10/10
dzsanna3 2009 márc. 09. - 17:08:32 10/10
(11469/30469)
Ennél meg festeni sem lehetne szebbet :)
10/10
dzsanna3 2009 márc. 09. - 16:50:52 10/10
(11468/30469)
Ezt meg csak úgy kapjátok, mert szép :)
10/10
dzsanna3 2009 márc. 09. - 16:24:11 10/10
(11467/30469)
(Visszaolvastam az elmaradásomat:)

Lányok, mindenkinek megkezdõdött a vizsgaidõszak?
Lehet szurkolni? Vagy inkább kéz- és lábtörés? :)

Tücsök, mikor tudod meg a spanyol vizsga eredményét?

Anna, gyönyörûek a könyvborítóid... elképzeltem a könyvespolcomat velük :) hmmmmmmmmmmmmmmmmm :)

Mi Bella, mikor vizsgázol?

Teszek fel nektek egy olyan képet, ami még nem szerepelt...
ChMeier 2009 márc. 09. - 14:45:19
(11466/30469)
Na, kaptam a figyelõtõl egy értesítést, akit érdekel
- NO SE LO DIGAS A NADIE a ZONE EUROPE-n

"A film címe: Ne mondd el senkinek!
(Christian Meier is játszik a filmben.)

- Zone Europa - 2009. március 11. szerda, 02:00

Bõvebb információk a filmrõl, vélemények és pontozás itt található:
http://www.filmkatalogus.hu/Ne-mondd-el-senkinek--f19367"
ChM 2009 márc. 09. - 14:31:48
(11465/30469)
Találtam egy nagyon édes videot a régebbi SANTOS-MARISELA jelenetekbõl, érdemes megnézni, a dal is nagyon szép:

http://www.youtube.com/watch?v=-VgB8Iekeps
ChM 2009 márc. 09. - 13:27:46
(11464/30469)
LA TORMENTA – 4. Rész – TARTALOM

SANTOS és MT még mindig önfeledten csókolóznak a tóban, mintha sosem akarnák abbahagyni – miközben hallhatjuk a fõcímdalt:
AY AMOR – POR TI LAS HORAS SE DETIENEN – PARA VERTE A CAMINAR – AY AMOR – POR TI LA BRISA SE DEVUELVE – PARA PODERTE A ACARICIAR…

A FÕVÁROSBAN, A MONTILLA HÁZBAN

ISABELA MONTILLA – MARÍA TERESA vezeti a birtokot, ezt látnom kell! Már el is tudom képzelni törött körmökkel, teljesen fésületlenül, és veszekedve a mocskos munkásokkal, hahaha – mondja ERNESTO MONTILLA-nak akit közben az ablakhoz támogat.
ERNESTO MONTILLA – Ez így igaz, ISABELA, de nem kellene ezen gúnyolódnod.
ISABELA – Jaj, bácsikám, ne legyél már olyan szigorú velem. Egyáltalán nem azért mondom, hogy zavarjalak vele, vagy, hogy õt támadjam! De te tudod a legjobban, hogy MARÍA TERESA nem arra született, hogy vidéken éljen! El tudod képzelni azt a krízist, amikor összetalálkozik egy csótánnyal?
ERNESTO MONTILLA – Tudom, milyen a kapcsolat köztetek. Tudom, hogy te nem kedveled õt, ezért viccnek veszem a kommentárodat. Tudod, hogy csõdbe mentünk, nem igaz?
ISABELA MONTILLA – Igen. Igen, tudom. Bácsikám, miért titkoltad el azokat a földeket? Sosem beszéltél arról a birtokról. Miért ez a titok?
ERNESTO – Az a birtok ISABELA, LA TORMENTA-n volt életem legszomorúbb emléke.

A TÓBAN

Még mindig heves csókolózás folyik, de MARÍA TERESA megelégelni látszik – de nem úgy SANTOS, a kilátástól mikulásig csókolná még… azt kérdezi: Talán félsz tõlem?
MT kibontakozik az ölelésébõl – SANTOS, ezt nem lehet! Ez az egész egy õrültség!
SANTOS rákiált – MARÍA TERESA! - de a lány már menekül kifelé a vízbõl. – MARÍA TERESA!
MT – Nem MARÍA TERESA, magának MARÍA TERESA kisasszony vagyok! És itt nem történt semmi! – ezzel odaadja a machete-t a kõvé meredt SANTOS-nak és kiúszik a partra.
SANTOS boldog mosollyal az arcán néz utána, és azt mondja magában – Méghogy itt nem történt semmi? Dehogynem történt! És nagyon sok!

A FÕVÁROSBAN, A MONTILLA HÁZBAN

ISABELA MONTILLA – Ott halt meg MARÍA TERESA édesanyja.
ERNESTO MONTILLA – Inkább nem beszélnénk errõl, ISABELA.
ISABELA – Rendben van, bácsikám. De ha nem akarsz emlékezni ezekre a dolgokra, ha ilyen rosszemlékek fûznek a birtokhoz, nem értem, miért nem adod el.
ERNESTO – Nem! Az lesz a legutolsó opció és csak abban az esetben, ha MARÍA TERESA nem boldogul vele.
ISABELA – Minek várni arra? A pénzzel, amit a birtok eladásából kapsz, talpra állíthatod a céget.
ERNESTO – Nem ISABELA, a cég elveszített mindent. Az egyetlen, ami megmaradt nekünk, az LA TORMENTA. És én nem akarok addig meghalni, amíg jó helyzetben nem tudlak titeket.
ISABELA – Bácsikám, értem nem kell aggódnod. Engem, soha, de soha nem érdekelt a pénzed – búgja az álnok kígyó…
ERNESTO – Tudom, ISABELA. És pont ezért a kedvességért meg szeretnélek kérni valamire.
ISABELA - Amit csak akarsz, bácsikám.
ERNESTO – Azt akarom, hogy erõltesd meg magad, és békülj ki MARÍA TERESA-val.
ISABELA nagyot sóhajt – Bácsikám, nem… nem tudok. MARÍA TERESA igen nehéz ember, de érted megpróbálok kibékülni vele. – ERNESTO elégedetten bólint.

