Én csak abból indultam ki, hogy mi mennyire szeretjük ezt a langaléta Aladdin-Tarzan boyt azzal a hullámos, zabolázhatatlan fekete sörényével és édes kifejezõ boci szemeivel, kissé kócos fogsorával. :))

Bár mostanában nagyon fejbe tudnám csapni, mert olyan kis hülye és meggondolatlan a lehetõ legnagyobb nyilvánosság (sõt, SAJTÓ!) elõtt történõ "megöllek!!" rohamaival. Persze, értem, hogy ideges és zaklatott és tele van a lelke mindennel és mindenkivel, de egy picit már kezdem unni, hogy ennyire 0 az önuralma, pláne, hogy rohamosan közeledik a tárgyalás. Remélem hamarosan valamelyest lenyugszik végre, vagy legalábbis megtanulja kordába tartani az indulatait (ö bezzeg csitítgatta Fatmagült). :) Sokkal jobban szeretem nézni az aranyos olvadozó-álmodozó pofiját, miközben idézgeti fel magában a Fatmagültõl hallotttakat... :)

Kerim papa múltbéli viselt dolgai nekem sincsenek ínyemre (nagyon!), most viszont nagyon teper, ami tetszik, mert pont jókor érkezett a fiának segíteni. Nem tudom megmagyarázni, de valamiért megbízok benne. Talán kapunk majd valami elfogadható(bb)nak tûnõ magyarázatot is, hogy miért is nem tette fel ennyi ideig a valagát az Ausztrália - Törökország járatra - mert amivel eddig védekezett, az vajmi kevés.

Hogyatesséééék? :) Ne mááán!!! :)))
Kerimet még el tudnám képzelni a Dirilisben, a fizimiska és a méret meg lenne hozzá. Na de hogy a mi kis puhatestû Barisunk, mint szõrös-bõrõs honfoglaló??? (Vagy csak nem a gaz templomosok seregét fogja õpudingsága gyarapítani?).
Háát,ezen most kész vagyok (de természetesen cok örülök neki!). :)))
Naugye, mondtam én, hogy nézzétek, mert jó kis sori ez is! :) Bár most Fatmagül miatt szegény Ertugrul (majdnem Erdogant írtam) parkolópályára került, de mivel az 50. bülömüt nyomom éppen most is, már nem sokára visszatérhetek a hõs szõrõs honfoglalóimhoz. :)

Kedves Timejám, köszönöm szépen a forró drótot (bár szöget csapott a fejembe, hogy honnan is teccik ennyire jól informáltnak lenni, de eszembe jutott, hogy ki is a Te hites urad, így már mindjárt érthetõ is a dolog.) :))

Michonne, szerinted tényleg nem jönne be a magyar nõknek Engin? Nem lehet, hogy azért nincs benne a 10-es listában, mert még kevésbé ismert itt nálunk? Egy lefordított, urambocsá szinkronizált (jajj!!) Fatmagüllel szerintem tuti, hogy belopná magát a magyar nõi szívekbe is. Van õ olyan jóképû, mint Efe/Mete, sõt! Akinek pedig esetlegesen külsõre nem jönne be annyira, azok tuti, hogy a Kerim karaktert - hozzánk hasonlóan - nagyon hamar a szívükbe zárnák.

Most nem futja többre, de baromi jókat és igazakat írtok Kerim papáról és szegény megboldogult mamáról. Taps, taps!!!

Ez a Deniz nevû kislány csak engem idegesít ilyen baromira? Fura elhinni, hogy a mi kis szemérmes Kerimünnek ilyen agybatépõ, erõszakos, elkényeztetett félhugija van.

Ésss: szegény Mustafa! :(( (Az õ szülei is megérnének egy misét.)
Adri, annyira a fejemben van, hogy azt írtad, miatta kellett még egyszer megnézned a sorit. (Ugye Te írtad??) :))
Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mire is mondtad ezt. Mindegy, 30 bölüm múlva remélhetõleg én is rájövök.

Merhaba!

Hát, figyelembe véve az élettörténetét, szerintem Narin akkor lenne a furcsa, ha nem lenne furcsa:). Szinte soha nem értettem vele egyet, de nekem pont az tetszett a karakterben, hogy ennek ellenére mégis éreztem a furaságai/tettei mögött húzódó lelkiállapotot, motivációt, vagyis a forgatókönyvírói logikát (az nem sok török sorozatban van).
Vagy te esetleg éppen valami forgatókönyvi bakira gondolsz? Mert én egyébként nagy mûvelõje és kedvelõje vagyok a fõhõsasszonyok (és forgatókönyvírók) csepülésének:), csak lehet, hogy nekem itt a "szegény jány"-effektus kicsit elhomályosította a tisztánlátásom.

Végre egy Hanni-nézõ! Nagyon kevesen vagyunk Mo-n, sajnos, pedig mennyivel többet ér, mint bármelyik kaszabolós sikerhorror... Az Ádám almáit természetesen láttam:)) A többit is pótolni kéne...Én - sajna - inkább Hugh Dancy munkásságában merültem el jobban, khmm...hát nem gazdagodtam felejthetetlen filmélményekkel, hogy szépen fejezzem ki magam (kivéve az Adamet)


Egy kis Cagdas bey pletyi, fõleg Erikának hoztam híreket:
Az van, hogy Jasszussal a "Cagdas bey bevonzása a Kösembe"-akciónk kissé félresikerült, kibocsátott hullámaink úgy 4 évszázaddal eltérítették a színészurat az idõalagútban, így most ahelyett, hogy a Topkapiban ravaszul tervezgetné a puccsokat IV. Murád ellen (brühühü), úgy hallottam bennfentes forrásaimtól, hogy a Dirilis 3. évadában fog....Allah tudja, mit csinálni... (valószínûleg reménytelenül beleszeretni Ertugrul nõjébe). A hír még semmilyen pletykaoldalon nem jelent meg, de igazságtartalmának nagy valószínûséget lehet tulajdonítani, mert eléggé elsõ kézbõl jött az infó;). Jaj, csak be ne pereljen a TRT1.

Sziasztok,

Erika,
lehet, hogy túl vagy már rajta, de igen, jól gondolod, Kerim kéreti ugyan magát, de természetesen rendezõdnek majd a dolgai Meryemmel, csak ülepednie kell kicsit a horrornak.:)

„Hadiiiii Rahmiiii” Mukaddes: ….hmmm….hmmmm:)) a legszélsõségesebb szereplõ, imádtam minden genyasága ellenére (SPOILER, bár én a történet végén szigorúbb lettem volna vele….). Esra Dermancioglu kitett magáért. És hát amit Rahmival lemûveltek:))
És ne aggódj ami késik nem múlik, lesz aki helyre tegye a késõbbiekben.

Tímea,
Off folyt. köv.: igen, természetesen láttam a Hannit. Magasra lõtte a labdát az elõd (Hopkins), de úgy érzem Madsnek sikerült azt lecsapnia nem is akárhogyan. Maradandó élmény lett a sorozat, fõleg a képi világa miatt, konkrétan jelenetek égtek a retinámba:)) Ennek ellenére a korai megmozdulásait, pláne az anyanyelvén semmi sem tudja felülmúlni. Aki szereti a drámát, az ne hagyja ki az életébõl Az esküvõ utánt és a Hogy szeretsz remekmûveket, akit pedig kicsit is vonz az abszurd (én, én, én) az meg az Ádám almái és a Zöld hentesek nélkül nem halhat meg.

Fatma,

Anya és Apa,
elõre elrendezett házasságok egyenes arányossága a sírig tartó tiltott szerelmekkel….
a szülõk bûnétõl elvonatkoztatva, szörnyû ez, úgy ahogy van, mármint, hogy léteznek még ilyen momentumok a világban (a Mustang is errõl szól egyébként, ami 2015-ös film... no comment).

