Húha!!! Jó gondolat, szépen megfogalmaztad! Nekem is tetszett a film, és sokat gondolkoztam rajta. A cselekmény lassan indult be és látszólag egy teljesen hétköznapi családot mutatott be. Én azon morfondíroztam, hogy ezek nem is "nagy problémák", és hogy ez az egész Párizsi költözés olyan banális tragédiát szült mint April halála. Ezek az amerikaiak jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni!!!!
Azonban utána feltettem magamnak a kérdést, mi a fontosabb a szabadság és az álmaink megvalósítása, vagy csak élni "úgy" ahogy mindenki más. "Úgy" ahogy a társadalom elvárja.
April nagyobb lázadó volt, valami többre vágyott mint ami megadatott neki, de azon is el kell gondolkodnunk vajon nem túl nagy önzõség mindent a háttérbe szorítani a saját álmaink érdekében?

2

Jó film. Egyszer érdemes megnézni, mert az idealista túlzásai jó gondolatébresztõk. Ha viszont egyszer megnézted szerintem nem akarod majd még egyszer, mert az egész egy féktelen hisztéria.***SPOILER*** Az elején még reménykedsz, a színház utáni jelenetnél hogy, na ezek már komolyan összevesztek, nem húzzák már sokáig, de ez csak hiú ábránd. Ez megy az egész filmben végig. Dehát ilyen a stílusa, amitõl elviselhetetlen, az hozza meg az egyediségét.A fájdalmas az egészben az, amit végig meg lehet figyelni, hogy a szereplõk között nincs valódi ellentét, csupán kommunikációs hiba. Ez annyira ki van sarkítva, hogy az már szerintem kicsit szürreális hangulatot kölcsönöz a filmnek. Igaz hogy a szereplõk meglepõen õszinték egymáshoz érzelmileg. De ennyire különbözõ értékrend esetén ez nem elegendõ. Ki kell elemezni a másik ember értékrendjét, bele kell bújni a bõrébe kicsit. Mármint ha akarnak egymással valamit kezdeni. Amúgy meg az embernek nyilván vannak korlátai, van olyan is hogy fel kell adni. De itt még ez sem merül fel lehetõségként, inkább a halál. Vitatkozásaik során fõként az érzelmeket használják hivatkozási, bizonyítási alapnak. Ami egy nagyon-nagyon tipikus hiba. A végén az a vihar elõtti csend, tényleg hátborzongató volt. Mint a tébolyult kacaj filmekben, amikor olyan hullámzó, és kiszámíthatatlan a delikvens tudatállapota. Ha jobban belegondolunk azonban, a fõszereplõ is ugyanúgy érezhette volna ezt, mint mi. Tiszán látni hogy ezzel teljesen hülyére veszik a nézõt, ami jelentõsen ront a film hitelességén.***SPOILER VÉGE***

Ezentúl, ha olyat tartalmaz a hozzászólásod, ami utalhat arra hogy mi fog a filmben történni, légyszíves írdd be hogy "SPOILER".köszi

Keményen adta elõ a csávó! Ékezetek és írásjelek nulla :D :D Mintha sms-t írna.. Ez egy komoly fórum szerintem, nem dedó.. a másik pedig, hogy "download" szavak sem túl kívánatosak itt. Hihetetlen milyen emberek vannak..

Szerintem nagyon elgondolkodtató film. Vállaljuk e önmagunkat, vagy hazudunk egy életen át társadalmi kényszerûségbõl.

Az elsõ 1 óra meglehetõsen unalmas/vontatott,de az utánna következõ 1 óra nagyonjó!!!

Nem értem egy ilyen romatikus szar két nyáladzó szinésszel mé jobb min pl. wanted or fast and furious na persze csajoknak de nem hiszem hogy csak azok nézték inkább nem nézem tovább kár volt a downloadra kattintani

Hát nem akarok senkit lehervasztani, de nekem szörnyû unalmas volt. Én a mûvészfilm kategóriába sorolnám, nagyon szép és elgondolkodtató, jók a színészek és jó a zenéje is. Azt hiszem csak a kellõ hangulatom nem volt meg hozzá meg talán az volt a baj, hogy jobbra számítottam.

Amúgy nagyon tetszettek az utolsó néhány bekezdésben írt megfigyeléseid. ;)

Mármint gondolom a saját nevedben beszélsz arról, h mennyire nem tudtál azonosulni a szereplõkkel (királyi többesben :) ), mert én például kellemetlen mélységekig tudtam.
Persze ez lehet az önismeretnek is egy szintje, de nincs jogom és nem is akarok vájkálni benned, vagy másokban, csak tény az, hogy amit nagyon nem szeretnénk látni magunkban, azt könnyebb az elsõ lépcsõkben tagadni.

