hát igen...
mért kell azokat kritizálni akik rajonganak a sorozatért?....olyan szánalmasak ezek az ANTI bk-sok..nyissanak egy másik topicot, amiket õk szeretnek, ott csevegjenek kedvükre azt kész..nem kell másokat bántani ezzel!...mi szeretjük, élvezzük:)):))

én nekem a kedvenceim:Nóri, Miki, Bartha, Juli,Kristóf.a többit is szeretem, de õk a legnagyobb kedvenceim...
ha neked tetszik, nem tetszik de ez van...:D
mindenkinek más az ízlése...

Na ne nevetesd ki magad! Ezeknek semmilyen színészi tehetségük sincs, nemhogy hiteles alakításuk! A Botond gyerek olyan nagy átéléssel ad elõ mindent hogy sunyin vigyorog mindenen, a Kinga mindig üvegszemecskékkel bámul, a Tilda csak hisztizni tud de azt se hihetõen, a többit meg nem is részletetném.

Bartha Zsolt, Juli, Orsi, Miklós (talán még András) ok. de a többi nem ér egy árva petákot sem!

Nem szeretnék ebbe a meddõ vitába beszállni, de mindenesetre vannak darabok, amiben adott színész végigjátssza a teljes három órát :)

Nem rég néztem egy ilyet, kétszereplõs, a felvonások közti szünet kivételével végig színpadon voltak és volt mindkettõnek szövege, sõt az elsõ sorból még a kiváló mimikát is jól láttam, de természetesen EZ A DOLGUK, EZÉRT VANNAK OTT, és nem a szövegtudásukat kell becsülni és nagyra értékelni, mint ahogyan írtad is. Engem sem értékel senki azért, mert a megkövetelt munkát rendesen ellátom. Ez a dolgom. Ha valami plusz-t leteszek az asztalra, azért értékelhetnek.

A sorozatbéli szereplõk játékára szerintem sem igaz, hogy nem mutatnak érzelmeket, nagyon is látszódik, hogy mennyire erõlködnek, hogy valamit ki tudjanak mutatni :D Rettenetesen erõltetettek, természetellenesek és túljátszottak a karakterek (...fõleg Tilda...borzalom...ssssszzz...).

A Banderas produkció valóban óriási volt. Kb. tíz éve, de tisztán emlékszek rá és azóta sem hallottam a Tiszta szívvel-t ennyire szépen (fõleg spanyolul :D).

Eredetileg napraforgó70 azt mondta, hogy olyanok kapják meg a szerepeket, akik valamilyen színészi képzésben részesülnek. Erre írtam én azt, hogy ez így nem igaz, nem azt mondtam, hogy egyiknek sincs köze a színjátszáshoz, bár biztosan vannak sokan, akiknek valóban nincs. De ha már ezt fírtatjuk, az se mindegy, hogy "mi volt elõbb". Elõbb szerepeltek valahol, és az ott szerzett tapasztalatokkal kerületek be a Barátok köztbe, vagy itt eltöltöttek néhány évet, és ezen felbuzdúlva léptek tovább színházi a pályán. Lehet, hoyg Tóni (Dósa Mátyás?) sehol nem játszana most, ha nem tölti az idejét a Barátok köztben. Ugyanígy lehet ez Csifó Dorinával is, vagy Farkasházy Rékával, mert a kutyát nem érdekelnék átlagos tehetségek, ha nem él elõtte ilyen elõéletet, és nem lehet jól eladni egy darabot az itt szerzett ismertsége okán. Mellesleg Farkasházy Rékát és Csifó Dorinát még tehetségesnek is tartom, de el fogja rontani õket az az igénytelenség, amit a szakmában látnak, és amelynek mindezt bizonyító jeleibõl néhányat leírtam 2169-es hsz-omban. Spec. Farkasházi Rékától Kertész Mónikaként, és Csifó Dorinától Noémiként láttam eddig talán olyat, amit egy-egy pillanatra maradéktalanul színjátszásnak lehetett nevezni, beleértve az összes agyonképzett hivatásos színészt is. Az alkalmi szereplõk, egyben hivatásos színészek közül pedig Laklóth Aladár volt ilyen. Aztán többet se tudok. Az meg, hogy színházi színjátszásban nehézséget jelent egy háromórás darab szövegét megjegyezni... Elõször is, ebbõl egy-egy szereplõ szövege csak töredéke a három órának. Másodszor, azért van ott egy súgó, aki kisegíti a színészt. Harmadszor pedig minden szakmának megvannak a maga alapkövetelményei. A színésznek ez az (vagy ezek közül az egyik), hogy tudja a szövegét. Ez nem is értékelendõ, ez az alap. Az 1960-as 70-es évek német labdarûgásában minden focistának le kellett tudni futnia 10 km-t. Ez volt az alap. Enélkül esélye se volt bekerülni még egy klubcsapathoz se, nem hogy a válogatottba. Ennélfogva aztán értékelésének nem is az volt a szempontja, hogy képes-e erre.

