Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A szürke ötven árnyalata

Spoiler
apollinare 2015 febr. 24. - 21:16:42
(351/751)
Nem biztatok senkit, hogy nézze meg "A szürke ötven árnyalatát", mert a mozijeggyel akaratlanul is a párkapcsolati erõszakot támogatjuk. De a tanulságot érdemes levonni:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2180:ovakodj-a-vonzo-pszichopataktol-a-szuerke-oetven-arnyalata&catid=49:kultura&Itemid=72
Válasz
offtopic
Roah 2015 febr. 23. - 10:05:30
(350/751)
"Egy hét szobafogság!" - De nem jött be. :)))

Komolyan, ez a film teljesen manipulatív, az ostoba karakternõ itatják, pénzzel, ajándékokkal kábítják el, kábé annyira szeretheti miszter Szürke, mint amennyire a játszószobája berendezéseit, csak egy kellék, akit az alkotás elsõ percétõl kezdve manipulálnak, bebeszélik neki, hogy ez milyen jó lesz, és akinek nincs reális értékrendje, nevelésbõl, mintából, irodalomból, az el is fogja hinni. Sõt, ami a legrosszabb: mintának tekintheti.

Arról van szó, hogy megpróbáltam megérteni a tinik hozzáállását ehhez a nemtudommihez, és azt hiszem, meg is találtam az egyik fajsúlyos részét.
Válasz
offtopic
Roah 2015 febr. 23. - 09:55:50
(349/751)
Mekkora ötlet! :DD
Minden bizonnyal! :D
Válasz
offtopic
Roah 2015 febr. 23. - 09:54:51
(348/751)
Ezt mondom: nem látok bele minden család fészkébe, csak a saját, múlt idejû generációmat ismerem. Engem kérdezni tanítottak, olyannyira, hogy fel is készítettek az örök változásokra, arra, hogy az élet nem fekete és fehér, ne falazzam be a magam régészeti eredményekbe, elkerülendõen a csõ látást, mindig lesznek új és új felfedezések, új eredmények, új tények. És ez csak a tanulásra vonatkozott.
A szüleimmel együtt jártam, ettem, nyaraltam, sétáltam, velük, az, amirõl beszélsz, az a viselkedési mód, a nevelés maga, a tiltások eszközök voltak csupán, amivel elérték, mit "ne csináljunk". Mi az a forró, meg ne égesse a kezét, mi az esés, mi az, amitõl óvakodj, a féltés összes megnyilvánulása magában foglalja a nevelést is, ezek továbbra sem büntetések. Ennek ellenére a gyerekek megégetik a kezüket, beverik a fejüket az asztal sarkába, elesnek és vérzik a térdük, vagyis sokkal inkább tapasztalat ez, nem önmagától való tanulás; ha a tanulást és fejlõdést szétszedjük, akkor igen, akkor helytálló lenne az "önmagának" tanít meg mindent az egyén.
Egyébiránt, a szülõk nem lélekbúvárok, nem Istenek, hogy mindennel képben legyenek, elsõ sorban otthonról hozott mintából dolgoznak, aztán ehhez hozzáadódik az adott kor, majd saját elképzeléseik, végül, de nem utolsó sorban az ösztön, anyai, apai, - szeretetben, ugye -, a következetesség és a legutolsó tényezõ: az evolúció.
Nemrég hallottam egy tanulmányt, amelyet ovisok viselkedésénél vettek észre, lényegében arról szólt, hogy a fiúk fejlõdését rettentõen összezavarja az óvónéni lénye, léte. Amíg nem kerültek közösségbe, egy nõ - az anya -, volt az életükben, akihez kötõdtek, aki a kapcsolatot jelentette számukra a világgal, aztán ez radikálisan felfordul, mihelyst az óvodában egy másik nõhöz kell tartozni, neki kell engedelmeskedni, tõle kell inni kérni, vagy segítséget, õ is tanít, mint anya.
Összetett dolog ez, szerintem, és nem a szülõket tartom ezért felelõsnek, van benne részük, de csak kis mértékû; senki, a világon senki nem készítette fel a családapákat, családanyákat olyan élethelyzetre, amiben vihetik az otthont, ami veszélyezteti az alapvetõ létformájukat is, egyszerûen nem tudják kezelni - honnan is tudhatnák -, a családfenntartás az elsõdleges cél - evolúció? ösztön? vagy sima norma? -, bármi áron megõrizni a házat, munkahelyet. Estére hulla fáradtak, ingerültek, stressz van a munkahelyen - a családosoknál jobban senki nem retteg(!!) az elbocsátásoktól -, stressz otthon, és félelem, félelem mindentõl.
Nem nehéz így elveszíteni a srácokat, pedig valójában értük csinálják ezt, nem nehéz így elhitetni ezeknek a családoknak a gyerekeivel, hogy miszter Szürke Krisztián mekkora ász.
Sajnos.
Válasz
eIemes 2015 febr. 23. - 09:39:34
(347/751)
igazságtalan "poroszos" nevelésrõl beszélni, sokkal inkább "oroszos."