LA TORMENTA

ALESIO kérdi MARÍA TERESA-tól – Milyen volt, kisasszony? (mármint a DIABLO-n lovagolni) Megtalálta SANTOS-t?
MT – Ez nem a maga dolga! Nem akarom, hogy bárki is beleavatkozzon az én életembe! Megértette?!
ALESIO – Micsoda egyénisége van a patrona-nak! Ezért nem tudta DIABLO levetni magáról!

AYALA-HÁZ KÖRÜL

TRINIDAD – Tehát az a kisasszony felajánlotta neked a barátságát? – kérdezi, miközben palántázik
VALENTINA – Igen, TRINI. MARÍA TERESA kisasszony különb mindazoktól, akiket ismertem. – mondja kapálás közben. – Amikor átölelt, éreztem, hogy õszinte. Bárcsak tudna nekem segíteni SANTOS ügyében. Tudom, hogy a mama õt meghallgatná.
TRINIDAD – Meg kellene a mamát is értened, VALENTINA. Õ sosem akart beszélni az apánkról.
VALENTINA – Igen, tudom…
TRINIDAD – Elhagyta õt és minket is. Ezért haragszik annyira.
VALENTINA – Tudom, tudom TRINI. Neki nem tetszik, ha ezt a témát felhozzuk. De nem a tiéd és nem is az én hibám, ami az õ életével történt. Jogunk van boldognak lenni, TRINI.
TRINIDAD – És tényleg mondta neked SANTOS, hogy össze akar házasodni veled?
VALENTINA – Jó, hát nem… Nem mondta így, de én megkértem, hogy jöjjön el, és beszéljen a mamával. És azt mondta, hogy eljön. Jaj, a nap már magasan jár, és SANTOS-nak nyoma sincs.
TRINIDAD – Ha szeret téged, akkor biztosan eljön érted. Én is ezt tenném, ha beleszeretnék valakibe. Bármit megtennék, hogy mellette lehessek.
VALENTINA – TRINI, beszélek MARÍA TERESA kisasszonnyal. Elmesélek neki mindent, ami velem történik., és megkérem, hogy beszéljen anyával… mert ha anya távol tart SANTOS-tól, én belehalok…

LA TORMENTA – NAGY HÁZBAN

MT szó szerint beront a szobájába, bevágja az ajtót maga mögött, és sírva kiabál – Hogy lehettem ennyi buta! Annyira hülye! Hogy lehet az, hogy én… én, MARÍA TERESA MONTILLA hagytam magam lehengerelni ettõl a bunkótól! Nem! Nem csak hogy hagytam magam megcsókolni azon a helyen… nemhogy helyre tettem volna, ahogy megérdemli, nem! Megcsókoltam! – ellágyulnak a vonásai és boldogan mosolyogva ismétli meg: MEGCSÓKOLTAM! – Jaj, SANTOS TORREALBA! Mi van ebben az emberben, amitõl elveszítem az önuralmamat? Micsoda? – kezét a szájára tapasztva, szemét becsukva újra átéli a csók élményét.
POR TU AMOR VIVIRÉ – POR TU AMOR CADA INSTANTE – Y NO DESCANSARÉ HASTA QUE VUELVES A MÍ – SIEMPRE VOY A ESPERARTE.
MT – Jaj, MARÍA TERESA! Jaj, MARÍA TERESA, te megõrültél? Ez a birtok átformál téged. Ez a birtok és ez a féri!

A TÓPARTON

SANTOS – MARÍA TERESA MONTILLA, tetszem neked! - mondja büszkén. Igen! Ugyanúgy éreztél, mint én! – Egy pillanat, DOMINO! Hé! Hallgass meg! Ez a nõ nem nekünk való! Nem! Õ egy városi kisasszony… Egy finom úri kisasszony… Egy cukorfalat… Magasan felettem áll… Ráadásul a keresztapám lánya! Nem, ezt ki kell verni a fejembõl!– fejezi be lemondóan. – Gyerünk DOMINO a bárba egy italra!

