Nyugodtan cáfoljon meg bárki, de nekem egyetlen film nem jut eszembe, amelyben ennél nagyobb színészi alakítást láthattunk, mint itt, Cate Blanchett-től. Leborulok Meryl Streep hatalmas tehetsége előtt, de minimum holtverseny...

Az egyik 2013-as kritikában (Fürdővízzel a gyereket) olvashatjuk:
"Így a korábbi egyéniségétől megfosztott, karikaturisztikusan elnagyolt női főszerep alkalmatlanná vált arra, hogy a Blue Jasmine közönségének érdeklődését másfél órán keresztül fenntartsa."

Ha csupán az imdb és a port pont- és szavazatszámait nézzük, a szerző (Mega Sára) szerintem jobban tette volna, ha inkább a saját - esetleg a közönség pici részének - érdeklődéséről beszél... És semmi ok nincs azt gondolni, hogy a bemutató tájékán nagyon másmilyenek lettek volna a pontszámok.
A kritikája alapján egyébként valahogy képtelen leszakadni A vágy villamosá-tól, képtelen felismerni, hogy bár a Blue Jasmine bevallottan nagyot merít abból, se nem a könyv, se nem a film feldolgozása; de még ha így is lenne, még akkor is ott van a jó öreg szerzői szabadság.
Beszédes, hogy írásában konkrétan többet foglalkozik azzal a filmmel, mint kritikája tárgyával, ahogy többek közt ez az idézet is árulkodó: "A vágy villamosának férfi főszereplője felszívódott a történetből, Blanche (azaz Jasmine) összetett karaktere pedig egy minden tekintetben érdektelen, bomló elméjű hajdani szépasszonnyá redukálódott." Őszerinte tehát Jasmine karaktere csakis A vágy villamosa Blanche-jának fényében értelmezhető és értékelhető - arról nem is beszélve, hogy egy kétségkívül bomló elméjű hajdani szépasszony őszerinte minden tekintetben érdektelen karakter. Oké.

Ez véletlenül nem "A vágy villamosa"? Eléggé egyezik a történet.

Egyetértek....." a másik Tarantino " , mindkettőjükre jellemző, hogy koruk magasan legjobb színészi játszanak filmjeikben...ez esetben Cate Blanchett, Alex Baldwin

.

Szenzációs alkotás, degeszre tömve nagy nevekkel, akik meg is szolgálják a bizalmat.
A film témája átlagosnak mondható, abban az értelemben, hogy bármelyikünkkel megtörténhetne, és meg is történik. Ám cseppet sem átlagos tökéletességgel tálalva. Cate Blanchett, mint mindig, most is csodálatos. Színészként és nőként egyaránt. Az első perctől magával ragad és nem is ereszt az utolsó percig. És még azon is túl.

Valamikor, ifjú titán koromban az Alain Delon - Lino Ventura által fémjelzett "Kalandorok" vezette a legtöbbször megtekintett film listáját. 21-ig számoltam...
Most már lassan átveszi ezt az előkelő helyet a "Blue Jasmin". Nem tudom megunni. Hatalmas film, nagyszerű alakítások - még Baldwin is jó -, csodás rendezés. Lehet ennél többet kívánni?!

Woody Allen így öregkorban már nem nagyon szerepel a filmjeiben, de, ha nem tudnám, hogy ő írta a forgatókönyvet, a dialógusokból akkor is rájönnék. Két ilyen író-rendezőt ismerek, a másik Tarantino.

Egyébként igen. De sajnos a teljesen normálisak unalmasak. :-D

Nagyon megy neki, mert ő is egy beteg figura. :-)

Hahaha...tipikus Woody film, teli neurotikus figurákkal. Cate Blanchett egészen új oldaláról mutatkozott be. Nekem tetszett, jól szórakoztam.

Szinte az összes Woody Allen filmet láttam. Ez az egyik legjobb filmje.

Nekem az a tapasztalatom, hogyha egy film az első öt percben nem fog meg, akkor már nem érdemes nézni. Ennek ellenére sokszor mégis továbbnézem, a "hátha beindul" reményében. De az esetek többségében ez nem szokott megtörténni. Ennél a filmnél 45 percig vártam, annyira nem akartam feladni. S úgy őszintén, milyen film az, ami csak a felétől jó? Akkor minek van az első fele? De kétlem, hogy óriási változás történhetett, hisz maga a koncepció nem tetszett nekem.