"nincsenek szankciók" - ezt Roah-tól idéztem, csak sajnos leejtettem fel az idézõjeleket (a "nem egészen így látom" és a "nincsenek szankciók" kezdetû két sor idézet akart lenni)
Válasz
eIemes 2015 febr. 23. - 09:29:27
(346/751)
Pedig büntetés bizony van.
Megbízhatóság nincs (a szülõk részérõl), a megvadulásnak ez a legfõbb oka.

Nem egészen így látom - a szülõk felelõsségét is pusztán csak árnyaltan. Büntetés? Nem, nincs az sem.

Dehogynem. Ha megnézel egy pár hónapos babát, mást sem csinál, mint törekszik megismerni a környezetét. Folyamatosan. Kemény, szívós munkával pusztítjuk ki a gyerekekbõl az aktivitást és a kiváncsiságot. Ne nyúl hozzá, mit csinálsz már megint, le ne ejtsd, nem értesz hozzá, megmutatom, most takarítottam, erre sem vagy még képes ... ez mind büntetés, mind egy-egy szög a gyerekbe. Ha járni is tõlünk, felnõttektõl kéne megtanulnia (nem pedig magától, sikertelen próbálkozások százain át), a gyerekek nagy része babakocsiban menne iskolába.

Nincsenek szankciók, nincsen semmi, sem ösztönzés, sem más retorzió, ezért vadultak így meg a tinik

A kiszámíthatatlanságtól vadulnak meg, vagyis a kiszámíthatatlan szankcióktól. A tinédzserekkel egyébként nem jó példálózni, mert náluk a vadulás az életkori sajátosság. – "Nem akarok úgy élni, mint anyámék!" – ez a világ legtermészetesebb dolga. Eddig függelék volt, szeretne önálló személyiséggé válni.

“az elégtelen osztályzat a teljesítmény értékelése, nem a büntetése” – ez nagymértékben függ a tanártól. Nagy pedagógiai teljesítmény a rossz osztályzatot motiváló erõvé tenni, láttam már ilyent, de sajnos igen ritka.

“Sok jól tanuló gyerek van, nagyon sok. De már ez sem inspirálja õket, szerintem.” – az okos gyerekek jódarabig könnyen teljesítik az iskolák standardizálát mércéjét, gyakran különösebb tanulás nélkül, de ez számukra inkább csapda, amibõl nagyon nehéz lesz kimászni..

“Szinte nincs kapcsolat a szülõ és a gyereke között” –ez pedig a szülõ felelõssége, nem a gyereké. A szülõ akkor kap észbe, ha felismeri ezt a felelõsséget, és nem a gyereket akarja megrendszabályozni, hanem önmagát.

