Ezt a két megzenésített Pilinszky-verset nagyon tanulságos egymás után meghallgatni:
http://www.youtube.com/watch?v=IUputXE5NoY
http://www.youtube.com/watch?v=64uQVlgRX3I
Elég meghökkentõ. Pilinszky természetesen csak írt errõl, de a lelki háttérben azért van némi hasonlóság. Mind az anyaképben, mind az agresszió kontrollálhatatlan áradásának képzetében.

Láttam egy másik magyarázatot is a dologra, elgondolkoztató: http://www.youtube.com/watch?v=YdbxbDvcTtw

http://www.youtube.com/watch?v=PcVLezZOxF4 - egészen "véletlenül" hívják itt is Kevinnek a fõszereplõt ;)

A függetlenség végsõ állomása a "Halott Zóna".
A mi kultúránkban azt tanították, hogy a fejlõdés végsõ szintje a függetlenség, de valójában a függetlenség csak egy állomás afelé, hogy igazi társ váljon belõlünk, és eljussunk a kölcsönös függés állapotába. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az élet játékára vonatkozóan egészen más szabályokat kell elfogadnunk. Ami a függetlenség állapotában hasznos volt, az a kölcsönös függés állapotában már gátol. A függetlenség legfelsõbb szintje, amirõl azt tanították nekünk, hogy ez a legtöbb, amire vágyakozhatunk, a fásultság olyan szintje, amelyet elõszeretettel nevezek "halott zónának". A halott zónában azért tesszük azt, amit, mert elvárják tõlünk, nem azért, mert mi akarjuk így.
Függetlenként az élet nagy lázadói vagyunk, és nem hagyjuk magunkat fogságba ejteni. Azonban csak annyira vagyunk lázadók, amennyiben rejtegetjük magunkban az önfeláldozás vattacukrát. A halott zónában kimerültséget és nagy fáradtságot érzünk, mert ugyanúgy, mint a függetlenség bármely más szintjén, képtelenek vagyunk elfogadni, és így képtelenek vagyunk felfrissíteni és megújítani önmagunkat.
A függetlenség azt jelenti, hogy nõi oldalunk még nem gyógyult meg teljesen, és ez az, amivel kapunk. Ez az az oldalunk, amelyik táplál, és energiát ad ahhoz, hogy továbblépjünk. Ha megbecsüljük nõi oldalunkat, az egyensúlyba kerül férfi oldalunkkal, és elkezdünk társakká válni. A halott zóna olyan, mintha leragadnánk, mintha egy adott minta foglyai lennénk. Úgy érezzük, hogy vesztesek vagyunk, bármennyire is sikeresnek tartanak mások. Vonz a halál, mert nagy-nagy fáradtságot érzünk.
Itt a halott zónában rejlik a függetlenség valódi természete. A függetlenségnek ezen a végsõ szintjén már olyan nagy versenyzõk vagyunk, hogy nem is fáradunk azzal, hogy versenyezzünk, mert úgyis mi vagyunk a legjobbak. A versenyszellem tovább hajt minket, így hát dolgozunk, ahelyett, hogy megkapnánk jutalmunkat.
http://www.libri.hu/konyv/ha-faj-az-nem-szerelem.html - ebbõl a könyvbõl idéztem, magamtól nem tudnám ilyen jól megfogalmazni. Mivel ezek nem az én mondataim és gondolataim, ezért nem is értem teljesen kristálytisztán a részleteket: miért pont ezt és miért pont így írta róla. Azt viszont tudom, hogy nagy általánosságban egyetértek vele.
Volt egy fickó, aki elköltözött Alaszkába, és tökegyedül élt ott évtizedekig. Aztán ötven éves kora körül öngyilkos lett, és azt mondta: a kísérlet, hogy az ember társak nélkül éljen, biztos kudarc. Ezt nem lehet megcsinálni.
