mit küldjek? E-mail?

Szeretném!

Halljátok! Még soha sem kaptam szerenádot, pedig már vén csaj vagyok! Teljesen elérzékenyültem, ahogy felraktátok a címet, és megnéztem!!!!!!!!!!
Nem :))rossz-nem rosszzzzzzzzzzzzzz:))!

DB - 124
2009 február 14 (02:00)

CECÍLIA HÁZA ELÕTT, AZ UTCÁN

Szegény Santos, mennyi erõfeszítés, mennyi szerelem – semmi sem sikerült jól. ... folytatódik a szerenád a barátok társaságában, akik kórusban énekelnek már vele:
VUELVE A MI, VUELVE A MI, AMOR MÍO… VUELVE A MÍ
(Jöjj vissza hozzám, jöjj vissza hozzám szerelmem… jöjj vissza hozzám)

Marisela (számomra érthetetlen okból) a rózsacsokron tölti ki haragját… az egész utcát beterítve a szirmokkal – Hogy jut eszedbe ilyet tenni, Santos, az Istenért? – ezzel otthagyja és visszamegy a házba.

Santos tovább nevet, mintha mi sem történt volna – Srácok , elment! Most mit csináljunk? – mindenki nevet, de Santos odaszól a muzsikusoknak: Na még egyszer! – és a viharvert csokorral a kezében, amelyen már csak egyetlen virág volt – újra kezdte az éneklést: Vuelve a mi amor mío 

A BÁRBAN
DB hisztérikus,mert féltékeny, mert megalázva érzi magát amiatt, hogy Santos Marisela-nak ad szerenádot. Látja a különbséget a két szerelem között, ami Santos adni tud, és a szebbet nem õ kapta. 

CECÍLIA HÁZÁBAN
Marisela visszafeküdt az ágyába, rém dühösnek látszik.

Cecília – Mit csinálsz te itt bent? Miért jöttél be?

Marisela nem akar kimenni, azt mondja, nem akarja hallani azt a férfit, hogy Santos megõrült, nem akar beszélni vele.

Cecília – Szerenádot ad neked, kislányom! Ezt csinálták régen a szerelmesek, és õ nagyon szerelmes beléd, Marisela!

Marisela – Most, pont most?! Mondd meg neki, hogy nem akarom, hogy belém szeressen! Nem akarom, hogy szerelmes legyen belém!

Cecília – Ne csapd be saját magad, Marisela. Te sosem voltál ilyen, és nem engedem meg most sem, hogy ilyen legyél!

… és Santos tovább énekel neki az ablaka alatt – egyre szívbemarkolóbban, õrült szerelmesen – már egy tût nem lehet leejteni az utcában, annyian odagyûltek -,

...amikor megjelenik a DOÑA, mint egy õrült fúria, és torkaszakadtából ordítani kezd:
Te NEKEM sosem adtál szerenádot, virágot sem hoztál, és neki szerelmes szerenádot adsz! – ezzel lekever két hatalmas pofont Santosnak (aki amúgy sem állt biztosan a lábán), és az ütések erejétõl a földre esik. Képes voltál ezt tenni velem, te szemét?!

Bent a házban Cecília és Marisela észlelik, hogy elhallgatott a zene, és valaki veszekszik odakint.

Santos lefogja a fúria kezeit, és azt kiabálja – Elég legyen már!

Marisela és Cecília újra kijönnek a kapuba, látják mi történik. DB nekiesik Marisela-nak is, Zorra-nak (róka) és kétszínûnek nevezi õt. Közben Santos Marisela-t akarja védeni, de az rászól: Hagyj békén! Ne érj hozzám! – és tovább veszekszik anya és lánya.

DB – Te egy hárpia vagy, egy hazug! Azért jöttél vissza, hogy elvedd a tulajdon anyád barátját! Ezért jöttél igazából, mindent elvenni tõlem: az élettársamat és a birtokomat! És te, Santos Luzardo, te megfizetsz mindenért, ezért a megalázásért megfizetsz! Szerencsétlenné teszem az életedet, amiért így megaláztál engem! Mindketten, mind a ketten megfizettek ezért – ordította, és távozott a boszorkány, mint aki jól végezte a dolgát - nyomában az árnyékával: Melquiades-sel.

Santos szemben állt Marisela-val, mosolyogva – néhány, a földrõl összeszedett virágmaradvánnyal a kezében kérte õt, hogy fogadja el tõle, de az elfordult és szó nélkül visszasietett a házba. (Megbolondult ez a lány! Hogy tudott ennyi szerelemnek ellenállni, miközben õ maga is ugyanazt érzi? Miért érezte sértve magát?– sosem fogom megérteni, legfeljebb Sra Párraga tudja a választ 

Marisela – Miért kell mindig megjelennie (DB) Én csak azt akarom, ami engem illet, ami az enyém!