AYALA-HÁZ KÖRÜL

TRINIDAD szed egy csokor virágot, elsétál az elsõ fáig, ahol… valaki két szál virágot érint az orrához… rettenetesen megijed – Ki van itt?
… Nyugi, ne ijedj meg, én vagyok! – válaszol JESÚS NIÑO
TRINIDAD – Az a férfi, akire rálõttem? Mit csinál itt, Mit akar?
JESÚS NIÑO – Újra látni szerettelek volna, ezért jöttem. És a nevem: JESÚS NIÑO
TRINIDAD- Nem érdekel, hogy hívják. Kérem, menjen el! - ezzel sarkon fordul, de…
JESÚS NIÑO – Várj! – fut eléje. – Nem akartalak zavarni, bocsánat! Csak azt akartam mondani, hogy igazságtalan volt, amit a puskával tettél velem.
TRINIDAD – Jól van, bocsánatot kérek. De miért próbált megkeresni?
JESÚS NIÑO – Mert amióta elõször megláttalak, nem tudtalak kiverni a fejembõl.
TRINIDAD – Igen?
JESÚS NIÑO – Igen.
TRINIDAD – Képzelem, hogy arra a pillanatra gondolsz, amit tettem.
JESÚS NIÑO – Nem, nem, nem az, sõt! Nem gyõzöm áldani azt a pillanatot, mert akkor elraboltad a testem és a lelkem örökre.
TRINIDAD – Semmit sem értek. Úgy néz ki, hogy a lövéstõl megbolondultál.
JESÚS NIÑO – Megbolondított, de még csak nem is tudom, mit mondjak neked, hogy itt maradj velem.
TRINIDAD- Mennem kell! - elindulna, de… JESÚS NIÑO újra útját állja.
JESÚS NIÑO – Bocsánat, én… Láthatjuk késõbb még egymást?
TRINIDAD – Nem! Jó… nem tudom! – elneveti magát. Miért kar látni valakit, aki majdnem megölte, ráadásul vak?
JESÚS NIÑO széles mosollyal az arcán válaszol – Nem tudom. Néhányan azt mondják, hogy a szerelem…
TRINIDAD már hangosan nevet - … szerelem? Ne! Vak vagyok, de nem buta! … JESÚS NIÑO, ugye?
JESÚS NIÑO – Igen.
TRINIDAD- Isten áldja! Jobb, ha elmegy.
JESÚS NIÑO – Késõbb visszajövök.
TRINIDAD mosolyogva visszafordul – Én nem!
JESÚS NIÑO – Hogy hívnak? Kérlek, mondd meg a neved! Szükségem van rá!
TRINIDAD – TRINIDAD! – és kacéran mosolyogva indul a házba.
JESÚS NIÑO kezében szorongatva az át nem adott virágot, a boldogságtól majd elszáll, amikor kimondja: TRINIDAD nevét. – TRINIDAD, TRINIDAD!

LA TORMENTA

BERNARDA lovagol, mögötte a GUERRERO-ék JEEP-je közelít, amit SIMÓN vezet röhögve. Csikorogva fékez, amint elé vág, megijesztve BERNARDA lovát, és leveti magáról a lovasát. BERNARDA a földre zuhan. SIMÓN szemtelenül a segítségére siet – Nyújtsd a kezed, mondja neki.
SIMÓN – Engedd meg, hogy segítsek!
BERNARDA AYALA – Minden találkozás magával egy baleset, nem?
SIMÓN GUERRERO – Ahányszor csak találkozom veled, egyre szebb vagy!
BERNARDA AYALA feltápászkodik, el akar menni, de SIMÓN elkapja. – SIMÓN!
SIMÓN – Hová mész? Nyugi, nyugi! – öleli át BERNARDA-t. Más férfiaktól félj, nálam mindig sikered van! – mondja, miközben erõszakkal megcsókolja
BERNARDA – Szavak, szavak, SIMÓN GUERRERO. Magának csak szavai vannak! De maga sosem váltja be.
SIMÓN – Meglátod, hogy beváltom – újra megcsókolja, és most már BERNARDA sem védekezik, sõt! Hagyja, hogy SIMÓN levesse a blúzát…

