Az jutott eszembe, hogy John C. Reilly már nem egy filmben játszott kissé balek férjet. Én a Jóravaló feleségben láttam, de most az Öldöklés istenében is hasonló szerepe van, és ha jól tudom, a Chicagoban is ilyesmit alakított. Ha tekintetbe veszem azt a hollywoodi szabályt, hogy egy színész élete és szerepei szinte összeolvadnak egy közös történetté, tehát szinte egymásba íródnak a szerepek, akkor - persze csak akkor - érdekes áthallás lehet a Jóravaló feleségbõl, ahol egy, a férjnél jóval fiatalabb, õrült és bûnözõ fiú köti le a felesége figyelmét, az "termékenyíti meg" az életét, minden tekintetben. Sajnos, nem láttam ezt a filmet, de magamtól az jut eszembe: milyen érdekes cím: beszélnünk kell Kevinrõl. Nem az a cím, hogy beszélnünk kell a halott férjemrõl. A férj szerepe meglehetõsen súlytalan. Ez a momentum pedig valamiképp összeköti a Káin-sztori kétfajta értelmezését is, mivel a közös pont mindkettõben az, hogy a férj háttérbe szorul, a balek szerepébe. Vagy azért, mert Éva megcsalja az ördöggel, vagy azért, mert számára kirendelt férfinek a fiát tekinti és nem a férjét. A lényeg, a kiindulás mindkét verzióban a férj megvetése. Ez az az eredõ, amit a film nem vállal be, pedig a feminista háttér miatt is elég nyilvánvaló, hogy innen fúj a szél. A gyerekkel való kapcsolat soha nem függetleníthetõ a társtól való kapcsolattól. Mindig csak a társon keresztül lehet kapcsolódni a gyerekhez (ez még akkor is igaz, ha valaki egyedül neveli a gyereket). A társhoz fûzõdõ érzések, a társkapcsolat problémái lecsapódnak a gyerekkel való kapcsolatban; aki a gyerekét nem szereti, az a társát nem szereti, ezért nem azt kell "próbálgatnia", hogy a gyereket ne vesse meg, mert ez már csak olyan kísérlet, mint a legmenõbb létra beszerzése egy olyan almafa leszüreteléséhez, amit korábban kivágtak. De ezt már leírtam - a probléma gyökerén kell változtatni, és a gyerekkel való viszony automatikusan megjavul.

Ezzel csak egyetérteni tudok, szerintem is így van.

sajnállak benneteket.

