA egyetlen unokahúga. Az egyetlen, aki mindent örökölne az öreg után.

A FÕVÁROSBAN
ENRIQUE MONTALVO – Szia, ISABELA! Milyen jó látni téged!
ISABELA MONTILLA – Szia, ENRIQUE! Milyen jóképû vagy! És milyen jól nézel ki, hogy az asszisztense lehess az unokanõvéremnek! Ja, megtudtam, hogy segítettél a nagybátyám cégének a tönkretételében.
ENRIQUE – Köszönöm, de a kommentár nagyon nem tetszik. Aki ezt mondta neked, nem tudja, mit beszél.
ISABELA – Az egész cég errõl beszél.
ENRIQUE – Jó, hát nem fogok veled vitázni errõl. Érdekes, hogy itt látni téged. Azt hittem, hogy MARÍA TERESA és te haragban vagytok.
ISABELA – Igen, haragban vagyunk, de megtudtam, hogy a nagybátyám infarktust kapott, megbetegedett, és MARÍA TERESA-nak itt kellett volna maradnia vele, hogy vigyázzon rá, de õ elutazott.
ENRIQUE – A nagybátyád tényleg infarktust kapott, de nagyon gyorsan felépült belõle. Ráadásul MARÍA TERESA nem nyaralni ment. Elment egy birtokra, ami a nagybátyádnak megmaradt.
ISABELA – Egy birtok?
ENRIQUE – Igen, igen. Megtudod mindjárt, ha elmondja neked. Nekem találkozóm van az ügyvédekkel – néz az órájára. Örülök, hogy láttalak.
ISABELA – Én is. – Egy birtok – mondja magában. – Tehát akkor még maradt valami… - vigyorogva folytatja – Jól titokban tartva…

LA GUANIPERA BIRTOKON
SIMÓN – Nem találkoztam személyesen még ISABELA MONTILLA-val, de természetesen vannak információm róla. Fiatal, és szeret a lehetõségein túl élni. Tele van adóságokkal, mert szeret játszani, és nemrégen botrányt okozott az unokanõvérével.
EDELMIRA – Képzelheted, akkor gyûlölhetik egymást.
SIMÓN – Persze. Biztosan gyûlölik egymást. És ha ISABELA örökölne, õ biztosan eladná, hogy kifizesse az adósságait.
EDELMIRA – SIMÓN, te honnan tudod mindezt?
SIMÓN – Jaj, mama! Hány éve kullogok a LA TORMENTA után? A MONTILLA család minden lépésérõl informálnak.
EDELMIRE – Mindenesetre, ami az éjjel történt, bizonyíthatta MARÍA TERESA számára, hogy milyen veszélyes is tud lenni ez a régió. Biztosan csomagolja a holmiját már, hogy elmenjen innen, és ez a tökéletes pillanat egy ajánlattételre.
SIMÓN – Elmegyek hozzá. MARÍA TERESA ebben a pillanatban annyira össze lehet törve, hogy bármi áron kész eladni mindent.

A FOLYÓNÁL
MT végre utoléri TRINIDAD-ot, és kifelé úszik vele - SANTOS egy kötelet hajít be hozzájuk, hogy abba kapaszkodjon MT.
SANTOS – Gyerünk, mert elsodor a folyó! – kiáltja – MT elkapja a kötelet, SANTOS húzza õket kifelé a partra.
VALENTINA – TRINI, testvérkém! Válaszolj, TRINI! Kérlek! – hisztizik – miközben MT próbálja elküldeni onnan, hogy nekikezdhessen az újraélesztésnek.
MT – VALENTINA, légy szíves, menj innen! - végül SANTOS húzza el onnan
SANTOS – Gyere, õ azt teszi, amit ilyenkor tenni kell. – közben látja, hogy az újjáélesztés sikerült, elõször elismerõen néz MT-ra, aztán rajta felejti a szemét, amelyben megjelenik valami már az elismerésen túl is, és csak nézi, nézi… majd amikor összetalálkozik a pillantásuk, leveszi a kalapját, vonásai ellágyulnak, már csaknem mosolyog.

POR TU AMOR VIVIRÉ – POR TU AMOR CADA INSTANTE - Y NO DESCANSARÉ HASTA QUE VUELVES A MÍ – SIEMPRE VOY A ESPERARTE…

CAMACHO-HÁZBAN
REMEDIOS CAMACHO – Jaj, rád lõttek, még meg is ölhettek volna, az Istenért! – siránkozik JESÚS NIÑO anyja, miközben kezeli a sebét. – Hogy lehetsz ennyire nyugodt? Nézd ezt a sebet!
CIPRIANO – Elég! Nyugodj már meg, REMEDIOS! – rivall a feleségére
JESÚS NIÑO – Mama, ez tényleg semmiség, ne aggódj!
REMEDIOS CAMACHO – De hiszen vérzel, életem!
CIPRIANO CAMACHO – Nem! A CAMACHO-k nem véreznek semmitõl! MIGUELÓN is kapott egy lövést a nyakába…
REMEDIOS CAMACHOA – Ne hasonlítgasd össze többé JESÚS NIÑO-t MIGUEL-lel!
CIPRIANO CAMACHO – Nem hasonlítom össze, mert nincs hasonlóság! MIGUELÓN az egy igazi férfi! - JESÚS N. grimaszolva hallgatja - JESÚS NIÑO pedig olyan, mint te! Festeget, de ha még egyszer meglátom, hogy madarakat festesz, a következõ lövést tõlem kapod!
REMEDIOS CAMACHO – Légy szíves, CIPRIANO, nem bánj így a fiúnkkal!
JESÚS NIÑO – Hagyd mama! Apa számára csak egyféle férfi módon lehet férfi valaki ezen a vidéken.
CIPRIANO – Ne ismételd meg ezt még egyszer JESÚS NIÑOCAMACHO!
REMEDIOS – CIPRIANO! Nem látod, milyen sebesülése van? Jaj, csillagom, nagyon fáj?
CIPRIANO – Jaj, csak itt lenne MIGUELÓN, hogy legyen valaki, akivel beszélgethetnék, mint férfi a férfival!
MAGDALENA CAMACHO - Apa! – lép be az ajtón az egy szem lányuk
CIPRIANO – Mi van?
MAGDALÉNA - Mi történt JESÚS NIÑO-val?
REMEDIOS - Életem, nézd mi történt az én szegény kisfiammal! Majdnem szerencsétlenség történt, MAGDALENA!
JESÚS NIÑO – Mama, jól van. Légy szíves! - Jól vagyok, MAGDALENA – fordul a nõvéréhez.
CIPRIANO CAMACHO – Ok, jobb, ha átmegyek a dolgozó szobámba! Ebben a házban ezzel a pár hisztérikával már levegõt venni sem lehet.
MAGDALENA – Várj, apa! Ez MIGUELÓN-tól jött – átad egy borítékot.
CIPRIANO – MIGUELÓN? – önti el a büszkeség az arcát, miközben feltépi a borítékot. – MIGUELÓN, MIGUELÓN – ismételgeti elérzékenyülve – Ez nem lehet igaz!
REMEDIOS – Mi az, CIPRIANO? Mi történt, MAGDALENA?
MAGDALENA – Majd õ elmondja – mutat az apjára
CIPRIANO – Felfordítom az egész falut! Az én MIGUELÓN fiam, a legférfiasabb férfi visszatér. Hazatér az otthonába, REMEDIOS! – összeölelkeznek, és a két gyerek kissé irigykedve nézi a harmadik által okozott örömüket.

A FALUBAN – ALÍRIO BOLTJÁBAN
ALÍRIO egy vevõnek – Köszönjük a vásárlást! – majd a raktárba megy és a húgához szól – Ebben a faluban nagyon sok vér fog folyni, GISELA! Amit LA TORMENTA-n mûveltek az éjjel, az csak egy kis része annak, ami ezután következik, ha MIGUELÓN visszatér.
GISELA – ALÍRIO, ne légy ilyen! Már hosszú ideje, hogy elment MIGUEL CAMACHO ebbõl a faluból. Hogy lehet, hogy még mindig ennyire gyûlölöd õt? – mondja a vitrint pucolgatva
ALÍRIO - Én tudom mit beszélek! Amikor beteszi a lábát ide, PORTO BRAVO-ba, nekimegyek!
GISELA – Mindezt azért, mert elrabolta tõled SOLITA szerelmét! Jaj, az Istenért, tesó! SOLITA már szerelmes volt MIGUELÓN-ba, amikor téged megismert, neked már semmi esélyed nem volt!
ALÍRIO – Nem, asszonyom! SOLITA és én már jegyesek voltunk, és össze akartunk házasodni!
GISELA – Ez nem igaz! Három napig tartott a jegyesség, és te akartál azonnal összeházasodni vele.
ALÍRIO – Nézd, GISELA! Te lehetsz a testvérem, de ebben a szent pillanatban az alkalmazottam vagy, úgyhogy tedd meg azt a szívességet, hogy tiszteletet adsz! – Elégedett vagy? Örülsz, ha úgy állítasz be MIGUELÓN CAMACHO elõtt, mint egy hülyét? De egyetlen dolgot mondok csak neked! MIGUELÓN CAMACHO az egy áruló, egy hálátlan hazudozó! És én, ALÍRIO PAIBA be fogom bizonyítani mindenkinek PUERTO BRAVO-ban, hogy miféle ember is õ. Elsõsorban tudod kinek? SOLITA-nak! – ezzel távozik az üzletbõl.

