Amirõl beszélsz, nagyszerû film. Megszerezni még nem állt módomban, de már van egy út. Hasonlóan szürreális és pokoli utazás. Amellett némi érdekes anantgardizmus is van benne. Kicsit steam-punk-osnak éreztem. Szintén elképesztõ, de az Apokalipszis mostot jobbnak tartom. Tudtad, hogy az Aguirre-t egyetlen kamerával, elképesztõen kis pénzösszegbõl csínálták, folyamatos veszélyben a dzsungelben? (Páran meg is haltak.)

Egy igazi apokalipszis, ahogy a film cime is igéri Kevés kerekebb és tökéletesebb film született a világban Ott a helye a legjobbak közt. Szerencsére eddig csak a rendezõi változatot láttam, érdekel, mit hagyta ki a "rendesbõl" Akinek tetszett, érdemes megnézni Herzog nem kevésbé zseniális aguirre cimét. Többet nem mondok, kiváncsi vagyok a véleményekre.

Az eredeti két részes, és külön külön kb. 2 órás. A rendezõi változat pedig 3 és negyed órás, pár jelenet van benne, ami a simában nem, és ez a tény emel is ezen a szinten. Ha ajánlhatom, a rendezõi változatot nézd meg. Majdenem leírhatatlan hatása van. Pár sorral lejjebb azért megpróbáltam ezt megtenni. Remélem jól sikerült, én úgy érzem, igen. :)

Abból ahogy viselkedik, nekem ez jött le. A háború felõrli az embert ilyen módon. Ha valaki érzékenyebb, jobban befojásolják a negatív körülmények. Na mármost egész Vietnám a negatív körülmények sorozata volt. Ezzel a Kilgore figurával is ez történhetett volna, ehelyett inkább érzéketlenné vált, megoldásként ezt választva. Nem mutatja érzéseit, nehogy gyengepontot találjon rajta bármi vagy bárki. Kisebb vezeklést jelent ezzel kapcsolatban a furcsa értékrend és a jótétemények, valamint hogy rendes a katonatársaival. E cselekedetek miatt gondolom, hogy elõtte még nem volt érzéketlen, csak a háború tette azzá. Emlékszel hogyan kezeli az egész szörfözés témát? Felelõtlenül és meglehetõsen könnyedén, mintha nem is számítana semmi. Mert az õ értékrendjében már nem is. Azért kezel mindent ilyen könnyedén, hogy a feladás, vagy más következmények elõl meneküljön. Ha valaminek nincs súlya, következménye, akkor számít az a tett? Aligha. Kilgore pedig elvész saját maga által kreált jelentõségtelenségében, és viselkedésének komikumában. Bocsánat a kertelésért, de én erre alapoztam. (Annak, hogy mindíg ilyen hosszan írkálok, valószínûleg már rég az az eredménye, hogy nem olvassák el amit írtam, de javítson ki bárki, ha tévednék.)

Lenne egy kérdésem: mi az eltérés a rendezõi változat és a síma film között?