Nézzük a tehetséget meg a színpadi játékot! Igaz, hogy szinpadon nincs lehetõség a javításra. Cserében ott van az, hogy a színpadi elõadás sokkal toleránsabb a hibákkal szemben, mint a filmbeli. 20-50 méterrõl jó ha az alakokat lehet látni, nem az arcot. Míg egy film esetén a kamera belemászik a színész képébe, akár arcának minden rezdülését képes megmutatni. Kérdés melyik jelent nagyobb nehézséget. A javítás lehetõségének hiánya, amikor a hibák egy részét észre se veheti a nézõ, vagy a kamera jelenléte, amely minden pillanatban leleplezhet. Ráadásul egy film kritikus jeleneteit akárnányszor vissza is lehet nézni. A technika fejlettségének jóvoltából már az amatör nézõnek is olyan eszközök állnak rendelkezésére, amivel ízeire bonthat egy jelenetet, kikockázhatja, kinagyíthtja bármelyik részletet. Már csak az a kérdés, mit vesz észre az eredménybõl. ;)

A színészeink "nem kis tehetsége, nem akármilyen karrierje...": Mielõtt ennyire feltételek nélkül leborulnánk elõadóink nagysága elõtt, újból ajánlanám elolvasásra 2169-es hsz-omat. Az csak néhány példa volt, de százával tudnék hasonlókat említeni, még az átlagos elvárások szerint kifogástalan alakításokban is. Úgyhogy amíg látom, érzékelem ezeket a hibákat, addig engem ne akarjon senki meggyõzni, hogy milyen magas itt a szinvonat. De akkor nézzünk még egy példát! Töröcsik Mari jó színésznõ? Azt hiszem, kiegyezhetünk abban, hogy igen. Csakhogy olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál jobb. :) Kezdetekben (Körhinta) csak kedves, aranyos volt, színészi teljesítménynek alig lehetett nevezni azt, amit csinál, legfeljebb olyan színten, mint most mondjuk Csifó Dorináét. Láttam én a Rómeó és Júliát az Õ és Sztankay István alakításában. Úgy tördelte szét a mondatokat, hogy a 20. sorban is tisztán lehetett hallani, ahogy levegõt vesz két szó között. Aztán láttam pár éve egy ifjúsági sorozatban. Ott már idõsebb volt, és ennek megfelelõen jobb is. Manapság meg már egészen kiemelkedõ. Ma. Azaz ez a jelen állapota, de ez közel se volt miondig így. Csak amilyen az emberi emlékezet, az elmúlt hibákat nem látja. Persze én is azt mondom, soha rosszabbat, hiszen aki ekkorát tud fejlõdni, az minden elismerést megérdemel. Csak ezt ne keverjük össze azzal, hogy milyen színvonalas színész, ill. legfõképpen ne tekintsük érvényesnek pályája egész szakaszára. Mert nem volt mindig az. És valószínûleg akkor sem, amikor díjai egy részét átvette. Így aztán nem is ezek meg nem a hírnév, az általános örömújongás minõsítik a képzettségét, hanem csak és kizáról a produktuma. Méghozzá minden egyes produktuma külön-külön. Akkor mostmár általában ezekrõl az úgynevezett képzett színészekrõl, és az utánpótlásról, úgy mint pl. Farkasházy Réka, aki nem akármilyen karriert fut. ;) Déri Jánostól származik a megállapítás, hogy nem véletlen az, hogy Mózes elvezethette a zsidókat az Ígéret Földjére, de maga nem léphetett be oda. Ugyanis nem volt méltó rá. Szennyezett, fertõzött volt az elõzményektõl. Mit jelent ez a színjátszásra vonatkozóan? Volt nálunk a szocialista realizmus nevû rémség. A neve tökéletesen leírja a jelenséget. Olyan realizmus, ami a nevezett ideológiának megfelel. ;) Ennek pl. olyan mûvészi megfontolások voltak a következményei, hogy a fentebb említett Rómeó és Júlia elõadásnak összes díszlete néhány darab emberi magasságot meghaladó sötétszürke kocka lett. Nyomasztó az egész. Mindez pedig azzal a felkiáltással, hogy a díszlet ne vonja el a figyelmet a darab szövegérõl, mondanivalójáról. De ez a szocialista realizmus másban is megnyilvánult, áthatott szinte mindent, ami a szinjátszással (irodalommal, bármilyen mûvészettel) kapcsolatban állt. Eltorzított értékrendeket, kikezdte a mûvészet, és mûvészek iránti természetes elvárásokat, megítélést. Úgyhogy részben ennek következtében jó mélyen a béka alatt vagyunk. Pl. amikor nem akármilyen karrierrõl, és tehetségrõl beszélünk akkor az a mi szintünkhöz képest nem akármilyen karrier, és tehetség, mert tessék összehasonlítani ezeket a tehetségeket mondjuk egy Kenneth Branagh-al, és azonnal világosak lesznek a különbségek. Innen kell eljutnunk az ígéret földjére. De mi akik részei voltunk annak a kornak, nem léphetünk be oda, majd csak a következõ nemzedék, mert nem csak mi vagyunk hamisak, hanem tanításunk is, amivel az utánunk jövõket próbáljuk eligazítani. Persze nem csak a mûvészet tart itt, le van züllesztve a morál minden téren, minden szakmában. Errõl beszélt Déri János, és azt gondolom, nagyon igaza volt.

