Az egy rossz válasz, hogy sehogy. Miután itt élnek õk is, valamit kezdeni kell velük, keresni kell a megoldást. Olyan nincs, hogy nem veszel róla tudomást, miközben számtalan érintkezési pontjuk van a többségi társadalommal, és egyfajta anarchiát, de szélsõséges, kiélezett helyzetben akár konkrét éhséglázadást, polgárháborús viszonyokat jelent ez a feszültség.

Nemcsak adni nekik, pont nem errõl beszéltem, hanem egy több évtizedes átfogó programról, életmenedzselésrõl. Ennyi idõ alatt országokat lehet háború után újjáépíteni, de ennyi idõ kell is, míg azt az elvárt szociokulturális mentalitást beléjük lehet nevelni. Egy több szinten minõségellenõrzött rendszerre kell gondolni, amelynek folyamatosan meg kell felelniük, kezdve a szoba közepén otthagyott kutyaszartól, kés-villától egészen a becsületes munkavégzésig, a megfelelõ tudásszint, a minimális életrevalóság elsajátításáig. Szankciókkal, büntetésekkel, és nem is csak a direkt felelõsségrevonsára gondolok, hanem aki nem képes a fokozatosan, lépésrõl lépésre felépített integrációban részt venni, azt tényleg társadalmon kívül kell rekeszteni, sorsára hagyni, elméletben és valóságosan is falak mögé zárni (ez misztikusan hangzik, de arra gondolok, hogy politikai, társadalmi, rendvédelmi eszközökkel ténylegesen el lehet embereket rekeszteni, vágni a külvilágtól, és ennek nemcsak a börtön az eszköze).

Azt is említettem, hogy nem szûkíteném le egy adott etnikumra, ezt az egészet egy átfogó, minden mélyszegényt, leszakadottat elérõ szociális programként kezelném. A legnagyobb akadály talán nem is a hozzávaló anyagiak elõteremtése lenne (pedig ez is hatalmas feladat, iszonyú nagy forrásigány, már csak a gazdasági környezet kialakítása is, tehát nem csak az életmenedzselés, hanem a felvevõpiac is - legyen hol dolgozniuk, normális pénzért produktív munkát végezhessenek, legyenek kilátásaik), hanem sokkal inkább a politikai szándék kikényszerítése, a mindenkori hatalom felismerése, hogy ekkora ballaszttal soha az életben nem leszünk európai ország. Évszázadokon keresztül éhbérért agyondolgoztatni sok millió embert ugyanis marhára nem eu-konform hozzáállás, vagyis azt gondolom, hogy ha már belekezdenénk egy komoly társadalmi probléma felszámolásába, akkor tágítva a horizontot kezeljük a nagyobb kérdést, aminek ez is a része.
Miután felelõsségteljes, és az ország érdekeit szem elõtt tartó politikai elitet már jó pár generáció óta nem láttunk idehaza, és a maiak meg egyenesen emberi selejtek, nyilván az egész elméletem merõen utópisztikusan hat, így nem is jutunk el odáig, hogy a putrikultúrából, egy de facto állati normákkal mûködtetett életközösségbõl és gondolkodásból ki lehet-e fürdetni a cigányokat?

(Még egy zárójeles: már korábban írtam, vannak téveszmék is bõven, ebbõl az egyik ez a "segélyért gyereket" biznisz, ennek oka elsõsorban az általad is írt szexuális tájékozatlanság, a fogamzásgátló eszközöktõl való idegenkedés, azok ára (gumi is pénzbe kerül), illetve az egész családkultúrájuk, a nagy család, korai szexuális aktivitás, stb. Hogy aztán a szociális rendszerben ennek az elõnyeit is megtalálják, és kihasználják, ezért nem õket kellene kiátkozni, hanem a szociális rendszerünket átalakítani. Egy mozdulat lenne, csak ugye az egyik oldal nálunk a liberális szellem miatt idegenkedett ettõl, a másik meg a nagycsaládos keresztényi álomképbe van belezúgva, mint politikai termék, legalábbis egész biztosan. A gyakorlati politika ezt persze megsínyli, mondjuk abban se vagyok biztos, hogy ezeken a rossz ideológiai dogmákon túllendülve megtörténne a felismerés, akkora intellektuális deficit, közjó iránti érzéketlenség, leszaromság van a parlamenti, önkormányzati fejekben).