Ha elolvastad az egészet az elejétõl kezdve, akkor örülök, hogy képes voltál arra, hogy felismerd: én írtam az Eva-Éva Kevin-Káin párhuzamról. Az viszont sajnos már nem sikerült felismerned, hogy ennek a történetnek két (azaz 2 darab) változatát írtam le. Az egyik a bibliai, a másik a Zóhár könyvbeli (azaz a Kabbala változata). A Biblia szerint Káin azért gyilkolt, mert IRIGY volt; a Kabbala szerint azért, mert Éva szexelt a sátánnal (ez az eredendõ bûn), és Káin a sátán fia, tehát eredendõ gonosz.
Azt írtam le, hogy mivel a Kabbala története nem igaz, ezért az írónõ, mivel ebbõl a változatból indult ki és nem a bibliai történetbõl (ahol Káin IRIGYSÉG miatt gyilkolt) - tehát mivel eleve egy hamis, hazug történetbõl indult ki, nem juthatott el helyes következtetésekre, ez tehát egy hamis történet. Mind a Biblia, mind a pszichológia mást mond; ugyanis a pszichológia megállapításai is a Biblia történetére rímelnek. A lélektan ugyanis felismerte, hogy a pszichopata személyiség egy olyan anya-fiú kapcsolat következménye, ahol az anya a fiát kvázi férjeként tiszteli. Ez az anya-fiú kapcsolat figyelhetõ meg például Hitler (és még sok hasonlóan gonosszá vált ember) elõéletében. Ha a fiú lesz az anya lelki társa, kvázi férje (szexuális kapcsolat nélkül is), az beteges és gonosz viszony. Sajnos nagyon gyakori, ehhez a trükkhöz az anyák gyakran folyamodnak, úgy kötik magukhoz a fiukat, mintha a férjük lenne. Éppen ezt csinálta Éva is a Bibliában. Azt mondta Káinról: Férfit kaptam az Úrtól. Csakhogy Isten Évának nem Káint adta férfiként, hanem Ádámot. Éva ezzel a hozzáállással gyilkost nevelt Káinból. Ezt írja a Biblia.
Ebben a filmben nem ez a történet elevenedik meg, itt a fiút egyáltalán nem köti magához az anya, hanem eltaszítja és eleve gonoszként kezeli. Itt tehát a Kabbala változatára történik utalás, ami eleve egy hazug történet. Tehát, ismétlem, hogy te is megértsd: a Kabbala ír eleve gonosznak született fiúról, aki a sátán fia, aki azért gyilkol, mert az ördögtõl született. Ez hazugság; aki ebbõl indul ki, csak hamis történetet tud kreálni. Amit, újra ismétlem, a pszichológia sem erõsít meg.
Arról is írtam, hogy az anyai szeretet hiánya a megfigyelések szerint hospitalizmushoz vezet; tehát a kisbaba vagy belepusztul, vagy lemarad a fejlõdésben. Ha valahogy mégis túléli, a hiányzó anyai szeretet miatt, több példa bizonyítja, késõbb fordul önmaga ellen. Négy példát írtam le az anyai szeretetet nélkülözõ férfiak öngyilkosságára: három közismertet és egy ismerõst (iker volt, a szülõk megosztoztak rajtuk, õ az apjához került és 13 évesen felkötötte magát).
Tehát szerintem a film átgondolatlan, megalapozatlan, pszichésen hihetetlen történeten alapul. Ami az írónõt inspirálhatta, az a Kabbala és a feminizmus.

Na az valami, amire nincs idom. Legkozelebb.

Remek, akkor csak rajta, elõre a feminista úton. Mutasd meg, hogy te is olyan jó hapsi vagy, mint aki kukival született.

