Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Az ajtó

Spoiler
9/10
lamps015 2013 jan. 29. - 02:04:01 9/10
(108/148)
Nagyon klassz film. Félve ültem le megnézni, azt hittem, nem fog tetszeni. Nem így lett. Már az legelején a zene nagyon megtetszett. Nem is értem a sok negatív kritikát. A filmet úgy néztem meg, hogy nem olvastam a regényt, bár lehet jobb így. Helen Mirren és Martina Gedeck alakításával volt ilyen ez a film, jó volt a szereplõválasztás. Néha felnevettem Emerenc reakcióin, pl. mikor odacsapta a pezsgõsüveget az oszlopnak, majd azonnal feltakarította, vagy mikor a tányérról faggatta a mellette ülõ asszonyt. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett a filmben, mégpedig, hogy az ikrek elszenesedtek. Meglepõdtem ám rendesen! Villámcsapástól nem gyakran szenesedik el valaki, de mindegy. Ettõl eltekintve, a film nagyon tetszett, meg fogom még nézni. Nem értek a filmkészítéshez, rendezéshez, de számomra a film minden perce érdekes volt, egy percet sem unatkoztam, nem gondoltam a végére, nem is vártam azt. Lebilincselt, nagyon tetszett a film, ajánlom mindenkinek.

10/9
Válasz
8/10
csineva-xx 2013 jan. 18. - 01:58:23 8/10
(107/148)
Remek, remek film ez. Az alábbi monológjával az én szívembe is belopta magát Emerenc :)
„Az áccsal meg a fiával nincs bajom, azok munkásemberek voltak. A fiút zavarta a politikusok hazudozása. Mikor aztán már kellemetlen lett a vezetõségnek, ráfogtak valamit, hogy kivégezhessék. Én a legjobban szegény anyját sajnálom.”
...ahogy ez a nõ nyomot hagy a másikban, az káprázatos...
„...a jósága is természetes, engem viszont csak ráneveltek erre; amit én hitnek érzek, az talán csak fegyelem...”
Méltatlanul alulértékelt munka, még ha ez elsõsorban a regény érdeme is...
8,9/10
Válasz
1/10
Segítõ Béka 2012 dec. 31. - 11:39:34 1/10
(106/148)
"Furcsa nézni például a jól ismert hangú, igen remek Szirtes Ágit vagy Nagy Marit, akik szemmel láthatóan idegen nyelven beszélnek, viszont magyarul szólalnak meg, egészen közelrõl, egy majdnem süket szobából, miközben kint állnak a kertben. A lombok susognak, szellõ lengedez, még a levelek között átbucskázó napfénynek is van hangja…"

lenne hangja, és mintha tényleg a kinti felvételek is teljesen sterilek lennének
Válasz
1/10
Segítõ Béka 2012 dec. 31. - 10:44:03 1/10
(105/148)
ja és a film vége a szélgéppel, egyértelmû paródiának hinném, de szerintem a rendezõ nem vette észre, micsoda szánalmat alkotott
Válasz
1/10
Segítõ Béka 2012 dec. 31. - 10:42:01 1/10
(104/148)
Olyan ez a film, mint a szögletes kerék. a jó kerék kerek (mily meglepõ), hogy gördülni tudjon, hogy szabályosan, folyamatosan és enyenletesen haladjon, de ez a film, ez a kerék egy kocka. Nem tud gördülni, csak ostobán, lomhán és sután egyik lapjáról primitíven a másikra zuhan, így próbál haladni, és észre se veszi magát, nincs igazi történetvezetés, nem áll össze a semmi, a rossz kockafilmet, a modoros, affektált, sablonos, unalmas történetet a két színész nem is tudja elfogadhatóvá varázsolni, nem is tud játszani, olyanok a vásznon, mint egy kimûvelt, sznob karikatúra, egy olcsó b-kategóriás tévéfilmre milliárdok, fõként a színészekre, ezek olyan nagy színészek? olyan minthogy a nagy magazinban a címlapokon photoshoppal mindenki szép lesz, de ha egy egyszerû géppel fotózod le õket, már nem is tûnnének ki a tömegbõl.