Ez egy ellenpont: http://atv.hu/cikk/20110207_szeretne_gazdag_lenni_megszolalt_a_20_gyerekes_milliardos - nem mondom, hogy követendõ példa, én nem szeretnék így élni, de az biztos, hogy a korábbi gondolatmenetemre találó illusztráció. A nõ és a gyerek elismerése elképesztõ hajtóerõ. Ebbõl nem következik, hogy ebben a példában bármelyik fél is úgy érezné, a másiktól függ. Mert lehet úgy is kapcsolódni a másikhoz, hogy nem akarom kihasználni. Nem mondom, hogy könnyû megállni. És nem mondom, hogy ehhez elõbb nem kell megtanulni távolságot tartani és önállónak lenni. De igen, elõbb ezeket kell megtanulni. Viszont, ha már valamilyen szinten megtanultam az önállóságot, akkor már nem okozok kárt a másiknak. Csak addig lenne szabad elmenni bármilyen emberi kapcsolatban, amíg azzal nem okozok a másiknak kárt és nem válok függõvé tõle. Persze ezt könnyû mondani...
A feminizmus óriási bukása (vagy csalása) például abban van, szerintem, hogy azt mondja: a nõk ne függjenek a férfiaktól, legyenek önállóak. Oké. Csakhogy a feminizmussal a nõk egy sokkal erõszakosabb, aljasabb, és kevésbé átlátható függõségi rendszernek lettek kitéve. Egy cseppet sem lettek önállóbbak, csak most már sokkal több mindentõl függenek. Ez a feminizmus "himnusza": http://www.youtube.com/watch?v=1TKQcWEXSKU - jól látszik belõle, hogy a "felszabadult" nõ egy csöppet sem szabad, hanem még sokkal erõsebben függ másoktól, mint amikor "elnyomták". az egyedüllét még nem szabadság. Mert a függõség olyan létállapot, aminek nagyjából tökmindegy, milyen alakot ölt. Mire megszabadulsz az egyik függõségbõl, máris ott a másik, a harmadik és a harmincadik. Mindenféle függõség ugyanazon a lelki mechanizmuson alapul, mindegyik pusztító, és minden függõ tagadja a függõségét. És minden függõség elválaszt másoktól. Ahogy felszabadulok a függõségbõl, úgy tudok egyre fokozatosabban közelebb kerülni másokhoz. Valószínûleg egyetlen teljesen szabad ember sincs, mindegyikünknek vannak olyan területek az életében, amikben nem képes vagy nem hajlandó magáról gondoskodni és inkább a függõséget választja. A felszabadulás hosszú és keserves folyamat. De megéri, mert a függõség kirabol, üressé tesz és elpusztít. Ez egy részlet egy nagyon jó könyvbõl, ami a függõségrõl szól: http://meghittseg.freeblog.hu/

A tegnapit ki szeretném egészíteni, hogy jobban megértsd, mire gondolok.
Nézd meg ezeket a nõket: http://velvet.hu/blogok/randi/2012/03/22/szakacsba_lett_szerelmes_a_hajrekorder_no/
http://velvet.hu/blogok/randi/2011/11/23/a_vilag_legnehezebb_nojenek_az_exferje/
Undorító szörnyetegek, mégis ott van mellettük egy pasi. Persze, elintézheted azzal, hogy nagy az Isten állatkertje, de akkor is elgondolkoztató. Néha csodálkozom, hogy milyen dömperhez képes ragaszkodni egy férfi. Miért?? Szerintem ennek egy oka van – ezek a nõk tudnak jutalmazni. Ez a varázsszó, a jutalmazás. Egy férfi egy másik férfit nehezebben jutalmaz, a férfiak egymásnak mindig versenytársai, a férfiakban sokkal erõsebb a versenyszellem és küzdeniakarás, mint a nõkben (például mert tízszeres a tesztoszteronszintjük stb). Hellaszban nem azért rendeztek csak férfiaknak olimpiai játékokat, mert a nõket elnyomták – szerintem nem is volt rá igény. Akkor még jobban tudták, hogy a férfi küzd, és a nõ a jutalom. Az összes mese errõl szól: a fiú megküzd az ellenfeleivel, legyõzi õket, és jutalmul elnyeri a lányt. A lovagot megjutalmazza a királyné (és persze elrabolja a szívét stb). Nem ismerem a Talmudot, de ez a mondata telitalálat: a férfi jutalma a nõ, a nõ jutalma a tudat, hogy õ jutalom. A Biblia azt mondja, a nõ olyan, mint a korona. „A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítõ.” A szégyen = vereség. A férfiaknak a nõ vagy a gyõzelmük vagy a vereségük jele, nyilván az utóbbit nem szeretnék.
