"Általában lenyûgözõ, amiket írsz. Itt viszont szerintem bedõltél a manipulációnak."


Nem tudom, lehet, hogy bedõltem...

Az a helyzet, hogy ha teszem azt Sean Penn manipulál, akkor sok minden olyat is elhiszek, amit másoknak nem - õt ugyanis egy különösen nagy formátumú színésznek, és emberileg is egy nagyon tiszteletreméltó figurának tartom.



"Szerintem nincs olyan rendszer, amely ilyen figurákat termel ki."

Már hogyne volna!
Az Augustus-i Pax Romana termelte ki Seianus-t vagy Caligulát.
A spanyol nagyhatalmiság születése Cortez-t vagy Pissaro-t.
A francia adminisztratív monarchia termelte ki Saint-Just-öt vagy Babeuf-öt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia Kun Bélát, Szamuely Tibort, de Prónay Pált vagy Héjjas Ivánt is.
A második Német Császárszág (és csak félig-meddig a weimari köztársaság) Hitlert és társait.
Az NSZK "gazdasági csodája" a Baader-Meinhof csoportot.
A 90-es évek és az új évezred elsõ évtizedének Amerikája az iskolai lövöldözõket (ehhez pont filmes példát is hozhatnék: Gus Van Saint "Elefánt"-ját)

És igen, az 50-es és 60-as évek Amerikája Samuel Bicke-ot...

A regresszív, de érdekes módon - és szerintem Bicke erre pont kitûnõ példa - még inkább a progresszív történelmi idõszakok, futószalagon szállítják az olyan gyilkosokat, akiknek küldetéstudatuk van, mint Raszkolnyikovnak. Bicke pl. úgy gondolta, hogy a saját kis privát szerencsétlenségéért az amerikai nép utálatára amúgy valóban busásan rászolgáló Dick-et okolja.



"Mármint ez nem rendszerfüggõ: minden rendszerben voltak és lesznek is hasonló figurák."

Hát igen, de ez nem kisebbíti a rendszerek felelõsségét az ilyen alakok létrehozásában.



"Mondjuk kezdve Káinon, aki annyira elkeseredett a "rendszer" miatt, hogy gyilkolt."

Ez a gyilkosság teljesen más indíttatásból történt, hiszen Káin nem indokolta meg, hogy miért gyilkolja meg Ábelt, nem kezdett el rajta ideologizálni, lamentálni, spekulírozni.
Egyszerûen fogta és leütötte - ez is mutatja, nagy különbség van gyilkosság és gyilkosság között.
Bicke bûne a korára, rendszerére háruló felelõsségtranszfer lévén mindenképpen kisebb (pedig õ három embert is megölt!), mint Káiné, amelyet igazából soha nem követett el, hiszen nem is létezett, másrészrõl viszont ezerszer és ezerszer elkövette, hiszen mindenki Káin, aki féltékenységbõl, gyûlöletbõl vagy egyéb indulatból gyilkolt az emberiség történelme során.



"Persze, tudom, durva ide hozni ezt az õsi történetet, fõképp, hogy Bicke valóban sokkal sajnálatra méltóbb. De végül is ugyanazt követi el. Amit csinál, az egy pszichopata õrült ámokfutása. Nincs benne rendszer sem. Pont olyan csak, mint egy iskolai lövöldözõ."

Hát egy ponton túl az egész már biztosan olyan, mintha egy iskolai lövöldözõt látnánk. A bûn az bûn, és nincs rajta mit szépíteni, ráadásul ebben az esetben halálos is.



"Az szinte természetes, hogy a frusztrációra, negatív élményekre az ember agresszíven reagál. Csak az agresszió szintje, kifejezési formája egyáltalán nem mindegy. Samuel, ahelyett, hogy megpróbálta volna átgondolni, mi volt a felelõssége az egyes kudarcos léthelyzetekben, és hogy ezekbõl egyenként hogyan mászhatna ki - bûnbaknak kiáltott ki egy tõle meglehetõsen messze álló személyt, és kész."

Az igaz, hogy Samnek a saját felelõsségét felismerve kellett volna újabb lépéseket tennie önmaga megmentése érdekében, de alapvetõen egy beteg ember volt a szerencsétlen, így egyáltalán nem volt tisztában sem a prioritásokkal, sem a józan ész józan szabályaival.
Igen, beteg volt, ami nem mellesleg senkit nem érdekelt a környezetében - a bátyja is milyen gyomorforgatóan ítélkezett felette - ahelyett, hogy korábban segített volna neki, most gyakorlatilag "kitagadta" (amúgy messzemenõkig jogosan), csak éppen saját felelõsségét el nem ismerve.

Ezért nem tudom Bicke-ot maximálisan elítélni.

Meg azért sem, mert az is remekül kitûnik a filmbõl, hogy mennyire nem érdekelt senkit. Gyakorlatilag levegõnek nézték, észre sem vették, hogy létezik (Akakij Akakijevics?). Ha durván akarnék fogalmazni, azt mondanám: õ csak "fel akarta hívni magára a figyelmet"...
Na igen, csak ugye hogyan...



"Persze, ha valakinek van kisebb problémás szituációkban begyakorolt megoldási mintája, az átsegítheti a nagyobb traumákon is. De ha valaki a kisebb helyzetekben is összeomlik, a nagyobb válsághelyzetet hogyan kezelné? (Szóval szerintem Samuel eddig is azt gondolhatta, a problémákat erõszakkal lehet megoldani. Nem volt megoldási módszere, amire támaszkodhatott volna)."

Hogy Sam-nek miért nem volt megoldási módszere?

Mert gyenge és beteg ember volt. Nyilván önhibájából is, de igazából elsõsorban azért, mert ilyen volt az a világ - és ebbõl nem tudok, nem is akarok engedni - amelyik KITERMELTE.



"Egyébként, lehet, hogy igazad van, ezt a viselkedést a rendszer termeli ki. Melyik rendszer nevel terroristákat? Itt egy példa: http://atv.hu/hircentrum/2009_feb__kivand_halalod___a_palesztin_gyermekek_70_szazaleka_vagyik_martirhalalra_.html
És melyik rendszer az? Amelyiknek rendszerszinten sincs semmiféle megoldási módja arra a traumás helyzetre, ami érte."

Rendszer és ember, ha úgy tetszik nagyon hasonló makró- és mikrostruktúrák.
Vajon egy rendszer nem tud ilyen betegen és pszichopata módon viselkedni, amikor szorulni érzi a hurkot a nyaka körül?

Dehogynem!