Pedig leginkább hétköznapi történeteket írok, vagy esetleg fantasy-t. A becenevem máshonnan van. XDDD

Na igen, pont ez az. Elmondják a mondatokat a forgatáson, de NEM színészkednek. Semmi játékot nem látok náluk, csak felmondják a szöveget, mint az iskolában a felelésnél. Valamint az arcukon nem látom az érzelmeket, nem látom hogy átéreznék a karaktert akit játszanak. Ez egy nagy hiba, mert így hogy akarják elhitetni hogy õk ott a sorozatban egy másik személyt alakítanak? Nem az egy színész dolga, hogy belebújjon egy karakter bõrébe? Szerintem az. De lehet csak én látom rosszúl. Különösen a szemük zavar, mert hiába nevetnek, hiába szomorúak, ha azt a szemükön nem látom, pedig tudomásom szerint a szem a lélek tükre.

Igen, az igaz, hogy a színházban nehezebb a dolog és nincs lehetõség javításra. De ezek az emberek akkor sem színészek. Csak a Gór Mária színitanodájába járt a 90%-uk és már színésznek vallja magát. Ez a legnagyobb gond.

Na meg a Tóni! HÁt az aztán... inkább nem írok semmit mert már megint a gyûlölet fog belõlem sütni az elmondásod szerint. Pedig nincs bennem gyûlölet, csak egyszerûen útálom ha tehetségtelen embereket már színésznek hívnak. Ilyen a Palcsó Tomi is aki még énekesnek is szar, de mert játszott egy filmben már színész. Itt mindenki színész aki játszott valamiben akár van végzettsége akár nincs. Ennyi erõvel én is lehetnék színész, meg a húgom is mert anno játszottunk egy-két iskolai darabban, mégsem mondjuk azoknak magunkat. Na ennyi.

**moderálva**A felhasználó nevére kattintva megtalálható a Privát üzenet küldése.**

Köszi!:)

Amiket írtál, azokkal tökéletesen egyetértek. Amúgy én néha látom, hogy hirdetnek castingot ezekre a bk-ra meg a jóban rosszbanra és nem hiszem hogy csak képzett színészeknek. Akár én is elmehetnék, de nem megyek. Egyrészt nem érdekel, másrészt nekem rohadt sokba kerülne Pestre feljutni.