A nõk nem annyira versengõk, mint inkább együttmûködõk. Viszont imádnak hízelegni. Komolyan jólesik nekik, ha felnézhetnek egy férfira és ünnepelhetik. Ezért olyan fickót keresnek, akit ünnepelhetnek. Õket viszont nem nagyon kell jutalmazni – mint írtam, a férfi jutalma a nõ, a nõ jutalma a tudat, hogy õ jutalom. A díjakat már nem szokás díjazni, a koronát nem szokás kitüntetni. Csak a hülye magyar felfogás ünnepli a koronát. Pedig fordítva van – a korona ünnepli azt, akié. Vagy egy virágcsokor – nem a virágcsokrot jutalmazzák, hanem a virágcsokor jutalmaz. A virágcsokornak elég jutalom az, hogy õ a jutalom. A kis herceg nem jutalmazta a virágját, maximum gondoskodott róla – viszont azt gondolta, a virág az õ gazdagsága. A virág jutalma az, hogy tudja, õ a kis herceg gazdagsága.
Ha neked furcsa az, hogy a nõk alapvetõen jutalmaznak, akkor gondolj egy gyerek viselkedésére. (Mondjuk magadra, amikor gyerek voltál). A gyerek el van ájulva a felnõttektõl, szinte rajong értük, boldog, hogy velük lehet, néha majd kibújik a bõrébõl, csakhogy kifejezze az örömét. Ha kisgyerekkel vagy, az a leghétköznapibb eseményt is képes úgy megélni, hogy mellette hõsnek érezd magad. Ha elmondasz egy mesét – hát az fantasztikus, hogy te milyen csodás mesét tudsz. Elmész vele a boltba, és úgy ugrabugrál körülötted, mintha maga Ivanhoe lennél. Amikor József Attila panaszolta, hogy a mama nem vitte fel a padlásra, ebben nem az fájdalom, hogy nem látta a padlást – hanem hogy nem lehetett a mamával, nem tudta megünnepelni õt, és a vele töltött idõt. Pedig a mama óriási és csodás, erre a gyermeki benyomására még felnõttként is emlékezett. Az fájt neki, hogy nem élhette át ezt a mesés és varázsos idõt. Emlékszem, mennyire magamon kívül voltam, amikor a nagymamámtól kaptam egy rongybabát. Hát az valami döbbenetes öröm volt a számomra, mindenkinek eldicsekedtem vele, mit kaptam (amíg egy fiú bele nem dobta a vécébe). Szerintem neked is jópár hasonló emlék jut eszedbe. Nyilván olyan emlékeid is vannak, hogy téged ugrabugrál körül egy gyerek.
Ez annyira megható egy felnõtt számára, annyira jól tud esni, hogy „minden pénzt megér”. Óriási hatást tud gyakorolni egy gyerek a felnõttre, épp azzal, hogy ünnepli. Madonna azt mondta, Lourdes lett a megmentõje. Colin Farrell hajlandó volt a fia miatt összeköltözni a gyereke anyjával. Angelina Jolie szerintem az ép elméjét a gyerekeinek köszönheti. Óriási húzóerõ a gyerek egy felnõtt számára, hihetetlenül nagy kaland. Automatikusan húzza a felnõtteket az erõ-gyöngeség dichotómiája felõl a jó és rossz kettõssége felé, mert egy védtelen, gyönge kisgyerek felé az erõfitogtatás nem valami nagy gyõzelem. Inkább vereség. Tehát a férfiakat egy kisgyerek is tanítja arra, hogy ne a hatalom-alávetettség, erõ-gyengeség kettõsségében gondolkozzanak, hanem a jó és rossz közti különbségtételben. Rengeteg film szól arról, hogy morcona, zord férfiak szívét meglágyítja egy gyerek. És mivel? Azzal, hogy csodálja a felnõttet, hõsként ünnepli. (Leon, hogy mást ne mondjak).
Szóval egy gyerektõl ezt bárki megkaphatja, férfi és nõ egyaránt. Mivel egy gyerek ilyen, ezért kivételesen rossz lelkiállapot kell ahhoz, hogy valaki képtelen legyen élvezni a társaságát. (Sajnos sok felnõtt képtelen rá). Természetesen a gyereknevelés nem csak vidámságból áll, sok nemszeretem része is van, mégis akkora jutalom, ami miatt az emberek többsége számára megéri a fáradozást.
