OFF

És hány nõ csinálja ezt...és egyre több lesz, amit írtál korábban, szeretet tettetésével megszerzett férfi, aztán gyermekszüléssel, rabbá tétele, majd, amikor apuci megelégeli, ki korábban, ki késõbb, és elhagyja az asszonyt, akkor a nõ sajnáltatja magát, h ott maradt egyedül és rátehénkedik a gyermekére, majd eltorzítja a személyiségét.

Tény, h én itt a férfiakat is hibáztatom, mert szánom-bánom, meg egy életem egy halálom, meg jaj mégse ezzel a nõvel akarom leélni az életem, kutya kötelessége lenne, tisztességesen felnevelni, normális lelki és anyagi körülmények között a srácokat.

Én is úgy gondolom, h a szerelem nem jön megy, mint a nyári szellõ, hanem olyan érzés, ami felõl dönthetünk...úgy értem, h afelõl, h elmúljon vagy sem, ha tápláljuk, nem múlik, ha nem tápláljuk elmúlik...mindenképp rajtunk múlik, saját döntés.

Mégis elolvastam, mert türelmetlen vagyok, abból, amit írtál végre rájöttem, h miért vitázunk a filmen szõrös v. bonggal, mert ugye felnõttként pszichopata jegyeket visel a srác, de ugyanakkor ezt a nevelése semmilyen módon nem indokolja...viszont, a gyerekkori "eredendõen" gonosz nem fér a képbe vörhegyesnek, amibõl meg én arra a következtetésre jutottam, h a srác azért gonosz, mert a sátán gyermeke...akkor kõmacs, tulajdonképpen fikázzuk a filmet, h ekkora logikai bukfenc van a dologban?

Mindenesetre hazugság vagy sem, valótlanság vagy sem, nekem nagyon tetszett, ahogy meg volt komponálva, ahogy a tetõpont elõtt fokozatosan nõtt a feszültség. Tetszett, ahogy ugrál, kicsit mûvészies módon a film.

Jól van ezen én már nem is fogok vitázni, el lett rontva oszt kész...de azért nekem marad még egy kérdés...szándékosan? vagy véletlenül? és ha szándékos, ezt mégis, h gondolták?:O

***OFF és csak erõs idegzetûeknek téma: lobotómia***

Ezt már láttam, azóta nem vagyok ugyanaz, folyton az a kép van elõttem, ahogy jégvágóval beszúrnak valakinek a szemhéja alá és elõre, hátra mozgással szanaszét szabdalják...majd valaki ezt buszal járva a várost nézõközönség elõtt...az emberek annyira hülyék.

Mindenesetre, van gyógyszeres lobotómia, azzal tartják ma is fogságban a beteg elméket...ami embertelen, de tényleg mi lehet a megoldás...sajna még az orvostudomány, nem a gyógyításról szól, hanem a pénzrõl, de majd egyszer...én hiszek benne...láttam te is benne vagy nagyon a témába, Száll a kakukk, az egyik kedvenc könyvem. kár, h a filmben a fõnéni egy jóságos tündér, a könyvhöz képest.

Válassz új nicket, javaslom a személyiségedhez legközelebb álló: (egyszerû, akár egy) Szeg-et!

WOW..mennyit írtál, én már ebbe a topicba írni se merek, tegnap töröltek egy csomót, igaz a vita hevében, már kissé személyeskedtünk...meg jött egy szándékos provokáló...holnap asszem elolvaslak mert, ha tõlem azt kérdezi valaki: Kõ' macska? Akkor én azt válaszolom, hogy: KÕ':))

Ezzel kapcsolatban még egy: a szeretet egyenlõ az etikus jóval. Aki szeretetet kap, az egyben az etikai jóra lett nevelve. Akit szeretetben neveltek, az nem válik gyilkossá, mert az agya más mintára áll rá.

