Kezdjük ott, hogy szerintem NEM kellett volna folytatni: ez egy 8 részes minisorozatnak jó volt, ennél többet nem lett volna szabad belelátni.

Mondjuk Rujder Vivinél egy percig sem gondolkodnék, hogy megkérjem-e a gyűrűvel... de ezzel ki is fújt a pozitívumok sorolása.
Ezen túl:
- ugyanazt a hibát elkövették (valószínűleg a túlerőltetett HDR-effekttel), mint a Balla-Tóth elején: minden szereplő folyamatosan izzad, zavaróan csillog az arca, mindenki rücskös és ráncos, mintha a sminkes és a világosító is sztrájkolna.
- Michl Julinak irtó rosszul áll ez a hosszú haj (pedig ő volt a másik kedvencem, Vivi után), Schmidt Sárának meg a rövid (pedig ő volt a harmadik :) - ez a frizura engem inkább egy ókonzervatív, középkorú vénlányra emlékeztet, nem egy ilyen csinos és szép fiatal nőre, mint ő. Ráadásul hogy csinálta azt, hogy még csak 7 hónapos a gyerek, de már vékonyabb anyuci, mint a szülés előtt?!)
- az évadnyitó első tizenöt perce itt is végig altesti (disz)funkciókkal való poénkodásról szól. Tényleg nem érzi az ertéelnél senki felelős, hogy egyrészt alpári, másrészt gusztustalan, harmadrész meg egyáltalán nem vicces?
- fogalmam sincs róla, hogy ez a Zab Attila mégis hogy és mikor lett ekkora színész, hogy most mindenhová be kell tolni, ha kell, ha nem? És ugyan nem vagyok odáig Kamarásért, de azért ő akkor is egy klasszis, hogy lehet lecserélni egy ilyen figurára? Azért Ivánról a korkülönbség ellenére is el tudnám képzelni, hogy elcsábít egy Michl Juli minőségű nőt - a cseréjéről biztosan nem. Hálistennek most még nem szólalt meg, de remélem, hogy nem is lesz sokat képernyőn, nekem bőven elég lenne, ha csak beszélnének róla más szereplők.

Hopp, van még egy jó pont: Ónodi Eszter egyelőre abszolút pozitív csalódás Gryllus Dorka helyett (mármint úgy helyett, hogy Scherer Péter "partnerét" alakítja), a durván alkoholbeteg "Kurucz Dorka" nekem egyáltalán nem jött be. Ha Ó. E. nem játssza túl és nem írnak neki valami kretén szerepet, akkor nem lesz gond.
És végső soron az is aranyos ötlet, hogy sok szereplő a valódi keresztnevével szerepel.
De ezeket leszámítva végső soron idegenkedem a folytatástól, meg attól, hogy közel másfél évet "kihagytak" a sztoriból. Úgy látszik, ezt ma már mindenütt meglépik, és mindenütt pont ugyanolyan ostobán mutat, hogy előtte napi szinten láthatjuk a szereplők minden nyűgjét, aztán hipp-hopp, átugrunk két évet. Milyen jó lenne, ha az életben is úgy működne, mint a Távkapcsban, hogy a családi veszekedéseket, a kutyasétáltatást, az unalmas vasárnapi ebédeket vagy éppen az uncsi előjátékot csak úgy átugranánk.
Ja, nem.