Ha esetleg ezt nem tudtad elképzelni, akkor képzelj el egy kutyát, amint ünnepli a gazdáját. Ugrándozik örömében, csóválja a farkát, lefekszik elé, hogy dögönyözze meg stb. Aki kutyát tart, az nyilván nem azért tartja, mert imád kutyaszart meg kutyaszõrt szedegetni. Hanem azért, mert a kutya a hûségével és odaadásával folyamatosan jutalmazza a gazdáját. (Persze sokan vannak, akik ezt sem képesek észrevenni és élvezni).

Ezek után persze nem akarom egy szintre hozni a nõket és a kutyákat, de ez azért valamiképpen jó kiindulás. A férfi leginkább a nõtõl szomjazza az elismerést (ha nem kapja meg, persze még mindig jó egy gyerek vagy egy kutya). Szerintem egy nõ számára is az a legnagyobb öröm, ha olyan férfival van kapcsolatban, akire õszinte örömmel nézhet fel, akinek hízeleghet, akit ünnepelhet. Ezért keresik a nõk mindig az erõs fériakat. Mert az erõ = férfi. Persze jó kérdés, hogy mit értünk erõ alatt. Nem biztos, hogy izmot vagy pénzt. Az erõ mindenkinek mást jelent. Ezt érdemes végignézni: http://index.indavideo.hu/video/Szemeredi_Endre_Nagyon_megszeppentem érdekes a végén a feleség megjegyzése. Õ is az erõbe szeretett bele, ez biztos.
Ezért kár azon siránkoznia bárkinek is, hogy „a nõk megvetik a jófiúkat és a rosszfiúkat választják”. Ha a nõnek a jóra van szüksége, arra ott vannak a barátnõi is. A férfiban nem a jót keresi, hanem az erõt. Jóra meg szépre ott van õ maga.
Nos. Mondjuk, sikerült egy megfelelõ „üzletet” nyélbeütni, és két olyan ember talált egymásra, akik kölcsönösen elégedettek a másikkal – a nõ meg van gyõzõdve arról, hogy a férfi elég erõs, a férfi pedig, hogy számára ez a nõ elegendõ jutalom. (Sajnos nem biztos, hogy egyáltalán eddig sikerül eljutni, de tegyük fel). A kérdés: vajon melyikük fog elõbb csalódást érezni? Szinte száz százalék, hogy a nõ jön rá elõbb, hogy de hát…. ez a férfi NEM IS ERÕS!!! Ez egy gyönge pali, te jó ég, de még mennyire gyönge.
Na, ez az a pont, ahol minden nõ dönthet, hogyan tovább. És a döntését szerintem CSAK az befolyásolja, hogy van-e szilárd az erkölcsi értékrendje. Ideális esetben (amisajnos a legritkább) – azt mondja, hogy nem baj. Én akkor is belelátom a hõst. És SEGÍTEK neki, hogy hõssé váljon. És úgy nézek rá, mintha máris az volna. A Biblia ezt ajánlja a nõknek: nézzenek úgy a férjükre, mintha az Jézus lenne. Ha Jézust látod bele egy pasiba, akkor az legalábbis valamiféle „elsõ lovag” irányába kezd el mozdulni. A pozitív gondolkodás elmélete azt tanítja, hogy mindig arra koncentrálj, ahová jutni szeretnél, és akkor oda is érkezel. Ha a férfit hõsnek látja a nõ, és úgy bánik vele, mint egy hõssel, és segít neki, hogy hõssé váljon, akkor az hõssé válik.