AZ UTCÁN – PUERTO BRAVO-BAN
SOLITA eszméletlenül fekszik a földön – az emberek körbe állják – ALÍRIO és SOLITA mamája fölé hajolnak...
ALÍRIO- Mi történt vele?
SOLITA MAMÁJA – Csak elmondtam neki, amit REMEDIOS CAMACHO-tól hallottam, hogy MIGUELÓN hazajön, erre a kislányom elájult. – zokogja a ledöbbent ALÍRIO-nak

TATACOA BOSZORKÁNYKONYHÁJA
EDELMIRA – Fúj, de undorító – mondja az üstbe nézve
TATACOA – De mûködik!
EDELMIRA – Az igaz! Nagyon jó munkát végeztél az újszülöttel. A faluban terjengõ pletyka alapján tartanak tõled, TATACOA.
TATACOA- De gondot is okozhat, aminek a neve DEMETRIO! Látott engem!
EDELMIRA – Az nem tud mit tenni ellened, TATACOA! Az egy szegény ördög! És most még inkább az lesz, mert itt van a lelke nálam, és amikor kinyitja a száját, megbánja!


DEMETRIO a nagymamával beszélget, akinek halva született az unokája
FELÍCIA – Ki az a boszorkány, aki ezt tette vele? – mutat az ágyban fekvõ, eszméletlen lányára
DEMETRIO – Nem mondhatok semmit, mert az a boszorkány tönkreteszi az életemet, ahányszor csak kimondom a nevét annak az démonnak… De nézz rám! Nézd meg, hogy nézek ki! Csupa kiütés vagyok, hullik a hajam, egész nap bujkálnom kell! Gondolja meg, FELÍCIA! Gondolja meg! Az a személy, aki megbízta ezzel a feladattal, nagyon magas rangú.
FELÍCIA – Azok alapján, amit elmondtál, nem tudok másra gondolni, mint TATACOA-ra.
DEMETRIO megkönnyebbül, hogy nem neki kellett kimondania – Õ az! Õ az, FELÍCIA! – de ebben a pillanatban éles fájdalom hasít belé, összegörnyed.
FELÍCIA – DEMETRIO! DEMETRIO!
DEMETRIO – Igen, õ az, még csak nem is utalhatok rá...
FELÍCIA – DEMETRIO! Mi bajod van?
DEMETRIO – Ez nagyon veszélyes! Nem utalhatok a… - nem fejezi be a mondatot, akkora fájdalmai vannak megint – összeszedi magát – Kérem, vigyázzon azzal a nõvel! – elhagyja a házat.

TATACOA BOSZORKÁNYKOMYHÁJA
EDELMIRA – Van egy feladatom a számodra
TATACOA – A fia mást is teherbe ejtett…
EDELMIRA – Nem arról van szó! De valóban egy nõrõl van szó! A neve MARÍA TERESA MONTILLA. Térden állva akarom látni azt a nõt!

A FOLYÓPARTON
SANTOS MT háta mögött áll és gusztálgatja magának 
MT – A húgod jobban lesz, ne aggódj, VALENTINA!
VALENTINA – Köszönöm! Igazából nem is tudom, hogyan háláljam meg! TRINI. Tényleg, hogy mentél el a házból?
TRINIDAD – Borzalmas volt, VALENTINA! Azok az emberek bántani akartak. Meg akartak erõszakolni!
VALENTINA – TRINI, csináltak veled valamit? Hozzád értek?
TRINIDAD – Nem, nem, nem! Megszöktem. Egész éjjel bujkáltam. Utána meg egy másik férfit meglõttem, VALENTINA. Meglõttem!
VALENTINA – Már vége, jól van. Nézd, menjünk haza! – a háttérben SANTOS és MT csak egymást nézik 
MT – SANTOS, nekünk meg kell beszélnünk néhány dolgot. – de ekkor VALENTINA felpattan, odarohan SANTOSHOZ, és a nyakába csimpaszkodik
VALENTINA – SANTOS, szerelmem – köszönöm, köszönöm!
SANTOS – Jó, de igazából mindent a patrona csinált. VALENTINA, indulás haza! – közben MT sóvárogva nézi õket… - REMEDIO ! Vidd haza õket, légy szíves!
VALENTINA – Késõbb annyi dolgot kell mesélnem neked a mamáról. Várni foglak! – és megcsókolja SANTOS-t, aki csak eltûri, és közben MT-ra néz.
SANTOS – Na most már menj!
VALENTINA – Jaj, kisasszony köszönöm, teljes szívembõl! Maga úgy viselkedett, mint egy igazi nõ! – felemeli MT mindkét kezét, és kezet csókol neki.
SANTOS megemeli a kalapját, így szalutál MT-nak a hõstettéért – és ott hagyja õket.

AZ AYALA HÁZBAN
BERNARDA – MARÍA TERESA MONTILLA kisasszony! Mától fogva az AYALA-k nagyon hálásak vagyunk, és adósai magának
MT – Nincs miért, BERNARDA – mondja a haját szárítgatva egy törölközõvel
BERNARDA – Nézze, igya meg ezt a meleg teát, és jobban érzi majd magát.
MT – Köszönöm – veszi át a csészét.
BERNARDA – Nem! Köszönet magának… amiért megmentette a lányom életét!
MT – Hála Istennek, hogy a megfelelõ idõben éppen ott voltam. A lánya nagyon aranyos és szép.
BERNARDA – Köszönöm – mondja fülig érõ szájjal a bókért. Kisasszony, és szeretnék bocsánatot kérni a múltkori éjszakai jelenetért. Igazán rosszul bántam magával.
MT – Nem, nincs miért. Értem, hogy egy tévedésbõl fakadt, ne aggódjon!
BERNARDA – Nagyon kedves. Jól van, itt hagyom egy percre VALENTINA-val . Megnézem a másik lányomat, hogy érzi magát. – Érezze magát otthon!
MT – Köszönöm!
VALENTINA – És mennyi ideig akar itt maradni LA TORMENTA –n?
MT – Nem tudom. Gondolom addig, amíg a birtok fel nem virágzik, és a jövedelmezõvé nem válik.
VALENTINA- Az nagyon kemény munka, még SANTOS-nak is.
MT – Igen, igen. Tudom, hogy nehéz lesz. De miután nincs más kiút, muszáj bírnom.
VALENTINA – Bárcsak olyan lehetnék, mint maga! Tudja, hogy elõször a sok tanulás tetszett volna, tudni dolgokat. De az én álmom: SANTOS-sal élni. Házasságban… nem! Az nem érdekel. Életet adni a gyermekeinek… és örökre az övé lenni!
MT – Szóval ez a te álmod.
VALENTINA – Igen. Anya azt mondja, hogy nem jó álmodni, de én nem értek vele egyet, mert ha az embertõl elveszik az álmokat, mije marad?
MT – Nos, én egyetértek veled.
VALENTINA – Ne aggódjon kisasszony, mert mindannyian segítünk majd. Különösen SANTOS.
MT – Én azt hiszem SANTOS-nak nem sok kedve van hozzá, hogy segítsen nekem.
VALENTINA – Ne higgye! Igaziból az van, hogy neki keménynek kell lennie, hogy tiszteljék. De SANTOS legbelül nagyon kedves ember.
MT – Neked tudnod kell… köhint egyet – a menyasszonya vagy, nem?
VALENTINA – Igen. Jaj, SANTOS olyan édes, olyan drága. Olyan szíve van, mint egy kisfiúnak, de a másik fele meg igazi férfié. Azokkal a kezek, amivel a legkeményebb munkát is elvégzi, ugyanazok a kezek tudnak szeretõk is lenni, simogatni… tudják, hogyan tegyenek boldoggá egy nõt. – MT-ról lerí közben, hogy minden vágya átélni mindazt, amirõl VALENTINA mesél  - látva ezt, VALENTINA meg is kérdezi – Kisasszony, jól érzi magát?
MT – Igen. Igen… - zavartan elneveti magát – Bocsánat! Egy kicsit késõ lett… Elbúcsúznál a nevemben BERNARDA-tól és TIRNIDAD-tól?
VALENTINA – Persze, de van itt a közelben egy tavacska, ahol fürödni szoktunk.
MT – Tényleg?
VALENTINA – Igen. – és megmutatja MT-nak merre kell mennie a tóhoz. – Erre menjen jobbra, és utána tovább egyenesen, és máris megtalálja a tavat. A víz friss és tiszta.
MT – Igen, köszönöm. Azt hiszem, tényleg felfrissítem magam egy kicsit. Remélem, hamarosan találkozunk, VALENTINA.
VALENTINA – Én is. Azt akarom, hogy tudja, hogy van itt egy barátnõje az élete hátralévõ részére, tisztelettel, szeretettel és csodálattal.
MT – Neked is.
VALENTINA – Tudod, VALENTINA, csodálatos lány vagy! Nos, én elfogadom a barátságodat és természetesen felajánlom az enyémet cserébe.
VALENTINA – Köszönöm. - és összeölelkeznek a friss barátnõk…
MT – Viszlát! - köszön, és nyeregbe pattan. VALENTINA boldogan néz utána, a balga…
VALENTINA – Az én barátnõm! MARÍA TERESA MONTILLA kisasszony az én barátnõm! – ismételgeti büszkén