Viszont, mint korábban is írtam, egy ember hazudhat szeretetet önmagának, ha az indítéka nem a szeretet, hanem az elfogadás, megbecsülés utáni VÁGY. Ilyen esetben az illetõ nem szeretetet ad, hanem megbecsülést akar kapni. Hogy hozzájusson, felszínesen eljátssza, leutánozza a szeretet külsõ jeleit. Ez olyan, mint az ellenõröktõl kapott "mikuláscsomag" - szeretetcsomagnak nevezik, de a célja az, hogy elvegyen a másiktól. Vagy olyan ez, mint a csali, a csapda. Aki ilyen "szeretetet" ad, az valójában a másik kifosztására törekszik. Ez talán elég világos.
Namost, ez a fajta színjáték nem csupán két ember egymás közötti viszonyában érhetõ tetten, hanem egy felnõtt és egy gyermek viszonyában is. Abban a relációban természetesen még sokkal pusztítóbb, mert egy felnõtt még talán tud védekezni ellene, de egy kisgyermeket mélységesen, alapvetõen és végletesen megront egy olyan szülõ (fõleg anyák csinálják ezt) - aki folyamatosan azt állítja, szereti a gyermekét, de valójában élõsködik rajta. A gyermek (általában fiú) ilyenkor fuldoklik a valós szeretet hiányától, és egyre jobban odatapad ahhoz az "emlõhöz", amelyik ezt a szeretetet megígéri - és egyre jobban hagyja magát becsapni. Számára a valóság teljesen kifordul önmagából, a jó lesz a gonosz és a gonosz lesz a jó. Egy idõ után képes lesz azok ellen fordulni, akiktõl tényleges szeretetet kaphatna, csakhogy védje azt a személyt, aki tulajdonképpen a romlását okozta.
Klasszikus példája ennek Hamlet, aki annyira az anyja új kapcsolatán pörgött és lihegett, hogy halálba kergette azt a lányt, akihez normális kapcsolat köthette volna. Vagy a Psycho c. film, ahol az anya és a fiú szimbiózisa olyan erõs volt, hogy a fiú nem engedte az anyát ebbõl kilépni - az árulásért meg kellett lakolnia (a Hamletben is ugyanez volt az alapkonfliktus). Ezzel nemhogy felszabadult volna az anya árnyékából, hanem az anya nevében gyilkolta le azt a nõt, aki felé normális vonzalmat érzett. Mert az csúnya, gonosz dolog, azt ki kell irtani. A legeslegklasszikusabb példa rá Hitler, aki olyan szorosan kötõdött az anyjához, mint kevesen. Ezekben a felsorolt anya-fiú kapcsolatokban a fiú valójában nem kapott semmit. Teljesen üres maradt, lelkileg éhezett. Miközben az anya szeretetet imitált. A fiú az anya hazugságát elfogadta valóságként - csakhogy, ha számára a hazugság a valóság, akkor a valóság akadályozza a világ azon értelmezését, amire az anyja tanította; ezért a valóságot át kell alakítani az anyai mintára, esetleg meg kell semmisíteni. Az osztrák gyermekrabló, Prikropil például tökéletesen leutánozta a saját gyerekkori lelki-szellemi fogságát, ahol a rabtartó az anyja volt. (Tehát átalakította a valóságot. Az anyja azt állította: "Wolfi a mindenem!" De ez mit jelent?)

Természetesen, csak az tud kellõen hatékonyan hazudni, aki maga is elhiszi a saját hazugságát. Tehát - mielõtt egy felnõtt szeretetet hazudik egy másik felnõttnek vagy gyermeknek, elõször el kell hinnie azt a hazugságot, hogy õ szeret. A szeretet tehát elõször is az õ számára válik kizsákmányolássá. Ezt õ szeretetnek nevezi, és a kellõ hatás fenntartása érdekében igyekszik jól játszani a szerepét. Természetesen a szerepjátszás nehéz és fárasztó; ezért a teljesítményéért még több jutalmat akar kicsikarni stb.... az egész egy ördögi kör, amibõl keserves a kiszállás, sok esetben nem is lehetséges.