tegnap néztem pont a Gosford parkot, az egy jó film, ugyanabban a kategóriában van az ajtóval, és ezután a film után az egyértelmû mestermû.
el kell ezt az ajtó felejteni a rendezõjével együtt, borzalmasan tehetségtelen és idõpazarló alkotás, se a Rokonokat, se az Ajtót sem kellett volna megfilmesíteni. a besúgó szabónak valaki súghatott volna most az egyszer neki is, hogy ez sem jó út. ne lépjen rá újra
Válasz
djoci 2012 dec. 29. - 20:03:40
(103/148)
Nem olvastam a film alapjául szolgáló könyvet, ezért nem tudom megítélni, hogy a filmnek mennyiben sikerült megragadnia az eredeti hangulatát. A filmet nézve viszont megerõsödött bennem az érzés, hogy Szabó István már jóval túljutott fénykorán. Igazából semmiféle magyarázat sem jutott eszembe arra, hogy vajon minek csinálta meg ezt a filmet. Ha netán ez az egyik kedvenc könyve, vagy a szerzõ tartozik a kedvencei közé, az sem jött át. Szóval eléggé színtelen-szagtalan alkotással van dolgunk.

Magával a megvalósítással kapcsolatban legkevésbé a számítógépes viharfelhõk és a flashbackek tetszettek. A felhõkön még túltettem magam, hiszen csak pár másodperces jelenésük van, de fel nem foghatom, hogy Emerenc visszaemlékezései közben minek kellettek a képi flashbackek? Annyira azért a mainstream filmekre kíváncsi közönség sem hülye, hogy mindent készen kelljen eléjük tolni. Szerintem bõven elég lett volna vagy képekben, vagy hangban elmondani a múltbéli eseményeket. A Szerelmesfilmben Szabó sokkal ízlésesebben oldotta meg ezt a feladatot a párizsi visszaemlékezéssel és a korlát felidézésével. Arról már nem is beszélek, hogy a legnagyobb hóvihar közben is - amikor Emerenc nagy hévvel söpörte a járdát - a faleveleken azért látszott, hogy a jeleneten kívül hét ágra sütött a nap. Az ilyen kis bakikon is sok múlik, sokkal jobb lenne a film, ha legalább az ilyen apróságokra több figyelmet fordítottak volna.

Nekem a külföldi színészek alkalmazásával nincs semmi problémám, régebben is elõfordult már, és magyar színészek is fel szoktak tûnni külföldi alkotásokban. Sõt, mintha a filmben egyes magyar színészek is eredetileg angolul mondták volna a szöveget és csak utólag szinkronizálták volna magyarul õket. (De ez csak egy tipp, mert idõnként a szövegtõl teljesen eltérõen mozgott a szájuk.)

Szóval katasztrófának nem nevezném a filmet, de nem is tartozik Szabó jobban sikerült alkotásai közé.
Válasz
1/10
offtopic
Segítõ Béka 2012 dec. 28. - 23:55:32 1/10 Előzmény giggs985
(102/148)
akkor minek adtál rá 7 pontot?
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 23:39:15 Előzmény Heathcliff
(101/148)
:) Áldott Karácsonyt!
Válasz
olahmiki1959 2012 dec. 24. - 22:55:30 Előzmény Heathcliff
(100/148)
Merre jártál, tékozló gyermekem?...

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok Neked, és szeretteidnek!
Válasz
offtopic
Heathcliff 2012 dec. 24. - 17:28:02
(99/148)
"ez nem a szellem, hanem a biológiai test küzdelme. A tudatánál lévõ haldokló kinyilvánított ragaszkodása mögött vagy a hit hiánya, ezért a Semmitõl való félelem, vagy az elintézetlen dolgok miatti aggodalom, a meg nem értett-meg nem élt dolgok miatti készületlenség-érzés állhat. Harmonikus életek végén hála Istennek sokszor "könnyebb" elmenetelek álnak."

Persze, bizonyos tekintetben igazad van. De jusson eszedbe Jézus, aki vért izzadt a Getsemáné-kertben, annyira nehezére esett feladni az életét. Élni akart, mert Õ maga az élet. Nehéz volt elfogadnia a halált.
Szerintem Hitler sokkal könnyebben elfogadta a halált. Nem kellett vért izzadnia, hogy rávegye magát az öngyilkosságra. Õ nem ragaszkodott annyira az élethez, nem becsülte meg annyira, mint Jézus.

Ettõl függetlenül persze az is igaz, amit te írtál le - valóban, ha valaki könnyû szívvel, bizakodva éli az életét, annak a halál gondolata is öröm, hiszen tudja, hogy jó helyre megy, jó dolgok várnak rá. Aki viszont retteg attól, hogy a halál után mi vár rá, az szûkölve menekül tõle.