A BÁRBAN

ALÍRIO éppen csókolózik egy lánnyal, amikor belép a legjobb barátja – SANTOS komám, üdvözli örömmel és a kezét nyújtja – Ülj le komám, igyunk egyet!
SANTOS – Nem akarom rabolni az idõdet. Amit te tettél értem tegnap, azt nem tette volna meg senki, csak a jó barátok, senki más – koccintanak rá – Egészségedre! – Egészségedre!
ALÍRIO – Nézd ebben a faluban nincs biztonság… Nagy a veszteség?
SANTOS – Nagy veszteség és nagy fájdalom. Nagyon sok ember meghalt, ALÍRIO.
ALÍRIO – Sajnálom, barátom, nagyon sajnálom. Nézd, bármire szükséged van, csak szólsz…
SANTOS – Köszönöm. Most csak azt akarom megtudni, ki az az átkozott, aki kiadta a parancsot LA TORMENTA megtámadására! Ki fogom deríteni, mert ezt mindenkinek meg kell tudnia, és mindegyiküknek meg kell fizetnie érte!
ALÍRIO – Vajon okból? Ez nagyon érdekes, mert csak a TORMENTA-t támadták meg. Nézd, ha megtámadták volna a SIMÓN GUERRERO birtokát is… de nem történt semmi. Az egyetlen, akit megtámadtak, te voltál…
SANTOS – Igen, már csak azért is érdekes, mert sokkal könnyebben elfoglalhatták volna SIMÓN GUERRERO birtokát, mint a TORMENTA-t…
Az asztalukhoz jön DALILAH, a bár tulajdonosa – SANTOS!
SANTOS feláll és átöleli – Az alföld legszebb és legillatosabb virágszála – üdvözli mosolyogva
DALILAH – Mindenütt érdeklõdtem utánad már, megtudtam, mi történt az éjjel. Igaz, hogy megsebesítettek?
SANTOS – Jó, egy machete-vel megsebesítették a karomat, de… DALILAH megcsókolja a sebet… SANTOS felszisszen: auuuuuu! – Van valami jutalom a gyõztesnek?
DALILAH – Mindig van jutalma SANTOS TORREALBA-nak! - bemennek DALILAH szobájába
A bárban folyik a mulatozás, egy énekesnõ elkezd énekelni, és egy néger férfi feláll és ALÍRIO asztalához közelítve kiabál – ALÍRIO PAIBA! Szegény ALÍRIO PAIBA! – és hátba veregeti és gúnyolódva folytatja – Hazajön MIGUEL CAMACHOA és összeházasodik a menyasszonyával!
ALÍRIO az asztalánál ülõ lánynak mondja – A szemét! – lehajt még egy pohárkával. – máris jövök! – mondja és a röhögõ néger hátát megveregeti, aki erre visszafordul, ALÍRIO meg behúz neki egyet, és ebben a pillanatban tömegverekedés tör ki.
DALILAH szobájában SANTOS jajgatva fekszik le az ágyra,
DALILAH – Hadd vegyem le a csizmádat, SANTOS!
SANTOS – Jobb lenne a rossz gondolatokat levetni, DALILAH.
DALILAH – Egy rossz nõ hagyott benned rossz emléket?
SANTOS – Egy nõ az jó, ha beleveti magát a testedbe
DALILAH – Nézz a szemembe! Ki az a nõ?
SANTOS – Ezt nem kérdezzük! És megkérdezik, nem válaszolunk rá! Mosolyog, a mennyezetet nézi sokat sejtetõen és azt mondja – Egy olyan nõ, akirõl ki mondta volna meg…? Aki szépen csókol… érzéssel, csókol…
DALILAH együttérzéssel mosolyog – És eljöttél DALILAH barátnõdhöz, hogy elfelejtesse veled…, ugye? Jaj, SANTOS! – SANTOS elvarázsolva nézi a mennyezetet azóta is – mikor fogsz végre megkomolyodni?
SANTOS – Arra majd akkor fogok gondolni, ha meghalok.
DALILAH – Ez a mi hivatalunk, és te vagy az egyetlen, akit szívesen fogadunk itt. – SANTOS elmosolyodik – DALILAH folytatja - … nem úgy, mint ezt a szemét SIMÓN GUERRERO-t.
SANTOS hirtelen felkönyököl az ágyban – SIMÓN GUERRERO? Azt hittem õ sosem jön ebbe az üzletbe…
DALILAH – Igen. Nagyon furcsa. Az éjjel eljött. Még el is vitt egy lányt szobára. Úgy nézett ki, mint aki ünnepel valamit.
SANTOS – Ünnepel?
DALILAH – Te ugyanúgy reagálsz, mint õ, amikor téged hoztalak szóba neki… Az az ember irigy rád! – SANTOS elgondolkozva néz rá… - Gyûlöl téged, SANTOS! Szálka vagy a szemében!
SANTOS – Egy pillanat, várj egy pillanatot! Mit mondtál az elõbb? Azt mondtad, úgy nézett ki, mint aki ünnepel valamit? – ezt mondtad?
DALILAH – Ez látszott rajta…
SANTOS-nak leesik a tantusz…

LA TORMENTA

SIMÓN GUERRERO – Tudtam, hogy nem felejtesz el – mondja csókolózás közben BERNARDA-nak
BERNARDA – SIMÓN, tudod te, és élvezed is… te vagy az egyetlen férfi, akit szerettem… az egyetlen ember, akinek gyereket szültem.
SIMÓN megtorpan – Miket beszélsz, BERNARDA? Az a lány nem az enyém!
BERNARDA megrökönyödve – VALENTINA a te lányod, SIMÓN! A te lányod! Csak félsz, hogy az anyád megtudja, mert szerinte egyetlen nõ sem jó számodra!
SIMÓN elindul a kocsihoz – Dolgom van!
BERNARDA – SIMÓN, az Istenért!
SIMÓN – Igazad van! Minden veled való találkozás, egy baleset. – ezzel beszáll a kocsiba…
BERNARDA - SIMÓN, SIMÓN kérlek, ne tedd ezt velem! VALENTINA a te lányod! – kiáltja az elszáguldó kocsi után… Minden joga megvan ahhoz, hogy elismerjék. Gyáva! Minden férfi gyáva! Egy napon megbánod majd, hogy elutasítottál, SIMÓN GUERRERO! Egy napon… esküszöm! – folytatja már zokogva és térdre borul az út közepén…

TATACOA közeledik egy hatalmas kosárral a hóna alatt, kezében bottal a semmi közepéhez, ahol éppen DEMETRIO bujkál, aki beszalad egy bokor mögé félelmében, és így kiált magában – Istenem, ott jön! – imádkozni kezd, és lesi a boszorkányt, aki egy fejet húz ki a kosarából, felemeli a hajánál fogva… és átkozni kezdi MARÍA TERESA MONTILLA-t átkozza el (EDELMIRA GUERRERO megbízásából) – brrrr… a kamera közelít, és a férfifej, akinek a szája 5 biztosító tûvel van lezárva, ránéz a boszorkányra! Ahhhh