Francis Ford Coppola nálam már elérte kult-státuszát a Keresztapa trilógiával, a Drakulában való csalódásom azonban meggátolt, hogy merjek még tehetségében reménykedni. Öreg hiba volt. A mai napon olyan mûnek képeivel gazdagodott a szürkeállományom, ami igencsak tovább öregbíti a fickó iránt érzett csodálatomat és szimpátiámat. Ennek tárgya az Apokalipszis most. A Vietnámi-háború borzalmait eddig talán a Szarvasvadász örökítette meg legjobban, az apokaliptikus, magányos-kiszolgáltatott hangulatot viszont ennek a filmnek sikerült nagyon jól megragadnia. A szokásos vietnámi-háborús koncepció még ennyi év távlatából sem tûnik elavultnak, sõt, hatásaiban, de fõleg mondanivalójában egyedi, a palettát tovább színesítik az érdekes színfoltokként szolgáló, eddig sosem látott, enyhén szürreális-fikcionális állapotok, helyzetek, figurák. Akinek már sok háborús film sorakozik a polcán, de ezt a filmet még nem sikerült megtekintenie, legjobb, ha mindent elfelejt, amit eddig tudott errõl a mûfajról. Ugyanis az ott bemutatott sztereotípiákat nemcsak Coppola, de színészei is megrendítõen, irtózatos erõvel zúzzák porrá úgy, hogy a film egyszerre reális, és nemegyszer szürreális. Láthatunk itt furcsa erkölcsi szabályokkal rendelkezõ alezredest, aki a legveszélyesebb állapotban is rezzenéstelen arccal konstatálja a mellette történõ robbanásokat, sõt, ugyanilyen rezzenéstelen arccal állna neki annak, hogy szörfözzön egyet eközben. Van kissé elmebeteg, paranoid fotó-riporter, vagy ott van a háború-disznóságait tovább nem tûrõ, enyhén antiszociálissá, de legfõképpen magányossá, morózussá vált Kurtz ezredes, aki egy bennszülött falu istenség-figurájaként rejtõzött el a világ elõl, korábbi tetteinek minden mozgatórugójára nemet mondva. Nem szabad kihagyni a fõhõs-karaktert sem, aki már a film legelején megcsömörlött, az egykori környezetében helyét nem találó veterán, akit visszaküldenek Saigonba egy útolsó feladatra, amit ha kell, a poklok-poklán keresztül utazva is teljesítenie kell, mi pedig nézõként vele tartunk ebbe a földi pokolba. Depresszív, kissé vontatott utazás, amit akárcsak a fõhõs, mi is megszenvedünk. Nagyon is jól tesszük. Ahogy ez a fõhõs-karakterének cselekedeteiben, a többi figura cselekvéseiben is érezhetjük a hatását annak, hogy mi változott meg a háború képbe kerülésének hatására, azaz hogy legtöbben saját világukba bezárkózó, hallgatag, egymás mellett elbeszélõ emberekké váltak, akik már sosem térnek vissza életük régi kerékvágásába. Ez az oldal hiába van erõsen bemutatva, az alaptéma mégsem ez, hanem az egyén rendszerrel való, mindenféle erkölcsi diadalt nélkülözõ szembenállása, aminek tökéletes portréját nyújtja Marlon Brando 2-2 és fél órával a film kezdése után történõ elsõ felbukkanása Kurzt ezredesként, ami ben már érezzük igazi auráját, jelentõségét, leginkább a feszültségkeltõ késleltetésnek, részletes bemutatásnak, és nagyszerû alakításának köszönhetõen. Talán mondanom sem kell, hogy õ a legjobb a filmben, hiába a rövidke, kb. fél órás szereplés. Robert Duvall Kilgore alezredes szerepében nagyon laza, igen jól mutatja be a lelki tartásának megõrzése árán elérzéketlenedett, felelõsségtudatot nélkülözõ, azonban jó indulatú szörf-imádó katonát, a filmben õ a legkreatívabban megalkotott figura, hihetetlenül rokonszenves is egyben, nekem kedvencemmé vált. Martin Sheen, mint fõszereplõ nagyon kommunikatív, arcán érzelmek kisebb tárházát hordozza, narrációja pedig érdeklõdést vált ki a hosszú snittekben, amik valljuk be, a film több mint 3 órás játékidejére gondolva eléggé unalmassá válhattak volna. De megdöbbentõ módon a csiga-módon haladó, rövid eseményszál nem unalmas, sõt inkább feszültségkeltõ, sok figyelmet igényel. A filmben jó még az elmebeteg fotós cameojában Dennis Hopper, õ azonban eléggé háttérbe szorul, talán Brando miatt. A szinfoltokat képezik még a playmate-bemutató, és a franciákkal való találkozás jelenetei is. Itt meg kell említenem a bámulatos operatõri munkát, a remek, a kor zenéit szintén felvonultató aprócska tárházat, de a hangeffektek és a vágások is frenetikusak. A rendezésbe, hiába vontatott, egyszerûen lehetetlenség belekötni, annyira kimért, és pontos történetvezetést és karakterábrázolást mutat be nekünk Coppola. Az útolsó egy órába bekúszó enyhén szürrealista képsorok, figyelemre méltó párbeszédek, és a céltalannak, kissé lezáratlannak ható befejezés, ami szerencsére az egész filmmel együtt nélkülöznek mindenféle háborúval kapcsolatos pátoszosságot, nagyon elmékezetesek, azok lehetnek minden nézõ számára. De az is igaz, hogy kissé nehezen nézhetõnek láthatjuk majd útólag a hosszú játékidõ és a kínzó atmoszféra miatt. Ezeket azonban jobb, ha félretesszük. Nagyszerû film az Apokalipszis most. Ha a Szarvasvadászt, mint háborús film-etalon-t az én szememben nem is gyõzi le, azonban többi vetélytársát könnyûszerrel a sárba tiporja. Ha a háború ilyen kíméletlen, mi az, ami az emberbõl megmarad? 92%