De általában mégis azt lehet látni, hogy aki bízik Istenben, az életet akarja megélni, az életre rendezkedik be, és mások életét is megbecsüli. Aki elutasítja Istent, az sokszor öngyilkos tempót diktál magának és másoknak is, szinte hívogatja magához a pusztulást.
Szóval a hívõ könnyebben meghal, de könnyebben meg is gyógyul; a hitetlennek viszont a halál és a gyógyulás is keserû.
Válasz
offtopic
Heathcliff 2012 dec. 24. - 17:09:34
(98/148)
Nézd, ha kórházba kerülsz, akkor általában nem halsz meg (szerencsére). A mentõsök a legtöbb embert nem azért viszik kórházba, hogy ne otthon haljon meg, hanem közintézményben - hanem azért, hogy meggyógyítsák. Akik tiltakoznak ez ellen, azok vagy szégyellik a kiszolgáltatott helyzetüket, mint Emerenc is, vagy nem bíznak az orvosokban, félnek a kezelésektõl stb. A mentõsök, orvosok, ápolók viszont nem megszégyeníteni akarják a betegeket, nem szórakozni akarnak rajtuk, se megölni nem szeretnék õt, hanem bíznak abban, hogy sikerül meggyógyítaniuk. A betegségbõl való felépülés, a kórházi kezelés egy lehetõség, sõt bizonyos tekintetben ajándék, még akkor is, ha sok kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel jár. Ezt meg lehet ragadni, bele lehet kapaszkodni, persze meg is lehet vetni.
Ha valaki nem tudja, miért keljen fel, ha nincs célja az életének, azt sokkal nehezebb rávenni a gyógyulásra, mint azt, aki tudja, hogy még dolga van, amit el akar végezni; még célja van, amit el akar érni.
Ha valaki reménytelennek, üresnek, kaotikusnak, értéktelennek látja az életet, azt nehéz motiválni:
"Nekem úgy tûnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk mi is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tûrünk mindent olyan rendületlenül (...)
S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
S maradtunk valósággá törpült óriások, (...)
Kiáltanunk ezért nem lehet. (...)
már engem rég nem érdekel, (...)
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet: (...)
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba, (...)
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk, (...)"
http://www.youtube.com/watch?v=Yq44JFO90WE