MT – Jaj, DIABLO! Egy kicsit lassabban, mert már gyakorlatilag nem tudom magam tartani az ülésben. És egyenesen menj LA TORMENTA-ra, minél elõbb. Tisztáznom kell néhány dolgot SANTOS-sal. – hirtelen emlékezni kezd VALENTINA szavaira: „SANTOS olyan édes, olyan drága. Olyan szíve van, mint egy kisfiúnak, de a másik fele meg igazi férfié. Azok a kérges kezek, amelyekkel a legkeményebb munkát is elvégzi, ugyanazok a kezek tudnak szeretni és simogatni… tudják, hogyan tegyenek boldoggá egy nõt.„ – de eszébe jut az elsõ találkozásuk is, amikor SANTOS megkérdezte tõle: Tudja, hogy most akár meg is csókolhatnám? -
MT megrázza a fejét az emléktõl és azt mondja _ Hazugság! SANTOS képtelen érzésekre. Õ egy bestia, egy animal. Egyáltalán nem tisztel engem, csak gúnyolódik rajtam. – közben a tópartra ér. Elment anélkül, hogy elbúcsúzott volna tõlem. Te láttad, ugye DIABLO? – kérdi a lovától.
MT - DIABLO, ez az a tó, amirõl VALENTINA beszélt! Ah! – kiált fel - Azt hiszem, igen. Jó, hát miért is ne? Ha úgyis hosszú ideig itt maradok, akkor el kell kezdenem hozzászokni. Jól van, MARÍA TERESA, nem egy yacuzzi, de biztosan sokkal jobb, mint a birtokon lévõ fürdõszoba. – ezzel vetkõzni kezd, de ebben a pillanatban felbukik SANTOS a víz alól és észreveszik egymást.
MT – Bocsánat, nem tudtam, hogy van itt valaki. – és máris kezdi visszagombolni a blúzát
SANTOS – Jó, ha akar, akkor jöjjön be! Van itt hely kettõnknek is.
MT – Mi? Maga õrült? Hogy képzeli, hogy én bemártózom ide, magával… - mondja fintorogva. Jobb, ha megyek a birtokra.
SANTOS, a találékony - látva, hogy MT komolyan gondolja, hogy elmegy - hatalmas üvöltést hallat és eltûnik a víz alatt.
MT visszafordul – SANTOS! SANTODS!
SANTOS egy-egy pillanatra fel-felbukik a víz felszínére, majd artikulátlan hangot hallatva újra eltûnik és a víz felszíne kisimul. MT kétségbeesetten kiabál: SANTOS!

AYALA HÁZBAN
VALENTINA – Mama, hallgass meg! Igazat beszélek! - TRINIDAD ijedten hallgatja a kiabálást
BERNARDA – VALENTINA!
VALENTINA - SANTOS igenis eljön, mama. Megígérte nekem, hogy beszélni fog magával.
BERNARDA – VAELNTINA, légy szíves! Kiábrándítasz! Kiábrándít, hogy mindazok után, amiket elmondtam a férfiakról, még mindig elhiszed az ígéreteiket.
VALENTINA – Bocsánat, hogy ezt mondom, de miért kellene minden férfinak olyannak lennie…
BERNARDA – Ne folytasd! Nem fogok errõl beszélni, VALENTINA! És azt tanácsolom neked, hogy felejtsd el SANTOS TORREALBA-t! És csak remélem, hogy köztetek a dolgok nem mentek el túl messzire. – kiabálja
TRINIDAD- Kérlek, mama, ne menj el! Ez igenis fontos a nõvéremnek. Nem látod, hogy szerelmes?
BERNARDA – Nem, és elég volt! Nekem van igazam, nem fog eljönni! Addig is, azt akarom, hogy a ház törvényeit tartsátok be! Nem engedem meg, hogy egyetlen férfi is betegye a lábát a házba, amíg távol vagyok. Világos?
VALENTINA – De mama, én…
BERNARDA- Vigyázz a testvéredre, VALENTINA! Tudom, hogy itt semmiféle veszélyben nem vagytok. De nem akarom, hogy túl messzire menjetek! Megértettétek? VALENTINA – folytatja halkabban – Tudom, hogy SANTOS TORREALBA jó ember, nem kételkedem benne. De õ nem egyetlen nõnek való férfi! Nem az, VALENTINA! És pontosan ez az, amit akarok, hogy jól a fejedbe véss!

A TÓPARTON
MT már kétségbeesetten üvöltözi SANTOS nevét, de még mindig nem bukkant fel, a víz felszíne már teljesen sima, mint a tükör, SANTOS-nak nyoma sincs. – Jaj, Istenem! SANTOS! – felkapja SANTOS machete-jét, és beleveti magát a vízbe. Lebukik a víz alá is, de sehol senki.

LA GUANIPERA BIRTOKON
SIMÓN GUERRERO elõtt egy laptop az íróasztalon, fülén fülhallgató, szája elõtt mikrofon – MARÍA TERESA MONTILLA túlélte az éjszakát – mondja. Szerintem nagyon veszélyes lenne újra megpróbálni megölni, mert valakinek gyanússá válhat a hivatalos szerveknél. És ez az, ami a legkevésbé jönne jól nekünk. Mindenesetre az éjszaka után eléggé meg van ijedve, és már azon gondolkodik, hogy visszamegy a fõvárosba minél elõbb. Nem gondolod, haver?
Csak a sziluettjét látjuk a beszélgetõ társának, de jól kivehetõ, hogy ENRIQUE MONTALVO az.
ENRIQUE MONTALVO – MARÍA TERESA-nak azt sosem lehet tudni.
SIMÓN – De neked kellett volna rávenned õket, hogy eladják. Most õ a nagy probléma.
ENRIQUE – Jelenleg nem tehetem. Végezd a munkádat, és én az enyémet.
SIMÓN – Azt teszem. – vicsorogja. De kiderült, hogy van egy nagyon nagy problémám azzal, hogy átkeljek a folyón, és a kikötõ pontosan azon a földön van, amit most nyilván sokkal jobban figyelnek, mint valaha! Megnézem, mi történik.
ENRIQUE – Át ne vágj, SIMÓN, mert nagyon nagy gondban leszel. … vérrel. Érted?
SIMÓN kitépi a fülébõl a fülhallgatót – Átkozott legyen az óra, amikor erre a földre léptél, MARÍA TERESA!
A TÓBAN
MT – újra a víz felszínén, SANTOS még mindig sehol. – SANTOS! SANTOS, hol van?! – kiáltozza, és egyszer csak a háta mögött felbukkan SANTOS.
SANTOS – Itt! – (a víz derékig ér ) – válaszolja hangosan nevetve, de MT szigorúan néz rá.
SANTOS – Mi történt magukkal abban a fõvárosban, hogy nem tudnak elviselni egy apró térfát?
MT – Egy tréfa? Hülye! Azt hittem, hogy valami baj történt magával.
SANTOS – Komolyan? Nocsak, aggódik értem?
MT – De mi történt magával, velem kapcsolatban, SANTOS? Amióta megjöttem a fõvárosból, egyebet sem csinál, mint lehetetlenné teszi az életemet. Mit képzel, ki maga, SANTOS TORREALBA? –
SANTOS elkapja a távozni készülõ MT karját és maga felé fordítja - Hogy én kinek képzelem magam? Maga volt az, aki megérkezett, megalázott, inzultált, mintha a világ úrnõje lenne, kisasszony!
MT – Eresszen el!
SANTOS – Miért tetteti magát? Árulja el, miért tetteti magát? Én láttam sírni, láttam remegni, mint ahogy most is teszi. Talán zavarja, hogy csak egy nõ? Az olyan rossz, csak nõnek lenni? Árulja el! Engem nem csap be, kisasszony! Maga mindig mond és tesz dolgokat, de a szemei egészen mást mondanak nekem.
MT – Á, igen? Lássuk tisztelt szemellenõr úr, mit mondanak a szemeim ebben a pillanatban?
SANTOS – Nos, hogy õszinte legyek, most sem tudom, mit mond, de a szemébe nézve, és a teste remegésébõl ítélve azt hiszem, ez az, amire szüksége van! – és igaza lehetett, mert hosszú, szenvedélyes – és majd meglátjátok, hogy igen emlékezetes csókolózásba kezdenek a tó közepén… teljesen megfeledkezve VALENTINA-ról.

POR TU AMOR VIVIRÉ – POR TU AMOR CADA INSTANTE - Y NO DESCANSARÉ HASTA QUE VUELVES A MÍ – SIEMPRE VOY A ESPERARTE! - FIN

LA TORMENTA – 2. RÉSZ – TARTALOM

Santos a DOMINO-hoz kötözött két banditát viszi a rendõrségre a nyeregben María Teresa-val, aki menetközben jól megnéz magának 

AYALA-HÁZBAN
TRINIDAD kérdezi VALENTINA-t – Megcsókolt? Santos megcsókolt téged?
VALENTINA – SANTOS megcsókolt engem. És én úgy éreztem, hogy meghalok, TRINI. Nem éreztem a testemet. Az egyetlen, amit éreztem: a szívét az enyémmel. Jaj, a száját és az enyémet, az ajkait. TRINI, SANTOS szeret engem. Tudom, hogy szeret engem!
TRINIDAD – Persze! Ha nem szeretne, nem csókolt volna meg!
VALENTINA – Igen, ez igaz! Ha nem szeretne, nem éreztette volna velem ilyen szépen.