Szörnyû az, hogy az Anya egyáltalán eljuthatott abba a mentális állapotba, hogy öngyilkos legyen, és az is gyalázat, hogy senki nem volt mellette, hogy segítsen, se egy rokon, se egy barát, se egy szomszéd vagy akárki. Bárki kerülhet padlóra, és különbözõ módon reagálunk ezekre a hullámvölgyekre, és amikor az elme már nem megfelelõen mûködik, akkor a határok elmosódnak rendesen.
Az anyát egyértelmûen menthetetlennek ábrázolták, de ennek ellenére nekem is kilóg az a bizonyos lóláb, mert egy elborult agyú, gyermekét kevésbé szeretõ (hú de hülye szó ez erre elnézést) nõtõl is meredek a levél tartalma, tehát én is afelé hajlok, hogy ez inkább erõsen filmes húzás volt, és kellett a késõbbi konfliktushoz. Mert abban az állapotban, amiben a nõ lehetett (évek óta hergelte magát) morbidan fogalmazva max. egy „ágyõre” futotta volna. Persze nem akarok okoskodni.

No de az Apa… ahogy elõttem is leírtátok egy szar alak. Az anyának már nem volt sansza fordítani, de neki lehetett volna, mégis 20 év kellett, hogy felszálljon arra a rohadt repülõre….
Megelégedéssel töltött el, hogy nem adták könnyen azt a megbocsájtást a készítõk, már ha az okozott fájdalmat valaha is be lehet gyógyítani bármiféle megbocsájtással (nagyon off: személyes tapasztalatom alapján nem lehet teljesen, de nyilván próbálkozni kell, mert egyszer élünk). Aki sajnos otthon van a témában az tudja, hogy inkább egyfajta megbékélés van a múlttal kapcs., azért hogy legyen jövõnk. És ez az érzés maradt meg bennem Kerim kapcsán is, hogy a sebek ugyan megmaradtak, de már együtt tudott élni velük a folyamat végén. A számomra egyik legkedvesebb jelenetnél is ez az érzet csapott meg anno…. BIG SPOILER Fatma és Kerim egy tengerparti kis padon ülve beszélik meg születendõ gyermekük nevét… és ahogy Kerim reagál…szavak nélkül….(néha egy élet is kevés a feldolgozáshoz). Hú de szerettem itt Engint basszus, minden benne volt abban a pár pillanatban, tökéletes játék.

Fatmagül magyar premi: az eddigiek alapján itthon elég nehézkes egy ilyen témájú sorozatot délután leadni, esti zónába ismét kizárt, hogy keró adók tegyék, így a szinkronos verzió kilõve, pláne hogy már nem is mai darab.
A fordítás meg…..sztem a témára még csak-csak vevõk lennének a leendõ nézõk (pláne a feketén-fehéren gondolkodó nyugdíjasok, akik 80 részen keresztül csúnya bácsizhatnának, egybõl 3 férfiúra irányítva, és persze „szegény jááááány”…stb.)de a bibi ott van, hogy itthon tapasztalatom szerint a legtöbb esetben a férfi fõszereplõ alapján választanak fordítandó sorozatot (persze van pár üdítõ kivétel), és itt akkor már el is bukott ez a projekt, ugyanis Engin messze nincs benne a top 10-ben a hazai palettán (bezzeg a szlávoknál, illetve egész latin-amerikában és még sorolhatnám), itthon a nagy többség azt sem tudja, hogy a világon van, és hát valljuk be õszintén kinek a szívét rabolná el kis hazánkban - néhány fanatikuson kívül persze..hehe – eme végtagjait dobáló kajla vizsla, akit a sori elején, több részen keresztül yugoszláv táncdalénekesnek öltöztettek?
Mr. Darcysan szólva én úgy szeretem, ahogy van, de az biztos, hogy meg kell szokni a fazont, és akkor még Berent meg sem említettem, bár talán õ már a Kösemmel megtörte a Bihter átkot.
Az, hogy mit tesznek le az asztalra a színészek az a kutyát sem érdekli itthon….sajnos nagyon ezt látom. A lényeg a külcsín és a trend.
Ezek fényében õrült meló és rizikó is egyben 80 bölüm bevállalása, kb. 1000-1200 sorral részenként, és ahogy Milli írod – ha nem is Freud-i mélységekben, de azért meg kell ugrani egy átlag feletti fordítói szintet, mert ez egy igényes történet, szóval bõdületes idõ és munka lenne az biztos, persze nem lehetetlen.

Bulut: legutóbb azt írtam, hogy Tímea mindent leírt, amit kellett, és én már nem igazán tudok mit hozzátenni, de azt hiszem, hogy a Narin Bulut karakter még megérne egy misét. Voltak furcsaságai, amik most - hogy újra belepillantgattam a sorozatba – elõjöttek, vannak homályos momentumok számomra. De persze az is lehet, hogy csak én voltam kevés Meral Okay gondolatmenetéhez néha, aki még arra a gaztettre is képes volt ugye, hogy „kinyírja”a saját a fiát …:).

Isztambuli kalandok: örülök, hogy ismeritek a blogot, legutóbb még ezt a bejegyzést is meg akartam osztani veletek, csak már nem volt idõm visszakeresni, ha már ugye Fatma és forgatás:
http://isztambul.info/blog/2012/02/24/filmforgatas-isztambulban/

Egy kis zene búcsúzóul, vagy épp vers mindenkinek:)
https://soundcloud.com/kamer-ems-1/y-lmaz-erdo-an-bu-bahar-a-ka

Köszi Adri, mert próbálok nem egyoldalú lenni, de akárhogy nézem, kb. nekem is ez jut eszembe mindkét szülõrõl hogy "broaaaa":-) Így egy kutyát nem hagy magára az ember ahogy ez az "anya" tette, nem hogy a gyerekét...
Azzal együtt, hogy mint nõt én is sajnálom, a sérelmeket az ártatlan gyereken levezetni még ha egy traumát okozó nemierõszakból fogant volna meg, akkor is undorítónak tartanám.

Ja igen, a levelet még akartam említeni hogy megint csak önzõ módon gondolkodott, és képes volt a Kerim - Meryem abla kapcsolatba is konfliktust teremteni, csak hogy sajnáltathassa magát a fiával mert õt nem szerették, miközben neki kb. minden este imába kellene foglalnia Meryem nevét? Ahelyett hogy esetleg szóban, finomat elmagyarázta volna a helyzetet, és nem olyan ótvar módon mint a mami a levélben... Szóval igen ez megint csak a broaaa kategória.

Gondoltam hogy nem az a Baris alkat:-) Csak mert még az õ esetében is megkérdõjelezték a csõbehúzást, akinek a menyasszonya kérte meg a kezét... Szóval gyakorlatilag Fahrettin bey se sokkal különb mint mondjuk egy Emir koala, EK-s Aziz papa, karadayis Sinan, vagy a többi hasonló módon feleséget fogó negatív alak...

A színészt meg inkább egy maffiavezér szerepben tudnám elképzelni... Egy Nazif papa tényleg sokkal hitelesebb lett volna. (Ja Jasszus nem tudom hol tartassz, de kb. a 36 bölümben - mozis rész - feltûnik majd Nazif papa is a sorozatban:-))

Na, szóval én ennél a szálnál érzem elõször, hogy ezt a sorozatot Hilal rendezte. Mert kb. az õ világában elképzelhetõ hogy egy gyerekét bántó (fizikai vagy lelki) szülõt egy kis fejsimi felmenthet. Én kedvelem a bûnbánó, és a bocsánatért valamit tenni akaró karaktereket, de így 20 év elteltével, egy szülõ-gyerek viszonyban szerintem kicsit elkésett ez a papa, ráadásul az indokai nem hogy gyenge lábakon állnak, de még felháborítóak is. Ráadásul még a lánya is idegesítõ...
Annyiból érdekes ez a szál, hogy Kerim hogyan dolgozza fel, illetve amit Jasszus is említett vagyis a Kerim - Fatmagül / Kerim - Fahrettin bûn - bûnbocsánat párhuzam.