Azért ebben van ám egy-két túlzás. :) Pl., hogy általában olyanok kapják meg a szerepet, akik valamilyen színjátszással kapcsolatos képzésben részesülnek. Az összes gyerekként bekerült szereplõre ez helybõl nem igaz. A 40-50 éves alkalmi szereplõkre ugyancsak nem igaz. Tehát ez csak egy nagyon szuûk rétegre teljesülhet, akik éppen abban a korban vannak, hoyg ilyen képzésben részesülhetnek, és rájuk is csak korlátozottan. A casting, ahogy mondod, azért casting, hogy bárki elmehessen oda. Megfordítva a dolgot, olynok is, akiknek semmi közük a színjátszáshoz. És ha elég rátermettnek látszanak egy szerepre, a válogatást végzõk hülyék lennének, ha nem õt alkalmaznák, hanem egy nszini növendéket, bár az nem éppen ideális megjelenésû, habitusú, bármilyen egyéb tulajdonságú az adott karaktert eljátszani. Azt gondolom, nem kéne megfilozofálni a válogatást. Egyszeráen az van, hogy ez egy stílus, olyanokkal eljátszatni szerepeket, akiknek közük nincs az elõadói pályához. Nagy játékfilmeket is rendeznek meg úgy, hogy csak amatör szereplõk vannak benne. Másrészt, ami nem lényegtelen, ez így sokkal olcsóbb. Egy ilyen volumenû sorozatnál ez lényeges szempont.

A másik tulzás a vidéki színészek alkalmazása. Na ne már! :) Nehogy arról legyek meggyõzve, hogy egy mûsor rendezõjét producerét jobban érdekli saját mûsora minden határon túli sikerénél az, hogy bemutatkozási lehetõséget biztosítson ismeretlen színészeknek! :)

Másfelõl, visszatérve a castingra, azért az mûködhet úgy is (és biztosan mûködik is), hogy adott szerepekre megvannak a jelöltek, vagy legalább az, hogy erre hivatásos színész kell, és a többire tartanak válogatásokat.

"Miért is ne kívánhatnának egy sorozat szereplõi kellemes ünnepet?" - Kívánhatnak, csak nem ennek a sorozatnak a szereplõi. Illetve kívánhatnak õk is (szólásszabadság van :) ), csak akkor válik morbiddá a dolog.

"Mitõl morbid ez és miért is ne gondolhatnák komolyan?" - Attól, hogy olyan a jelenség, mint amikor valaki vizet prédikál és bort iszik (az ismert közhellyel élve), csak egy fokkal rosszabb.

"Nem Barta Zsolt édeleg Claudiával, hogy jajj drága naccsasasszony hogy cuppantsak a dekoltázsába így az ünnepek alkalmával és legalább ma ne szólogassunk be egymánsak.... hanem Rékasi Károly, Ábrahám Edit, és a többi karaktert megszemélyesítõ képzett és végzett színész, színészpalánta kíván minden jót a maga és a többi készítõ nevében." - Ez egyfelõl értelmezés kérdése. Ha magánemberként kívánnának minden jót, akkor mért nincs ott még néhány más színész, akik nem játszanak a sorozatban. Biztosan nem csak a Barátok közt szereplõinek van akkora lelkük, hogy gondoljanak egy egész ország boldogságára. ;) Szóval semmi kétség, a sorozat szereplõi a sorozat keretei közt fejezik ki jókívánságaikat. Márcsak annál is inkább, mivel ezt meglehetõsen egyértelmûvé teszik a mondandójukkal, ami olyasmiképpen hangzik, hogy ~legyen boldog, békés karácsonyuk, barátok közt~ vagy valami ilyesmi. A sorozatra utalás benne van, ez biztos. Másfelõl már a saját és más készítõk nevében kifejezett kívánság is elég morbid, mert mondjuk, hogy a színész nem tehet róla, azt játszik, amit elé raknak (nem teljesen így van, de hitelezzük meg nekik), viszont pont azok nevében (is) kivánják kívánnivalóikat, akik azt a szinvonalat megteremtik, amely méltatlan minden ilyen tartalmú kívánsághoz. Tételezzük fel, hogy én lopok, csalok, hazudok, átverek mindenkit, ahol lehet. Nem morbid, ha ezekután a tisztesség, erény, becsület szükségességét propagálom másoknak?