Ez egy jó sztori, de a rendezés talán szándékosan elrontotta - és inkább használom a szándékos szót. Ugyanis (jó, iderakom: szerintem) ezek a karakterek nem az utca emberei, hanem egy elmegyógyintézeté. Két viszonylag normális (igen, tudjuk, ilyen szó nincs is) karaktert mutat fel a film, az egyik Augie, aki bár szintén a Suttyóvilág része (nem én állítom, a rendező építette így elénk), azért annyira mégsem hülye, hogy kútfőből baltázza el a vagyonát, de annyira mégis az, hogy elhiggye a feleségének, hogy a sógorra kell bíznia a pénzét. A másik a nevelt fiú , aki csak pár mondatot kap a filmben, mégis ezek egyikei a filmben fellelhető legkerekebb megnyilvánulásoknak. Jasmine és Ginger mintha a nárcizmus két arca volna: az egyiknek minden jár, a másik pedig mindig teper az elismerésért. Nem tökéletes nárcisztikusok, de Gingertől többször is halljuk, hogy bár őket is örökbe fogadta az anyjuk, Jasmine volt a tökéletes. Nyilván ennek az árnyékában könnyen meg lehet rekedni ezen a szerencsétlen, "holnap is alázzon meg valaki" szinten, ami szinten természetesen Augie-kből, Chilikből, és Al-ekből áll a világ, számára csak ebből a halmazból lehet válogatni.
Nem, én azt állítom, hogy attól még, hogy elvétve tényleg vannak ilyen emberek, attól még ez nem átlagos, hanem beteg ember.
Jasmine szót sem érdemel, sosem volt normális (ismét bocs a szóért), gazdag pichaként kékvérűbb volt a környezete gazdagjainál, olyan formán, mint akinek vénásan jár mindenből a legcsillogóbb, legdrágább, legszebb. Nem azért szed nyugtatót, mert depressziós, nem azért, mert megvonták tőle a gazdagságot, hanem mert sosem érezte magát egy pillanatra sem a realitásban. Már gyerekként sem, amikor anyai nyomásra elkezdett hinni abban, hogy ő tökéletes és hibátlan, mások fölött való. Kicsit sem meglepő, hogy magában beszél és hallucinál, bár az alap-mentális betegségéhez valóban hozzáraktak a kezelésekkel. Na és persze a partyn ki nézi ki ki magának ezt a bolondot?
Habár Chili is rendesen suttyóvilági beütéseket mutat fel (nem én suttyózom, a rendező röfögteti és szipogtatja, csámcsogtatja a fülünkbe, tehát teljes joggal összesítjük egy szóba), az ő reakciói a harmadik legnormálisabb, túl minden undorító karakterjegyén: neki vannak valós érzései, ő konzekvensen és őszintén, becsületesen küzd azért, amiben hisz. Ő az egyik olyan karakter a kevésből, amiben megjelenik az erkölcs. Nem biztos, hogy az erkölcsösség erény is, de nem filozofálok, lényeg, hogy ő hiteles és szerethető - bár csak félméteres eltartással bírnám megölelni.
Ezt a sztorit, hogy a tönkrement gazdagné beeszi magát csóróékhoz, meg lehetett volna rendezni karaktergyilkolás nélkül is annak érdekében, hogy tanulságos is lehessen. Csak hát ahhoz erkölcsös rendező is kellett volna. Nincs bajom W.A munkásságával, bírom őt, tud isteni jókat is alkotni, az Annie Hall az egyik kedvencem, többek között, és szeretem a humorát is. Ja és pont azt szeretem benne, hogy bitang módon tud erkölcstelen is lenni más rendezéseiben úgy, hogy még szeressem is a filmet. De ezt nem kapta el jól, ez a film itt mást mutatott meg, mint amit kellett volna. Max annyi jött le, hogy ne írj alá mindent és bármit a férjednek, még ha esténként karkötőt is hajít a fürdővizedbe. Hiszen ugyanakkor elvileg azt is el kellene hinnem, hogy van olyan egyébként normális ember, hogy bár nincs pénze, puszta megszokásból majdnem az összes pénzét I. osztályú repjegyre költi. Nem, az ilyen sose volt normális, és nem, nem megszokásból teszi.
És igen, Cate pompás zsíros hajú gyógyszeres/drogos/piás, üres tekintetű elmebeteg volt, hálás téma szokott lenni az ilyesmi.

egyetértek.. Woody a legnagyobb szakértő..

Elképesztően életszerű 100 perc a női aljasságról, kétszínűségről, manipulációról.