Cecília – De õ nem így gondolja.
Kintrõl hallják, amint Santos kiabálja -

Marisela, kérlek! Mariselaaaa! – de Marisela nem válaszol. Santos összetört szívvel áll a kapuja elõtt. Bemegy a házba és kéri Cecília-t, hogy beszélhessen Marisela-val, mert a saját szájából szeretné hallani, hogy nem szereti õt.

Cecilia – Neked semmi keresnivalód nincs ilyenkor, Santos.

Santos –Dehogynem! Beszélni akarok Marisela-val, légy szíves szólj neki, hogy jöjjön ide!

Cecília – Õ nem akar beszélni veled…

Santos – Jó, akkor mondja ezt nekem õ maga!

Cecília – Én mondom neked Santos, ez ugyanaz. Nem akar látni téged, és nem is fogod látni!

Santos – Nézd tía, nem az én hibám volt! Én csak egy szerenádot hoztam neki, és azt hittem, minden rendben lesz, de álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer csak megjelenik Bárbara és mindent tönkretesz!

Cecília – De igen, a te hibád, mert amit tettél, meggondolatlanság volt tudva azt, hogy Barbara mostanában a nyomodban jár tele dühvel és féltékenységgel, mint egy õrült.

Santos – Én csak egy kicsit közeledni akartam Marisela-hoz, mit tudom én, szeretni õt!

Cecília – Hát rosszul tetted, Santos. Nézd, milyen szörnyû kellemetlenséget et okoztál, az Istenért! (Santos háta mögött Antonio majd meghal a nevetéstõl, alig tudja visszafogni magát)

Santos – Összességében mindig rosszat teszek: ha mondok valamit, miért mondtam? – Ha nem mondom, akkor miért nem mondtam? Talán meg akartok õrjíteni? Tía, légy szíves mondd meg Marisela-nak, hogy beszélni szeretnék vele. Jó?

Cecília – Nem fog idejönni, te meg abbahagyod, nem erõsködsz tovább, és szépen hazamész Altamira-ba, azonnal, és ottmaradsz, amíg ki nem józanodsz. Ne kövess el több hülyeséget!
És maga, Antonio Sandoval, emlékeztetem, hogy van egy felesége otthon, úgyhogy menjen azonnal hozzá!

Marisela a szobájában sírdogálva mondja Cecília-nak, hogy nem tudja, hogy most a szomorúságtól vagy a boldogságtól sírjon inkább, tanácstalan – Már nem tudja, hogy mi van jól és mi van rosszul.

A BÁRBAN
Santos – bemegy a bárba ahol mindenki õt nézi. Antonio-t hibáztatja az éjszakai balszerencséje miatt. Beszélget Mojiquito-val is, mondja neki, hogy õ egy komplett hülye, és igazat Cecília-nak abban, hogy hiba volt szerenádot adni, mert Marisela-nak nem tetszett. Beszélnek Barbara-ról is, hogy mennyire megsebezve érzi magát ettõl. Mojiquito és Antonio aggódnak, és kérik Santos-t, legyen nagyon óvatos azzal a nõvel, mert aki képes volt annyi fájdalmat okozni a saját lányának, az mindenre képes – mintha tudnák, hogy Santos veszélyben van Barbara féltékenységétõl.

AZ ÖRÖMTANYÁN – PERNALETE HÁZÁBAN
Josefa lefekszik Fausto-val, hogy információt csikarjon ki belõle, és sikerül neki, vagyis azt hiszi, hogy sikerült neki.

EL MIEDO
Megjön a Doña, elkeseredve, sírva, teljesen önkívületi állapotban és elmeséli Taquisnak hogyan alázta meg õt Santos a Marisela-nak adott szerenáddal. Árulóknak nevezi õket, és azt mondja, Taquis, látod, õt szereti, a legrosszabb rémálmom válik valóra… Taquis átad neki egy frissen érkezett levelet. DB nézi, nincs feladó rajta – azt mondja, ez nem jó jel…

A NÉVTELEN LEVÉL
Ma, az az ember, akit szeretsz, éppen a lányod ablaka alatt énekel… Elveszítetted a párodat, és pont most veszíted el a földedet is, mert a te ex szerelmed és a tulajdon lányod együtt tönkretesznek téged. Aláírás - EGY BARÁT

Barbara visszavonul a szobájába. Taqui és Melquiades beszélgetnek. Taqui azt mondja, hogy rossz elõérzete van, ugyanolyan, mint azon a napon, amikor Barbara-t megerõszakolták. Akkor kezdõdött minden rossz az életében. A brujeador szintén ugyanezt érzi: nagyon fekete felhõk jönnek feléjük.
Barbara a szobájában sír és emlékszik minden szerelmes pillanatra, amit Santos-sal élt ált, s ahogy szerelmet vallott neki – s azt mondja, magamra maradtam, teljesen egyedül vagyok. A folyosón Melqui együtt sír vele és beszél hozzá – Solo? Tudom, hogy érti ezt, mondja, hogy távolítsam el az útjából, és én megteszem. Barbara átsírja az egész éjszakát.