A FÕTÉREN
SOLITA – Figyelj, ALÍRIO! T e ismered azt a nõt, aki SANTOS-sal jön?
ALÍRIO – Nem. Elõször látom.
SOLITA – Nem tudom. Olyan furcsa. Egy kicsit idegennek néz ki, de szép.

AYALA-HÁZBAN
TRINIDAD – VALENTINA, mit érez az ember, ha szerelmes?
VALENTINA – Jaj, TRINI! Olyan, mint a NAP, hajnalban. Elõször a bõrödön érzed, késõbb melegszik, melegszik egyre jobban, amíg tûzzé nem válik, és el nem éget belül.
TRINIDAD – Jaj, VALENTINA! Mindaz, amit mondasz, nagyon szép! De félelmet is okoz.
VALENTINA – Ilyen a szerelem, TRINI! Ilyen a szerelem, amit én SANTOS iránt érzek!
TRINIDAD – Szeretném ezt érezni egy napon! De ki szeretne bele egy vak lányba!
VALENTINA – Ne mondd ezt, húgocskám! Nézd, te nagyon szép vagy! És nagyon jó!
TRINIDAD – De VALENTINA, ne akarj hitegetni engem! Melyik fiút érdekelném én?

A FÕTÉREN
JESÚS NIÑO (az utcán festeget , amikor megjön az apja, CIPIANO CAMACHO, és hátba vágja) - Papa!
CIPIANO CAMACHO – Te azt hiszed, hogy ez férfinak való elfoglaltság, JESÚS NIÑO? Te azt hiszed, hogy festegetni férfias dolog?
JESÚS NIÑO - Papa, a festésnek semmi köze nincs ehhez.
CIPIANO CAMACHO – Te CIPIANO CAMACHO kisebbik fia vagy! A polgármesteré! Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád: MIGUELÓN? Vagy nõvé váltál?
JESÚS NIÑO - Én férfi vagyok!
CIPIANO CAMACHO – Ezt akkor mondd, ha nem úgy viselkedsz, mint egy nõ! – ezzel kikapja az ecsetet a fia kezébõl, összetöri és a földhöz vágja. - Ha még egyszer meglátlak festeni, megöllek. Válassz férfi munkát! Ezt verd ki a fejedbõl! Mi CAMACHO-k, igazi férfiak vagyunk! De nagyonis férfiak!
SOLITA – ALÍRIO – Ne kezdd, légy szíves!
ALÍRIO – Kezdeni? Mit, SOLITA? Ha szeretnéd…
SOLITA - Mikor érted már meg, hogy semmit sem akarok tõled…
ALYÍRIO – Te mikor érted meg, hogy MIGUELÓN soha többé nem tér vissza ide…
SOLITA - MIGUELÓN elment Franciaországba, de visszajön értem, hogy feleségül vegyen! Úgyhogy éld az életed, mert az egyetlen férfi az életemben, MIGUEL CAMACHO!
SANTOS és MARÍA TERESA megérkeznek a polgármesteri hivatal elé. SANTOS lesegíti MT-t DOMINO-ról, aki szinte undorodva ér hozzá, de elfogadja a segítségét.
CIPIANO CAMACHO a két kedvenc rendõrömmel kijön a hivatal elé – Mi van, SANTOS TORREALBA? Valami probléma van az állatokkal?
SANTOS – Nem, CIPIANO! – megrántja a kötélen a két banditát, és CIPIANO elé löki õket. Csak elhoztam ezt a két gazembert, akik bántani akarták MARÍA TERESA MONTILLA kisasszonyt, a keresztapám, ERNESTO MONTILLA lányát!
CIPIANO CAMACHO – ERNESTO MONTILLA úr lánya?
MT – Igen, MARÍA TERESA MONTILLA! És hivatalos feljelentést akarok tenni ezek ellen a bûnözõk ellen! Persze, ha van egyáltalán törvény ezen a vidéken!
CIPIANO CAMACHO – Igen, van MONTILLA kisasszony! És itt áll Ön elõtt! Én vagyok a törvény, az egyetlen törvény PUERTO BRAVO-ban! – odakiált a rendõröknek, hogy zárják be a rabokat.
SANTOS a fejével int MT-nak, hogy menjenek be a hivatalba.

LA GUANIPERA BIRTOKON
RUFINA (szolgálólány a GUANIPERA-n) – Voltam TATACOA boszorkánynál.
EDELMIRA – Mit mondott neked?
RUFINA – Azt üzeni, hogy a feladat elvégezve. Engedelmet.
EDELMIRA – Jaj, nagyon jó, TATACOA! Nagyon jó!

AZ UTCÁN
DEMETRIO rohan az utcán – Szia, FELICIA! FELÍCIA, tennünk kell valamit! Éppen most láttam…
FELÍCIA – Az unokám halva született, DEMETRIO! Halva született! – átölelik egymást.

A HIVATALBAN
CIPIANO CAMACHO – Kész! Ez a két aljas gazember már be van zárva egy cellába! És csak akkor távoznak onnan, amikor az arana hajat növeszt (?!)
MT – (ül egy széken, szemben CIPIANO-val, SANTOS a háta mögött áll) - Nagyon jó! Most vegye fel a vallomásomat, mert az akarom, hogy igazságot tegyenek, és én ellenük fogok vallani.
CIPIANO CAMACHO – Ühüm. Megerõszakolták!
MT – Nem! Persze, hogy nem!
CIPIANO – Meg sem ölték!
MT – Szerencsére!
SANTOS TORREALBA – Kisasszony, menjünk innen!
MT – Hogyhogy menjünk? Ezek meg akartak erõszakolni és meg akartak ölni! Ez talán nem számít bûncselekménynek itt?
CIPIANO – Nincs bizonyíték rá. (Közmondás)
MT – Mi?
SANTOS – Az, hogy nincs bizonyítékunk. Menjünk innen. Már börtönben vannak a banditák.
MT – Nem, de magának meg kellett öl…
SANTOS (remegõ kezekkel, idegesen) - Kisasszony! Már hallotta a polgármestert…
MT – Értetlenül néz rá…
SANTOS – Hagyja ennyiben. Menjünk!
MT – CIPIANO-hoz – ARendben van! Magának nagyon hamarosan számolnia kell az ügyvédeimmel, mert ez a dolog nem maradhat ennyiben!
SANTOS a fejét csóválja – kimennek.
CIPIANO magában – ERNESTO MONTILLA lánya. Ugyanolyan, mint az anyja! És ugyanúgy a rossz utat választotta.

A FÕTÉREN
MT kiérve az épületbõl – Nem tudom elhinni, hogy ez az ember képviseli a törvényt ezen a vidéken!
SANTOS idegesen lekapja a kalapját - Majdnem elárulta, hogy megöltem valakit!
MT – Maga megölt egy férfit!
SANTOS – Hogy megmentsem! De már kezdem bánni!
MT – Jól figyeljen rám, SANTOS TORREALBA! Maga mondhatja, hogy megölt egy embert önvédelembõl, és én tanúskodom maga mellett! De kiderül, hogy van egy olyan dolog, aminek az a neve, hogy TÖRVÉNY, amely megengedi, hogy együtt éljünk az emberekkel.
SANTOS – Igen, de létezik egy másik is, aminek a neve LEALTAD, Én adom az életem a maga életéért, és maga pedig az enyémért! Ez a törvény itt az alföldön! Maga majdnem börtönbe csukatott!
MT – Nem értem! Ez nagyon abszurd. Akkor egyáltalán nem létezik törvény itt!
SANTOS – De létezik egy! - kikapja a MACHETE-t és felmutatja – ez a törvény itt! És tanulja meg használni, de nem ám csirkét vagy csótányt vágni vele!
EDELMIRA egy JEEP-en közeleg feléjük – Nézd SIMÓN! Ez lehet ERNESTO MONTILLA lánya!
SIMÓN – Igen, nocsak! Micsoda meglepetés!
EDELMIRA – Szépen néz ki!
SANTOS bemutatja MT-nak – EDELMIRA GUERRERO, õ a régió legnagyobb birtokának, a GUANIPERA-nak az úrnõje. Persze csak a LA TORMENTA után, igaz asszonyom?
EDELMIRA – Köszönöm, SANTOS. Szóval te vagy MARÍA TERESA MONTILLA?
MT – Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom!
EDELMIRA - Nem! Nem asszonyom, az csak a parasztok számára! Neked EDELMIRA. Nagyon jó barátja voltam az apádnak.
MT – Tényleg? Nem tudtam, milyen szerencse! (SANTOS grimaszol a háta mögött )Tudja EDELMIRA, én gyakorlatilag elveszítettem minden reményt, hogy civilizált emberrel találkozzam itt, mint maga! (SANTOS fintorogva elmegy DOMINO-hoz)
EDELMIRA – Köszönöm. Örülök, hogy apád jobban van. MARÍA TERESA, õ a fiam, SIMÓN GUERRERO. SIMÓN…
SIÓM GUERRERO – Igen, már tudom ki õ. Nincs ezen az egész vidéken olyan szép, és elegáns nõ, mint õ, csak MARÍA TERESA MONTILLA-nak lehet!
SANTOS - Kisasszony! Bocsánat, hogy megzavarom a beszélgetést, de ha a TORMENTA-ba megyünk, akkor indulnunk kell máris, mert az út eléggé hosszú.
MT – Én nem is tudom…
EDELMIRA – Nehogy azt mondd, hogy lóval mész! SIMÓN…
SIMÓN – Nyugodtan, anya… Miért nem viszed el te? Nekem beszélnem kell néhány emberrel…
SANTOS – Kisasszony, akkor…? Hm?
MT – Menjen csak, SANTOS! Tudja, EDELMIRA, Elfogadom a meghívását… hátranéz SANTOS-ra – Mire vár? Miért nem megy? És ne feledje a csomagjaimat! Kérem!
SANTOS – Igen, hogyne!
MT – EDELMIRA, nagyon hálás vagyok! Szörnyû dolgokat éltem át, amióta megérkeztem, ahogy elképzelhetik (végigmutat a ruháján).