LA TORMENTA

MT a tükör elõtt áll, és kb. egy csiga sebességével rúzsozza a száját, mert még mindig a csók emlékének a hatása alatt áll, de… GENOVEVA kiabálására magához tér…
GENOVEVA - Patróna, patróna!
MT – Történt valami, GENOVEVA?
GENOVEVS – Bocsánat, hogy zavarom, señora…hm… señorita! Van valaki a szalonban, aki az ön vendége…
MT – SANTOS? – kérdi reménykedve
GENOVEVA - Nem, kisasszony, nem SANTOS.
MT – Senkinek nem vagyok itt, GENOVEVA. Bárki legyen is az, mondd meg neki, hogy most nem tudom õt fogadni.
GENOVEVA – Minden tisztelettel kisasszony, de szerintem maga nem hagyhatja magára a házat… és az, aki itt van, segíteni jött magának: Don SIMÓN GUERRERO az, aki beszélni szeretne magával.
SIMÓN GUERRERO a szalonban az éjszakai támadás romjait sepri le a kalapjával a fotelrõl, mielõtt helyet foglalna – Milyen undorító – jegyzi meg magában (pofátlanul) – kezében egy üveg pezsgõt és két poharat tart. – Amikor ez a birtok az enyém lesz, lerombolom ezt az egész átkozott házat.
SIMÓN éppen pezsgõt bontott, amikor MT beér a hallba – SIMÓN – szólítja meg a látogatót
SIMÓN – MONTILLA kisasszony !
MT – Bocsásson meg, hogy megvárakoztattam – nyújtja a kezét
SIMÓN - Ne aggódj, sõt ellenkezõleg, legalább körül tudtam nézni, és látni, hogy mit mûveltek azok a barbárok, akik idejöttek. Nem is tudod, hogy én és az anyukám mennyire aggódtunk
MT – Nagyon hálásan köszönöm. Tényleg nagyon szörnyû volt… - lenéz a pezsgõre és így folytatja – de úgy látom, hogy te ünnepelni jöttél valamit…
SIMÓN – Nem, ellenkezõleg! Nem hiszem, hogy bármi ok lenne az ünneplésre. Én elég késõn tudtam meg, és úgy éreztem tartozom neked… Azok a gazemberek bánthattak is volna téged. Nekem itt kellett volna lennem az embereimmel, hogy megvédjelek.
MT elérzékenyülve – Köszönöm. Szerencsére itt volt SANTOS TORREALBA, és …
SIMÓN – SANTOS?
MT – Igen! – mondja fülig érõ szájjal
SIMÓN – Az intézõ? Jaj, MARÍA TERESA! Te azt gondolod, hogy annak a szegény ördögnek köszönheted az életed? Ellenkezõleg: Õ a hibás! Neki fel kellett volna készülnie erre! Nem! Az, hogy megmentett téged, csoda volt! És ezt azt hiszem, meg kell ünnepelnünk! - mondja, és kitölti a pezsgõt
MT – SANTOS nem egy szegény ördög! – mondja határozottan SIMÓN szemébe nézve – Õ volt a csoda mindannyiunk számára
SIMÓN – hm. Igen, habár tudta, hogy sok ember segít neked – felemeli a poharát: MARÍA TERESA MONTILLA-ra! Egy olyan nõre, akinek sosem lett volna szabad átélnie azt, amit az éjjel átélt… és aki nyilván nagyon megbánta már, hogy idejött – nyújtja a poharát koccintásra
MT – Nem, nem bántam meg… megijedtem talán, de sosem bántam meg – koccint. Én nem megyek el innen SIMÓN! - SIMÓN szinte vicsorog, nem ezt a választ várta - MT folytatja – Nem fogom megengedni bármi vagy bárki eltántorítson! Tovább viszem LA TORMENTA-t, ugyanolyan lesz ez a birtok, mint azelõtt! – erre emeli a poharát, miközben SIMÓN szinte fenyegetõen néz vissza rá

LA GUANIPERA BIRTOKON

SANTOS-unk baktat a lován, DOMINO-n, és így szól – Itt volt, DOMINO! Itt találkoztak azok a szemetek! Még csak el sem takarítottak maguk után, mindent nagyon nyugodtan csináltak… Szemetek! Ezek ünnepeltek itt… igen, jó sokan… azt mondom, lehettek vagy harmincan – feláll, és a háta mögött a földbe vágódik egy machete
ABEL KAIN – Mit csinál itt, SANTOS TORREALBA? – SANTOS lassan hátrafordítja a fejét, nagyon szigorúan néz – ABEL KAIN folytatja – Emlékeztetem, hogy SIMÓN GUERRERO földjére lépett! Magát nem szívesen fogadják itt, és ezt maga is tudja!
SANTOS kiemeli a földbõl a machete-t és szembe fordul vele – Igen, tudom. Úgy néz ki, ezért nem hívtak meg az ünnepélyre
ABEL KAIN – Itt sok partit tartanak
SANTOS TORREALBA – A TORMENTA-n is, de az én embereim nem jönnek át erre a birtokra
ABEL KAIN – Senki sem ment oda
SANTOS – Nos, a környezet nem ezt mutatja…
ABEL KAIN – Éppen most teszem rendbe – mondja, de még véletlenül sem néz szembe SANTOS-sal, a szemét lefelé szegezi
SANTOS – Akkor jól tegye rendbe, és tüntesse el a 30 lovas nyomát, akik a TORMENTA-ra jöttek. És mondja meg annak a SIMÓN GUERRERO-nak, hogy itt volt SANTOS TORREALBA, aki öt macska lábnyomát kereste, de több, mint hatot talált… (közmondás) – ezzel elindul, de hirtelen visszafordul és ABEL KAIN machete-jet odahajítja annak a lábához, s az a földbe vágódik.
ABEL KAIN lehajol, kihúzza a kést a földbõl és magában azt mondja – Egy napon bevágom a csontodba, te szerencsétlen! Egy napon… és megcsókolja a kés nyelét