Én nem tudom,hogy erre az egészre létezik-e egyáltalán megoldás.
A "kihozni õket a putriból" dolog jól hangzik,de a gyakorlatban teljesen megvalósíthatatlan.
Bár átvitt értelemben használtad, de azt gondolom ezt akárhogy is nézzük,azt jelenti,hogy lakást/házat adni nekik.
Ma, mikor a többségi társadalom két generációja a Lipóton köt ki, mire kifizeti a 40nm-es újépítésû lakását, szerintem borzasztó igazságtalan lenne lakásokat adni segélyen élõ láblógatóknak.
Arról nem is beszélve,hogy ez még önmagában kevés,hisz azt fenn is kell tartani.
Mibõl,hogyan?
Ingyen szakképzést és munkát is adunk nekik?
És ez még mindig semmi.
Pár éve az RTL kilátogatott olyan családokhoz,akik lakást kaptak és konkrétan a szoba közepén díszelgett a kutyaszar,senkit sem zavart.
Magyarán ezek a családok sec perc alatt lelaknak mindent,mert kb. állati szinten élnek.
Azt sem engedik,hogy "gyámkodjanak" felettük (a te szóhasználatoddal élve).
Nemrég volt téma,hogy jó megoldás lenne bentlakásos iskolákba küldeni a szegény roma gyerekeket.
Itt kapnának ételt, élhetõ körülmények közt lennének.
Na erre óriási felháborodás tört ki,hogy el akarják szakítani a cigány gyerekeket a családjuktól!
Mert mint tudjuk õk baromi büszkék rá,hogy mennyire szeretik a nagy családot...
(Ami persze hazugság, azért szülik évente a gyerekeket,hogy több legyen a segély, illetve mert a fogamzásgátlásról fogalmuk sincs. A valóságban szerintem sokszor iszonyú agresszíven bánnak a gyerekekkel.)
Aztán ott van még a kulturális különbség,hogy sokuk már az általános iskola végén teherbe esik és megtartja, a következményekkel mit sem törõdve, egyszerûen leszrják,hogy késõbb 8 általánossal sehová sem fognak tudni elhelyezkedni.
Ilyen hozzáállással mit lehet kezdeni? Ilyen embereken,hogy lehet segíteni?
Meggyõzõdésem,hogy sehogy.

A pénz önmagában nem elég. Megfelelõ szemlélettel kitalált, és végigvitt program kellene, egy teljes életmenedzselés, és több generáción keresztül. Kihozni õket a putriból, letakarítani õket a piszoktól (átvitt értelemben, természetesen), és nem engedni õket vissza abba a destruktív, visszahúzó környezetbe, amiben létezve állandó fertõzöttségben élnek. Valójában gyámkodni felettük, ha hagyják, aki meg nem él az eséllyel, elengedni a kezét, de onnantól már nincs finomkodás. Nem tudom, mennyire vagyok naiv, amikor hiszek benne, túlnyomó részük belekapaszkodna a lehetõségbe.
Viszont felmerül, mint minden pozitív diszkrimináció esetében, hogyha a nem cigányokat, de ugyanolyan szegényeket nem emelünk be ilyen programba, az mennyire lenne igazságos? Egyáltalán nem, vagyis itt nem is csak a cigányságról, hanem en bloc szociális programról kellene beszélnünk. Ez egy hatalmas forrásokat igénylõ, jóléti beavatkozás lenne, amire az ország jelen állapotában nyilvánvalóan nem képes (bár ha nem olimpiát akarnánk rendezni, meg nem létezõ focihoz stadionokat barkácsolni, meg összeszednénk még néhány ilyen ablakon kidobott hülyeséget...), úgyhogy könnyedén dobálózok én itt az elképzeléseimmel, nem fáj semmibe, nem lesz megmérve sohasem. Ami egyben szomorú is, mert így a megoldásig sem jutunk, de még csak el sem indulunk sohasem.