A film tehát keverte az anya valóságos érzéseit (gyûlöli a fiát, hiszen nem szeretet vezérli, csak szeretetéhség) a tudati szinten valóságként elfogadott hazugság képeivel (szereti a fiát). A fiúban keveredhetett a lázadás az anya ellen az anya hazugságának elfogadásával (a gyûlölet szeretet). DE! ebben nincs semmi veleszületett gonoszság, ez a felnõtt viselkedésének eredménye, amiért a felnõtt felelõs. A gyermek azért felelõs, ha belemegy, ha elfogadja ezt a hazug valóságot (a gyûlölet szeretet). De általában még a felnõttek sem képesek védekezeni ellene,e gy gyerek pedig teljesen védtelen.

Ha valaki NEM KÉPES szeretni egy általa létrehozott másik lényt, attól még a KÖTELESSÉGE volna. A nemtudás nem menti fel a felelõsség alól. Mert volt lehetõsége átgondolni, hogy mire vállalkozik. Nem a gyerekvállalásnál, hanem annál sokkal korábban ráállt egy hazug, képmutató, álnok, mások lelkébõl élõsködõ pályára. És nem is tért le róla. Ha valaki vállalkozik arra, hogy mérnöki/teherautósofõri/hidegburkolói munkát vállaljon, és elrontja azt, amit rábíztak, akkor felelõs lesz érte. Nem menti fel a felelõsség alól, hogy õ "megpróbálta", meg hogy tulajdonképpen "utálja", amire vállalkozott, meg hogy az a munka "fárasztó" stb. ELVÁLLALTA. Ezért felelnie kell érte.

ezt is belinkelem, mert ez épp a homloklebeny szándékos, tudatos roncsolásáról szól: http://www.youtube.com/watch?v=lqQiQG6kSWE

Olvasd el az alábbi hozzászólást, amit brrr-nek címeztem.

Már leírtam - a mûvészet a valóságból indul ki és oda folyik vissza.
A mûvészet, ha absztrahál is, nem hazudik ("Az igazat mondd, ne csak a valódit" - József Attila Thomas Mann-nak)
A giccs viszont pofátlan.
A Rosemary's baby c. film nyilvánvaló fikció, emiatt senki sem fogja azt gondolni, hogy egy gyerek lehet a sátán kölke is. A Carrie stb. filmek is elég nyilvánvaló fantáziák. Ebben a filmben viszont minden a HITELESSÉG, a hétköznapiság érzetét keltette, nem? Ez egy "normál családi dráma", amivel BÁRKI AZONOSULHAT.



Na és ha valaki azt állítja, hogy ez a film azoknak a valós eseteket igyekszik megmagyarázni, amik TÉNYLEG megtörténtek, akkor még inkább nyilvánvaló, hogy itt a szerzõi szándék NEM a FIKCIÓ hangsúlyozása volt, hanem annak a látszatnak a keltése, hogy a film a VALÓSÁG HITELES ÁBRÁZOLÁSA.

De nyilvánvaló, hogy NEM AZ. NEM HITELES.

A valós iskolai mészárlásokat elkövetõ fiatalok NEM VOLTAK ELEVE GONOSZAK!

NEM VOLTAK MORÁLISAN ÉRZÉKETLENEK. Különbözõ környezeti hatások befolyásolták õket. Például a coloradói esetben az egyik srác idegrendszerre ható erõs gyógyszereket, antidepresszánsokat szedett, amik az állapotát erõsen roncsolták. Sokak szerint Marilyn Manson zenéje hatott rájuk károsan; Moore a társadalom felelõtlen fegyverhasználatát, a militarizmust, az USA kormányát, az általános paranoiát, a munkanélküliséget stb okolta. Breivik pedig szabadkõmûves okkultista volt. Nyilvánvaló, hogy aki BECSÜLETES oknyomozást végez (legalább annyira becsületest, mint Michael Moore), az sokrétû, összetett okoknak fog a nyomára bukkanni.

De azzal elintézni a dolgot, hogy az átkozott kölök ELEVE GONOSZNAK született, ilyen esetben a szülõ tehetetlen - hát ez pofátlan hazugság, manipuláció, etikailag gonosz, tehát giccs. (Nem genetikailag gonosz, hanem etikailag).