ÚTBAN LA TORMENTA FELÉ
EDELMIRA– MARÍA TERESA, ez nem nõnek való – mutat a marhákra a földeken – legkevésbé olyan nõnek, mint te vagy! El sem tudod képzelni, hogy kell egy birtokot vezetni.
MT – Megtanulom, EDELMIRA. El sem tudja képzelni, milyen gyorsan tanulok, és mire vagyok képes, ha valamit magam elé tûzök.
EDELMIRA – És nem gondoltál arra, hogy eladd, és más üzletbe fektess?
MT – De igen, amikor megérkeztem, mert az érkezésem tragikus volt. De azt is tudom, hogy minden kezdet nehéz. Ez olyan, amin nagyon hamar felülkerekedek. Tudom, hogy nem lesz könnyû, de elérem! - Szóval ez az én birtokom, és ez az én intézõm! – mondja a birtokra érkezve.
EDELMIRA – A ház kényelmes, de légy óvatos az intézõvel! – SANTOS a DOMINO mellett várakozik. – Annyi nõje van, hogy nem is tudom, mikor dolgozik! Táncol, mulatozik, versenyez…
MT kiszállva a kocsiból – Viszontlátásra EDELMIRA, és mégegyszer nagyon köszönöm!
EDELMIRA – Nagyon szívesen!
MT elindul a házhoz, SANTOS mellett elhaladva, hátraszól neki – Hozza a csomagomat!
SANTOS egy éppen odaérkezõ munkásnak továbbítja az utasítást – Hallottad! A csomagokat! – DOMINO-nak – Igen, DOMINO! Fekete felhõk közelegnek!
AYALA-HÁZBAN
VALENTINA éppen kiszökik a házból, hogy az anyja meg ne lássa, és lóra pattanva azt mondja magában – Nagyon sajnálom anya, de semmiért a világon nem fogom elveszíteni SANTOS-t!

LA TORMENTA-N
MT besántikál, és leül.
GENOVEVA - Elõkészítettem Don ERNESTO szobájában egy kanapét, bár alhat az ágyban is.
MT – Bocsánat… Hogy hívják magát?
GENOVEVA – GENOVEVA, fõnöknõ!
MT – GENOVEVA. Hm… Ne hívjon fõnöknõnek! Mondja, hogy kisasszony! Késõbb éppen elég idõnk lesz arra, hogy bemutassa a házat és elmagyarázzon mindent. Most mindössze egy kádfürdõre vágyom.
GENOVEVA – Patróna! A fürdõ…
MT – Kisasszony!
GENOVEVA – Bocsánat, kisasszony! A patróna megkerüli ezt az étkezõt arra felé, és ott van a fürdõkád. Odakészítettem egy törölközõt, szivacsot és szappant is.
SANTOS bejön a csomagokkal és ledobja a földre - Itt vannak a csomagjai! Megyek a barakkokhoz.
MT – SANTOS TORREALBA! Megfürdök, ruhát váltok és iszom egy kávét. Utána azt akarom, hogy számoljunk el, mennyi a tartozás és a követelés. SANTOS TORREALBA úr, azt akarom, hogy menjen el!
GENOVEVA – Kisasszony!
SANTOS – GENOVEVA, ne szólj közbe!
MT – Magának meg kell értenie, hogy azok után, amit átéltünk ma, maga és én nem dolgozhatunk együtt! De ahogy mondtam, megfürdök, és késõbb beszélgetünk. Ok? GENOVEVA, a bõröndöket!
GENOVEVA – Rendben, patróna!
SANTOS – Neveletlen kiscsaj!

A HIVATALBAN
SIMÓN lép be CIPIANO irodájába – CIPIANO - Jó, hogy látlak!
SIMÓN – Már láttad ERNESTO MONTILLA lányát?
CIPIANO – Ugyanaz, mint az anyja!
SIMÓN – Mondta, hogy miért jött?
CIPIANO – SANTOS TORREALBA-val jött. Két férfit hoztak magukkal, akik megpróbálták megerõszakolni és megölni. Kinek a megbízásából?
SIMÓN - Jól figyelj rám! Ezeknek az alakoknak el kell tûnniük!
CIPIANO – Légy óvatos SIMÓN! Ismerem a szándékaidat, de ez a nõ egyáltalán nem buta! Ügyvédekkel fenyegetett meg, és én nem akarom elveszíteni a hivatalomat! Harminc éve dolgozom a közigazgatásban, és most már vigyáznom kell!
SIMÓN – Jaj, CIPIANO, CIPIANO! Amikor én leszek LA TORMENTA ura, nem lesz idõd még arra sem, hogy megszámold mindazt a pénzt, amit kapsz! Nem fogom megengedni, hogy bárki is az utamba álljon abban, hogy megszerezzem az uralmat LA TORMENTA felett! … és legkevésbé MARÍA TERESA MONTILLA!

SIMÓN GUERRERO EMBEREI A SZABADBAN
SIMÓN a tûz mellett összegyûlt rengeteg férfihoz – Figyeljen ide, mindenki! Itt pénzért dolgoznak! És van pénz! – ordítja. Ismerik a TORMENTA birtokot?
EMBEREK KÓRUSBAN – Igen, Uram! Azt akarom, hogy odamenjenek! Végezzenek mindenkivel! Senkit nem akarok élve! Sem férfiakat, sem nõket, sem bestiákat! Jól figyeljenek ide! Ami tetszik maguknak, az a maguké!
EMBEREK – éljeneznek, SIMÓN boldogan nevet.

LA TORMENTA-N
GENOVEVA – VALENTINA, mit keresel itt?
VALENTINA – Azért jöttem… Beszélnem kell SANTOS-sal. Itt van?
GENOVEVA – VALENTINA, otthon tudnak róla, hogy itt vagy?
VALENTINA – Igen. Miért? Talán valami rosszat teszek?
GENOVEVA – Nem, nem ezt mondtam.
VALENTINA – Akkor miért nem mondod meg már végre, hogy itthon van-e SANTOS?
GENOVEVA – Igen, bent van.
VALENTINA – Megmondanád neki, hogy jöjjön ide? Hogy itt vagyok és rá várok.
GENOVEVA – Ühüm.
VALENTINA magában – Már nem megyek haza. Itt maradok. Várom a szerelmemet. Innen senki sem mozdít el.
A FÜRDÕSZOBÁBAN
MT a fürdõkádban – Már ezt is fürdõszobának nevezik? Ez rosszabb, mint a szamárháton ülni. SANTOS TORREALBA azt hitte, hogy elbír velem. De nyugi, MARÍA TERESA. Nyugodj meg, mert te nem fogod megengedni, hogy egy szegény paraszt elbánjon veled. A szegény embereket vezetni kell. Meglátjuk, ki gyõz. Látni akarlak könyörögni … Könyörögni, hogy ne dobjalak ki innen. Ezt! Könyörögni akarlak látni! Könyörögni! – mondja nevetve, és magára önt egy kis tál vizet, amiben egy hatalmas fekete pók ücsörgött… - JAJ! – kiáltja, amikor a pók elkezd mászni rajta, egészen a nyakáig… SEGÍTSÉG!
SANTOS kivágja a kétszárnyú fürdõszobaajtót, rámered – Mi történt, fõnöknõ? - és a szemét nem tudja levenni a fürdõkádban már álló MT-ról, akin a fürdõhabon kívül nincs más…
MT – Segítsen, kérem! Segítsen, kérem! Segítség! Vegye le rólam ezt, legyen szíves!
SANTOS megkövülten nézi a lányt, leveszi a kalapját és azt mondja – Ne mozduljon, jó? Ne mozduljon, ne tegyen semmit, kisasszony!
MT – A törölközõt, SANTOS! Adja ide! A törölközõt!
SANTOS - Igen, igen, igen. Csak semmi gyors mozdulat! Megijesztheti!
MT – Vegye le rólam!
SANTOS – Kisasszony, ne féljen, az Istenért, mert az aranja észreveszi, és ha rájön, akkor támadni fog!
MT – Hogy kérheti, hogy ne féljek?
SANTOS – Halkabban! Halkabban! Lassan közelít a pók felé – ez egy hím pók – mondja.
MT – Mit jelent ez?
SANTOS – A hím aranja-k felismerik a nõstényt, tekintet nélkül a fajra. Egy nõstény, az nõstény és a hím aranja felismeri. Fõleg akkor, ha az egy szép nõstény – mondja, és végignéz MT-n 
MT – Ne mondjon már annyi butaságot, és legyen szíves vegye már le rólam, SANTOS!
SANTOS – Csitt, ne mozduljon! Ne mozduljon! Megvan! Megvan! – mondja, és leveszi a pókot végre… Szegényke, mindig bejön a házba és megeszi a hangyákat meg a csótányokat!
MT – kikerekedett szemmel – azt akarja mondani, hogy ez egy ártalmatlan pók? Ez magának viccesnek tûnik, SANTOS?
SANTOS – Az aranja ártalmatlan, ha tisztelik, ahogy mindenki más, kisasszony!
MT – Maga el sem tudja képzelni azt a borzalmat, amit átéltem, nem beszélve arról, hogy maga bejött a fürdõszobába, ahol én meztelenül voltam! SANTOS, ne játsszon velem, mert maga még nem tudja, ki vagyok én! Nem ismer!
SANTOS – Igen, igaza van. Nem ismerem! És bocsásson meg kisasszony, hogy így bejöttem a fürdõszobába, nem fog többé elõfordulni! Tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna, úgyhogy itt van a pókja – ezzel visszahelyezi MT nyakára  Ráadásul elviszi a törölközõt is magával 
MT – SANTOS, kérem ne! Mit csinál, SANTOS? SANTOS, vegye le rólam, kérem! Ne! – de SANTOS távozik. SANTOS, jöjjön vissza! SANTOS – kiabálja.