De ha valaki megbecsüli az életet, ha értelmet akar neki adni, ha célt akar benne találni, akkor küzdeni fog a gyógyulásért is; és könnyebben elviseli a szégyent és kellemetlenségeket.
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 14:12:28
(97/148)
"...egy sincs közöttük, aki ne ragaszkodna utolsó percig az életéhez" - a fuldokló valóban levegõt szeretne kapni, ez nem a szellem, hanem a biológiai test küzdelme. A tudatánál lévõ haldokló kinyilvánított ragaszkodása mögött vagy a hit hiánya, ezért a Semmitõl való félelem, vagy az elintézetlen dolgok miatti aggodalom, a meg nem értett-meg nem élt dolgok miatti készületlenség-érzés állhat. Harmonikus életek végén hála Istennek sokszor "könnyebb" elmenetelek álnak. Persze ez egyáltalán nem törvényszerû. Aki a földi létet annak elõzményeivel és folytatásával együtt egy állomásnak hiszi-érzi, vagy esetleg épp a Semmibe való elmerülés hite nyugtatja meg, annak az elmúlás vágyott dolog lehet és könnyebben átadja magát neki. Ettõl függõen az utolsó órák levegõért való küzdelme attól tartok, ritkán spórolható meg. Az eutanázia egy más téma. Az eutanáziában a kutyánkat talán kicsit késõn, de még a legnagyobb szenvedés elõtt mi is részesítettük, de azt hiszem, ez a házi kedvencek sorsának lehet része, én nem tudom, szeretném-e, ha adnának egy injekciót... A halál elõtti szenvedés az élet része, kiegyenlít és ledolgoz, legalábbis remélem, hogy jól gondolom. Ha ott leszek, remélem, lesz hozzá erõm.
Válasz
sdt 2012 dec. 24. - 13:52:17
(96/148)
A másik élet valóban hit kérdése. Magánügyünk.
Az pedig, hogy nem érted, mire válaszoltam és mit írok, a felületességedre utal. De lassan írok, hátha egyértelmûbb. Az elõzményben arról írtak, hogy a félelmetes küzdelmet, melyet az életért folytat a haldokló, befolyásolni kell, engedjük el (hogy óvatosan fogalmazzak). (Olvasd el az elõzményeket.) Én pedig azt írtam, hogy jobb, ha nem látjátok (mert mérhetetlen számban van) azon haldoklók küzdelmét, akik igen, az utolsó percig ragaszkodnak életükhöz, s ez életszerû, természetes. És igen, csak egészségesen merünk, tudunk arról beszélni, hogy mit vállalnánk ekkor és mit nem. Nem a hozzátartozó haldokló becsületes ellátásról beszéltem. Kéretik minõsítés elõtt figyelmesen olvasni - bár, ahogy gondolod.
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 13:42:30
(95/148)
A mentõsök, a kórházba szállítás elleni tiltakozás mögött sajnos sokszor tapasztalat áll, illetve az a vágy, hogy ha menni kell, hát otthonról lehessen elmenni. A mai kor kisajátítja az emberi élet végét. Nem halhatsz meg otthon. Legfeljebb, ha végstádiumos rákos vagy, és elalszol. A holttestet hiába kéred, hogy ne boncolják fel, megígérik, aztán elutasítják, a halottak testét hegyére-hátára dobálják a hullakamrában, a vért-nedveket leengedik a lefolyóba a szennyhez, az összemiskárolt agy- és szervdarabokat belevarrják a hasüregbe, és szakadt ronggyal tömik ki a koponyát... a hamvakat dupla dobozban temetik, nehogy visszatérhessen a por a porba... Embertelen, értelmetlen, megalázó, felháborító.És szomorú, végtelen szomorú.
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 13:27:22
(94/148)
A "nincs másik élet"-hez meg csak annyit: "Legyen neked a te hited szerint"...
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 13:25:29
(93/148)
Távozz tõlem, Sátán! "Jobb, ha nem látjuk a haldoklók küzdelmét?" Ahelyett, hogy mellette ülnénk, és nem az üres ággyal találkoznánk, vagy a telefonba mondanák, hogy "elment"? FRognánk a kezét, letörölnénk a homlokát, hogy érezze, elkísérjük, ameddig tehetjük? "Méltó partner az orvos?" Tízezerbõl egy-kettõ! Aki tudja érti a lelket is, nem csak a molekulákat, meg a gyulladásos folyamatokat, meg a stádiumokat? Nevetnék, ha az elmúlt években elvesztett hozzátartozókkal - és egészségügyi személyzettel - kapcsolatos tapasztalatok miatt nem volna kedvem sírni inkább!!! Bocs az offért...
Válasz
offtopic
Heathcliff 2012 dec. 24. - 12:55:00
(92/148)
"meddig tarthatunk magunk mellett valakit, akit szeretünk, és mikor kell elengednünk"
Ha szeretünk valakit, akkor valóban kötõdünk hozzá. Olyan kötõdéssel, ami lehetõvé teszi azt is, hogy elengedjük. Nem kell kapaszkodnunk belé. A kapaszkodás oka a rossz lelkiismeret és a félelem. Amíg kapaszkodunk valakibe, addig nem szeretjük igazán, nem kötõdünk hozzá igazán. Amennyire kapaszkodok egy másik emberbe, annyiban vagyok képtelen igazán kötõdni hozzá.