Bocs megint gondolkoztam, és lehet hogy igazságtalan voltam kicsit a papával (de lehet hogy nem:-)). Mert az nem világos, figyelmetlen voltam, hogy hogy is volt ez? õ mikor tudta meg hogy ez kényszerházasság? Már az esküvõn tudta? Vagy csak késõbb, mert utóbbi esetben úgy is lehet értelmezni, hogy lényegében õt is csõbe húzták, (amolyan Cemre-Baris módon? de Kerim anyjáról ezt nem hiszem) és akkor valóban egy szánnivaló férj, aki próbálta megszerettetni magát a mást szeretõ, hidegszívû asszonnyal.
De ez a csõbehúzás megint csak hülyeség, mert török kultúra ide-oda, azt azért látja a võlegény, hogy a menyasszonya szerelmes-e belé, vagy rá se bír nézni, nem? Szóval megint oda lyukadok ki, hogy ejnye Fahrettin bey... vagy ejnye Hilal?

Jó estét! Én is örülök neked Michonne, nagyon jó volt olvasni és kicsit kitágítottad a látszószögemet is Kerimmel kapcsolatban, köszi.

Bõvebben most csak az Adri-féle reagálásra jöttem írni: hogy igen. Tényleg nem voltam elég empatikus a mamival. Totálisan igazad van a kényszárházasság mint elhallgatott nemi erõszak témában. Még ha közös beleegyezés is volt a gyereknemzõ tevékenység, valóban lelkileg nemierõszakként is meg lehet élni az ilyesmit. Ebbe nem is gondoltam bele. Talán mert nem rágták a szánkba, az anyuka azt említette, hogy a szerelme öngyilkosságát nem tudta feldolgozni ezért vet véget õ is az életének. És akkor az is ott lehetett, hogy mindezért a férjét és Kerimet hibáztatta (ha jól emlékszem, azt írta a levélben hogy Kerim születése után lett öngyi a férfi - de itt megint megkérdezhetném hogy milyen anya aki ilyen bûntudatot helyez a gyerekére???) és emiatt lehetséges hogy nem tudta szeretni a fiát. Mindez nálam még mindig nem kisebbíti az anyuka bûnét, de így már tisztábban látom a karaktert.
Viszont nem hiszem, hogy Kerim ebbe így belegondolt és az készítette ennyire ki? (Vagy de?) Én úgy látom, hogy eddig azért nem haragudott az anyjára, mert azt gondolta, hogy az apa elutazása miatt lett öngyilkos(?). Tehát az anyát is áldozatnak tekintette. Viszont most hogy kiderült a valós ok, mintha pont hogy az anyja vált volna a negatívabb szereplõvé a történetükben, mert ugye így már egy rossz asszony, aki mást szeretett, nem az apját - holott pont az derült ki, hogy igazából az egész élete egy hazugság és szenvedés volt az asszonynak. Míg az apjára azt mondja, hogy talán ha ezt tudja nem haragudott volna rá ennyire. Neden? És itt elõvenném kicsit Hilalékat. Mert azt ugye érezzük hogy a sorozat is arra játszik, hogy mi is lássuk hogy milyen aranyos, bûnbánó jófej, az apuka, és bocsássunk meg neki, meg sajnáljuk mert nem szerette szegényt a felesége. De ha õ tudta, hogy nem szereti, és úgy vette el/ feküdt le vele, akkor megint jön a klasszikus kérdés: milyen férfi az ilyen? Mivel jobb ember így, mintha "csak" egy csapodár férfi lett volna, aki elhagyta a családját? Mert ez nekem megint nem tiszta.
Egyébként a fia elhagyására nála sem találok mentséget. Ez a felesége halála után nem volt olyan passzban, de családot alapítani mással azért tudott kifogás nekem elég gyenge. És Kerimet abszolút megértem ilyen szempontból, hogy még esélyt sem akar neki adni, és akkor sem hibáztatnám érte ha soha nem dolgozná ezt fel - mert bevallom hogy én se vagyok biztos benne, hogy megbocsátanám az apámnak. (A Fatmagülön, Meryem ablán levezetett dühe már más kérdés...)
A Yeterben is van egy ilyen vonal, hogy a mami otthagyta a fiát az alkesz, gyerekverõ apjával, majd visszajön 30 év múlva, sántítva, könnyes tekintettel bocsánatot kérni, és a nézõnek sajnálnia kell, mert milyen aranyos öreg néni. Csak én meg Jasszus ezt nem vesszük be ugyebár:-))

Ibrahim pasa: Végre valaki! Engem elsõ vett rá valaha szulejmánozásra (ezen kívül még egy filmben láttam, abban is nagyon jó volt), és már a legelején mondtam, hogy jobb színész, mint Halit Ergenc, de lehurrogtak. Hürremet (vagy Meryemet?) én az elsõ bölüm után vittem volna a vágóhídra, míg a pasa inkább az "imádnivaló rohadék" karaktertípusba tartozik nálam. Cagdas nekem is eszembe jutott róla már, leginkább a cuki szemtáskák miatt:))) Karrier tekintetében azért õ sajnos fasorban sincs Ibrahimhoz képest, brühh, pedig ugyanannyi évesek.

Michonne, köszi a cikket, ismerem ezt a blogot, de ezt még nem olvastam:) Jót röhögtem, most már tudom, hogy az új Kadir Dogulu dizi (Bana sevmeyi anlat) mely recept alapján készült.:)) Nahát, a Bulutban még Prada táska se volt!
A Szulejmánban én is féltem néha, nehogy a színészekre (kivéve Meryemre) omoljanak a hungarocellfalak, amikor kopogtak, a Kösemben szerintem talán annyira már nem fojtogató ez a makettházas feeling. Képi világban azért ég és föld a két sorozat.
Egy kis off: Ha már Mads Mikkelsen, Hannibalt esetleg nem nézted?

Így van, pont ezen gondolkodtam, hogy most kezdik csak igazából felfogni ezek a Yasaran fiúk a tettük súlyát. Vagy legalábbis én eddig nem láttam errõl történõ beszélgetést közöttük. Selim is nagyon jól átlátja a helyzetet. Bizony, bizony... Az egész életüket elkalapálták, a sajátjukét is, nem csak Fatmagülét.

Kerim viselkedését én is értem, persze, de pont azért borított ki annyira az a 45-ös bölüm végi akciója, mert olyan szépen lebontotta addigra már Fatmagül körül a falat, hogy nagy kár lett volna egy átpiázott/átkesergett éjszaka záróakkordjaként ezt elbarmolnia.
Mint ahogy másnap ezt el is mondta Kadir bey-nek, hogy gyakorlatilag ott tart Fatmagüllel, ahonnan az elején elindult - hála a saját hülyeségének...
Szerencséjére a lány mostanra már jól kiismerte és meg is bocsátott neki, sõt bele is szeretett - de õ még ezt sem akarja elhinni neki. Kerimet ezért tudnám jól fejbecsapni.

Michonne, nagyon jó a jellemzésed Meryem abláról. Olyan klasszul leírtad, hogy csak bólogatni tudok. Nagyon sok családba elkelne egy ilyen rokon (én is igényt tartanék rá). Inditványoznám is, hogy "Meryem ablát minden családba!!!". A bûnét sem tudom igazán bûnnek tekinteni. Érthetõ, hogy a kicsi Kerim még éretlen volt egy ilyen búcsúlevél befogadására, tehát várni kellett. Igen ám, de meddig? Mikor lett volna a megfelelõ idõpont az anyai levél átadására? Tartok tõle, hogy bármikorra is idõzítette volna, a szemrehányást ugyanúgy megkapta volna korábban is, mint most. Hiszen tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, amikor tudomást szerzett róla, de nem adta át, gyakorlatilag onnantól hazugságban tartotta Kerimet. (Kerim logikáját követve). Szerencsére mivel a mi kis hõsünk egy nagyon-nagyon jólelkû fiú, biztos vagyok benne, hogy rövidesen megbocsájt Meryem ablának és helyreáll a béke kettõjük között.