Ez a második hozzászólásod, nem tudom, milyen eddigi hsz-aidra kellene emlékeznem.
Netán te vagy menorca? Akár igen, akár nem, már írtam, többször is, hogy nem tudom megnézni a filmet, mert nálunk nem vetítik. Abból tájékozódtam, amit a kritikusok és a fórumozók írtak róla.
Ha te vagy menorca, akkor ezt írtad: "Másik oldalról is érdemes megközelíteni a dolgot, az anya szemszögébõl. Szeretni nem lehet elhatározásból, kötelességbõl, felszólításra. Ez az anya küszködik, kínlódik, próbálkozik, lelkiismeretfurdalása van, szenved - aztán nem megy neki. Kudarc, kész. Lehet hibáztatni, de én sokkal borzasztóbbnak tartom, ha valaki ennyit sem él meg, nem küszködik, hanem abban a tudatban nemszeretõ sz*r anya, hogy nem éli meg magát annak (ez sokkal gyakoribb). Szerinted mit kellett volna tennie ennek a nõnek? Aki szeretni akart, de nem tudott?.. És ha te kerülnél ilyen helyzetbe? Persze, ezt kizártnak érzi mindenki, pedig nem az. (Szülés utáni depresszióban nagyon sokan érzik azt, hogy a gyerekük idegen, nem éreznek iránta semmit, nem akarják etc, ez nagyrészt szerencsére átmeneti). De ne felejtsük már el a végig jelen lévõ apát, aki stabil pont, az anya hiányosságát az életben kiválóan fel tudná oldani a létével, itt mégse ad semmit a gyerek érzelmi szintjéhez." "A filmbeli nõ tud szeretni, ha megnézed, a lányát nagyon szereti, aki a fia után születik, ott minden rendben van." "Amúgy meg nagyon sok pszichopata/ elvetemült bûnözõ/tömeggyilkos diktátor rendelkezik õket istenítõ, szeretõ anyával, szóval a probléma nemcsak az anyákkal lehet. Az apákat pedig csak ne mentsük fel, szemmel sem teheli õket kisebb felelõsség a gyerekükkel kapcsolatban, mint az anyákat." "És a nem tökéletes dolgokat elfogadni kell tudni elõször, nem elítélni." "Vannak jóval nehezebben kezelhetõ, problémás gyerekek, van mikor az egyik testvér elvetemült gazember lesz, a másik pedig nem, pedig ugyanazt hozták otthonról." "Csak arra akartam utalni, hogy nem olyan fekete-fehér a világ, hogy szereted önmagad, párod, gyereked, és onnantól minden oké. Sok minden nem elvek és elhatározás kérdése. Én a (korai) ítélkezést inkább elhárításnak tekintem, és ez sokszor kirekesztéshez vezet, jobb megoldások helyett." "körülmények áldozata (legyen az Kevin anyja, vagy maga Kevin)" "Hol is hibázott, aki nem szeret?" "Egy általános mondat, ami millió kérdést húz magával, olyan semmitmondó." "De sokkal kisebb szintû dologtól is lehet az ember tehetetlen, ha az megviseli, és nem tud hatni ellene." " Nem minden áldozat agresszív, van köztük kiégett, fásult is, és van aki feldolgozza az õt ért dolgokat agresszió nélkül, vagy túljutva azon." "Pont azt látom az anya reakcióin végig, hogy kínlódik, gyötrõdik, és küzd azokkal az érzésekkel is, hogy felelõs érte. Felelõs is. Amellett az emberben igenis felmerül, hogy egy emberpalánta, ha a látott kedvezõtlen háttérrel is rendelkezik, szükségszerûen ilyen gonosz, kegyetlen, érzéstelen kell-e legyen? Szerintem nem. De a film szerintem pont attól jó, hogy nem ad választ ezekre, és szerintem nincs is egyértelmû válasz (neked van ilyened, tudom), ezért lehet róla jókat vitatkozni."

Ha te vagy menorca, végig ilyesmit írtál. Nem utaltál arra, hogy TESZERINTED bûnt követett-e el az anya. Azt ugyan írtad, hogy a FILM nem menti fel az anyát - de azt nem írtad, hogy TE SEM MENTED FEL.
Amiket írtál, abból én azt szûrtem le, hogy te a magad részérõl felmented, és az bosszant, hogy én kerekperec kijelentettem, hogy márpedig bûnös. Teszerinted ezt nem lehet megindokolni, mert nem látunk bele a helyzetbe - azért írtam hosszasan, hogy megmutassam - de, át lehet látni az anya felelõsségét, nem érthetetlen.

Amit most írtál: "De: másik oldalt is nézve, a szeretõ anya hiánya se indokolja mindazt a hidegvérû kegyetlenséget, amit Kevin elkövet életében, majd zárásképp halomra gyilkolja az osztálytársait, apját, testvérét."