Erre sajnos inkább csak az anyák képesek. Pl. Forrest Gump anyja pontosan tudta, hogy neki csak egy idióta mozgássérült fia van, mégis nagyszerûnek látta - és Forrest nagyszerû emberré vált. Mivel ez inkább az anyákra jellemzõ hozzáállás, ezért állítja szembe a Jelenések könyve a paráznasággal a szülést. A Teremtés könyve azt írta: a nõ segítõnek lett teremtve. Miért? Mert Isten tudja, hogy a férfinak segítségre van szüksége. A Biblia tudja, hogy a férfi valójában nem erõs. Az erõ csak egy jövõbeli ígéret, amit a férfi a nõ segítségével érhet el. Az a három ige, amit tegnap idéztem (ami a férfit az erõvel azonosítja), ha megfigyeled, mind jövõ idõre vonatkozó felszólítás. Nem jelen idejû kijelentések. Az erõ csak ígéret. Egy hittel teljes várakozás, ami beteljesülhet. És amíg be nem teljesedik, amíg a férfi igazán erõssé nem válik, addig is lehet örülni a reménynek. Ez a boldogság titka, rájöttem. Ha így állok egy férfihoz, teljesen biztos, hogy boldog vagyok miatta.
Tehát ez az ideális hozzáállás. Ehhez nem „megfelelõ” férfi kell (minden férfi megfelelõ); hanem szilárd erkölcsi értékrend.
Ezt azonban igen nehéz követni és betartani, és mindenkiben ott bujkál a „kisördög”, hogy segítés helyett inkább kihasználja a pasit. Minden nõben ott lapul a büdöskurva, ez fix. Aki kihasználja a helyzetet, az is hízeleg és jutalmazza a pasit; de már nem azért, hogy erõsítse, hanem hogy kiénekelje a szájából a sajtot. Mivel a „büdöskurva” tuti megveti a fickót, akin élõsködik, ezért akik egész életükben csak kurvákat tudtak összeszedni (mint Vajna, Soros) akármilyen hatalmasok is, akkor is szánalmasak. Nekik nem jutott egy nõ sem, aki hajlandó lett volna õket támogatni. Mert az a pasi az igazi winner, akit hajlandó támogatni egy nõ. Az ilyen férfi legyõzhetetlen. Legfeljebb megölik, de nem gyõzik le. Radnótit megölték, de Gyarmati Fanni még mindig Radnóti Miklósné (cirka százéves). Ha egy férfi és egy nõ képes megelégedni egymással, abban van a világon a legnagyobb erõ, ezt semmi sem múlja felül (mindjárt kifejtem, miért).
De elõtte még gyorsan a 3. számú nõi magatartásról (ez a leggyakoribb). Ez a „rinyapinya”. A rinyapinya nõ nem hagyja ott a szerinte gyönge palit (mert már ott a gyerek stb), hanem látványosan szenved mellette, és nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy a fickó orra alá dörgölje, hogy mennyire szánalmasnak tartja. És hogy neki mennyit kell küszködnie mellette, milyen fárasztó a társasága, õ milyen nehéz igát húz és mennyire elege van. És bosszúból teljes erõbõl leuralja a férfit. A „rinyapinya” tkp. a „büdöskurva” egy alváltozata, aki elégedetlen a zsákmánnyal, amin élõsködik. Ezért mártírnak tünteti fel magát. Ebben az esetben a lenézett pasi hosszúcombú csajokról ábrándozik, és azt hiszi, szexuálisan frusztrált. Persze, nyilván az. De alapvetõen, legmélyebben, legbelül nem is a szex hiányzik neki, hanem az elismerés. A legtöbb férfi nem azért nem kurvázik, mert az erkölcstelen vagy drága; azért nem, mert megalázó. A megalázást otthon is megkapja, ingyen. Minek még fizetni is érte.
Sajnos, azt gondolom, többé-kevésbé minden nõ ehhez hasonlóan viselkedik. Tisztelet a ritka kivételnek. Ez azért borzasztó, mert a férfiak lelke a nõk kezére van bízva, és a nõk pont azt vetik meg, amire teremtve vannak – hogy segítõi legyenek a férfiaknak. Aki nem segíti a férfit, az megveti (mint ahogy a filmben Éva megvetette a fiát, ebbõl következik, hogy megvetette a férjét is).
A férfiakról inkább nem ítélkezem, mert szerintem a nõ kezében van a kapcsolat kulcs. Õk adják be a válóperek 99%-át. Ez elég szemléletes adat arra vonatkozóan, hogy elsõsorban a nõ van döntési helyzetben egy kapcsolatban.