De amit te is mondasz, meg az én saját tapasztalataim is ezt erõsítik meg: zenész ismerõseid, vagy az én cigány származású barátaim (akikben soha, egy pillanatig sem kételkedtem, nem is kellett, nem is csalódtam bennük) beilleszkedtek, teljesen elfogadott életet élnek, becsületesek, tisztességesek. Sajnos, az ostor rajtuk is csattan, amikor az elõítéletekkel nekik is meg kell küzdeniük, miközben okot erre soha nem adtak. De, õk nem is azok a putris cigányok, akik viszont arányukat tekintve sokkal többen vannak, és akik aztán bõven tesznek azért, hogy a többségi társadalom kitermelje a maga jogos elõítéleteit.
Ezért is hangsúlyozom, hogy minden beavatkozásnak erre kellene irányulnia, egy olyan társadalmi környezet létrehozására, amelyikben sokkal egészségesebb gondolkodásmód fejlõdhetne ki bennük is, és egy érezhetõ változás után a többségi társadalom elfogadása is javulna.
Ami eddig kampányszerûen zajlott, ami pénz odáig eljutott, az csak tüneti kezelés, vagy inkább maszatolás, mert valós, hosszútávú perspektívát csak nagyon keveseknek tudott nyújtani, a többségnek pillanatnyi heccen túl semmi értéket nem hordozott. Ez úgy néz ki mondjuk, hogy 3-4 hónapig Lakatos Józsi eljár valamilyen képzésre, teszem azt, burkoló mellé segédmunkásnak tanítják ki, meg még hétvégékre szerveznek neki valamilyen kulturális programot, közös filmnézést, vagy gödöllõi kastélylátogatást. Letelik a 3-4 hónap, megkapja a papirost, meg a biztatást, hogy keressen munkát, de egyébként magára hagyják. Ha véletlenül talál (de inkább nem), annyi zsetonból a sárból nem lehet kimászni, a nagyszavakkal teli ígéretek helyett továbbra is csak a kávéfoltos falak veszik körül, tüzelõt még mindig a közeli erdõbõl kell összecsórni, aztán rá lehet menni már a rézkábelre is persze, kultúrprogramnak meg ott vannak a kocsmai duhajkodások. Az a durva, hogy most még a legjobb esetet vázoltam, ennél csak sokkal rosszabb forgatókönyvek vannak.
Szét kell verni a putiközeget, azt a begettósodott életkörnyezetet, amiben csak kilátástalanság meg nyomor vár rájuk. Perspektíva kell számukra, mostanában úgyis divatos ez a kifejezés, hogy életpályamodell, mert mindenfajta értelmetlen, alulfinanszírozott és lenézett közmunkával senkit nem lehet ambícionálni, és amikor nem nyílik lehetõsége belátható idõn belül egy életminõség-ugrásra, hát õ is leszarja saját magát.