Muko egyre elviselhetetlenebb. Egy igazi tapintatlan, rosszindulatú, sz...rkeverõ nõszemély. Ahelyett, hogy összehúzná a valagát azok után, amiket mûvelt, még jobban nyomja. :)) Hová lett Rahmi határozottsága? Ja, persze, az õ kislányával várandós a boszorka, így mindent el kell neki nézni... Amúgy csodálom a család türelmét, eddig még nem igazán tette helyre senki, inkább igyekeznek nem venni tudomást róla, na de azért mégis van egy határ. Remélem valaki most már azért hamarosan fenéken billenti (persze csak képletesen, hiszen várandóóóós). :)
Erõsen pofán tudtam volna csapni, amikor elolvasgatta a börtönbe és börtönben íródott szerelmes sorokat. Ez a nõ minden szép és magasztos dologba bele tud rondítani.

Na, nézem tovább. :)

Sziasztok lányok,
Csak ide értem…
Fatmagül
Én kifejezetten szerettem, hogy kimozdították a biztonsági zónájukból a karaktereket ezekkel a hendikepes szálakkal (Mukkades kalandja, Kerim apja feltûnése és az anyja levele). Ezek a részek másztak igazán a bõröm alá. Egyrészt elterelték a sztorit a túlromantika kikövezett útvonaláról, azaz „ha kitartó és figyelmes vagyok, egyszer majd csak a feleségem leszel” vonalról, ami valljuk be szép lett volna, de hosszútávon baromi unalmas.
Illetve ennek a húzásnak köszönhettük, hogy még árnyaltabb karaktereket kaptunk. Az összes elfojtott félelmüket, kételyüket, magányukat és frusztrációjukat az arcunkba nyomták (nemcsak a fõszereplõkre, hanem a környezetükre is gondolok). Amitõl egyrészt még emberibbek lettek, másrészt pedig újabb megoldásra váró helyzeteket teremtettek.
Meryem karaktere nagyon eltalált volt, egy szilárd, biztos pont a káosz közepén mindkét riadt fiatalnak, pláne az elején. Elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy ki tudtak mászni a pokolból. Kifinomult empatikus képességével, öröm volt nézni, ahogy párhuzamosan terelgette Fatmát és Kerimet, és szinte mindenkit. De õ sem volt tökéletes, ahogy egyikünk sem. A levél visszatartásában mindenképp hibázott, mert ha nem is az Anyuka halála után, de felnõttként oda kellett volna adnia a fiúnak. Hibázott és ezt õ is tudta.
Kerim reagálása - még ha sokakban rossz érzést is kelt - teljesen természetes volt. Mert bármilyen közhely, de az érett férfitestben sérült gyermeki lélek honolt. Meyrem óvó gondoskodása sem volt elég ahhoz, hogy a fiú feldolgozza a korábban átélt többszörös tragédiát, ezért nem is reagálhatott volna másként, mint csapkodással, üvöltéssel, elrohanással sírással. Hála Allahnak, hiszen ha továbbra is elfojtja ezeket az érzéseket, és hárít, akkor soha nem sikerül feldolgozni azokat. Az õrjöngéssel, és kiadással elindult a gyógyulás útján, pontosan úgy, ahogy Fatmagül is tette a saját traumája kapcsán.
A szülõk általi soha nem múló sebbe, ismét õk martak bele, az apa a személyes találkozással (persze hol máshol mint a börtönben….mit ne mondjak „tökéletes” idõzítés), illetve az anya a levéllel, amiben csak kizárólag magán kesereg. Persze, hogy kiborul, és persze, hogy piával tompítja magát…. õsi módszer, nem évül el, míg világ a világ, és itt sztem teljesen másodlagos az, hogy bírja vagy nem bírja az alkoholt.
Nyilván nem bagatellizálható el a viselkedése, se Meryemmel, se Fatmagüllel szemben, és nem is mentegetni akarom, de az is biztos, hogy ember legyen a talpán, ha ezt valaki pár szempillarezzenéssel és könnycseppel végigtolja. Fatma ezért is áll hozzá úgy ahogy, bízik benne, segíteni szeretne neki, mert érdemes. Ránézésre nehéz idõszak (pláne a részegen falhoz löklek szitu után), de mégis jobban összekovácsolja õket, mint valaha (bár egy bizonyos kérdésben Kerimnek az utolsó részekig fennmarad ugye a parája, de az már egy másik történet.)
Summa summarum zseniális volt a készítõktõl, hogy úgy bontották ki ezeket a szálakat, hogy nem idealizálták a karaktereket, bár ez a sori egészére sem volt jellemzõ szerencsére.

Vural….sajnáltam, de nem történhetett máshogy. Talán ha idõben pszicho segítséget kap, akkor esetleg, de csak nagyon esetleg. Bugra egyébként végig jól tolta, az utolsó jelenete Kerimmel és Mustafával különösen hátborzongatóra sikerült.

Milli, olvasom a Deniz Türkali sztorit, mármint, hogy Vedat Türkali lánya, így már én is mindent értek:) Egyébként pár napja halt meg az öreg.
Korábbi kérdésedre válaszolva pedig , azaz, hogy milyen egyéb török alkotásokat láttam, háááát nem lesz hosszú a lista. Ahogy jó páron ebben az országban én is az Ezellel kezdtem a török vonalat, persze nem bírtam kivárni a részeket és rákattantam a youn az eredetire. Majd próbálkoztam még jó pár a tv-ben leadott, szinkronizált darabbal (Seherzádé és társai), de azokat max a 10. résznél feladtam….. Eleve gondot okoznak az agyonhúzott darabok, és ha még megspékelik bamba szereplõkkel és lagymatag szappansztorival, akkor én menekülök. De hogy ne nagyon kalandozzak el, tehát, Ezel, Ask-i Memnu (Beren fenomenális alakítása miatt), majd jött a Fatma és vele majdnem egy idõben a Bulut, anno a Youn neki kezdtem törökül a Kuzeynek is, bár nem jutottam vele sokáig, és bevallom hõsiesen, hogy a tv-ben szinkronosan sem vett meg, még Bugra miatt sem maradtam. A most fordított sorik közül az Ertugrul van a listámon, de a Kösemmel is szemeztem, bár valószínû, hogy a studiószobás, makettházas hangulata miatt nem lenne kedvenc, no majd, talán egyszer.
Tulajdonképpen még pár filmet láttam és ennyi, legutóbb pl. a Mustangot, amit a franciák jelöltek az Oscarra is, a Saul fiával együtt versenyzett. Elsõ filmes török rendezõnõ alkotása, mindig nagyon aktuális üzenettel, mondanivalóval, bár néha szürreális mozzanatokkal, mindenesetre megmozgatja a bensõt és tud és mer újat mutatni a témában.
https://www.youtube.com/watch?v=Eiih78Mbpm4

Szeretem a skandináv vonalat is, fõleg Mads Mikkelsen dán idõszakát, a brit alkotásokat, de pl. nem áll távol tõlem Almadovar stílusa sem, a sorozatokban természetesen azt nyomom, amit a többi junkie, általában egyben, egy évadot ledarálva, mert hetente nem lenne rájuk idõm (Vikings, GOT, Walking Dead, Black Sails, Marco Polo, de a régi nagyok is mind meg voltak, nagy kedvencem még mindig a 60-as, 70-es években játszódó amerikai reklámipar bugyraiba betekintõ sorozat a Mad Men.)
Nem gondolom, hogy mindenevõ, hanem inkább sok vonalba belekóstoló vagyok.

Tímea, örülök, hogy tetszett a Bulut, lényegében leírtál róla mindent, amit lehetett, bõszen bólogatok.