És most még egy kicsit arról, hogy szerintem miért van a legnagyobb hatalom abban, ha egy nõ és egy férfi kölcsönösen megelégedik egymással. Azért, mert az egész teremtésnek az oka és célja Isten házassága. Õ azért teremtette a világot, hogy feleséget szerezzen magának. Minden erre megy ki. Ezért süt a nap és ezért esik az esõ. A megváltás célja a Bárány menyegzõje. Isten persze most is tökéletes, ezért furcsa azt mondani, hogy õt az elégítené ki, ha lenne egy nõje. Pedig így van, mindennek ez a végsõ célja. A Menyasszony, a Bárány felesége (vagyis az egyház). Isten ennek elnyerésére hajt. És mivel õt tökéletesen kielégíti egy nõ (a Menyasszony, vagyis az egyház) – ezért legyõzhetetlen. Nem azért, mert a sátángyöngébb nála. A viaskodásuk kimenetele nem azon múlik, hogy melyikük az erõsebb. A viaskodás kimenetele azon múlik, hogy Isten képes-e megszerezni a Menyasszony szerelmét. Ha nem szerzi meg, akkor az egész teremtésnek nem volt semmi értelme (hiszen a teremtés célja a menyasszony). Ha nincs Menyasszony, akkor az ördög az Isten. Isten gyõzelme tehát a Menyasszony szeretetén múlik. Isten az emberek kezébe tette a döntést a világ sorsáról. Jézus tehát (ez akármilyen furcsa is), azzal, hogy emberré lett, lemondott a hatalmáról. Nem azért nyer, mert erõsebb az ördögnél. Hogy lenne erõsebb, ha tényleg emberré lett. Azért nyer, mert õt kielégíti egy nõ szerelme. Az ördögöt viszont nem. Az ördög nem képes lemondani a hatalmáról, az ördögnek nincs szerelme, akihez ragaszkodna. Az ördög soha semmivel nem elégszik meg. Ezért fog veszíteni, egészen biztosan. És ezért mondom, hogy a világon a legnagyobb hatalom az, ha egy nõ és egy férfi megelégszik egymással. Mert Isten hatalma, a teremtés egész titka ebbe van belerejtve. Aki ezt megtalálja, azt már nem lehet legyõzni (legfeljebb megölni, de legyõzni nem lehet). És pont azért nem, mert nem akar gyõzni. Csak szerelmet akar. http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim66

Egyetértek :)

Ehhez még ennyit gyorsan: a Biblia is elismeri, hogy a férfi az erõ szinonim fogalma. Azt mondja, hogy: "Atyámfiai, legyetek férfiak, legyetek erõsek!" Vagy: "Legyetek bátrak és legyetek férfiak" vagy: "Most azért a ti kezeitek erõsödjenek meg, és legyetek erõs férfiak"
Tehát a nõ választhat: vagy mindenekfölött való értéknek ismeri el az erõt, vagy mindenekfölött való értéknek ismeri el a jót. Érdekes, hogy Szókratész, aki a JÓ nagy "apostola" volt, önmagát "bábaként" határozta meg. Ebben az önmeghatározásban elég nyilvánvalóan benne van valamiféle feminim értékrend elfogadása.
Aki magát nem rendeli alá a jónak, az nyilvánvalóan saját magára nézve az erõt ismeri el legfontosabb hatalomnak. Ha pedig Éva így viselkedett, akkor erre tanította a fiát is; ezért ostobaság lenne a fiún számonkérni, hogy magát miért nem rendelte a jó uralma alá; miért tisztelte legfõbb tekintélyként az erõt.
Ergo: ha egy nõ megveti a jót, akkor "Azt tagadta meg, amit ér./ Elvonta puszta kénye végett/ kivül-belõl/ menekülõ élõ elõl/ a legutolsó menedéket." http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/nagyonfa.htm (Lehet, hogy József Attila másra gondolt, de erre érvényes).

Nézd, szerintem ezt a filmet többségében normális emberek nézik, ezért szeretném a kérdést inkább a hétköznapi normalitás oldaláról megközelíteni. Szerintem az alapvetõ konfliktus a nõk és férfiak egymásra való hatása. Nem pusztán szülõ-gyerek probléma ez, hanem erõsen nemiség kérdése. A két nem egymásra való hatását legrevelánsabban szerintem 3 képben lehet megfogalmazni – ezzel kezdõdik és ezzel végzõdik a biblia.