Ebben teljesen igazad van, mert túl sok ahhoz a hideg családi fészek, hogy minden elhanyagolt fiúból gyilkost csináljon. Viszont nem lehet tudni, hogy mennyi potenciális gyilkos szaladgál köztünk, akiket csak az tart vissza az öléstõl, hogy az társadalmilag messzemenõen tabu. De ha emlékszel Radnóti soraira, a háború alatt megdöbbent azon, hogy az ember: "önként ölt, kéjjel, nem parancsra". Elég lenne egy füttyszó, csak annyi, hogy az ölést legalizálják, valamilyen eszmei mázzal megindokolják, és sajnos tömegek viselkednének Kevinhez hasonlóan.
A minden tabut áttörõ sorozatgyilkos természetesen ritka. Szerintem - úgy láttam, szerinted is - éppen nem egy ilyen pszichikai konstelláció terméke, hanem olyan anya nevelése, aki isteníti a gyermekét. Vagyis szerintem egy olyan légkörben, ahol Kevin nem szerzett annyi önbecsülést, hogy azzal mások fölé emelhette volna magát, tehát másokat semmibe tudott volna venni, le tudott volna nézni - szóval ilyen légkörben nem valószínû, hogy valóban sorozatgyilkossá vált volna. Esetleg valami hihetetlen fokú brutalitást kellett volna elszenvednie (mint a bostoni fojtogatónak). De ha egyszerûen csak elutasítja az anyja, az számomra nem elégséges pszichikai indok ahhoz, hogy hitelesnek érezzem a sorozatgyilkos végkifejletet. Ezért írtam, hogy (mivel szerintem pszichésen indokolatlannak, megalapozatlannak látom a történetet) - arra jutottam, hogy az írónõ nyilván nem is a pszichológiából indult ki, hanem a Kabbalából. Namost, abban az esetben is érvényes a pszichológiai tétel, mert a történet eredeti, bibliai verziója az, amit a pszichológiailag hitelesebb: az eredeti verzió szerint ugyanis Káint nagyon is megbecsülte az anyja, túlságosan is, mivel azt mondta rá: "Férfit kaptam az Úrtól." Éva tényleg kapott férfit az Úrtól; csakhogy azt a férfit Ádámnak hívták és nem Káinnak. Nos, ez a fajta "túlbecsülés" sokkal inkább megalapoz egy pszichésen beteg, másokat semmibe vevõ, gyilkos személyiséget, mint a nemtörõdömség és visszautasítás.
Három olyan férfi példája jut eszembe, akik nagyon szenvedtek az anyai szeretet hiányától: az egyik Szécsi Pál - öngyilkos lett. A másik Rudolf trónörökös - állítólag öngyilkos lett. A harmadik József Attila - állítólag öngyilkos lett. Magukat elpusztították, de nem váltak sorozatgyilkossá. Az öngyilkosság korai megnyilvánulása a hospitalizmus; ilyenkor az elhanyagolt gyerek nem képes magába fogadni azt, amire szüksége lenne; vagy lemarad a fejlõdésben vagy egyszerûen belehal az anya hiányába. Tehát szerintem Kevin esetében is indokoltabb lett volna az öngyilkosság, ha már pszichodrámáról van szó. Nekem nem lett kerek a történet.

Kõmacska, nem tudom te mit olvastál, de nem mentettem fel egy hozzászólásomban sem az anyát... ha jól emlékszem, azt nem értettem, hogy szerinted a film mitõl menti fel az anyát, mert te ezt írtad többször, én meg azt, hogy szerintem nem menti fel, a film sem. Szó se volt lebegtetésrõl.
De: másik oldalt is nézve, a szeretõ anya hiánya se indokolja mindazt a hidegvérû kegyetlenséget, amit Kevin elkövet életében, majd zárásképp halomra gyilkolja az osztálytársait, apját, testvérét. És ez az utolsó mondat nem az anya felmentése, remélem világos.

Olyan viszont van, hogy az ember (pláne a nõ) nem hajlandó felfogni, hogy amit tesz, annak milyen borzasztó következményei lehetnek. És nem vállalja fel a felelõsséget, és ha szembesítik vele, csak vádaskodásnak és bántásnak érzi, de nem képes megbánni, mert csak azt fogja fel, hogy azt tette, amit elvártak tõle, meg amit helyesnek gondolt, meg ami tõle telt, és egyáltalán nem érdemli meg, hogy miután szenvedett, még bántsák is érte. És fogalma sincs arról, hogy milyen szörnyû lavinát indított el. Ahhoz, hogy érthetõ legyen, az anyuka miért egészen biztosan bûnös, és miért egészen biztos, hogy nem menthetõ fel, tehát miért biztos, hogy a felelõsségét nem lehet lebegtetni, és miért biztos, hogy nincs x számú magyarázat - ahhoz eléggé vissza kell fejteni a szálakat. Például a feminizmusig, ami egy-az-egyben vád alá helyezi a férfiakat. Sõt még tovább.