És ha már török sorozatok, eszembe jutott egy jó kis írás. Évek óta hû olvasója vagyok egy magyar fiú blogjának, aki török lányt vette el, és kint is élnek. Rettentõ jó stílusa van, többek között a török dizikrõl is írt egy vicces bejegyzést, ha nem gond megosztom veletek:
http://isztambul.info/blog/2015/11/24/igy-keszits-torok-sorozatot/comment-page-1/

Szijasztok!

Üdv újra barlanghonban Erika Abla. Hát képzeld el, hogy amikor azon gondolkodtam, hogy vajon ti mit fogtok gondolni Kerim mostani viselkedésérõl, rólad pont az jutott eszembe hogy neked esetleg szimpatikusabb lesz ez forrófejûség, és abból indultam ki, hogy mert én Kuzeyes tulajdonságokat kezdtem el felfedezni benne:-)) Mondjuk ez a következmények, figyelmeztetések figyelembe vétele nélkül ösztönbõl megyek a magam feje után, ütök, csapkodok stílus úgy szerintem általánosságban jellemzõ a török sorozat legényekre. Lehet ez a férfiideál. Szerintem nagyon ritkán látni mindig megfontolt, racionálisan gondolkodó és lépõ török fõszereplõket.

Az öngyilkos témát annyira nem akartam pedzegetni, mert féltem, hogy túl érzéketlen vagyok a mamival szemben, (aki ismeretlenül is a sorozat legellenszenvesebb szereplõje nálam) de örülök hogy akkor ti is ezen a véleményen vagytok.

Vural: Erre célozgattam a dátumos mondatommal. Mert hogy Bugra színészúrra 2011 õszén máshol volt nagy szükség. Bevallom nekem már kicsit kényelmetlen volt hogy egy nemierõszakolót kell szinte sajnálnom, ezért annyira nem bántam (meg Güneyt nem adtam volna más színésznek, csak majd a 3. évados átmûtöttet Kenannak:-) Vural karaktere egy önálló mozifilmet is megérdemelne, de még +40 bölümön keresztül nem szívesen kínoztam volna tovább. Ez a "elvárom hogy nekem megbocsássanak, de én meg sem hallgatom a másikat" meg nagyon jellemzõ általában az emberekre. Egy egy apját szeretõ gyerekkel - fõleg török fiúval - szemben talán túl magas elvárás, hogy túl lásson azon hogy "anyám egy K...". De érdekes volt, hogy Meltem apját is legalább annyira megköpdösték.

Jasszus, ez a bûn-bûnhõdés-bûnbocsánat mérce nagyon jó meglátás. A szerelmes Erdoganunk azt hiszem mostanra kezd majd a bûnhõdés szakaszába lépni, amikor érzi már hogy ez a gusztustalan tett mennyire kihatással lesz az egész életére, nem csak a karrierjére, közmegítélésére, de gyakorlatilag egész férfi mivoltjában megnyomorította magát. Normális nõ az amíg a google-t be nem szüntetik, nem fog már vele szóba állni... Kérhet akár virágcsokor kíséretében bocsánatot Fatmagültõl a Kanál D bulvármûsorában 50 év múlva...

Még egy kis Kerim. Kerimnek az elsõ évadban inkább a jó tulajdonságai kerültek elõtérbe (az õsbûnét kompenzálandó, Fatmagül és a nézõk megnyerése), de ahogy kezd olvadni Fatmagül szívén a jég, úgy Aladdinunk is kezd felbátorodni, alázatossága is alábbhagyni valamicskét (ez nem is baj, mert megkérdõjelezi a Kerim alárendeltje lesz Fatmagülnek gondolatot), és elõbújnak az eddig rejtett hiányosságai, gyengeségei. A hús vér emberi lényeknek bizony velejárója, hogy olykor igazságtalan, szûklátókörû, kettõs mércében gondolkodó, gyerekes, bizalmatlan és IDEGESÍTÕ!... ezek a tulajdonságok a 2. évados Kerimet talán kevésbé vonzóvá teszik, mint az elsõ évados mulya Disney-herceget, ugyanakkor sokkal emberibbé is. A Kerim karakterében nekem tetszik, hogy nem az a tipikus hõs, aki állandó összeesküvések áldozata, és a csúnya gonoszok által kihasznált jóindulata miatt kell örökké szenvednie, hanem ahogy Adri fogalmazott, a saját démonjaival (is) kell megvívnia a harcát. Jó kis analizálhatós csemege. És mindezért jár tõlem a lájk Hilalnak és bandájának.

A ház az egyik kedvenc sorozatbeli házam, nagyon kellemes, hangulatos, olyan Kadir bey-es. Azért a régi ház, és a jó kis ablakos kukucskálós jelenetek nekem is hiányoznak. Itt viszont legalább van lépcsõ, amin lehet kényelmesen hallgatózni és közben falni a piskótát (sírtam!) Mukko yengének :-)) Amúgy lehet hogy figyelmetlen voltam, de az kiderült hogy miért költöztek el? Emréék kihajították õket?

48. bölüm:
Jajj, ez a Deniz engem baromira idegesít! A színészkisasszony nem Zerrin Tekindor lánya véletlenül? Most már végre értem az éttermes Mehmet gyerek funkcióját...

46-os bölüm vége fele: micsoda jelenet!!! Fatmagül és Muko együtt hallgatóznak... :))
Kerim imádnivalóan beszél, gesztikulál, amikor részeg. :))
ÉÉÉS: hatalmas taps Perihan asszonynak! Bravó!! Õ is egy nagyon jó karakter. Külön érdekesség,hogy mennyire megveti a fiát is (ellentétben Erdogan mamával, ami a történtek ellenére is isteníti a kisfiát).

Valamelyikõtök kérdezte, hogy tetszik az új ház és a kilátás.
Nos, valóban nagyon szép, de bevallom, nekem nagyon hiányzik a régi házikó azokkal az ablakokkal, amiken mindig lehetett bámészkodni és a ház mögötti kis kikötõ és pad, amin olyan jókat sírdogálni. :)
Nagyon szerettem ezeket a jeleneteket.
Itt most a mellékházba szorultak ugye Mukóék, de mint látjuk, nacsasszony nagyon nehezen viseli, ha mellõzik... :))

Ez a sorozat olyannyira jó, hogy nem is értem, miért nem vette még elõ senki az OKJ-s fordító tagozatból. Na de ami késik... ;))

Sziasztok! :)

Itt vagyok én is újra és természetesen nézem és falom Fatmagült. :)

Volt egy újabb hosszú lélegzetvélû melóm, azt nyomtam ezerrel, ezért nem jelentkeztem. De szerencsére végeztem és most ismét belevetem magam a török sorozatok és a hozzájuk kapcsolódó fórumok világába. :)

Fatmagülnél én is annál a bizonyos 45-ös bölümnél tartok (pontosabban tegnap este ki is végeztem).
Hááát, szóval..... nnnna. Megdöbbentem rendesen Kerim viselkedésén. Mi történt ezzel az emberrel, elmentek nála otthonról teljesen? :( Minek iszik az olyan, aki nem bírja??
Szeretem a srácot meg minden, és igyekszem is megérteni, de bevallom õszintén, amit itt pár bölüm óta mûvel, kicsit sok és már-már erõsen felbosszantott.
Kezdve azzal, hogy mi a fenének kellett nekiesnie Vuralnak. Világosan elmagyarázták neki, hogy vigyázzon nagyon minden lépésére, mert a kirohanásaival esetlegesen veszélyezteti a per végkimenetelét. De sajnos Aladdinunk (téééényleg olyan!! :) ) azzal a forró fejével képtelen normálisan és higgadtan gondolkodni. Talán nem ártott volna még jobban megnyírni a srácot, mert lehet, hogy az a rengeteg haj melegíti ennyire az agyát.
A börtönben tanúsított magatartásán is el voltam hûlve, egyben megállapítottam, hogy Kerimünk sajnos 0 (azaz zéro) emberismerettel rendelkezik, azonkívül amilyen magas, annyira naív. Szerencsére azért a végére összeállt benne a kép, és rájött, hogy kiben nem szabad ténylegesen megbízni, de a bizalmaskodó fickó elég rendesen be tudta vinni az erdõbe egy jó darabig.