"...képzett és végzett..." - Jó párosítás. :) Ma Magyarországon nem annyi színész van, ahánynak ez a végzettsége (és ez persze nagyjából minden szakmára igaz). Hanem jóval kevesebb. Mert azt a képzettség határozza meg. Hogy ez a képzettség a színészeinknél milyen abba ne menjünk bele nagyon mélyen, mert az eredmény siralmas lenne. Egyszer már a Szomszédok címû híres teleregény kapcsán, ill. abban Komlós Juci játéka alapján kifejtettem a dolgot elég részletesen. A lényeg az, hogy szerencsétlen eljátssza az összes eszközével (mozdulatok, arcjáték, hanghordozás, szöveg) külön-külön a szerepet (azt is, ahogy tudja), aztán megpróbálja ezeket szinkronba hozni. Nagyon durva. És egy - tudomásom szerint - többszörösen kitüntetett "színmûvészünkrõl" van szó. Vagy maradjunk Rékasi Károlynál. Abban az elfuserált Eddie Murphy filmben ami Magyrországon is játszódott (már a címére sem emlészem), Neki is volt egy néhény másodperces szerepe. Valami biztonsági embert alakított. El kellet kísérnie valakit, valahova "hátra". Na, ahogy azt megoldotta, az megérdemli a közröhely jelzõt. Sikerült olyan szintre emelnie a szerepet, mintha a film legfontosabb fordulata lenne, hogy ezt a hallatlanul fontos problémát hogyan oldja meg. Nem pedig úgy, hogy az jöjjön le, ami a biztonsági ember lényege, miszerint akkor végzi jól a munkáját, ha szinte észre se lehet venni. Barta Zsoltot jól játssza, ezt elismerem. De ha igazi nagy színész, pláne színmûvész lenne, nem követne el ilyen bakit, mint ebben a filmben, mert ez nem lenne megengedhetõ saját mércéje szerint. Ahogy pl. néhány évvel ezelõtt Antonio Banderas egy Friderikusz showban mutatott be olyan felolvasást József Attilából, hogy azóta is élmény számomra. Mert azt gondolom, egy színésznek nem az a lényeg, hogy hol kell játszania, és mekkora a szerep, hanem az, hogy jáétszania kell. És ugyancsak a Friderikus showban Eszenyi Enikõ egy olyan ájulási jelenetet mutatott be, hogy a végén már majdnem kirohantam a szobából, ugyanis nem tudom elviselni a kínos jeleneteket. Vagy Mácsai Pál (azt hiszem) a Szarajevó kávéházban. Beszél, kozepesen halk, normális hangon. Aztán minden átmenet nélkül elkezd ordítani, vagy még inkább üvölteni. Ilyen átmenet nélküli váltásokat elmebetegek produkálnak, és ezt nem képletesen értem, hanem szó szerint. Tehát Mácsai Pál vagy nem tud különbséget tenni normális és abnormális reakció között, vagy nem érdekli, vagy nála az a természetes, hogy ilyeneket össze lehet keverni egy szerepben. És Õ valóban Magyarország egyik legképzettebb színésze, de legalábbis az élvonalba tartozik. Na, ezeket tessék szíves lenni összeadogatni, és utána beszéljünk a színészeink képzettségérõl. Sajnos ugyanis úgy néz ki a dolog, hogy egy átlagos képességû amerikai gyerekszínész a világot jelentõ deszkák (nem tudom, ennek a szófordulatnak mi a filmes megfelelõje) alá játssza a legjobb színészeinket is, ritka kívétellel. Amely kívétellel én spec. még nem találkoztam, de legyen betudva annak, hogy nem tartom magam olyan mûveltnek, hogy ettõl ez még ne létezhetne.

Már meglett, azt mondta, hogy váratlanul elájult és bevitték a kórházba.

spontaneitás

Én nem láttam a tegnapi részt, mi történt Kingával, hova tûnt?