****

“Élvezni fogod te is." "Élvezni fogod!" – a szadomazo kapcsolatról álmodozó nõk FANTÁZIÁIBAN ez él. De ha ez valóban megtörténik, UTÁNA már szarul érzik magukat, mert valóban nem a bántásra vágytak, csak arra, hogy a férfinak hatalma legyen fölötte, DE NE ÉLJEN VISSZA EZZEL.
Válasz
offtopic
Roah 2015 febr. 23. - 08:55:04
(345/751)
Nem egészen így látom - a szülõk felelõsségét is pusztán csak árnyaltan. Büntetés? Nem, nincs az sem. Nincsenek szankciók, nincsen semmi, sem ösztönzés, sem más retorzió, ezért vadultak így meg a tinik, ezért nincsenek célok: nincs semmi. (Illetve egy van: "Nem akarok úgy élni, mint anyámék!") Csak amit a külvilág mutat, vagy amit otthon lát. (Nem, az elégtelen osztályzat a teljesítmény értékelése, nem a büntetése. Az osztályzatok értékek, nem retorziók.)
Sok jól tanuló gyerek van, nagyon sok. De már ez sem inspirálja õket, szerintem. Ha a család anyagiakban eleresztett, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. Ha van pénz továbbtanulni, akkor mindegy, miként teljesítek, ha nincs, akkor meg azért mindegy, mert bármit is teszek le az asztalra, sosem lesz annak az egyetemnek a tandíjára pénzem.
Ez a két véglet van.
Szinte nincs kapcsolat a szülõ és a gyereke között, zéró, nulla, szinte csak akkor kapnak észbe a szülõk - rettentõen sajnálom õket -, amikor már nagy a baj.
Ez az alkotás - mert maradjunk a témánál -, pont ezt a kórképet testesíti meg, sõt, odáig fajul, hogy egy nõnek még térdelnie is kell ehhez, jópofát vágni és még élvezni is. (C. Grey manipulatív szövege: "- Élvezni fogod te is." "Élvezni fogod!", "Szeretni fogod." Ez a mondat legalább olyan gyakran hangzik el a filmben, mint a karakterek neveinek emlegetése. Szó szerint, azok az olvasók, nézõk, akik esetleg olyan háttérrel rendelkeznek, amelyekrõl beszélnek, írnak, jószerivel mindenütt a neten - ez viszont nagyon jó! egyrészt mégsem eszik meg mindent az olvasó, nézõ, másrészt, ahogyan elnézem a fórumokat a filmmel kapcsolatban, van még remény :)))-, azok az alkotás végére ezt halál lazán el is hiszik.
Válasz
eIemes 2015 febr. 23. - 08:37:36
(344/751)
...röviden: azt a kort, amelyet itt lefestesz, MI TEREMTETTÜK. És ha még bármit tehetünk azért, hogy változzon, elsõ lépésben fel kell ismernünk a saját felelõsségünket.
Válasz
eIemes 2015 febr. 23. - 08:36:12
(343/751)
Ez is egy megközelítés, "régen minden jobb volt" -- ez a passzív-szenvedõ életszemlélet egyik alapmondata. Egybként régen tényleg minden jobb volt, mert az hajlott, aminek kellett és az volt merev aminek kellett, most meg pont fordítva :)

Komolyra fordítva: a stressz sajnos NEM ELÉG magyarázat. A hibáztatás akkor épül bele a gyerekbe, amikor azt hisszük, a gyerek olyan, mint a kutya, jutalommal és büntetéssel lehet rendre szoktatni. a büntetõ-korrigáló típusú otthoni környezetben és a tök ugyanilyen oktatásban a gyerek mást sem lát, csak figyelmét felhívják a hibáira majd megbüntetik (az iskolai rossz osztályzat is büntetés). Mi felnõttek meg azt hisszük, hogy a büntetés majd a hiba elkerülésére ösztönzi. Bizonyos értelemben igen, csakhogy túl jól sikerül az idomítás, mert a hibát csak egyféleképpen lehet BIZTOSAN elkerülni. Aki nem cselekszik, az nem hibázik. Ha pedig mégis becsúszik valami, a büntetést úgy lehet elkerülni, ha a hibát másokra keni. Szóval amit viszont kiválóan megtanul az ilyen gyerek: hibát keresni másokban. Na és kik azok, akikben legkönnyebb hibát találni? - azokban akik cselekszenek és döntenek.