Nem kicsit vettem zokon, hogy kiírták Vuralt a sorozatból. Nagyon sajnálom, érdekes volt a vívódása, és fura érzéseket váltott ki belõlem a karakter. Megvetettem, ugyanakkor sajnáltam is. Amit viszont nem tudok elfogadni, hogy ezek a srácok minden családtaguktól kikövetelték maguknak a megbocsátást, a megértést, de visszafele ez már nem mûködik náluk. Értem ez alatt Kerimet és Vuralt. Kerim szerintem baromi igazságtalan Meryemmel és az apjával. Igen, trauma érte, igen, gyerekkorától kezdve tévhitben élt, de legalább megpróbálhatna egy picit beleérezni az õ helyzetükbe is, urambocsá' meghallgatni a másik feleket. De õ nem hajlandó, csapkod, elrohan, üvöltözik, elhajt mindenkit maga mellõl, elmegy vedelni, aztán hülyeséget hülyeségre halmoz. Szerintem amúgy megérdemelte volna, hogy Fatmagül ott és akkor elhajtsa. Persze nyilván arra megy ki a dolog, hogy mi, nézzõk lássuk, hogy arra a szintre fejlõdött már a kettejük kapcsolata, hogy Kerimnek már sikerült olyan fokig bizalmat építeni maga iránt Fatmagülben, hogy a lány még egy ilyen akció után is tudja, hogy õ valójában nem ilyen ember, csak az alkohol hozta ki belõle. De akkor is elég ijesztõ volt a viselkedése.
És arra is vajon mikor jön már rá, hogy aki a legtöbbet ártotta neki, az nem az apja, hanem az anyja volt. Cserbenhagyta õt és az apját, ráadásul úgy vetett véget az életének a saját otthonukban, hogy tudta, hogy a kisfia fog rátalálni!!! Úristen, hát milyen anya az ilyen??? Ha már mindenképpen meg akart halni, akkor miért nem vonult el valahová? (De az öngyilkosságát akkor is cserbenhagyásnak tekintem.) Kerim ezt miért nem látja? Amúgy tudomásom szerint az öngyilkosokra nagyon sok esetben emiatt haragudni is szoktak a hozzátartozók.

Vural a másik, akinek a viselkedését nem tudtam hová tenni. Õ szintén elvárta, hogy megbocsássanak neki a szülei, de õ az anyja félrelépését már nem tudta tolerálni, megbocsájtani. Itt is a meg nem hallgatással van a legfõbb gondom. Továbbá egy megcsalásnak általában oka szokott lenni, nevezetesen hogy nem kapott meg az anyja otthon mindent meg a férjétõl. Úgyhogy itt az apja is sáros volt sajnos, de Vural ebbe sem akart belegondolni. Õ csak kikiáltotta az anyját egy k...-nak és pont. Amúgy nagyon sajnálom az anyukát, rettenetes dolog lehet úgy élni, hogy a fia úgy halt meg, hogy õt megvette és sajnos a megbocsájtásra, a feloldozásra már nem kerülhetett sor (bízom benne, hogy ha Vural életben maradt volna, erre sor került volna).
Szóval ezek a srácok nagyon könnyen tördelik a pálcát mások felett, ami gyakran felháborít.

Mustafa: még mindig érdekes figura, sõt, talán számomra a legérdekesebb, és sajnos az a helyzet, hogy kedvelem. A Meltemes "románcon" gondolkodom még mindig, hogy azt vajon miért csinálta? Valóban tetszett neki a lány, vagy a Yasaranokon akart ezzel is ütni egyet? Úgy gondolom, hogy ez a téma még kibontásra vár a sorozat során. Meltemnek viszont határozottan bejön Mustafa, ebben teljes mértékig biztos vagyok. Amúgy nem is lenne egy rossz párosítás. :)

És hát Mukaddes, alias Muko (ahogy a volt pasija becézte az egyik részben - nagyon jót röhögtem)... Elképesztõ ez a nõ. :)) Remélem, hogy nem veszíti el a babát, szegény Rahmi nagyon megérdemelné azt a kislányt.

Most egy kicsit genyóskodok: csak én látom úgy, hogy Fatmagül néha olyan arcot vág, mintha nála is elmentek volna otthonról? A boldog vigyorgása furi nekem néha, és erõsen Rahmi jut eszembe róla ilyenkor. (Ez tényleg csak genyóskodás volt.) :))

Végtelenül felháborít, hogy most elkezdték a gazdagék Fatmagült okolni a sok bajságért, ami õket éri szép sorra egymás után. Vural anjya is rákezdte... Még véletlenül sem a saját fiacskájuk az oka, neeeemm.... Egyedül Resat Yasaran papa az, aki ebben az esetben tisztán lát és gyakran hangoztatja is. Na és persze az ügyvéd úr, aki csodálom, hogy még él és nem kapott agyvérzést. :)))

Erdogan szerelmes, kicsi angyalom... Õ egy végtelenül sötét figura, és már eszembe sem jut róla a becsületes és jóságos Seref hadnagy. Viszont megkönnyezte Vuralt, ami tetszett (ez volt eddig az egyetlen pozitív érzésem vele kapcsolatosan).

Most hirtelenjében ennyit tudtam hozzászólni Fatmagülhöz.

Ja igen, Mary: szerencsére nem sikerült beleszerelmesednem Kerimbe. :)) Úgyhogy nem kell megcsalnom az én gyönyörû (és BÁTOR!) szõke hercegemet, akit már nagyon-nagyon várok az új sorozatával! :))

No, Fatmagülben én is elcsíptem azokat a részeket, amelyekben Kerim elkezd féltékenykedni a lehetõ legképtelenebb személyre: Mustfára. Pedig, pont Fatmagül szenvtelen megnyilvánulásai is mutatják, hogy nem jön zavarba, már rég hidegen hagyja a Mustafa-téma. Sõt, már a jelenléte sem hat (nagyon tetszett az a jelenet amikor Mustafa meglátogatja, a saját éttermében/kávézójában egyedül dolgozó Fatmagült, aki egyáltalán nem esett kétségbe, nem menekült el, nem roppant össze, sõt még be is szurkált a kis szemétkedõ Mustafánknak.: ))
De, azoknál a részeknél ahol most tartok, még nem nevezném megrögzött féltékenykedõnek Kerimet, itt azért jogos féltést (fizikai értelemben) is érzek, bár néha vannak egészen gyerekes de annál idegesítõbb beszólogatásai.

Egyébként, amekkora izgalommal figyelem Kerim-Fatmagül ask kibontakozását , (ill. ami a legjobban tetszik a megbocsátás folyamatát), olyannyira érdekel Fatmagül-Mustafa elhidegülése, Mustafa elvi-kérdéseivel és betudott bûnével átszõtt szerelme – no azért nagyon remélem Mustafa kendõjét nem veti a Boszporusz, Fatmagülék otthona környékén partra ; )))

Mustafáról nem gondoltam, hogy ilyen izgalmas karakterré növi ki magát a szememben, de megtörtént! Igazából az a „mocsok” amibe belekeveredett (na jó belelépett) valóban csak egyre mélyebbre és mélyebbre húzza (bármennyire is klisésen hangzik). Ebbõl az ördögi körbõl, már képtelen is lenne kilépni – különben jönne Münir bey és elõkapná, akár a legabszurdabb indokot is aminek képtelenség lenne nemet mondani. Ugyanakkor Mustafát még sem sikerült teljesen kordában tartani, a maga kis harcát azért a háttérben hol eredményesen, hol kevésbé de tovább vívja. De úgy látom, õt leginkább Fatmagül érdektelensége, utálata mozgatja - az hogy Fatmagül elhányta magát egy csókjától, láttam hogy azért rendesen gyomorszájon ütötte - mert nem tudom elképzelni milyen alapon, de õ biztosra vette ellenállhatatlanságát és Fatmagül régi, gyermekkori emlékképekre alapozott szerelmét.