Minden gyermeknek az agya úgy van berendezve, hogy TANÍTHATÓ, NEVELHETÕ. A macskák homloklebenye az agyuk 3,5%-a, a kutyáké 7% - és micsoda különbség, a kutyák nevelhetõk, a macskák nem. Az ember agyának pedig talán több mint 30%-át teszi ki a homloklebeny. Olyan nincs, hogy egy gyermek ne legyen tanítható (ha egyébként nem súlyosan idióta). Azokat az erkölcsi értékeket fogja elsajátítani, amit a szülõ belenevel, akár tudatos, akár öntudatlan példaadásával. Például a Blahán késelõ kis cigánykölök olyan környezetben nõtt fel, ahol ez a fajta magatartás nem volt elítélve. Sõt.

Az antiszociális személyiségzavarban szenvedõ emberek viszont - ezt már korábban belinkeltem - érdekes módon nem válnak gyilkossá. Meg is ismétlem az idézetet:

"- Az átlagos bûnözõk saját magukat mentik és inkább másokat bántanak, holott a pszichopata, bár fájdalmat okoz másoknak, általában magát szokta szégyenteljes helyzetbe keverni. A legkomolyabb kár amit a pszichopata okozhat, az õ iránti aggodalom mások részérõl és a rajta való eredménytelen segítség.
- A tipikus pszichopata (Cleckley megfigyelése alapján) KERÜLI A GYILKOSSÁGOT. A pszichopata antiszociális viselkedése úgy értelmezhetõ, mint ha csak úgy lett volna megalkotva, hogy SAJÁT MAGÁNAK ÁRTSON. Cleckley azt is hozzáteszi, hogy A KOMOLY ÉS ERÕSZAKOS BÛNCSELEKMÉNYEKET ELKÖVETÕ EMBEREK NEM MUTATJÁK a pszichopátia jellemzõit."

Még öngyilkosságot is ritkán követnek el, a típus jellemzõinek felsorolásánál ez az egyik:
"- Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszoci%C3%A1lis_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar


Semmiféle veleszületett gonoszságra nem lehet kenni azt, hogy egy gyerek sorozatgyilkossá válik. Csakis a szülõ felelõs érte.

Jaja.:D

SPOILER

Tehát kiskorában a pokol megveszekedett gyermeke, hiszen ok nélkül gonoszkodik, de felnõtt korára (17) hírtelen átalakul pszichopatává, úgy, h az égadta világon semmi, de semmi nem indokolja, ne röhögtess már...ez komoly?

Olvass egy kicsit a lobotómiáról, ha már diplomás orvosokkal jössz, még Nobel-díjat is kapott a "nagyszerû" találmányért az a diplomás!

(meg ha már diploma, az a doki is praktizál, aki végig kettessel bukdácsolt...Adja az Ég, h ne kerüljünk, ilyen kezei alá!)

SPOILER elemeket tartalmazhat

(a karaktert a tettei határozzák meg, ergo, amit én írtam tökéletesen kimerítette a karakterre vonatkozó dolgokat, a srác karaktere semmiben sem javult, csupán a korának éppen megfelelõ gonoszságokat tette, egyszerû gyermeki fejlõdésrõl van szó, kiskorában sírás, bekaki, késõbb vakítás, gyilkolászás, amire ugyebár kiskorában még fizikai és értelmi képességek hijján nem képes.)

Öhm oké remélem tisztában vagy azzal, hogy ez eléggé gyerekes megnyilvánulás volt tõled. Azt sem értem mi köze van ennek az egésznek ahhoz, hogy most regisztráltam. Ennyi erõvel én is oszthatnálak a profilodban leírt kedvenc filmjeiddel kapcsolatban. Amúgy ne te mond már meg nekem, hogy mihez szólhassak hozzá. Köszi

Ne beszéljetek már annyit Kevinrõl.:)

Annyira erõsködsz a szövegértéssel, kiváncsian várom, részletesen miben javult Kevin karaktere, ugyan oszd már meg itt a népekkel!