Úgyhogy TGM mondhat bármit (tényleg nagy koponya egyébként, csak hajlamos túlzásokba esni saját meggyõzõdéseivel kapcsolatban, meg õ is beleszerelmesedett a liberális eszmeiség naiv ideáiba), nem a pénz hiányzik, hanem egy több évtizedes koncepcióban történõ gondolkodásmód. Meg az õszinte, tabumentes diskurzus, ami egyébként pont a volt miskolci rendõrkapitány polgármesterjelöltsége kapcsán sejlett fel elõször a baloldalon, bele is hasonlottak rendesen, csak aztán az áttörés elmaradt.
Eközben meg folyamatos rengések a föld alatt, nem kevés kárral. Az elõzõ hozzászólásomban említett három saját személyes történetet már az elküldés után bõvíthettem volna tovább, mert pillanatok alatt jutott eszembe még kettõ eset. Ezek egyike sem piszlicsáré, súlytalan dolog, kettõ belõle komoly érzelmi traumával, egy pedig nem kicsi anyagi veszteséggel járt együtt. Az érzelmi traumáról most nem is szót ejtve, de az anyagit számszerûsítem, olyan másfél-két millió, és akkor még lehet, alulbecsültem, hát hogyne lenne ezek után elõítéletekkel teli az ember?
Persze magas labda lenne a Farkas Flórián-féle, jelenkori botrányt is emlegetni, hogy ilyenek ezek a cigányok, hát persze, még ezt a pénzt is lenyúlják, csak hát végignézve a rendszerváltás utáni két és fél évtizeden, meg még tovább is visszagyalogolva, nem a cigányok ilyenek, hanem Magyarország ilyen.

Szóval valahol ott kellene elkezdeni, amit te is említesz, hogy a liberális értelmiség végre rántsa ki a fejét a homokból, vegye le a szemellenzõt, és dobálja el az eszmeiségébõl érkezõ, de nagyon egyszerûen, áttételek nélkül és bután alkalmazott toleranciaküszöbjeit. Beszéljen a valóságról, keresse azokra a megoldást, végezzen valódi szellemi munkát, mert értem én, hogy sokkal könnyebb az elvekrõl elvontan filozofálgatni, és ezeknek a szellemében bûnvádakat megfogalmazni, viszont ehhez problémamegoldó-képesség, valódi agytevékenység nem különösebben szükséges, de akkor meg miért hívjuk õket értelmiségnek?

A két halmaznak meglehetõsen nagy közös metszete van, épp ez adja az általánosítás alapjait.
Azt az állításodat pedig vizsgáld felül, hogy "kb. ugyanolyan szociális összetétellel, mint bármelyik másik etnikum", mert ez nyilvánvalóan marhaság. Már kezdettõl fogva azok is elismerik, akik nem kifejezetten etnikai, hanem szociális problémaként közelítenek a kérdés felé, hogy a mélyszegénység, a leszakadás hatványozottan jelenik meg náluk, ezek statisztikai adatok, ha nem elég neked az, hogy körbenézel. A probléma ilyen szintû tagadása nagyon nem elõrefelé visz, egyenesen káros, tényleg azt kérdezi az ember ilyenkor, hogy te hol élsz, vagy a látásod milyen balesetben sérült meg, hogy válhattál ennyire vakká?
Nyilván vannak kevesen, akár te is köztük lehetsz, akiknek semmilyen negatív tapasztalatuk nincs a cigányokkal kapcsolatban. Ám a többség nem is csak a média által feldobott ügyekkel, hanem nem is egy, hanem jó néhány saját, személyes élménnyel megrakodva kapja meg ezeket a plusz impulzusokat. Körbekérdezhetnénk itt topik látogatóit, én is tudnék mesélni akár hármat is azonnal, és ezzel még tovább feketedne a lajstrom. Csak hát...lenne értelme? Nem hiszem, mert önmagában a panaszláda kiborítása csak az indulatokat szabadítja el, a megoldáshoz közelebb nem vinne. Az viszont egyenesen hátráltatja, ha folyamatos tagadásban tudomást sem veszel a panaszláda meglétérõl, a padló alá söpörve a problémát. Nem szeretem én sem a "cigánybûnözés" szót, de legitimmé válása csak reakció erre a tagadásra, az általam toposzként használt mohácsiviktóriára, arra az ostoba értelmiségi attitûdre, amely görcsösen egyoldalúan, saját eszmei mivoltának akoljában fetreng, és vagy túl lusta, vagy túl hülye hozzá, hogy kitekintve felfogja a valóságot.

Szépen összefoglaltad.