--

De ez csak egy része ennek a furcsa, torzs viselkedésnek. A hibáztató személyiségtípus akkor, amikor épp nincs stresszhelyzetben, szereti élvezni az életet és kiélni a pillanatnyi vágyait, érzelmeit. Amelyek lehetnek erõszakos vágyak is. Próbálja megadni magának azt a kényeztetést, amit a szüleitõl nem kapott meg (mert azok büntették, ha épp nem volt tökéletes).
Válasz
offtopic
Roah 2015 febr. 23. - 08:16:41
(342/751)
Hibáztatás? Hibáztathatót nem, inkább okokat tudnék felsorolni; felnõtt úgy egy generáció, hogy a szülõk idegeit jószerivel kicsinálták a fizetnivalók, a gyerekek a munkába temetkezõ szüleiket szinte nem is látták, és ha mégis, annak lehettek szem-és-fül tanúja, hogy Apu és Anyu miként öli egymást verbálisan - vagy másként -, egyszerûen olyan mértékû stresszben éltek/élnek/élhetnek sokan. A házasságok megromlásának fõ okában ezt látom - a gyerekek elõtti minta borzalmas, vagy egész egyszerûen nincs, egy sajátos álomképet adnak maguknak, vagy a külvilág befolyásolásával alakíthatják ki. Így nem nehéz egy ilyen történet szereplõivel azonosulnia egyik másik tininek, esetleg nõnek.
Amikor mi voltunk gyerekek, a mi szüleink még jártak üdülõkbe, vitték a családot ide-oda, és ezerszer nyugodtabb életkörülményeket tudnak biztosítani a gyerekeiknek. Minden szempontból. Sokkalta jobban izgultak azon, mikor kapnak telefon vonalat, vagy vehetnek autót, mintsem azon, hogy elárverezik az otthonukat.
És ha ez a jelene a fiataloknak nem lenne elég, gyakorlatilag nincsenek célok, nincsenek példák, nincsenek önképek, jönnek a világ külsõségekre, anyagiakra vonatkozó súgásai. Videoklipekben, vagy harminckilós modellekben, agyonra retusált képekben, frizurákban, amirõl hiába tudják, valótlan, úgy akarnak kinézni, úgy akarnak élni, létezni, ahogyan ezeket mutogatják nekik.
Egy ilyen világban sajnos nem nehéz olyan nézõket találni, akik egy szempillantás alatt azonosulnak Anastézsával, és hiszik, hogy egy Miszter Szürke csak rájuk vár, csak õket akarja. Azt hiszem, hogy csak azt hihetik, ez a boldogság, nincs összehasonlítási alapjuk - sem a világról, sem az irodalomról -, nem ismerik fel/meg a normát, az egészségeset, csak azt látják ebben a filmben, hogy a lány boldog. Nem a verést, a megalázást, hanem a kényeztetést, törõdést, azt, hogy a két karakter nevet, táncol, együtt vannak, és jól érzik magukat így. A vagyon, és a személy adhatja számukra azt a nyugalmat, biztonságot, ami néhány korábbi nemzedéknek alapvetõ, elemi morál volt, tulajdonképpen hétköznapi, mert megélték ezeket otthon. Helikopter és hatalmaskodó mintázatok nélkül. Nagyjából képben azzal, mit is jelent a valódi biztonság, valódi nyugalom.
Sajnos én így látom.
Miszter Szürke számomra nem egy vonzó, és szerelmes férfit testesít meg, hibásan, a messze menõkig elrontva, hanem korunk egyik legelbaltázottabb, legkárosabb álomvilágát.
Rémálom-világát.
Válasz
eIemes 2015 febr. 22. - 21:20:22
(341/751)
melyik szereplõ helyébe képzelted magad?
Válasz
7/10
luppe 2015 febr. 22. - 20:48:38 7/10
(340/751)
Nekem tetszett a film! Nem is értettem, hogy miért a sok negatív kritika. Mert olvastam róla mindenféle rosszat. Nem kell ezt azért túl dramatizálni! Nem vártam sokat a filmtõl, és így nem volt csalódás sem. Sõt!
Egyedül a fõszereplõk választásával nem értettem egyet, fõleg Dakota Johnson nem tetszett. De ez meg már szerintem szimpátia kérdése, ill. azon múlt,hogy milyennek képzeltem el a könyv alapján... Az én képzeletemben sokkal szebb, különleges szépség. És õ nem az. Számomra.
De egyébként nekem tetszett, a 125 perc alatt nem igen tudtam másra figyelni, mert lekötött.
Tehát én adtam neki egy 7-et a 10-bõl!
Válasz
1/10
gymester 2015 febr. 22. - 17:42:33 1/10 Előzmény mushi
(339/751)
Bevallom nem óhajtom megnézni ezt a förmedvényt, mivel nem óhajtom az efféle dolgokat anyagilag támogatni.