A maga modjan kicsit kellemetlen volt nezni a filmet. Ez a nyugtalanito erzes abbol szarmazott, hogy nem tudtunk azonosulni a foszereplokkel, es idegesito volt latni, ahogy maskent viselkedtek, mint ahogy azt latni szerettuk volna. (en egy ponton tul mar csak kivulallokent neztem a filmet, nem probaltam magam tulsagosan beleelni a szereplok helyzetebe, igy mar sokkal elvezhetobb volt, mert szineszileg illetve kidolgozottsagaban szerintem jo film).

Mint minden film (muveszi alkotas) ez is tobbe-kevesbe sarkitva mutatta be azt a szituacot, amit feldolgozott. Ket nagyszeru fiatal. Eloszor nagyon illenek egymashoz, szepen mukodik a csaladi elet. Aztan valahol elkezd csikorogni a gepezet. Az egyik mast akar, mint a masik. Nem egyeznek meg fontos dolgokban, elidegenulnek, es vegul jon a tragedia.

Na ezt igy nagy altalanossagokban mondtam. Ennel a film sokkal konkretabb szituaciot mutat. A bulis fiatalember az evek mulasaval hozzasimul a tarsadalom elvarasaihoz. Beall a sorba es halad a kornyezete altal diktalt uton: a csaladi hatterrel tamogatott biztos karier utjan. Megjegyzem, komoly botlasokkal fuszerezve, amelyek magukkal hoztak a bunhodest is. Ez komoly (nyomaszto) nyomot hagyott a filmbol: minden pasi megcsalta a feleseget!

A noi foszereplo ennel bonyolultabb jellem. Nem kepes ugy elni, ahogy mindenki mas a kornyezeteben, a nagy tobbseg. Nyilvan a neve, April, is szimbolikus jelentesu: szereti a varatlan fordulatokat, mindig valami specialisra vagyik. Szerintem vannak ilyen emberek, akik nem kepesek a foldon jarni, 2 centivel a fold folott lebegnek es maguk sem tudjak pontosan mire vagynak, de az valami kulonleges legyen. Az ilyen embereknek nagyon nehez megfelelo partnert talalni.

A vegkifejletben minden kielezodik: a megfogant gyermek elutasitasa pedig olyan komoly lelki-allapot, amit en most nem is szeretnek komentalni. Ez mar a tragedia szintjen mozog.

Az en velemenyem az, hogy a tarsadalom elvarasai nem veletlenul fejlodnek ki a tarsadalomban. A tarsadalom a maga modjan ort all az egyenek felett. Erre lehet ugy nezni, hogy a kornyezet sablonos elvarasai lehuzzak es visszafogjak az embert, meg ugy is, hogy ezek egy bizonyos feket jelentenek, hogy ne csinaljon butasagokat az ember. Mind a kettoben van igazsag.

Sok erdekes aprosag volt a filmeben: a bolond, aki kimondhatja az igazsagot, amit az emberek nem kepesek kimondani. Es nem kimel senkit, sem a sablonos kornyezetet, sem az almodozo fiatalasszonyt.

Erdekes volt nezni, hogy mennyire fontosnak tartottak a fiatalok, hogy a legbensobb erzeseiket oszinten elmondjak a masiknak. Es azt, hogy ez nem volt eleg ahhoz, hogy megertsek egymast. Valami hianyzott a hosszantarto hazassaghoz.

nos, mindezek után én holnap nézem meg ezt a filmet.. kíváncsivá tettetek :))

Oké, ez már jóval korrektebb megfogalmazás, és több elemével tudok egyetérteni. :)
bocs, én sem akarok indulatoskodni, meg nem baj, ha úgymond "locsogsz", végül is nem kényszerítesz minden egyes mondatod megválaszolására, csak mivel itt a port-on ezt ritkán elõforduló, jó vitának látom, így érzek kényszert, h válaszoljak mindenre lehetõleg.
És most sajna tényleg nem érek rá erre igazán, április 15-étõl lesz megint jóval több idõm az ilyesmikre.
De azért tényleg igyekszem majd egy relatíve "üres" félórámban kimazsolázni a lényeget, és megválaszolni.

