KÉPEK
DB - CAP 111.
2009 01 28 (02:00)

Santos - Hol van Marisela?

KÉPEK
DB - CAP 111.
2009 01 28 (02:00)

De Santos azonnal kérdez: és Marisela?

KÉPEK
DB - CAP 111.
2009 01 28 (02:00)

Gonzalo-ék fogadtatása - nagy az öröm!

Képek a DB 111. részbõl

DB - CAP 111.
2009 01 28 (02:00)
by LILY (ChM FÓRUM)

A VECES LLEGAN CARTAS - Néha jönnek levelek…

Nos, minden várakozás ellenére volt ágyjelenet Santos és Doña Barbara között nemcsak ezen az éjjelen, hanem még sok másikon is…  DB beköltözött Altamira-ba. Igazából nem gondolom, hogy a gyõzelmét jelentené, hogy átköltözött és megpróbált mindent betölteni szokása szerint. Azt mondom, hogy veszít: napról napra egyre többet. Nem tudom, hogyan gondolja, hogy gyermeket szüljön Santos-nak, mivel az orvos világosan közölte vele, hogy az lehetetlen!

Cecília nem tud a városba menni, ezért az orvos teljes nyugalmat és pihenést ír elõ neki. Cecília kihasználja az alkalmat, és szorgalmas levelezésbe kezd mindenkivel. És én, aki ráadásul írom a tartalmat, szintén el tudnám énekelni ezt a sorozatot, mint Alejandro Manuel, a legnagyobbak egyike a mai rész címeként:

A VECES LLEGAN CARTAS

Néha jönnek levelek gyõzelem illatával, telve reménnyel
Néha jönnek levelek rózsaillattal, amelyek olyan fantasztikusak
Vannak levelek, amelyek azt mondják neked, térj vissza hamar, látni szeretnének
Vannak levelek, amelyek arról beszélnek, hogy távolban a szeretet megerõsödik
Néha jönnek levelek, amelyek az életet és a nyugalmat adják neked.

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

... és elkezdõdik a levelezések sorozata oda-vissza, s bár különbözõ tartalommal, de ugyanazzal a szomorúsággal telve. Egyszerûbben kifejezve: Altamira-n és ugyanúgy Santos életében már nincs napsugár.

Cecília nagynéni elmesél Antonio-nak mindent a babáról, és a kockázatos terhességrõl. Mesél Santos-ról és az útépítésrõl, a földbirtokosok egyesületérõl. A lányokról, akik meglátogatják, hogy elment Altamira-ból, mert tartott a Barbara odaköltözésétõl, hogy a Guaymaran viselkedése ugyanolyan, unalmas és szánalmas. Elmeséli, hogy Altamira népe és a fõnökük már nem ugyanazok. Hogy amióta Marisela elment, valami meghalt Altamira-n és Santos-ban egyaránt.

Rettentõ bánattal az arcán látjuk Santos-t, aki szintén levelet ír. Megírja barátjának, Antonio-nak, hogy a helyi választáson újra Pernalete nyert (közben látni lehet, amint DB segít csalni a szavazatokkal) Pernalate hatalmát kihasználva folytatja a lopást, rablást – jobban, mint valaha. És itt, Altamira-n – folytatja Santos a levélírást) semmi nem olyan, mint azelõtt volt, mielõtt elmentetek innen. Nagy szomorúság vette hatalmába a birtokot, elment a vidámság, az öröm, a Nap, amelyet Marisela jelentett.

Megjön Barbara, és reklamál, hogy már két napja nem látta Santos-t, és a szemére veti, hogy persze, mert minden fontosabb nála: a tervek, az autópálya, Antonio és María Nieves szabadsága! Reklamál és reklamál, és többek között sürgeti az esküvõt: Mikor házasodunk már össze? Santos úgy néz rá, mintha egy holdbéli utazásról beszélne, de DB csak reklamálja erõszakkal az esküvõ dátumát. Santos ekkor újra visszagondol a Lorenzo sírjánál történt búcsújukra, és azt mondja: Nem maradtál itt, még miattam sem (mármint Marisela)! Elmeséli Antonio-nak a levélben, hogy nem tud Marisela-ról semmit a világon. Tudja, hogy mindenki eltitkolja az információkat elõle.