A BÁRBAN
Santos még mindig Antonio-val beszélget Barbara-ról, hogy már nem szereti, és hogy a nõknek, akik megfordultak az életében sosem tudott megfelelni… elkezdenek saját magukon nevetni, milyen nevetségessé tették magukat a szerenáddal.

Federica a bárpultnál állva hallgatja minden szavukat (ezt teszik mások is). Megérkezik Lucia,ahol Federica gyorsan elkapja, kihasználva az alkalmat, hogy megmérgezze a szívét - úgy adja elõ neki a hallottakat, mintha Santos Marisela-nak, Antonio meg egyidejûleg Cecília-nak adott volna szerenádot az éjjel . Több se kellett Lucia-nak, belép a bárba, és mint egy fúria, nekiesik Antonio-nak.

A rákövetkezõ reggelen Cecília ébreszti Marisela-t, de észreveszi, hogy az nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Anya és lánya közötti beszélgetést folytatnak. Marisela aggódik, hogy az egész falu tudomást szerzett most arról, hogy Barbara volt szeretõje neki adott szerenádot, és ezt most majd nem hagyják szó nélkül. Cecília nyugtatgatja – Meglátod, senki sem tud semmirõl.

Kimennek az utcára – és úton-útfélen kapják a megjegyzéseket Santos-sal kapcsolatban… Beszól Marisela-nak Federica és Pernalete, Arias doktor, aki megjegyzi, milyen szép hangja van Santos-nak  Mojiquito unokaöccse, a pap, aki kéri Marisela-t, hogy mondja meg Santos-nak, várják a templomban, hogy ott kamatoztassa énektudását. Mojiquita pedig azt mondja, hogy miért szerzõdtetnék Quitadolores-t, amikor itt van nekik Santos Luzardo?

Marisela, aki már nem tudja merre menjen, hová bújjon el a megjegyzések elõl, megérkezik az iskolába, ahol Cecília bemutatja õt a gyerekeknek, és az egyikük azt kérdezi: maga a menyasszonya Dr. Santos Luzardo-nak, aki a szerenádot adta az éjszaka? (hehehehehe)

Sapo Fausto-val tárgyal, aki elmeséli, hogy a prostituáltaknak azt az álinfót adta meg, amire Sapo utasította.

Ezalatt Santos építi a srácokkal felhúzza azt a kerítést, amit már régen elhatározott, csak nem volt rá pénze, a két birtok: ALTAMIRQA és az EL MIEDO között.

Barbara reggel piros ruhába öltözik, emlékezve arra, hogy Santos-nak mennyire tetszett ebben a színben – és azt mondja magában hangosan – Tessék Santos, itt van a kedvenc vörös színed, ami pont olyan színû, mint a véred.

SANDOVAL HÁZBAN
A Sandoval-lányok Santos szerenádjáról beszélnek, mert ez a pletyka már a legutolsó kis faluba is elért.

És amíg Santos az építkezésre koncentrál, feléje közeledik DB egy traktorral azt kiáltozva: Santos Luzardo! Állj félre az útból!

De Santos nem ijed meg tõle, hanem felmegy hozzá a vezetõfülkébe…

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

ELÕZETES
DB – A legrosszabb rémálmom válik valóra! Állj félre az útból, vagy megöllek!
Santos – Meg ne próbáld, Barbara – kiáltja, mivel Barbara pisztoly szegez rá)
DB – Ezt nem úszod meg, Santos Luzardo!

(Ezt a tündéri partedlit Presi készítette arra az alkalomra, ha valamelyikünk meghívja ma VALENTIN NAPON Christian-t ebédelni/vacsorázni, és FIZETI A SZÁMLÁT!:)

Igen ezt én is szeretném légyszi fordítsd le!!

Küldöm a privit Belle.

Itt mosolygok én is rajta folyton mint egy zavarban lévõ kislány.:-))) Ahogy megörül, mikor megjelenik az ablakban Marisela...:-)))))))

Megszerkesztettem úgy a hangot, hogy pont a szövegtõl kezdõdjön, mert úgy bekiabál Cecilia, hogy megijedtem elõször.:DDD

Ugye, majd lefordítod nekünk a szöveget?:-))) Légyszi, légyszi, légyszi....:-)))))))

Légyszi, légyszi. Mond, hogy nekem is át tudod küldeni!! Légyszi!!!!!!! Ha privibe küldök egy mail címet, úgy jó???

De jó. De jó. :-) :D Most néztem:-)))