Ne haragudj, nagyon fáradt voltam, és észre sem vettem, mennyire nem tudom kontrollálni a megfogalmazást. Bocs a durva hangnemért. Ennek ellenére azért olyasmit nem írtam, hogy "komolyan nem értesz". Az a baj, hogy ennél rosszabbakat írtam. :( És bocs a locsogásért; ez régi rossz szokásom. Nehéz volna róla leszokni.
Viszont rátérve utolsó bejegyzésedre: "szerinted is hiteltelen a páros?"
Nem a páros hiteltelen. Ezt írtam volna? Az író hiteltelen, ha ennek a befejezésnek pozitív színezetet ad. A regény ún. "kisrealista". Maga a film is az, minden részlete elképzelhetõ a valóságban (John prédikálása túlzás csak). De April költözési ötlete és hogy meg akar szabadulni a magzattól - mindez tökéletesen hiteles. Ezzel nincs gond. Gondom csak azzal van, hogy ebbe bármilyen pozitívumot, megvilágosodást lássak bele. Ez inkább egy nagyon fejetlen döntés volt. Persze nemcsak April elhatározása volt rossz; Frank pontosan ugyanannyira hibás, csak nem õ halt bele.
De õ is felelõs azért, hogy a saját élete kérdéseit nem oldotta meg, viszont elfogadná, hogy April helyette "éljen", ugyanakkor Aprilnak nem engedi, hogy a saját életét élje, a saját választásait kövesse (a baba ügyében).
A baj tehát tényleg az, hogy mindketten a saját akaratukat próbálják a másikra kényszeríteni (ezt már írtam egyszer). Ebbõl az sül ki, hogy így egyikõjük sem tudná igazán a maga életét élni. Mert Aprilnak és Franknak is, mindkettejüknek, önállóan kellene megtalálni a saját útját, nem a másik elképzelését megvalósítani.
Szerintem pont nem az a baj velük, hogy túl erõs a személyiségük. Éppen fordítva: túl gyenge. Ha erõs lenne, képesek lennének a saját életükben benne élni és nem a másikon keresztül megvalósulni. Nem hiteltelen a páros, inkább önállótlan, éretlen (egyébként ki nem az). De legalább be kell látni azt, hogy ezek gyenge és nem erõs döntések; negatívak és nem pozitívak; nem megvilágosodást, hanem elborulást hoznak.
Pont az önálló döntéshozatal segítene abban, hogy ne távolodjanak, inkább közeledjenek egymás felé. Mert nem igaz, hogy ne lenne dolguk egymással, nem igaz, hogy nem illenek össze.
A személyiségproblémát pedig azért vetettem fel, mert John számára nincs kiút. Pl. Albert Györgyi, aki szintén tipikus borderline személyiség volt, a gyógyulás vagy szabadulás minden reménye nélkül halt meg. És õ is pont azt tervezte, hogy Londonba költözik, hátha ott jobb lesz. Persze nem lett volna. (Már írtam, alkoholisták gyakran reménykednek ebben). Marilyn sem gyógyult meg: mindketten teletömték magukat gyógyszerrel meg piával, és kész. Ha az író többet törõdött volna a szereplõk bensõ problémáival, azon túl, hogy uncsi a meló, egyhangúak a hétköznapok – akkor jobban érteném a kétségbeesett kilátástalanságot. Mert munkahelyet, országot, földrészt könnyebb változtatni, mint valakinek a lelkét átalakítani. Ahogy a Biblia írja: "Elváltoztathatja-é bõrét a szerecsen, és a párducz az õ foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt." (a két mondat között kimaradt a "nem" válasz, de azzal együtt lesz értelmes, tekintve a folytatást: "Azért szétszórom õket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.")
Egyébként, ha belegondolsz: ez a történet is a szétszóratás irányában indult. Elköltözés Párizsba, aztán hogy nem is illenek egymáshoz, legyenek inkább külön (a megcsalási sztorikat már nem is számítva). De hát nem ez a jó irány. Mármint nem ez a szabadság iránya.

Ha, ahogy írod, minden szavával egyetértesz, akkor szerinted is hiteltelen a páros? :)
Mert õ ezt állítja...

Illetve átgondolni gyorsan átgondoltam, válaszolnék is, de elõrebocsátok két dolgot:
1. Rengeteget írsz, és ahogy eddigi beszélgetéseinkbõl látom, erre elég hosszasan kellene válaszolnom, h értsd, ez meg hosszabb távon nekem már kissé fárasztó.
2. Ennek az az oka, h nagyon különbözünk, ahogy látom, gondolkodásunk két másik világ, a probléma az, h te könnyedén intézed el azzal, amit mondani akarok, hogy "nem így van", és "komolyan nem értesz".
Ha ez tényleg igaz, az pont a te megközelítésed kudarca, hiszen ha egy ekkora véleménykülönbséget nem vagy képes gondolkodással áthidalni, és mindig magyarázgatnom kell, akkor nem értem, miért is olyan könnyû az emberiségnek nehezebb problémákat megoldania, illetve miért lett volna könnyebb dolga Franknek és Aprilnek.

Tehát sztem vagy lustább vvagy mélyebben belegondolni, mirõl beszélek neked (bocs, ez nem sértés akar lenni, csak feltevés), vagy bukott az elméleted a megértésrõl.


De mondom, még egyszer igyekszem majd részletesebben válaszolni.

Elolvasom, átgondolom, és majd válaszolok.

Miután Heathcliffel tisztázni tudjuk a félreértéseinket, megkérlek, h ne folyj bele, mert egyszerûen nincs rá szükség.
Természetesen a vitában továbbra is részt vehetsz, ha kedved tartja.

Egyáltalán nem vonultam vissza tõle (mármint a vitától), csak szerettem volna, ha továbbra is az elemzõ résznél maradunk, és nem egymás lelki alkatát kezdjük el boncolni, mert egy ilyen fórumon ez semmi hasznosra nem vezethet ki.