SIMÓN GUERRERO EMBEREI A SZABADBAN
SIMÓN GUERRERA által felfogadott férfiak verekedésbe kezdenek mintegy edzésként LA TORMENTA megtámadásához.
SIMÓN – Nézd, ABEL KAIN, ezek olyanok, mint az állatok. És amikor ezek bemennek LA TORMENTA birtokra, mindenkivel végeznek majd.
ABEL KAIN – SANTOS TORREALBA!
SIMÓN – SANTOS TORREALBA! Az a nyomorult, amikor ezek az alakok odamennek, nem lesz ideje, hogy bármit is tegyen!
ABEL KAIN – Uram, hagyja, hogy megöljem õket! Õt és a MONTILLA-t.
SIMÓN – Nem. ABEL KAIN, nem akarom, hogy bárki is ezekkel a férfiakkal lásson téged! Ha bárki meglát téged, azonnal tudni fogják, hogy én vagyok a dolgok mögött. Ezek a kutyák elintézik majd. És annak az átkozott SANTOS TORREALBA-nak nem lesz akkora szerencséje, hogy megmeneküljön.

LA TORMENTA-N
SANTOS beér a házba, és azt mondja magában – Ez a nõcske!
MT - közben hallani, ahogy MT kiabálja – SANTOS! Jöjjön vissza, kérem! Vegye le rólam, SANTOS!
SANTOS – Milyen finom, és szép, igen!
GENOVEVA – Mi történt, mi ez a kiabálás, SANTOS?
SANTOS – Semmi, GENOVEVA! A keresztapám lánya úgy látszik…
GENOVEVA – A kisfõnök?
VALENTINA belépve a hallba - SANTOS!
SANTOS – VALENTINA, mit csinálsz itt?
GENOVEVA – Éppen mondani akartam neked, hogy VALENTINA… - de nem fejezi be a mondatot – Megyek és megnézem, mi van a kisasszonnyal.
SANTOS – GENOVEVA! – odadobja a törölközõt neki
VALENTINA elképedve – Kisasszony? Milyen kisasszony? Ki az a nõ, SANTOS? Mondd meg, mi történik itt!

A FÜRDÕSZOBÁBAN
MT – SEGÍTSÉG! Kérem, segítsen valaki! Segítség!
GENOVEVA – Mi történt, patróna? Mi baja? - látva, hogy MT meztelen, odanyújtja a törölközõt neki.
MT – Öld meg ezt a pókot, Öld meg!
GENOVEVA – De ezt a szegény kis pókot, hogy ölném meg?
MT – De öld meg, mert félelemben tart.
GENOVEVA – Ezzel nagyon kedvesen kell bánni, mert nagyon jó, ráadásul nagyon jó a közelben tartani, mert megeszi az aracranes-eket is.
MT – Mi? Azok is vannak itt?
GENOVEVA – Persze, van egy csomó a tetõ alatt. Patróna, az az igazság, hogy itt vidéken nagyon sokféle állat van, nem csak ezek, hanem pl. csótányok is.
MT – MI?! Jaj, az Istenért! Hová jöttem én lakni?

LA TORMENTA – NAGY HÁZBAN
SANTOS – VALENTINA, jobb, ha hazamész. Neked nem lenne szabad itt lenned, mert a dolgok egy kissé komplikáltak.
VALENTINA – Persze. Már látom, hogy egy kissé komplikált vagy SANTOS. Egy nõd van itt, ugye?
SANTOS – Anyud tudja, hogy itt vagy? Tud róla, hogy idejöttél hozzám a nagy házba?
VALENTINA – Nem. És nincs miért tudnia róla. Már nem vagyok kislány! Nõ vagyok! A te nõd vagyok, SANTOS TORREALBA! A te asszonyod! És most mondd meg, ki õ?
SANTOS – VALENTINA – Jobb, ha hazamész, mert én nem akarok problémát sem veled, sem a mamáddal. Eddig vagyok a problémákkal – mutat a homlokára. Gyerünk hazafelé! Gyerünk! – nyúl VALENTINA karjáért.
VALENTINA – Mi van a kapcsolatunkkal, SANTOS? Csak eggyel több voltam az életedben? Csak eggyel több, mint az a nõcske, aki kiabál?
SANTOS – Ez a nõcske, ahogy te nevezed…
MT bejön egy szál törölközõben és kiabálni kezd – SANTOS TORREALBA! Amit maga mûvelt velem a fürdõszobában, az nem csak hogy perverz, állati… - elakad a szava, meglátva VALENTINA-t. Farkasszemet néznek egymással… És ez a nõ? Ki ez a nõ?
VALENTINA – Ezt én kérdezem magától.
MT – Tõlem?
VALENTINA – Egy meztelen nõ, SANTOS? Mi ez?
MT – Azt kérdeztem ki õ? Vagy nem hallotta? – kérdi SANTOS-t õ is 
VALENTINA – Semmiféle õ. Van nevem és családnevem is: VALENTINA AYALA. Nagyon is nõ…
SANTOS közbevág – Egy pillanatot kérek mindkettejüktõl. Hallgassanak! Be kell mutatkozniuk egymásnak, és én megteszem. VALENTINA-ra mutatva – Ez a kisasszony, õ…
MT – Nem érdekel, akárki is… Beszélnem kell magával, úgyhogy ennek a nõnek el kell mennie.
VALENTINA – Csakhogy tudja, vizes hajú, itt magának kell mennie, mert én SANTOS nõje vagyok.
MT – Szóval ez a nõje – mondja a fintorgó SANTOS-nak
BERNARDA AYALA belép – Az én lányom senkinek sem a nõje.
VALENTINA – Mama!
MT – És ez a másik kicsoda? - kérdi SANTOS-tól
BERNARDA – Ha egyetlen ujjal is hozzányúlsz a lányomhoz, ha csak hozzá mersz érni, velem kell számolnod! – mondja fenyegetõen SANTOS-hoz hajolva. És nem érdekel, hogy SANTOS TORREALBA vagy, én megöllek, SANTOS! Esküszöm, hogy megöllek!

SIMÓN GUERRERO EMBEREI A SZABADBAN
SIMÓN – Mindenki hallgasson rám, nagyon figyelmesen! Itt a buli éppen most kezdõdik. Ott a TORMENTA-n nagyon sok nõ van, és nagyon odaadóak. Azt akarom, hogy menjenek oda, és tegyenek velük, amit csak akarnak! – ordítja. Így van! És egyetlen élõ férfit sem akarok! És a birtoknak le kell égnie! Gyerünk! Fogják el mind! – Az emberek elmennek. SIMÓN folytatja – ABEL KAIN, bemegyek a faluba, megünneplem SANTOS TORREALBA és MARÍA TERESEA MONTILLA halálát.

LA TORMENTA-N
BERNARDA AYALA – Ha szembe kell szállnom veled és az összes alkalmazottal a birtokon SANTOS, megteszem! Mert én nem engedem meg, hogy akár egyetlen férfi is gúnyolódjon a lányomon!
VALENTINA – Mama!
MT – Beszélhetek?
BERNARDA – Maga, akárki is legyen, ne avatkozzon olyasmibe, ami nem magára tartozik!
VALENTINA – Miért mondod ezt, anya? Miért szégyenítesz meg így?
BERNARDA – Én nem fogok errõl beszélni veled most, VALENTINA! Legkevésbé ebben a házban, idegenek elõtt. – mondja jelentõségteljesen nézve MARITE-re. És te azonnal velem jössz!
MT – Szerintem csodálatos ötlet.
BERNARDA – Nézd, SANTOS, engem nem érdekel, ki ez! – néz hátra MT-ra – Tudom, hogy mindenféle nõvel járkálsz. És bár nagyon jó ember vagy, tiszta szívembõl megköszönném, ha jó távol tartanád magad a lányaimtól!
MT – Hallgasson meg engem, asszonyom! És te is, száraz hajú – néz VALENTINA-ra. Mindketten hallgassanak el, és hagyjanak beszélni! Mert ha ez az úr – mutat SANTOS-ra - persze, ha egyáltalán úrnak lehet nevezni, nem volt képes megmondani, ki vagyok én, akkor majd én megteszem! És azonnal elviszi magukat innen, mert azt akarom, hogy azonnal távozzanak ebbõl a házból a nõcsábász úrral együtt! MARÍA TERESA MONTILLA vagyok! – Bernarda ledöbben a név hallatán - … és én vagyok a…
Belép egy súlyosan sebesült ember az ajtón – SANTOS! – kiáltja
SANTOS – OLÍVIO, mi történt veled? - a férfi összeesik, SANTOS a karjában tartja
MT – Istenem, ez az ember vérzik!
OLÍVIO – SANTOS, megölnek mindenkit és elfoglalják a birtokot!
SANTOS – Ki? Kicsoda, OLÍVIO?
OLIVIO – Sokan vannak, mindenkit megölnek, ide jönnek!
SANTOS – Megölték! Megölik az embereimet!
VALENTINA – Mama, TRINIDAD!
BERNARDA – Azonnal meg kell keresnünk!
SANTOS – Nem! Nem mennek ki!
BERNARDA – Az Istenért! A lányom vak, elfoghatják.
MT – SANTOS, Mi történik itt?
SANTOS – Civilek jönnek errefelé. Meg kell védenünk a házat, mert ha nem tesszük, megölnek minket!