Az elsõ: Isten a maga képére teremtette az embert, férfivá és nõvé teremtette. Ebbõl mi következik? Az, hogy a nõk számára a férfi, a férfiak számára pedig a nõ az Isten képe. Isten alatt értheted azt a legalapvetõbb értékrendet is, amihez igazítod az életedet. Amit helyesnek és helytelennek, jónak és rossznak látsz. Pláne a szülõnek van ilyen szerepe, tehát a lányoknak inkább az apa, a fiúknak inkább az anya az Isten mintája. Tehát a fiúknál fõleg számít, hogy az anyának van-e szilárd erkölcsi értékrendje.
A második: a bûnbeeséskor Éva hatott Ádámra és nem fordítva. Ez nagyon fontos. Ádámnak is volt ugyan egy álláspontja, de azt nagyon gyorsan feladta Éva kedvéért. Nem sokat számított, hogy õ mit mondott, csak az, amit Éva akart. Õ húzta magával Ádámot, és nem Ádám Évát. Ergo: a nõk sokkal nagyobb hatást képesek gyakorolni a férfiakra, mint fordítva. Ez egyszerûen a hatalmukban áll, ezzel pedig nem árt tisztában lenni, mert ezt a hatalmat jóra és rosszra is fel lehet használni.
A harmadik: a Biblia vége (Jelenések könyve) két nõrõl beszél; ez a két nõ mutatja be a nõi hatalom felhasználási módjait. Az egyik nõ szül egy fiúmagzatot. A szülés alapvetõen fájdalmas, és aki szül, az késõbb is gondoskodik a magzatáról. A "szülõ" nem szorul a "magzatra". El tudja látni magát, ráadásul egy másik lényrõl is gondoskodni tud. Õ tehát építésre használja azt a hatalmat, amivel egy férfira hatni tud.
A másik nõ meglovagol egy sokaságot (õ a Nagy Parázna). A meglovagol kifejezés a magyar nyelvben is összefügg a kihasználással. A Nagy Parázna tehát nemhogy gondoskodna valaki másról, inkább kihasznál bárkit, akit csak tud. Elszívja az erõt azoktól, akiken lovagol.
Hogy melyik nõ mire használja a hatalmát, kibõl lesz "szülõ" és kibõl válik "parázna", azt egyszerû eldönteni. Attól függ, hogy milyen értékrendhez igazodik. Alapvetõen kétféle értékrend létezik: vagy a lelki értékeket tartom a legnagyobb hatalomnak, vagy a fizikai, anyagi értékeket (ld. Maslow piramis, marxizmus stb). Vagy ennek rendelem magam alá, vagy annak. Az nyilvánvaló, hogy a nõk (általában véve) ügyesebbek a lelki értékek birtoklásában és ügyetlenebbek az anyagi erõforrások megszerzésében. Tehát úgy is lehet mondani: van egy "nõies" és van egy "férfias" értékrend/hatalom. Most már csak az a kérdés, hogy egy nõ ragaszkodik-e a lelki értékrendhez, vagy önmagát és az általa birtokolt erõsségeket csupán cseretárgyként kezeli, amivel anyagi elõnyökhöz juthat.
Hogy a maga erejéhez ragaszkodjon, ahhoz alapvetõen tisztelnie kell önmagát. Aki pedig magát tiszteli, az másokat is tiszteletben fog tartani; lehetetlen, hogy egy szülõt megvessen a gyereke, ha önmagát tiszteli. És a gyerek is akkor fog másokat tiszteletben tartani, ha megszokta, hogy õt is tisztelik, tehát õ maga is tiszteletreméltó.
Aki viszont kiárusítja a maga erõsségeit, hogy cserébe anyagiakhoz jusson, az nyilvánvalón nem tiszteli magát. A kurva a kuncsaftját sem tiszteli. Az efféle ember alapvetõen cinikus és tiszteletlen önmagával és másokkal is.