LA TORMENTA – NAGY HÁZBAN

SIMÓN – MARÍA TERESA, ami az éjjel történt itt, bármelyik pillanatban újra megtörténhet… Én magam is fegyverrel mászkálok az embereimmel együtt, hogy megvédjem a mamát és a házat. Birtokon dolgozni nem olyan nõnek való, mint te vagy.
MT – Tudom – sóhajtja – Tudom, hogy nagyon nehéz lesz
SIMÓN – Nem nehéz, hanem lehetetlen lesz. Az apád nagyon rosszul tette, tévedett, óvatlanság volt a birtok vezetését erre a tökéletlen SANTOS TORREALBA-ra bíznia. Hogy megetessen néhány marhát, felvehetett volna egy pásztort. Van róla fogalmad mekkora felelõsség 15 ezer hektáros birtokot vezetni? Hónapokig tartana neked csak körbejárni.
MT – Én gondolkoztam már ezen… - sóhajtja – Talán igazad van. SANTOS segítségét kértem…
SIMÓN – Felejtsd el SANTOS-t! Nézd, ha a pénz a gond, ezeknek a földeknek megvan az ára, add el! Biztos vagyok benne, hogy egy olyan nõ, mint te, azzal a tudással, amivel rendelkezel, és ezzel a pénzzel nagyon sok, több millió dologhoz kezdhetsz
MT - Nem, nem, nem! Nem fordulhatok vissza újra. Rosszkor jöttem.
SIMÓN – Ne kövess el hibát! Ez kikészít téged! Te egy fiatal és szép nõ vagy. Ne vesztegesd el az életed itt, éveket az életedbõl egy veszett ügyért, a legjobb éveket az életedbõl!
MT – Igen. Talán igazad van. Azt gondoltam, hogy SANTOS-sal, aki annyira ismeri ezeket a földeket, segíteni fog nekem, de… de nem! Nem fog! Néha úgy érzem, hogy magam is elbírok mindennel, de látom, hogy ez tényleg túl sok. Lehet, hogy csak egy jó leckét adott az élet nekem.
SIMÓN – Tegyük azt… én beszélek a bankommal, és… nem hiszem, hogy bármi probléma lenne. Nézd, az én birtokom ezzel együtt lesz. Én nagyon jól ismerem ezeket a földeket, és felajánlom neked… nem is tudom, lehet, hogy ez egy õrültség, de… Nézd, hogy segítsek neked, felajánlom, hogy megveszem tõled a TORMENTA-t. Most rögtön! - MT szemei kikerekednek – Mennyit akarsz érte? – kérdi SIMÓN

A TEMPLOMBAN

Padre BENITO – Uram! Áldd meg ezt a… - elfelejti a szöveget, REMEDIOS és CHEPA sietnek a segítségére, súgnak neki  - Áh, igen, igen, igen!
DEMETRIO esik be a templomba – Boszorkányság! - kiáltja, mindenki hátrafordul – Mindenki veszélyben van! Ez a falu el van átkozva! Átkozott! - elmászik az oltárig, és ott hasra esik. Az emberek elhúzódnak tõle, néhányan el is mennek… BENITO atya az ölébe fekteti a fejét – Az a boszorkány öl meg engem, atyám! – ezek voltak az utolsó szavai. A pap magához szorítja, az emberek sikoltoznak.
PADRE BENITO – Ez a fiú halott! – mondja az embereknek

A FALUBAN – AZ UTCÁN

REMEDIOS és CHEPA az orvost cibálják a templomba éppen – a hírrel, hogy DEMETRIO meghalt az atya karjaiban.
REMEDIOS az orvosnak - Hirtelen megjelent a semmibõl
CHEPA – Úgy néz ki, hogy halott. Segítenie kell, doktor!

LA TORMENTA

ALESIO beszél DIABLO-hoz – Megbabonázott a kis fõnöknõ! – Hirtelen árnyék vetül rá, hátranéz: SANTOS áll meg mögötte. – Megijesztettél, SANTOS! Egy pillanatra azt hittem, hogy…
SANTOS nagyon mérgesen – Ki az ördög adta MARÍA TERESA kisasszonynak a DIABlO-t, hogy arra üljön fel?!
ALESIO – Én voltam…
SANTOS – Ez a kisasszony nem idevaló, a városban született. Hogy adhattad neki ezt a lovat?
ALESIO – Az a kisasszony úgy üli meg a lovat, mint maga - nagyon hasonlít magára, õ maga parancsolta! És nagyon jól megülte!
SANTOS – A kisasszony nem tud lovagolni, és leeshetett volna. Ne játssz velem, ALESIO! Ez legyen az utolsó! Az embereket tisztelni kell, nem a halálba küldeni!
ALESIO – Úgy lesz, fõnök! Nem ismétlõdik meg, esküszöm rá!
SANTOS - Ismerlek téged, ALESIO! Ne kezdj vele! Ha egy napon valami történik a kisasszonnyal, nagyon drágán megfizetsz érte!
ALESIO – Bocsánat! – SANTOS elindul, de ALESIO utána szól – Fõnök! Ha a kisasszony nem tud lovagolni, hogyan jött vissza a DIABLO-val? Kézzel vezette be…
SANTOS – Mert õ is innen származik. A ló tudja, ki ül rajta. De rosszul is végzõdhetett volna…

LA TORMENTA – NAGY HÁZBAN

MT – Itt vannak a birtok papírjai, SIMÓN. Az eredetiek a fõvárosban vannak, úgyhogy nem tudom, talán meg tudjuk elõlegezni a kifizetést…
SIMÓN – Nos, igazából nem hiszem, hogy kellene – veszi át a papírokat. – MARÍA TERESA, tudom, hogy apukád és… neked is szükséged van pénzre, és minél elõbb. Én feltétel nélkül fizetek…
MT – Nocsak! Talán ez az én csodálatos szerencsém! - SIMÓN fülig érõ szájjal vigyorog – MT azt mondja – Bocsánat, de azt hiszem, szükségem van erre – emeli a szájához a pezsgõs poharat.
SIMÓN – elõre iszik a medve bõrére, vigyorog, és azt mondja: Persze! De nem mondtad az árát… Persze ez után az éjszaka, és SANTOS rossz esztendei után, rettentõ nagy a veszteség. Gondolom, hogy egy nagyon igazságos egyezségre jutunk.
MT – Meg kell beszélnem ezt SIMÓN, mert végülis a tulajdonos még az apám. – ekkor lép be SANTOS, de õk még nem veszik észre.
SIMÓN – Gondolom, hogy Don ERNESTO is ugyanúgy, mint te, készen áll a TORMENTA eladására.
SANTOS – Nem, GUERRERO úr! Egyikük sem akarja eladni!