LA GUANIPERA-n
RUFINA – Lehet, hogy nem hisz nekem, de nagyon rossz dolgok történnek itt. EDELMIRA asszony, emlékszik CILITA- ra?
EDELMIRA – Igen. Egy lány, aki itt dolgozott a birtokon, és hamarosan teherbe esett.
RUFINA – Igen, õ az. Képzelje el, hogy ma megszületett a gyermeke, de holtan.
EDELMIRA – Szegény nõ! Biztosan össze van törve!

TATACOA BOSZORKÁNY-KONYHÁJÁBAN
DEMETRIO – Tudom, hogy te voltál, TATACOA! Te csináltál valamit, valamit boszorkánykodtál, hogy CILITA elveszítse a gyermekét! Figyeltelek, és tudom, milyen szemét dolgokat mûvelsz!
TATACOA – Tehát figyelsz engem!
DEMETRIO – Azt hittem, hogy gyógyítasz, de nem! Boszorkánykodsz, sötét dolgokat mûvelsz!
TATQCOA – Ez nem igaz!
DEMETRIO – Láttalak! Láttam, hogy mit tettél a babával! És eldugtam bizonyítéknak!
TATACOA – Egy olyan ellenség, mint én, nem jönne jól neked! Ráadásul, senki sem fog hinni neked! – mondja egy fortyogó üsthöz lépve – … úgyhogy jobban jársz, ha féken tartod a nyelved, ha nem akarsz egy átkot!
DEMETRIO – Miért? Mit fog tenni? Megbabonáz? Én vallásos vagyok, ezért Isten védelmez engem. És meglátod, hogy egész PUERTO BRAVO megtudja, micsoda boszorkány vagy! TATACOA az üstbõl ráspriccel valamit DEMETRIO arcára. Õ a szeméhez kap, kiabálni kezd. Mit tettél az arcommal, te boszorkány?
TATACOA – Amikor a szádra veszed a nevem, az életednek annyi! Ahányszor kimondod a nevem, a pokol kínját éled át…

LA TORMENTA
MT – SANTOS, miért nem keresi meg a polgármestert? Van egy halott emberünk.
SANTOS – A polgármester tud a legkevésbé segíteni! Ezek az emberek itt vannak a közelben, kisasszony! – BERNARDA asszony! Ez a maga pillanata, csak imádkozni tudunk TRINIDAD-ért, hogy semmi baj ne történjen vele! Most semmit sem tehetünk.
BERNARDA – Jaj, Istenem! Istenem, védelmezd az én TRINIDAD-omat! Védelmezd a lányomat!

AYALA-HÁZ
SIMÓN bérencei megérkeznek a házhoz, ahol a vak TRINIDAD egyedül van otthon. A zajra kijön a házból, puskával a kezében. – Mama! VALENTINA! Hol vagytok? – Miután nem kap választ, elszalad. A támadók meglátják, és üldözni kezdik.

LA TORMENTA
SANTOS – ALESIO! RELIGIO!
ALESIO – Nem tudtuk behozni a marhákat, mert vagy húsz ember közelít errefelé!
SANTOS – Én itt maradok védeni a házat, ti ketten meg bementek a faluba összegyûjteni férfiakat, mielõtt elfoglalják a TORMENTA-t! Gyerünk, gyorsan
GENOVEVA – Idegeneket látok a konyhából, mi történik itt?
SANTOS – GENOVEVA, vidd a kisasszonyt a szobájába, hogy átöltözhessen. – MT-hoz fordulva – Megteszek mindent, hogy megvédjem magukat, de ha valami történne velem, magának kell felelnie az életéért! – Gyerünk! – kiált VALENTINA-nak és BERNARDA-nak.
GENOVEVA MT-nak – Jobb, ha gyorsan átöltözik. Menjünk.
LA TORMENTA népe sikoltozva menekül a lovasok elõl. Néhány nõt elkapnak közülük.

PUERTO BRAVO – ÖRÖMTANYA
DALILAH – Jó estét, SIMÓN úr!
SIMÓN – DALILAH, hogy vagy?
DALILAH - Már jó ideje nem jött ide!
SIMÓN – Látom, hogy vannak új nõk!
DALILAH – Igen, de egy olyan kliensnek, mint maga, ez az üzletet maga az úrnõ köti meg.
SIMÓN – Már egy ideje nem érdekelsz, amióta megtudtam, hogy az a disznó SANTOS TORREALBA is megfordult az ágyadban!
DALILAH – Az aggasztja, hogy maga és SANTOS között hasonlatosság van!
SIMÓN – Jaj, DALILAH! Nagyon jó vagy az üzletedben, ezért szeretek itt lenni! Nem, nem félek az összehasonlítástól! Ki ez a baba? – mutat egy lányra.
DALILAH – A neve VIRGÍNIA. Tetszik?
SIMÓN – Nagyon fiatal. Nagykorú? Mondd meg neki, hogy várom, és hogy ne igyon többet, mert velem tölti az éjszakát, és nem akarom, hogy lerészegedjen.
DALILAH – Igen uram! Maga csak parancsol, és én teljesítem! - ezzel int VIRGÍNIA-nak, hogy menjen SIMÓN után. VIRGÍNIA örömében keresztet vet, mielõtt elindulna. – Nézzenek oda, SANTOS TORREALBA-val akarja összehasonlítani magát! Csak szeretné… egy ünnepnapon

LA TORMENTA-N
SANTOS BERNARDA-nak és VALENTINA-nak – Már tudják, mit kell tenniük: az elsõ aki megmozdul, lelövik! - adja a fegyvereket a kezükbe
BERNARDA – Valami megoldást kell keresnünk, hogy megtaláljuk TRINIDAD-ot. – ezzel kimegy
VALENTINA odalép SANTOS-hoz – Ha meghalok, azt akarom, hogy velem legyél! Drágám, szeretlek, amióta nõvé tettél. – megcsókolja SANTOS-t és kimegy a házból.

PORTO BRAVOBAN
SEGÍTSÉG! Segítsenek! – kiáltja valaki
ALÍRIO – Mi történt? Mi történt?
ALESIO – Néhány gazember megtámadta LA TORMENTA-t. SANTOS TORREALBA fõnök azt kéri, hogy mindenki jöjjön velünk segíteni!
ALÍRIO – Urak, ki jön velünk? – Mindenki jelentkezik – Kész! Fegyvereket és lovakat! – vezényel. Gyerünk, gyerünk, de nagyon gyorsan!
JESÚS NIÑO – Magukkal megyek – mondja ALÍRIO-nak. Hálás vagyok, de azt hiszem, nagyon fiatal vagy te erre – de
JESÚS NIÑO megállítja, és azt mondja – ALÍRIO, én férfi vagyok!
ALÍRIO – Használtál már fegyvert?
JESÚS NIÑO – Nem, de megtanulom! – néz elszántan
ALÍRIO – Gyerünk!

AYALA HÁZ
BANDITA – Eltûntél, te szemét! – mondja magában, mert nem találja TRINIDAD-ot. A többiek kijönnek a házból, és közlik, hogy nincs bent senki. – Gyerünk a NAGY HÁZBA!

LA TORMENTA
MT – Aggódom azért a lányért, GENOVEVA. Azt mondják, hogy vak. – mondja, miközben átöltözik.
GENOVEVA – Szegényke, de most semmit sem tehetünk érte kisasszony! – ám ekkor berepül egy égõ fáklya MT szobájába, és sikoltozni kezdenek. Bútorokkal zárják el a szoba ajtaját, és megpróbálják eloltani a tüzet.

A TEMPLOMBAN
DEMETRIO (arcát kiütések borítják) – Tennünk kell valamit, atyám! Ez a TATACOA veszélyes, ez képes bármit megtenni! Atyám, atyám! Figyel rám?
ATYA – Igen, igen, fiacskám. De mondd, hogy hívnak téged?
DEMETRIO – Atyám, az Istenért! Én vagyok, DEMETRIO! Miért nem ismer fel?
ATYA – DEMETRIO! Ha te vagy az, miért festetted össze az arcodat?
DEMETRIO – Atyám, én nem festettem… - itt elakad a szava, és az arcához ér. Jaj, el vagyok átkozva, atyám! Elátkozott vagyok! Átkozott vagyok – ezzel kirohan a templomból, és egy lovas majdnem elgázolja. TATACOA megjelenik egy fa mögött és sátáni kacajba kezd…

LA TORMENTA-n
Berontanak a támadók, folyik a harc a házon kívül – SANTOS-ék lõnek mindenre, ami mozog .
Egy bandita bejut MT szobájába – Most szórakozni fogunk egy kicsit – mondja. GENOVEVA sikoltozva védekezik, amikor a támadó az ágyra dönti. Ám ekkor MT egy üveggel fejbe vágja a férfit, aki megfordul, szembe néz vele…
SANTOS és a két nõ lõnek, nyomukban halottak.
BANDITA MT-nak – Gyerünk, ezzel felkapja MT-t a vállára és az ágyra hajítva, erõszakoskodni kezd vele, GENOVEVA védeni próbálja
Kint SANTOS-nak elfogy a lõszere, elõkapja a MACHETE-jét és azzal harcol tovább: üt, vág, kaszabol. Valaki rátámadt volna éppen, amikor VALENTINA lõ, talál. SANTOS elismerõen néz rá.