Azt javaslom, aki csak teheti, tartsa távol magát és a pénztárcáját az efféléktõl, és akkor szép csendben kihalnak maguktól.
Válasz
3/10
cyrrusz 2015 febr. 22. - 15:54:29 3/10
(338/751)
Borzalmas, a fõszereplõ csaj nemkülönben! 10-bõl nálam 3!
Válasz
offtopic
frenchbullie 2015 febr. 22. - 11:57:19
(337/751)
Megteszem, ami tõlem telik:-) Szép napot!
Válasz
offtopic
frenchbullie 2015 febr. 22. - 11:34:09
(336/751)
:-) Csak elõre, a soapbox-speaker-ek nyomán!:-)
Válasz
frenchbullie 2015 febr. 22. - 11:04:30
(335/751)
Üdv! Én nem találtam szigorúnak:-) Egyébként nem csúfolódásiból, hanem komolyan érdekel, mit takar a modern társadalomban életképtelen viselkedés, az oktatással kapcsolatban említve. Mert A szürkénél... értem, persze.

Off Szerencsésnek találom, hogy - a saját diákkoromhoz viszonyítva - manapság sokkal toleránsabbak a tanárok. Szinte minden dolgozatot követ egy, esetleg két javítódolgozat, így próbálnak újabb bizonyítási lehetõséget adni a gyerekeknek. Persze ennek is megvan a hátulütõje, mert a nebulókban esetleg az rögzül, hogy nem baj, ha nem sikerül az a felmérés, majd megírom másodjára jobban. Erre mondom azt a lányomnak, hogy a nagybetûsben nincs mindig második esély, ezért nem kell beleszokni a jóba. De ennek a javítódolgozat-dolognak az elõnye, hogy a gyerekek kevésbé görcsösek a számonkérések alkalmával. Ami jó, úgy gondolom. Végre-végre kezd eltûnni a régi lekezelõ magatartás, ha az az szerencsétlen kölyök nem tud brillírozni abban a tantárgyban, amit az esetlegesen vaskalapos tanár tanít.
Válasz
eIemes 2015 febr. 22. - 10:33:15
(334/751)
nem vitatom a szülõk felelõsségét.

az iskolarendszer, pontosabban az "oktatáskultúra" felelõsségét viszont sokkal jobban fel tudom mérni, mint a szülõkét, mert kevés családba látok bele. az a fajta tanítás, amit igazságtalanul "poroszosnak" szoktunk nevezni, pedig sokkal inkább "oroszos": a modern társadalomban életképtelen viselkedést támogatja. szerencsés, aki véletlenül jó pedagógusok kezébe kerül, és szerencsés az, aki a rossz pedagúgusok ellenére is talál olyan személyt a környezetében, akihez érzelmileg jobban kötõdve valamennyire kompenzálni tudja az iskola torz értékrendjét.

szigorúnak hangzik, amit írtam, pedig nagyon visszafogott vagyok.
Válasz
jetdrive 2015 febr. 21. - 20:37:02
(333/751)
Nem olyan rossz film ez. Egyszer megnézõs fajta. Dakota játéka felhúzza, valami még lehet ebbõl a lányból.
Válasz
4/10
Larvitar 2015 febr. 21. - 16:03:54 4/10
(332/751)
---SPOLIER---

Nagyon sokan áradoztak/beszéltek errõl a filmrõl, így muszáj volt megnéznem. A könyvet nem olvastam, így akkora csalódás nem ért, ettõl függetlenül a történet annyira így sem jött be... Nekem is csak annyi jött le az egészbõl, hogy egy naiv szûz kislány behódol; majd játékszere, alávetettje lesz egy gazdag, abnormális pasinak. Sok kérdés megfogalmazódott bennem... Vajon csak a pénz miatt teszi? Ha szegény lenne, akkor is tetszene neki? És a nézõknek így tetszene a film? Vagy csupán csak a kemény szex miatt hasít ez a film? Rendben, színesebbé lehet tenni a szerelmi életet, na de itt nem házastársakról van szó. Hol marad a romantika, hol marad egymás tisztelete és szeretete? Leitatja, majd miután megtudja hogy szûz, egybõl magáévá teszi a csajt... Most komolyan, milyen példát állít fel ez? Sokan nõttek fel csonka családban, és ez szomorú, de nem mindenki viselkedik így. Van aki túl tud lépni ezeken a dolgokon, és többek között emiatt a saját életét szebbé és jobbá tudja/akarja tenni. Talán ez lenne a követendõ példa, de talán a 3. rész végére letisztul a film. Várom a folytatást. :)
Válasz