És egy kicsit a megbocsátásról. Úgy az egész sorozat ciklusa: a bûn - bûnhõdés - bûnbocsánat szakaszain alapszik. Mindegyik karakter besorolható ezen a három fázisú mércén, ám nem mindegyik ér végig - Kerim egyértelmûen bocsánatot nyer (gondolom és remélem én :)) míg Erdogan egyelõre megrekedt a bûn szakasznál, addig Selimnél én kezdem érzékelni a bûnhõdést, Vural meg aki Kerimet leszámítva a 3 erõszakoló közül, a leginkább kívánt eljutni a bocsánat "szakaszig", neki nem elég a bûnhõdés és nyilvánvaló, hogy sohasem fogja elérni és ez okozza majd a vesztét. (aztaaa kicsit meglepõdtem, hogy mennyi Vuralfan aktívkodik a fórumokon,meg csak úgy van,, nekem kicsit furcsa, mert azért akárhogy nézem Vural is ugyanolyan bûnös, mint a Yasaran fiúk, még ha nála az önvád, lelki ismeretfurdalás fellelhetõ is, de azééért szeretni sehogy se szerethetõ bociszemû manó Vuralunk.)
A "megbocsátás" témánál maradva, annyira jó, hogy beleszõtték a Kerim-"bûnös" apa szálat! Fatmagül és Kerim egyaránt egy általuk megbocsáthatatlannak tartott bûnt, hibát próbálnak feldolgozni. Fatmagül eredményesebben - igaz Kerim tesz is a megbocsátásáért - ám Kerim átérzi, hogy milyen érzés az ha nem hallgatják meg az embert, úgy azért esélyt adhatna az apjának a magyarázatra.(úgy ahogy Fatmagül is esélyt adott neki) Látszik is Fatmagülön, hogy haragszik ezért Kerimre, mert ha már õ is képes volt a makacsságán és a dacon felülemelkedni, azért Kerimnek is illene (vagy csak megpróbálnia).

Ebben a "katyvaszban" még egy gyors megjegyzés: ilyet még török sorozatban nem tapasztaltam, hogy végig, folytonosan a csúnya-gonosz karakterek is szenvedjenek! nem is akárhogy! abszolút nem markukba röhögõ, állandó nyertes Lucifer figurák, hanem sokkal inkább vergõdõ, vért izzadó, egy állandó görcsben álló karakterek. És ez nagyon kedvemre való!!! Münir bey...egy bölümben legalább három infarktust hord ki a lábán! Resat Yasaran?! Nincs egy nyugodt, szabad pillanata. Folyamatosan a logikai játszmák, az erõszakos gyõzködés! és ugyanez elmondható Erdoganról és Selimrõl is (bár Selimem olyan kis sunyi módon mindig csak megbújik valakinek az óvó háta mögé és várja a csodát) - bár õk most ahol tartok dutyiban vannak, szóval az õ helyzetük sem rózsás. Perihan! ezt a nõt istenbizony nem tudtam hova tenni, de mit ne mondjak egyre izgalmasabb, kiszámíthatatlanabb - ha jó látom egy hajszál választja el elméjét a megbomlástól. Mustafa - egy lelkét eladó kis semmi ember, aki ennek ellenére is önérzetéért és becsületéért (ami már rég nincs, tehát eredménytelen) de küzd.

Na, a 47. bölümben végre visszaállt a régi rend, már ami Kerim idegesítõ stílusát jelenti fõleg Meryem ablával szemben.
A Musztafa-mániáján viszont érzem hogy fogok még idegeskedni, de tényleg csak ez meg a néha hülye viselkedése mentik meg tõle hogy ne legyen totális Disney hõs:-)
Szegény Musztafácska... Münir bey kacaját a végén imádtam:-))) Perihan asszony tetszik még mostanában, de mintha kezdene kicsit bekattani szegény asszony?

Favágós-Jézus-Harry Potter sorozat kritikádon szétröhögtem magam Jasszus:-))
Én is inkább afelé hajlok hogy ez valami szappanopera-paródia akar lenni.

Kerimnek eddig egy olyan lépése volt, ami nekem csalódás volt, de mivel Fatmagül megbocsátotta, nem verte akkora dobra így én is elnéztem neki. A török énje szerintem csak annyiban jön elõ, hogy ha meghallja a Musztafa nevet akkor kényszeresen lakberendezni támad kedve:-))) Ami egyrészt vicces, Fatmagül szempontjából viszont sértõnek érzem a gyanúsítgatásait.
Eddig én nem érzek csalódást a második évaddal kapcsoltban, de nekem az elsõ ablakból leskelõdõs részek voltak a legérdekesebbek, illetve az a folyamat ami bemutatja ahogy Fatmagül eljut arra a szintre amikor már nem borzong Kerim jelenlététõl.

A Funda film fragmanit köszi, érdekesnek tûnik, könyvjelzõztem, biztosan megnézem majd.
Én is találtam valamit, Gyöngy asszony, Shura és a Kis Günesis széplegény szerepel benne, csak annyiból figyeltem fel rá, hogy eltûnt az õsz tincs :-((( https://www.youtube.com/watch?v=SDr5dRin-lw

Köszi Mankos! Igen ez a Kenan film volt az a borzadály : )))
Azért, a törököknek még van mit fejlõdniük filmek tekintetében. Kár, hogy nem olyan jól sáfárkodnak ezzel az ággal, mert sokkal jobb üzenet közvetítõ ereje lehetne és merészebb jeleneteket is elbír egy film, mint egy nézettség hajkurász dizi (török viszonylatban).
Azért, azt megvallom nem túl sok török filmet láttam eddig (biztos lennének gyöngyszemek), de azokból amiket eddig tapasztaltam, egy Beren film (amiben vak lányt alakít) és még Cagdas bey Kendime iyi bak mûve jött be leginkább. Ezek legalább szóltak valamirõl és a filmnek volt eleje és vége, keretbe foglalta a történéseket és nem csak indokolatlanul kinyírták az egyik fõhõst a végére, hogy ezzel teremtsenek drámai hangulatot.
Kivo filmje sajnos nekem túlzottan hatásvadászra sikeredett..(Kivo egyébként nagyon jó volt benne) de sokkal inkább a költészetrõl, motivációról, a versek születésének körülményeirõl, pontosabb történelmi, korképet vártam volna, helyette inkább beteg fiatalok reménytelenségét láttam, "költõ köntösbe" csavarva. Nekem ez ebben a formában kevés volt. Kenan filmjének meg inkább Mahir reikarnáció megfilmesítve címet kellett volna viselnie..
Látom Esra/Belgin színésznõ is jelentkezik egy filmmel: https://www.youtube.com/watch?v=t80nwmblvsQ
( Hoppá! 1:32-nél Ibrahim pasa befigyel ;))

Adri! Hálásan köszönöm a Rüzgan kalbi sorit!! Ha rossz kedvem lesz, ezt a fragit fogom nézegetni ;))) Annyit röhögtem, hogy kicsit még homályosan látok a könnyektõl :’)) A fiatalember…bocsánat Jézus remetének áll, miközben Mária Magdaléna menyasszonyi ruhában alászáll a mennybõl, hogy megkísértse, de végül elcsapja egy 110 km/h-val közlekedõ kocsi??!! heee?? Nekem ez a sorozat, izaura tv gyanús ;))))) (de az biztató, hogy Jézus is fejszével aprítja a fát)
off: kiskoromban hittanórán soha nem értettem Jézust miért férfiként ábrázolják,pláne ilyen szakállal ha a hittantanárom szerint se nem férfi, se nem nõ – majd jött Conchita Wurst….és inkább senki se feszegette a témát.