Igen jó film! Fel kell rá készülni, de mindenképp a rendezõi változatot kell megnézni... A Wagner-idézet is nagyot üt benne - vajon miért mindig Nietzsche jut eszembe, ha erre a filmre gondolok?
Meg a labirintusok? (Mindenképp a klasszikus értelemeben) Egyszerûen hátborzongató!
Remekmû!

volt szerencsém egy egynapos csónakiránduláson résztvenni a kwai-folyón, ami ugye, nem vietnam és nem a mekong, de filmes kapcsoláta ennek is van. azonban végig az apokalipszis képeit láttam, és mit mondjak, a kissé áradó (állítólag mindig árad:) folyón még ugyanazt is éreztem kb, mint sheen.

wagner operáival pedig azért kezdtem el ismerkedni, mert a walkürök lovaglása, ugye...

ma már azonban kizárt, hogy megcsinálhatná így ezt a filmet a padre. viszont kurtítva éppen a sava-borsa, a zsigeri lényege veszne el. ez így jó, hosszan.

Olyan sok benne a káromkodás, hogy engem már idegesít, de kétszer megnéztem Laurence Fishburne miatt.

Kitûnõ film! A Szakasz mellett (nem tudok sorrendet tenni, szerintem nem is kell) a legjobb film a vietnámi háborúról. De rég láttam már! Azt hiszem lassan ideje újra megnéznem!

Nincs benne sok vér, de sokkoló. Egyébként a szerepet nem Sheennek írták, hanem Harvey Keitelnek, csak az utoló pillanatban lemondta (szerintem így jobb), a kis Lawrence meg csak azért szerepelhetett benne mert becsapta Coppolát és pár évet hozzáadott valós korához. Szóval kellettek kisebb szerencsés esetek, hogy ilyen filmet kapjunk.

Így van ez minden rendezõi változatnál.:)

Szerintem a rendezõi változat a jobb és közelebb áll ahhoz, amit Coppola valóban akart.

Stimmt ! De miért ?
A story tartalmaz irracionális elemeket, vagyis ami nem tetszik, azért a forgatókönyvírót hibáztatom.
A jelenetsorokat viszont mindvégig hitelesnek éreztem, még Bill különcségeinek megjelenítése során is.
Szívesen megnézném a hatórás változatot is.

Egy olyan alapmû amit nem lehet kihagyni és bár rendezõi változat 3 órányi borzalom akkor is az egyik legnagyszerûbb film.

Én mindenesetre felvettem és majd akkor nézem meg, ha a család elment dolgozni.
Akkor legalább csend lesz és nyugodtan áttudom adni magam a filmnek.

Brühüühhü...

A tartalmi különbség nem zavar?

na hát nekem nem okoz gondot egy bizonyos hosszúság sem... mára virradólag Rocky maratont tartottam két haverommal.. hát nem volt semmi, de végignéztük mind az ötöt! :)

nem KELL nézni...

túl sokan vannak itt olyanok, akiknek egy bizonyos filmhosszúság már leküzdhetetlen feladat. és ez a hosszúság jóval e film 194 perce alatt van... (kb. amennyi két reklám között telik..)

úgyhogy ne akard megoldhatatlan feladat elé állítani a többséget..

Nézni kell, nem dumálni...