Santos majdnem veszekedni kezd Cecília-val, mert ki szeretné deríteni, mit tud Marisela-ról. Antonio hallja Santos hangját, miközben tovább olvassa Cecília levelét: „és Altamira-ra egy árnyék Santos érkezett, bárki gondoljon és mondjon, amit akar, Marisela azt kérte, hogy ne mondjanak róla semmit, hol jár, Santos szívében és gondolataiban mindig jelen van,– ha egyáltalán életnek lehet nevezni – arca, járása, öltözete megváltozott, hangjában mérhetetlen szomorúság.

Antonio unokahúgai megírják neki, hogy Gervasia fiúgyermeknek adott életet, és nagyapjuk nagyon boldog, hogy az õ nevét adták neki. Azt írják, hogy a kisbaba az egyetlen vidámság az életükben, mert a házukban már semmi sem olyan, mint azelõtt, amióta elmentek, minden nagyon szomorú.

Egy kis humor: Altamira srácai Mojiquita segítségével írnak Antonio-nak, és María Nieves-nek, és elmesélik, hogy Federica (Churnia) Pernalete megszülte a gyermekét, de biztosak benne, hogy nem az övék, mert a gyerek FEKETE - NÉGER! :):):)

Amikor Pernalete meglátta az unokáját, összeesett, agyvérzést kapott, és lebénult. Már nem tudja ellátni hivatali feladatait, így Mojiquito foglalja el a helyét. Josefa és Federica pedig bordélyházat nyitnak a Pernalete-lakban.  Pajarote levelet küld María Nieves-nek, hogy ne aggódjon, senkit sem enged a nõje közelébe! 

A lányok megírják Marisela-nak, hogy a Doña Altamira-n van, és eljött hozzájuk, hogy megvegye a Sandovalera-t a nagyapjuktól, de az nem adja el neki. Azt is elmesélik, hogy Altamira már nem az, ami volt, amióta az a nõ szomorúságot és sötétséget hozott rá, mint mindenre, ahová belép, vagy amit megérint.

Cecília levele Marisela-nak _ Santos és Barbara próbálkoznak igen költséges beavatkozásokkal Barbara termõképességének helyreállításához. Minden hónapban ugyanaz a szemrehányás, ugyanaz a reklamálás, ugyanaz a bizonytalanság Barbara részérõl, aki persze játssza a mártírt olyankor. Már látszik, hogy a kapcsolatuk Santos részérõl végérvényesen megromlott. És Santos azt mondja: "Szeretlek" annak ellenére, hogy továbbra is hazudsz nekem, mindannak ellenére, amiket eltitkolsz – de ezek már csak üres szavak, nincs hitelük.

A barátok elmesélik a börtönlakóknak, hogy a Miedo banditái folytatják a megszokott dolgaikat.

Cecília Marisela-nak írja, hogy nagyon meghitt barátság alakult ki Juan Primito és Santos között, nagyon sok idõt töltenek együtt. Juan Primito veszekszik Santossal, hogy ne igyon már, és Santos csak kérdezi és kérdezi Juan Primito-t Marisela-ról – hogy mit csináltak, mirõl beszélgettek, amikor együtt voltak. És Santos csak hallgatja, hallgatja, amit Juan Primito mesél róla: tudniillik JP azt mondja, amióta Santos megérkezett, csak és kizárólag róla beszéltek :)

Nagyon kedves jelenet: Santos és JP. Ülnek egy fán – mezítláb – Santos olyan, mintha magában beszélne, és csak hallod, ahogy mondja:
- Már van párja (dühösen) Szabad volt, engem szeretett, és én egy nagy hülye vagyok, hogy engedtem elmenni, szent Isten … Mi Sol – és JP olyan aranyos, ahogy válaszol: Don Santos, látom magát és a Doña-t, annyira jólétben élnek, és mégis mindig szomorúak, aggódóak, és én szeretnék segíteni, de nem tudom, hogyan… és ekkor megérkezik DB, megzavarja õket, hogy újra reklamáljon és elcsalja Santos-t a Poza-hoz. Santos elutasítja (hála Istennek!) – fáradt, kedvetlen, életunt, és szomorú – kétségtelenül ez már egy másik Santos Luzardo.