Tímea – a BBO kritikádra még annyit, hogy Michonne véleményével együtt nekem teljesen eladtátok és a Fatmagül után biztosan elfogyasztom. (Vizsgaidõszakra 29 bölüm túúúúl kevés, szóval még elõtte : ))
Ibrahim pasával kapcsolatban tartozom egy vallomással: szerintem fantasztikus színész : )) Kicsit, Cagdas mûvész úrhoz hasonlítanám. Látszik rajta, hogy õ is inkább színész, mint üzletember.. és bevallom, hogy a Szulejmánból általam megnézett néhány rész is neki köszönhetõ,pontosabban a zseniális játékának. Fájt is, hogy mennyien gyûlölték Ibrahimot, pedig az agyonmajmolt Hürrem a kiköpött mása volt, csak persze nõ meg kevésbé szõrös változatban.
Analert is azért ajánlották, mert szerepel benne és nézzem meg milyen jó, de elkedvetlenített, hogy amikor már errõl szóltak megbukott a sori és 9 bölüm alatt nagyon nehéz egy értelmes, A pontból B pontba jutó sztorit összehozni. Meg olvastam, hogy Hazart is mennyire dicsérték, Sinem asszonyt meg meg.....hát õt nem igazán :))))

Yeterrel szerintem valami nagyot akarnak „durrantani”, hogy versenyben maradhassanak, én is remélem, hogy nem fordítva sül el. Kitudja, talán beetetik a népet Yekta halálával, (aki persze életben marad) és a háttérbõl igazgatja majd a szálakat (áááhh szappan ment a szemembe…csííp) Igazából nem tudom, csak az akció sémát kerüljék el messzire!
OOO igen az Engin klón : )) Hát a játékában sajnos nagyon neem. Fotókon jobban, de mozgóképen elenyészõ a hasonlóság.

Fatmagül – szóval várhatóan csalódok Kerimemben?? : (( pedig épp kiakartam nevezni, az általam látott török sorozatok legédesebb türkish lover kategória gyõztesének. : )) Azért, lássuk be alázatban és kitartásban példamutató a fiatalember, néha neki is kell valami feszültség levezetõ roham ; )) vagy szimplán elõbukkant az elnyomott török énje??
Azt még meg kell mondanom, hogy ahogy haladok a sztorival egyre izgalmasabb, miközben a csúnya gazdagok kakikeverése és Mustafa saját maga és a világ ellen indított hadjárata teljesen egyensúlyban áll az inkább lelkizõs Fatmagül-Kerim ask részekkel. Rég láttam ilyen kiegyensúlyozottságot és pontos megszerkesztettséget egy sorozatban! – második évadtól kicsit félek, mert már csalódtam más mûnél az elsõ évad után…

Ú, ez a "Kerim Aladinra hasonlít Kerim" mondat kicsit Rahmi abi-s lett :-))

Meg van, Kerim Aladinra hasonlít Kerim! (Bár õ nem herceg azt hiszem).
A kép: ezt már rég meg akartam mutatni. Lehet hogy ti is olvastátok, én jót röhögtem rajta anno. Szóval a képen látható Cenk Torun nevû színész egy felesleges szereplõ (Gökhan) a Yeterben. A dolog pikantériája, hogy amikor bejött a sorozatba az okos török firkászok, komolyan azt hitték hogy õ Engin, és ezt így lehozták hírként hogy Engin Akyürek csatlakozott a Yeterhez. :-)) Szóval ennyit a török internetes híroldalak hitelességérõl. Amúgy kicsit tényleg emlékeztet rá, de persze azért érezzük a különbséget minden téren:-))

Sziasztok!

Jaj Nilaynál én azon a zöld kardigánon borultam ki, amit a Kara házban viselt és szentebb asszonynak nézett ki benne, mint Ilknur meg Safiye mama egybevéve... Az Orhannal-Nilay szál nekem kicsit kellemetlen volt, nem tudom miért de én egyszerûen nem akarom Orhant nõvel látni:-)) Csak annyiból tetszett a karakter jelenléte, hogy Nazif papa általa még jobban magasztosult, mert ilyet hogy valaki tárt karokkal menyévé fogadjon egy prostit én még semmilyen nemzetiségû filmben nem láttam nem hogy törökben. Ha az említett általános iskolai etika tankönyvek írói ezt látnák:-)))
Jah igen a fura akcentust én is említettem, és nekem is olyan mintha inkább egy törökül tanuló külföldi lenne én is utánanéztem anno, hogy honnan származik. Lehet hogy tényleg csak nem megy neki az Rrrr.

Songül engem igazából még az elõzõ bölümben a csókkal akasztott ki. Egyébként én ilyenkor a férfi szemszögébõl is kíváncsi lennék, fõleg törökben, hogy Oszmán szemében akkor Songül egy tisztességes lány? Mert ha az õ jegyese lenne, akkor õt is ugyanígy megcsalhatná?? De ezen a szálon inkább megpróbálok nem is idegeskedni, mert tényleg nem több mint érdektelen bölümhúzás. Ilknur szerelmi életére viszont annál inkább kíváncsi leszek.

Perverz drogos Kenan? Oh, az meg melyik film?

Yeterben ha jól értem azt mondja Yekta hogy család yok, és miatta haltak meg. Dehát nyilván nem, ezek a fragik mindig ilyen kis becsapósak akarnak lenni, Aylin közben valahol a koktélt szürcsöli. Megjegyzem úgy érzem kicsit olyan irányba megy ez a sorozat is, ami nem mondom hogy rossz, csak hát nem ezt vártam tõle...

Fatmagül: Nem dobtam ki Kerimet:-) A 47.-et ma fejezem be ha csak el nem alszom. Hát Kerim bunkó volt..., de én tudom róla hogy õ nem tenne olyat, és ezek szerint Fatmagül is bízik benne már ennyire, ami nagyon jó és fontos. Azt bevallom kicsit idegesít mostanában Disney hercgünk stílusa, (pl. az hogy kétszer rossz útra tévedt, de még mindig nem tudja letenni azt a rakis poharat....) de azért kukába nem való:-)). Fatmagül emanci kitûzõjét pedig nem vettem el és nem csalódtam benne negatívan. Kissé gyors volt ez a kibékülés, és váratlanul ért Fatmagül kezdeményezése, de értem én a gondolatot e mögött, az írók is érezték hogy Kerim kb. 1 éve "teper" és bizonytalanságban érzi még mindig magát, és ideje Fatmagülnek is lépni. Ami nem baj. Elvégre egy kapcsolatért nem csak az egyik félnek kell tenni. Az emancipáció jelentése az egyenjogúság, nem a nõi felsõbbrendûség érzet. És pont ezért megint csak tiszteletet ébresztett bennem Fatmagül karaktere, azt hiszem ezt már mondtam is hogy mert a helyzete ellenére nem játssza a büszke jégcsapkirálynõt (a Seherezádéban ezzel készített ki az asszony), ugyanakkor nem is a másik török nõkarakter véglet, azaz az önmagát alázó lomposüldüzõ féle.
Az önálló nõegyed gondolatot se vetném el igazából, mert nem érzem hogy Kerimben elsõsorban védelmezõt, eltartót, vagy bármilyen egyéb érdekhez fûzõdõ társat látna, hanem nyilvánvaló, hogy csakis azért kezdeményezett, mert szerelmes belé. Vagy te másképp látod ezt esetleg? Amennyire megismertem ezt a karaktert, nem tudom elképzelni róla hogy eleve adott volna biztató jeleket egy olyan férfi felé, akit nem szeretett.
Annak nagyon örülök ha kihagyják a kötelezõ szerelmiháromszöges bölümhúzós, féltékenykedõs vonalat, de ezt reméltem is ettõl a sorozattól, anélkül elég bonyolult ez a kapcsolat.