Csak a filmet láttam, a regényt nem olvastam, de azt hiszem, itt pont ez a dilemma merült fel - Szabó Magda jól tudta, hogy Emerencet nem szereti igazán, nem kötõdik hozzá igazán, hiszen elég sokat marakodtak. Ezért lett tele félelemmel és kétséggel, gyötrõdéssel, amikor segített rajta, ezért érezte azt, hogy nem cselekedett helyesen. Mindegy, hogy végül is jól tette vagy sem azt, amit tett - a lényeg, hogy õ maga nem tudott meggyõzõdni arról, hogy jól tette-e, mert azt sem tudta eldönteni, hogy valójában mit érez Emerenc iránt. És ezért érezhette vádnak Emerenc reakcióját, és Emerencben is ezért volt vád Magda felé. Mert õ sem kötõdött Magdához igazán.
Ez inkább valamiféle kölcsönös függõség volt, hiszen mindkettõnek szüksége volt a másikra, de mindkettõt zavarta is a tény, hogy szüksége van a másikra. A függõségben pedig az ember mindig kissé talajtalan, frusztrált, zavaros, ködös, bizonytalan. És sokkal inkább a másik elvárárainak próbál megfelelni, (meg annak, amit a másik ember elvárásának hisz), és nem a másik valódi szükségeinek.
Ha a másik valódi szüksége számítana, akkor Magdának nem lett volna kétsége afelõl, hogy jól tette, hogy kórházba vitette Emerencet. Mert persze hogy jól tette, és Emerencnek épp arra volt szüksége, hogy lemondjon a szégyen takargatásáról. Pontosabban arra LETT VOLNA szüksége - akkor nyugodtan halt volna meg, sõt - akkor meggyógyult volna. De nem akart meggyógyulni, és vádaskodva halt meg, Magdát vádolta azzal, hogy megszégyenült. Na és, ha megszégyenült, akkor mi van? A szégyent túl lehetne élni, de Emerenc nem akarta túlélni. De Magda sem tudott megnyugodni, mert neki sem volt jó a lelkiismerete Emerenc felé. Túl sok elvárás volt benne is Emerenc felé, túl sok sérelem és vádlás, amit Emerenc halála után önmaga ellen fordított, és nagyrészt elhitte, hogy Emerenc jogosan vádolta õt, elhitte, hogy szemétség volt Emerencre rátörni az ajtót.
Pedig jól tette és kész.
Szerintem mentõsök mesélhetnének arról, hány beteg tiltakozik az ellen, hogy segítsenek rajta és kórházba vigyék. Van, amikor a beteg igyekszik megverni a mentõst, csakhogy szabaduljon tõle - pedig mégis segíteni kell, és nem lehet sorsára hagyni. Majd pont erkölcsi vitát fog nyitni egy mentõs arról, hogy alá kell-e rendelõdnie a beteg óhajának vagy sem.
Válasz
offtopic
Heathcliff 2012 dec. 24. - 12:28:25
(91/148)
Miért gondolod, hogy mielõtt meghalsz, elviselhetetlen fájdalmaid lesznek? Az emberek túlnyomó többségének valószínûleg nincsenek elviselhetetlen fájdalmai, amikor haldoklik. Miért lennének pont neked?
Ráadásul igen sok fájdalom van, amibe az ember nem hal bele, csak tûri, mert épp nem tehet mást.
A betegség, baleset fizikai kínja mellett ilyen például a lelki fájdalom is. Abból is létezik elviselhetetlen szint, na persze van elviselhetõ is, amihez valaki hozzászokik, és már el sem tudja képzelni, hogy élhetne fájdalom nélkül is.
A fájdalom egy jelzés, hogy valami nincs rendben és változtatni kell rajta. A fájdalom alapvetõ funkciója az, hogy jelezze - változtass a helyzeteden. Legtöbbször nem akkor van fájdalmad, amikor épp haldokolsz, és épp ezért a fájdalomtól való megszabadulásnak nem az az alapvetõ módja, hogy meghalsz.
A fájdalmat nem biztos, hogy megszünteti a halál; honnan tudod, hogy a halállal megszûnik a fájdalmad? Honnan tudod? Meghaltál már valaha is? Mert ha nem, akkor ne reménykedj benne, hogy a halál megold bármit is. Lehet, hogy utána már valóban nem marad semmid, a fájdalmon kívül....
Mt 8,12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsõ sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
Mt 13,42 És bevetik õket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Lehet, hogy szerinted Jézus csak egy félnótás idióta volt, azért mondta ezeket. Szerintem meg azért mondta, mert Õ tudta azt, amit te nem tudsz. És azért született meg, hogy elmondja, hogy te is tudd. Meg azért is, hogy helyetted elszenvedje az elviselhetetlen fájdalmat, hogy neked már ne kelljen.
Péld 8,36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!
Válasz
vénasszonyok -nyara 2012 dec. 24. - 09:43:28
(90/148)
" ha a stáb és Szabó István nem a nemzetközi filmforgalmazást tartotta volna szem elõtt, és magyar színésznõnek adta volna a fõszerepet, "

Ezen én is sokat tûnõdtem, miért alkalmaznak külföldi színészeket magyar rendezõk. Nyilván egy részrõl a sznobság játszik szerepet, de talán az is, hogy nem akarják, hogy egy ismert színészt a korábbi jellegzetes szerepével azonosítsanak a filmben. Mint, ahogy Bárdy örökre Gugyerák maradt a nézõk szemében.-
Válasz
offtopic
vénasszonyok -nyara 2012 dec. 24. - 09:39:53
(89/148)
Pont a dupláját, de ezt szerintem nem lehet pénzben mérni. És akkor még nem lehetett tudni, hogy nem jön rendbe.
Viszont amikor már látszott, hogy csak két nap szenvedés vár rá, kihívtam az állatorvost, aki az ágyán elaltatta két injekcióval. Semmit nem vett észre belõle. Ugyanezt én is elvárnám a környezetemtõl, csak nem tudom, hogy tudják majd rábeszélni az állatorvost. Talán egy kutyajelmez a kölcsönzõbõl megoldja a problémát.
Válasz