ISABELA MONTILA LAKÁSA - BOGOTÁBAN

ISABELA MONTILLA – De hamar érkeztél – válaszolja a csöngetésre – Megyek! – mondja, és ajtót nyit
az MT által elbocsátott ügyvédek, BERNARDO-nak
BERNARDO ÜGYVÉD – Csak akkor hívsz, ha problémád van. Most mi történt?
ISABELA – leveti az ügyvéd zakóját – Kérsz egy italt? Áh, BERNARDITO, az egyetlen, akinek problémája van, az te vagy, mert megtudtam, hogy az unokanõvérem kidobott a cégbõl. – mondja kárörvendõen.
BERNARDO ÜGYVÉD – Jaj drágám, ne gúnyolódj!
ISABELA – Jó, már tudom, hogy érzi magát. Pontosan azt követeli tõlem a nagybátyám, hogy béküljek ki MARÍA TERESA-val. És ehhez van szükségem a te segítõ kezedre.
BERNARDO ÜGYVÉD – ISABELA, te õrült vagy! Azt hiszed, hogy én segíteni fogok neked kibékülni azzal a neveletlennel? Az egyetlen, amit szeretnék: még a nyomát is eltüntetni! – kezdi csókolgatni ISABELA arcát.
ISABELA – Nos, pontosan ezt akarom tenni vele. De ehhez szükségem van arra, hogy segíts nekem! Persze, ha kész vagy rá!

LA TORMENTA- NAGY HÁZBAN

SIMÓN – És téged ki hívott meg erre a beszélgetésre? – sziszegi SANTOS-nak. MT ledöbben – SIMÓN folytatja – Amikor a fõnökök beszélgetnek, az alkalmazottak kint maradnak a kutyákkal!
SANTOS – Kimegyek, de csak maga után! És ha ez férfi, akkor odakint lerendezhetjük ezt.
MT – SANTOS, Nem kellene így bánnia…
SANTOS – Maga nem tud semmit, kisasszony – néz farkasszemet közben SIMÓN-nal - ennek akarta eladni a birtokot… - Miért nem megyünk ki? Annyira férfi…
MT – Egy pillanat, kérem! Ezen a vidéken mindent erõszakkal oldanak meg? Mi van magával, SANTOS TORREALBA? Milyen jogon jön a házamba, amikor…
SANTOS közbevág, közben a szemét le nem veszi az ellenségrõl – Azon a jogon, amit a keresztapám ruházott rám, hogy vigyázzak rá és védjem meg! Az éjjel nagyon sok minden történt, és biztos vagyok benne, hogy ennek az úrnak köze volt hozzá!
MT – Hogy?
SIMÓN – Nem tudod, mit beszélsz! Hogy merészelsz? – sziszegi
SANTOS – Másokat küldtél megtenni azt, amire te nem vagy képes! Ez gyávaság! Gyávaság! Én csináltam ezt a birtokot, úgyhogy kifelé! Gyerünk! Kifelé!
MT – SANTOS!
SANTOS – Maga hallgasson! – kiált MT-ra – SIMÓN pedig nekitámad, de SANTOS egy akkorát behúz neki, hogy az elesik, és felkap a földrõl egy machete-t, azzal támad újra
MT meglátja ezt – Ne, SIMÓN! – kérleli – Ne! Mit akar tenni? Valaki hagyja abba ezt, az Istenért! SANTOS!
SANTOS – Nem állok meg semmi pénzért, kisasszony! Valaki megfizet az éjszaka elveszített életekért! És az maga lesz, SIMÓN! – ezzel elõveszi õ is a kését. Maga küldte az embereit ide! Maga rendelte el a mi embereink megölését! – MT kettejük között áll, próbálja megakadályozni a verekedést.
SIMÓN – Gyilkosnak nevez.
SANTOS – Nem, a gyilkosok az arcukat adják az öléshez. Az olyanok, mint maga, gyávák!
MT – SANTOS! Verekedést provokál. Kérem,
SIMÓN – Ne merészelj gyanúsítani engem, te nyomorult!
MT – Elég! Nem akarok verekedést a házamban! Világosan beszéltem? Mindkettõjüket felszólítom, hogy rendezzük le ezeket a dolgokat úgy, mint civilizált emberek! – néz most SIMÓN-ra
SANTOS – Kisasszony menjen innen, nem akarom, hogy megsérüljön! – még mindig mereven néz SIMÓN szemébe
MT – SANTOS, legyen szíves, tegye le a kést! Kérem!
SANTOS – Ha élve akar elmenni innen, jobb lesz, ha elismeri a bûnösségét! – mondja SIMÓN-nak - … mert ha nem, esküszöm, eltávolítom innen, de könyörtelenül! – SIMÓN gúnyosan vigyorog közben
MT – Ne! Megtiltom az ilyen fenyegetéseket a házamban!
SIMÓN – Te tényleg azt hiszed, hogy félek tõled! Nem vagyok kötekedõ ember, de nem is hagyom magam!
SANTOS – Kisasszony! – int neki, hogy álljon el az útból. SIMÓN azonnal támad, és megkezdõdik a harc.
MT – Kérem! Megölik egymást! Álljanak le!