A férfiaknak viszont iszonyú nagy, elemien hatalmas igényük van arra, hogy tiszteljék õket. A férfi a bajnok, a nõ pedig a pomponcsaj, akivel nem kell küzdeni, mert õ jutalmaz és õ a jutalom is egyben. Hogy a nõ mit jutalmaz a férfiban, az eszméletlenül fontos. Ha ragaszkodik egy szilárd erkölcsi értékrendhez, ha azt tartja a legfontosabbnak, akkor azt fogja jutalmazni, ami ezzel összhangban van, és elutasítja azt, ami nem. Ezzel az erkölccsel kissé hadilábon álló férfit is képes a "maga térfelére húzni", megtanítani arra, hogy tisztelje a lelki értékrendet.
De ha a pomponcsaj a "durva erõt" jutalmazza (mert ennek "elfogadásától" a maga számára több elõnyt remél) – akkor ne csodálkozzon, hogy a durva erõ tiszteletét a férfi õrá is rá fogja kényszeríteni.
Ez ilyen kibaszott egyszerû. Ha a nõ nem tanítja meg a férfit az etikus jóra és rosszra, akkor az nem fogja azt tiszteletben tartani, csak az erõt. Mert a ringben vagy egy vadászaton stb nem lehet udvariaskodni; ha a férfi gyenge, nem marad életben. A férfi értékrendje alapvetõen az erõs és gyenge közti különbséget ismeri. Ha a nõ nem ragaszkodik a jóhoz és rosszhoz, akkor annak ismeretét el fogja zárni a férfi elõl is. Hogy a férfi megtanulja-e tisztelni a jó és rossz különbségét, az alapvetõen a nõ felelõssége. Akár anya, akár társ, akár munkatárs, akár csak egy fórumon osztja a hülyeségeit.

Kiegyeztünk:)

Szép hozzáállás ez a szerelemrõl, ezt tiszteletben tartom. De ne feledd el, hogy nem érzésekrõl beszéltünk, hanem betegségekrõl. Az érzések ( a szerelmet hagyjuk ki) java megmagyarázható ma már tudományosan pl-agresszió-homloklebeny mûködés stb. Nem volt túl kedves dolog tõled a szerelmet belekeverni, mert ez egy nem mindennapi téma. Viszont arra találunk ki dolgokat, amiket nem tudunk megmagyarázni. Az ha valaki pszichopata annak igen is lehet fizikai oka. Ez nagyon jó, mert ez majd szépen szûrhetõ lesz. De ez már megint egy másik vita, maradjunk a szuper filmnél. Azt hiszem nem kellene ennyit offolni!

Te nem ismered, nem minden kémia, a szerelem sem kémia, hanem emberi érzések, amelyeket a lelkünkben érzünk, ami nem fizikai vagy kémiai dolog, máig nem tudja senki megmagyarázni.

Ítéld el a gyilkost, de nem fogod tudni mit érez. Lehet véleményed egy anya-gyerek kapcsolatról, de nem lesz megélt alapja. Kérdezz ilyenkor meg inkább olyat, aki már átélte. Ugyanebbe a hibába futottál bele nálam is. Rámentél a szakmai részre, miközben nem ismered annyira az emberi szervezetet. Sem.

Az a baj, hogy hiába igyekszel mindenkit kitúrni itt a homokozódból, attól még nem lesz igazad. Ha tényleg így lenne, ahogy te állítod megfellebbezhetetlenül, akkor nem lett volna értelme megcsinálni ezt a filmet. Legalábbis így, ebben a formában nem. Illetve azt a címet kellett volna kapja, hogy Kevin a Sátán gyermeke vagy valami ilyesmi. Nyilván más okok állnak a háttérben tehát.
Az, hogy ki hogyan neveli a gyerekét, hogy mitõl van annyi nyomorult a világban, nem a te dolgod, te maximum azzal segíthetsz ezen, ha nem szaporodsz, egy hibaszázalékkal kevesebb talán. Az anyaságra nem lehet felkészülni, senki nem tudja meg addig, mit jelent anyának lenni, gyereket gondozni és nevelni, amíg nincs sajátja. Ha úgy tetszik, lutri, és igen, az alkalmatlanok is szülhetnek, senki nem ellenõrzi, senki nem tehet ellene semmit. Te sem, szóval így jártál, a kör bezárult. Ezt kérlek, értsd meg, és kicsit vegyél vissza az arcodból. Készséggel elhiszem, hogy filmesztéta vagy, de a gyerekekrõl halvány fogalmad sincs.