Nu, akkor ismétlésképp: "A feminista értelmezést pedig azzal erõsíti a film, hogy a kisebb gyermek lány, így még élesebb a gonosz férfi - áldozat nõ kettõssége. Ez az értelmezés pedig a nemi hovatartozása miatt nevezi eleve bûnösnek a férfit, és eleve tehetetlennek a nõt." "Ez valami rossz feminista beállítódás, ahol a férfi a sátán, a nõ meg tehetetlen áldozat (Wanda áldozattá válik, és valamiképpen Éva is áldozat, de legfõképpen tehetetlen). Nekem meglehetõsen viszolyogtató az ilyen gondolatmenet"
A kereszténység NEM feminista, vagyis nem férfigyûlölõ. Valaki vagy keresztény, vagy férfigyûlölõ, a kettõ együtt nem megy. Bárhogy is szeretnéd :P
Mivel azt írtam, az anya a felelõs, nincs eleve gonosz gyerek, menorca ezzel vitatkozott. Ebbõl pedig az következik, hogy õ felmentette az anyukát: el kell fogadni, hogy a gyerek ismeretlen okból, a szülõ minden erõfeszítése ellenére is gyilkossá válhat. Ebbe bele kell törõdni, passz. De nem, nincs ilyen.
És olyan sincs, hogy a "társadalom" "kényszerít" valakire egy gyereket. Röhej.

Moderátorok? Kár lenne. De jobboldalt felül az offtopic elrejtése ikonra kattintva eltûnik egy csomó minden, akit zavar a kicsit másfelé kanyarodó téma (engem mondjuk nem zavar).
Látok itt némi kommunikációs zavart, szerintem menorca se azt írta, amit kõmacska ebbõl leszûrt, kõmacska se egyszerû eset... elõször a szerzõ bibliai utalásaival jön, és baromi vallásos családi hátterével, ami igaz amúgy, aztán meg ujjong, hogy mondta õ is, hogy feminista! Biztos egy mélyen vallásos, hívõ feminista :-)

.... marad a letöltés, szerintem, nekem is.

Megnézés nélkül is egyértelmû volt számomra, hogy az írónõ feminista. Ez is benne volt az eddigi hozzászólásaimban, kösz, hogy megerõsítetted. :)

rendicsek, akkor más irodalmat ajánlok: http://books.hu/tulelesi_kezikonyv_elvalt_anyaknak

Egyrészt sajnos nem láttam, és nálunk soha nem is fogják vetíteni, ha Pesten is csak egyetlen mozi játssza. Csak érdekesnek találtam és elolvastam a kritikáit. Abban írtak arról, hogy "Rosemary's baby" meg pszichopata gyerek. Azért írtam ide, hogy azt cáfoljam, hogy ez tényleg lehetséges. Azt nem tudom, hogy ha megnézném a filmet, számomra mit sugallna a film, de mivel a kritikákban feltûnik ez az értelmezés, és menorca fórumozó (aki pszichológus) is a pszichopata gyerek verziót támogatta (kiemelte, hogy az anya mennyire sok erõfeszítést tett, hogy szeresse a gyereket, és az apa szeretete sem volt a fiúra semmi hatással, noha, ha normális gyerekrõl lenne szó, akkor ennek elégnek kellett volna lennie) - szóval mivel számomra úgy tûnt, ez egy legális értelmezés, ez akasztott ki. És végig ez ellen érveltem, azt írtam, az anya felelõs azért, hogy nem szerette a gyereket, mert nincs olyan, hogy eredendõen gonosz gyerek. Sajnálom, hogy a számodra nem volt elég érthetõ.

Pontosan. Arrol mar nem is beszelve, hogy mennyire nem sikerult belelatnia a film valodi szerkezetebe, es hatterebe. De az elso bekezdest azt eleve kihagytam az elso ket mondat utan.

Hat, ha Magyarorszagon csak ez az egy kopia van, akkor videken aligha fogjak vetiteni... Ez sajna nem ugy mokodik, hogy az orszagban korbeadogatjak a kopiakat a mozik.