Tia Cecíilia újra levelet ír Marisela-nak, anelyben Toñito születésérõl értesíti. Minden az új Sandoval-jövevényrõl szól. Antonio-nak is megírja a nagy eseményt.

Cecília egy héttel ezelõtt szült, de senki sem értesítette róla Barbara-t. Napról napra egyre jobban elhidegülnek egymástól Santos-sal. DB elmegy megnézni az újszülöttet, és ott találja Santos-t kezében a babával, közben éppen azt mondja Cecília-nak, hogy elviszi a babát sétáltatni a fõtérre a legszebb unokaöccsét, a világ legszebb nagybácsija!!!! És megint megérkezik DB, hogy megzavarja õket!!! Elviselhetetlen!

Eltelik 7 hónap, és a srácok még mindig a börtönben vannak. (Már az egy évet is betöltötték) Minden ugyanúgy folytatódik, Santos egyre szomorúbb, egyre magányosabb, egyre inkább elhagyatott, üresebb, és olyan szomorúsággal teli, mint aki nem látja a napok értelmét.

Santos újra beszél az alezredessel, aki elmondja, hogy a kormány 6 hónapon belül megbukik. Hatalomváltás lesz, és a barátai végül is kiszabadulnak majd a börtönbõl.

Cecília a babával elmegy a börtönbe, hogy bemutassa az édesapjának, de ott találja õt a pióca Lucia-val csókolózva. Cecília azt gondolja, Antonio azért nem akarta, hogy a városba jöjjön, hogy nehogy felfedezze a Lucia-val való kapcsolatát.

December 31-e van, a srácok még mindig a börtönben, de küszöbön a hatalomváltás is az új évvel! A hír faxon jön, és Mojiquito sietve értesíti Santos-t róla, aki ebben a pillanatban az országutat adja át, és meglátja a teherautót, amin Gonzalo és a barátai állapotos feleségeikkel érkeznek éppen. Amint megölelik egymást Gonzalo-val, Santos azonnal kérdez: és Marisela? Gonzalo ugyanezt kérdezi tõle: Hogyhogy? Nincs itt? Marisela átjött velünk a határon, de vissza is jött. Én azt hittem, itt van!!! Képzelhetõ Santos arca! Több mint egy év telt el azóta, hogy Marisela elment. És semmit sem tud róla… 

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK
(Santos Luzardo Altamira-n magába roskadva:(

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK
(Santos Luzardo magába roskadva:(

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK
(Santos Luzardo magába roskadva:(

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK
(Santos Luzardo magába roskadva:(

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

cap 110 dolgozószoba jelenet

Barbara beront a dolgozóba, ahol Santos magányosan ücsörög

B: Mit csinálsz te itt?
S: Kértelek, hogy várj meg a Miedo-ban
B: Várni? Mit? Miért hanyagolsz? Az este nem jöttél haza aludni, szerelmem...
S: Egyedül akarok lenni (lehajtja fejét)
B: Miért?
S: Mert szomorú vagyok, nem tudod megérteni?! Elõször meghalt Lorenzo, aztán elment Marisela, és ki tudja, milyen veszélyben vannak most...
B: Nem egyedül ment, egy férfival ment el
S: Ugyanúgy aggaszt! De téged mit érdekel?! Lehet, hogy pont te kényszerítetted, hogy elmenjen!
B: Senki nem kényszerítette! Õ választotta, hogy elmegy.
S: Hát én most azt választom, hogy itt maradok. Nem akarom elhagyni a birtokomat, itt maradok Altamira-n.
B: Én az asszonyod vagyok és nem akarok messze élni tõled. Ha te itt maradsz, akkor én is jövök hozzád. Azt választom, hogy az urammal éljek együtt!

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK

DB - 110
ALMA PERDIDA - ELVESZETT LÉLEK