ÚTBAN LA TORMENTA FELÉ
ALÍRIO – Ott az ég vörös, mutat egy tábortûzre, ott gyülekeztek, akik megtámadták a birtokot.
ALESIO – Néhányan itt maradunk, megfigyeljük õket, a többieknek meg indulás a NAGY HÁZBA! Gyerünk!
ALÍRIO- JESÚS NIÑO, egyenesen a homlokra! – ad át egy pisztolyt neki
JESÚS NIÑO – És ha nem sikerül?
ALÍCIO – Ha nem sikerül, meghalsz! – ezzel elvágtat

CAMACHO-HÁZBAN
CIPRIANO CAMACHO – Ez a gyerek miért nem tud olyan lenni, mint MIGUELÓN bátyja? Az egy férfi, egy igazi férfi! MIGUELÓN az egyetlen férfi fiam.
REMEDIOS CAMACHO (CIPRIANO felesége) – Ne mondj ilyet! És beszélj halkan! JESÚS NIÑO bármelyik pillanatban megjöhet, és meghallhat téged.
CIPRIANO CAMACHO – Na és, hallja meg, ha érdekli.
REMEDIOSCAMACHO – Maga nevelte ilyennek! Maga akarta, hogy az elsõ gyerekünk fiú legyen! És amikor MAGDALÉNA megszületett, sohasem bocsátotta meg nekem! (Magdaléna hallgatózik az ajtó mögött). Kopognak, CIPRIANO ajtót nyit. – Mit csinálsz te itt? Hallgatózol az ajtó mögött?
MAGDALENA – nem hallgatózom. Azért jöttem, mert megtámadták LA TORMENTA-t, ég a ház, és néhány embert hívtak a faluból, hogy megvédjék.
REMEDIOS – Az Istenért! Az nem lehet!

LA TORMENTA – NAGY HÁZ
Tûz van, MT és GENOVEVA ütik, vágják, rúgják a betolakodót – bejön BERNARDA és VALENTINA, akik közlik, hogy a tûzoltáshoz segítségre van szükségük.
MT – és SANTOS? Hol van SANTOS?
VALNETINA – Az életét kockáztatja, hogy megmentse magát, kisasszony – mondja gúnyosan
SANTOS meglátja ALÍRIOT és társait, akik LA TORMENTA védelmére jöttek a faluból, mindegyik hõsiesen harcol. – valaki rálõ, a ló felágaskodik, de õ a nyeregben marad, és támad, de a karja megsérül.

AZ ÖRÖMTANYÁN
VIRGÍNIA – Don SIMÓN, kérdezhetek valamit?
SIMÓN – Kérdezz csak nyugodtan.
VIRGÍNIA – Volt már szerelmes?
SIMÓN – Nem – mondja nevetve. Nem, azt hiszem, sosem voltam szerelmes.
VIRGÍNIA- Magának miért kell fizetnie azért, hogy társasága legyen?
SIMÓN – Én pontosan tudom, mennyibe kerül, hogy te lefeküdj velem. Én kiválasztottalak, megfizettelek. Ha egy napon szerelmes leszek, sosem fogom megtudni, mennyiért fekszik le velem az a nõ. Kopognak az ajtón. – Mi van? Ki az?
ABEL KAIN – ABEL KAIN, Uram!
SIMÓN – Indulj, dolgom van – mondj a lánynak és homlokon csókolja õt. – Gyere! – szól ki. – Mi történt, ABEL KAIN? Elvégezték a munkát?
ABEL KAIN – Az emberek betörtek a birtokra, égettek, és egy csomó halottat hagytak maguk után, uram!
SIMÓN – Mondd, amit hallani akarok, ABEL KAIN!
ABEL KAIN – SANTOS TORREALBA úgy harcolt, mint egy vadállat. Mindössze egy Machete-vel védte a birtokot, de nem tudták megölni sem õt, sem azt a nõt.
SIMÓN ököllel az éjjeli szekrényre csap és kiabál – Legyen átkozott! Legyen átkozott! – ismétli meg sziszegve.

LA TORMENTA-N
Reggel van, MT sírva gyászos képpel, megtépázva megy GENOVEVA-val ki a házból számba venni a halottakat és a sebesülteket. MT leguggol egy férfi mellé, aki a haldokló lova mellett sírdogál. Megvigasztalja, majd GENOVEVA-tól kérdi : Van itt orvos?
GENOVEVA- A faluban egyetlen orvos van, JUAN ANDRÉS, de itt nagyon sok halott van, fõnök!
MT félrevonul, és zokogni kezd. – Ez az, ami megmaradt nekünk, apa? Egy megtépázott birtok? Megtámadva egy rakás gyilkos által.

AYALA-HÁZ ELÕTT
BERNARDA – SANTOS, TRINIDAD nincs itt.
VALENTINA- Elvittek mindent, amit tudtak. Még a húgomat is.
BERNARDA zokogva térdre rogy – Elvitték, az Istenért! Elvitték!
SANTOS – Nem lehetünk biztosak benne. Hallgasson rám! Ezek a férfiak, amikor rabolnak, nem visznek el nõket.
BERNARDA – TRINIDAD vak. Hová mehetett?
VALENTINA – Mama, lehet, hogy SANTOS-nak van igaza. TRINIDAD elmehetett. Õ nagyon jól ismeri ezeket a hegyeket, lehet, hogy elbújt.
BERNARDA – Hol van? Miért nem jött vissza? Miért nincs itt a házban?
SANTOS – Lehet, hogy nem tudja, hogy mindennek vége van már. Talán még mindig bujkál, és fél elõjönni. Nézze, erre túl magas – mutat a háta mögé, máshol kell lennie.
VALENTINA – SANTOS megyek veled megkeresni õt.
SANTOS – Nem, nem! Jobb, ha te itt maradsz a mamáddal. Ráadásul, jobb ha jön, akkor itt vagytok a házban. Hallgass rám, VALENTINA! Megyek és megkeresem a húgodat. – Elmegyek a Nagy házba, és ha kell, az összes alkalmazottat és a barátaimat elküldöm TRINIDAD keresésére – mondja BERNARDA-nak.
BERNARDA – Ha valamit tettek a lányommal, én esküszöm, esküszöm, hogy…
VALENTINA odamegy az anyjához – Mama, ne mondd ezt, kérlek!
SANTOS – BERNARDA, esküszöm, hogy élve visszahozom, bárhol is van!

TRINIDAD bolyong a sûrûben, eltévedve puskával a kezében, sír – Istenem, azok a férfiak… Kérlek, csak a nõvérem és a mamám jól legyenek, csak ezt kérem tõled! - Hol vagyok? Nem ismerõs itt semmi sem. Hirtelen lépteket hall, megfordul és felemeli a fegyvert. – Ki van ott? –JESÚS NIÑO-t látjuk feltartott kézzel a fegyver láttán. – Ha nem válaszol, lövök! – kiáltja – és TRINIDAD lõ. JESÚS NIÑO elvágódik.

LA TORMENTA-N
MT zokog a házban, amikor belép SANTOS – Kisasszony!
MT – Történt valami BERNARDA lányával?
SANTOS – Még nem került elõ. Küldtem egy csomó embert a zónába, és magam is megyek a keresésére. És amikor megtaláljuk, összepakolom a holmimat, és elmegyek. Kisasszony, a keresztapám felhatalmazott rá, hogy itt éljek, és ez a birtok volt a mai napig, amit a legjobban szerettem életemben. Én ebben a szalonban akartam elbúcsúzni, és ezek összetörték a szívemet. Tönkretették mindazt, aki vagyok, és aki voltam. Tudja, hogy az éjjel örömmel odaadtam volna az életemet is, megakadályozzam ezt, de valamilyen okból élnem kell, hogy lássam mindazt, amit tettek. Visszatértem az alföldre a marhákhoz, világra segíteni a kicsinyeiket… és kisasszony, ha az, amit érzek Jó, mindenesetre maga most a fõnök, és maga meg én nem jövünk ki egymással. Magának joga van eldönteni, mi a szükséges, de ha… ha eladja, kérem, ne mondja el nekem! Mert az olyan lenne, mintha eladnák a lelkemet! Én elmegyek. Elmegyek… én békén hagyom. Szívbõl köszönök mindent. És bocsásson meg, ha… ha valami rosszat tettem. Engedelmet…
MT – SANTOS! - SANTOS megtorpan útban kifelé… - SANTOS, én… én egy, a magáétól nagyon különbözõ világból jöttem. Biztos, hogy nagyon kevés dolog van, ami közös bennünk. Jobban mondva, semmi sem. De én készen állok arra, hogy minden erõmet bevessem. Maradjon LA TORMENTA-n! Maradjon, kérem!
POR TU AMOR VIVIRÉ - POR TU AMOR CADA INSTANTE … - FIN