ISABELA MONTILA LAKÁSA – BOGOTÁBAN

ISABELA – Nagyon jól ismerem MARÍA TERESA-t – mondja az ügyvédnek, miközben kitölti az italokat. Ha õ elvállalta, hogy elmenjen arra a birtokra, akkor az azért van, mert egy csomó pénz van mögötte.
BERNARDO ÜGYVÉD – Nem tûnik furcsának neked, hogy ha az annyira jó üzlet, miért nem volt szem elõtt? – kérdi, és lehúzza ISABELA csizmáját.
ISABELA – Itt van az orrod elõtt. A bácsikám megégette magát, de van még valami jó üzlet a kezében. Õ maga mondta, hogy az a birtok sokkal többet ér, mint aminek látszik. Tudod, mit jelent ez?
BERNARDO ÜGYVÉD – A kétszínû! Húsz éves barátság után, sosem mondott nekem errõl semmit!
ISABELA – Nem engedem meg, hogy így beszélj a bácsikámról! Emlékezz rá, hogy én vagyok az õ egyetlen örököse. … MARÍA TERESA után, persze!

LA TORMENTA – NAGY HÁZBAN

Folyik a verekedés életre-halálra SANTOS és SIMÓN között. SANTOS kiveri a kést SIMÓN kezébõl, és lecsapna rá… de ledobja a magáét is, hogy egyenlõek legyenek az esélyeik. SIMÓN elõször megijed, de aztán hálából azonnal üt, õ nem egy úriember-típus…
MT – kirohan a házból – ALESIO, ALESIO! – kiáltja – Jöjjenek azonnal, megölik egymást! Állítsák meg õket!
ALESIO – Mi történt, patróna?
MT – SIMÓN és SANTOS machete-vel verekednek. Kérem, csináljanak valamit, mielõtt megsérülnének!

ISABELA MONTILA LAKÁSA – BOGOTÁBAN

BERNARDO ÜGYVÉD – És mi a terved? … örökölni akarod a teljes vagyonát?
ISABELA – hahahaha – Nagyon szeretném, de… annyira félek. Amikor 17 éves voltam. Elhagytam a szülõi házat, hogy egy sofõrrel szerelmeskedhessek – mondja, miközben leveszi az ügyvéd nyakkendõjét, és hátradönti õt a fotelben
BERNARDO – Ez nagyon perverznek tûnik
ISABELA – Ezért szeretem, mert te is az vagy.
BERNARDO- Szeretnéd, hogy segítsek neked?
ISABELA – Beszélnünk kell a pénzrõl… még mielõtt fürödni megyünk.
BERNARDO – Mennyi pénzrõl?
ISABELA – Lássuk! El akarok menni arra a birtokra jó kislányként, és anyagi segítséget ajánlani MARÍA TERESA-nak. Tudom, hogy szüksége lesz rá, mert tönkrement.

LA TORMENTA - NAGY HÁZBAN

SANTOS-ék még mindig verekszenek, de szokás szerint SIMÓN piszkos módszerekkel. Most éppen egy marok hamut vág SANTOS szemébe.
SANTOS – Gyáva! – kiáltja – eközben SIMÓN felkapja a machete-jét, SANTOS meg vakon tapogatja a magáét a földön…

ISABELA MONTILA LAKÁSA – BOGOTÁBAN

BERNARDO – Úgy néz ki, hogy az unokatestvéred apukája sem húzza túl sokáig. Egy fillér nélkül hagyod, igaz?
ISABELA – Jaj, ISABELITA , milyen rossz vagy! Te meg én jól együttmûködünk, és mindent elveszünk MARÍA TERESA-tól, és én leszek az egyetlen úrnõje mindennek, … és megosztom veled!
BERNARDO – Ahhh…

LA TORMENTA - NAGY HÁZBAN

SANTOS tapogat a földön, és végre rátalál a késére, éppen idõben, mert SIMÓN éppen lecsap rá, és már van mivel védekeznie – vakon! - Megöletted az embereimet! Férfiakat, nõket!
SIMÓN – Egy átkozott hazudozó vagy!
SANTOS – Vér a te ambíciód miatt, hogy a tiéd legyen LA TORMENTA!
SIMÓN – Drágán megfizetsz ezért! Mit gondolsz, ki vagy te? Nem vagy más, mint egy gazember, egy csóró munkás!
SANTOS – Én munkás vagyok, de te… te gyilkos vagy!

Odakint ALESIO szól a többieknek – Machete-vel verekszenek, menjünk, mert az egyikük feldobhatja a talpát! – Bemennek, de meg is torpannak rögtön – mert SANTOS rájuk kiált.
MT – Gyorsan hozzanak egy puskát nekem! – utasítja õket. - ALESIO elmegy érte.

FIN
ChM 2009 márc. 09. - 13:24:07
(11463/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:23:12
(11462/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:22:10
(11461/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:21:50
(11460/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:21:32
(11459/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:21:10
(11458/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:20:48
(11457/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:20:28
(11456/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:20:02
(11455/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:19:40
(11454/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:19:18
(11453/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:18:53
(11452/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:18:28
(11451/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész
ChM 2009 márc. 09. - 13:17:48
(11450/30469)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
4. rész