Egy rakás kalandvágyó idióta a tökéletes pillanatot keresve nem érti meg, hogy ezért nem érdemes a paradicsomból poklot csinálni, főleg úgy, hogy a paradicsom eleve nem az, aminek látszik, és miattuk nem az. Kábé ennyi a film. Nem mondanám, hogy tetszett, de 7 pontot azért megér.

Nekem nagyon tetszik ez a film, ami abszolút magán viseli Boyle kézjegyét. Nem nehéz felismerni a rendezőt. Nem olvastam a könyvet, lehet az jobb, vagy a film nem követi hűen, de önmagában nézve ez az alkotás igazán erős lett. Egyedül nekem a vége előtti hallucinációkban gazdag rész volt ami kevésbé jött be. Itt is (nem csak az elején egy mozis jelenetben) erősen visszaköszön az "Apokalipszis most" tébolya, ami ha jól tudom a rendező egyik kedvenc filmje. A táj gyönyörű. A színészek igazán jók. DiCaprio számomra itt tette le igazán a névjegyét, hiszen már nem a Titanic "nyálas" tinijét látjuk, bármennyire fiatal még ekkor is. Számos kreatív rendezői megoldást vonultat fel. Igazán elgondolkodtató témákat emeltek bele. Aki pedig kedveli a kalandot, szeret hátizsákkal kirándulni, vagy vonzódik a hippi életmódhoz az biztosan izgalmasnak találhatja a kommuna életét. Nagyon jó a kontraszt, amikor először térnek vissza a civilizációba, remek képeket látunk az utcán okádó, tomboló turistákról, akik (különösen a britek) pont ilyenek a világ bármely pontján, és nem véletlen tüntetnek ellenük számos európai turisztikai desztinációban is. Érdekes látni, ahogy a negatív események egyre inkább kikezdik az idillt és morális választások elé állítják a szereplőket. Egyedinek, klassznak találom az egész filmet, az utolsó egyharmada az, ami picit kevésbé nyűgözött le, emiatt nem kapta mag a kuriózumoknak fenntartott plusz egy pontot, pedig minden adottság benne volt ehhez.

Teljesen egyetértek!

Figyelem SPOILERT tartalmazhat!
Jó a film, Leonardo DiCaprio játéka remek volt, azonban a könyv és a film között rengeteg az eltérés. először is hogy Jed karakterét teljesen kiírták a filmből és ő nagyon hiányzott. Helyette Richardot összehozták Sallal, ami egyenesen felháborító! Az események sem úgy követték egymást mint a filmben. A film közepén Étienne teljesen eltűnt, és Richard nyugodtan parádézott Francoise-sal. A vége felé is voltak változtatások, azonban örülök hogy néhány véres/ durva jelenetet kivágtak vagy átírtak. A színészi játék jó volt, a látványvilággal is meg vagyok elégedve, de a sok eltérés miatt nem sikerült ugyanazt a hangulatot hozni ami a könyvben megvan. A rendezőtől jobbat vártam volna. Aki eddig nem olvasta a könyvet annak nagyon ajánlom, annak ellenére is ha a film elvette a kedvét.

22 év után, újra megnéztem a filmet, és legszívesebben máris indulnék Krabira.

Tetszett, nagyon jó film.

Az alaptörténet, illetve a regény nagyon jó, akár 10-est is érdemelhetne. A megfilmesítés színvonala az viszont erősen kérdéses nekem. A beleölt pénz mennyiséget nem tudom figyelembe venni, így a regény 10 pontjának, és a megfilmesítés nívójának átlaga: 5. Inkább olvassunk.

Érdekes, sokan a társadalomból való kiszakadást látják a filmben, valójában ezen a szigeten is ugyanaz történik, ami a társadalmunkban, csak kicsiben. Ugyanúgy, szépen lassan leosztódnak a szerepek, és az emberek közti érzelmek sem valódiak. Valóban van valami nyomasztó egész film alatt. Nekem egy ilyen közösségben bőven elég lenne 1 hét, de lehet még az is sok lenne.

Mielőtt itt nagyon belemennél az elemezgetésembe, csak úgy közlöm, hogy a Legyek ura nekünk kötelező olvasmány volt és a belőle készült filmet is láttam. Az "ugyanezt boncolgatja" kijelentéssel én nagyon vitatkoznék. Másrészt ami ott logikusan kijött (bizonyos lépések, most nem kezdem felsorolni a filmek jeleneteit) az itt teljes mértékben elbukott logikailag. Na épp ez az! Hogy látom, nem csak nézem, és olyan illogikus buktatók voltak a filmben, hogy emiatt teljesen szürreális, és nem is ez lenne a baj (hiszen sok olyan film van, ami szürreális témákat mutat be), de itt az a nagy gond, hogy nem a téma szürreális, hanem az illogikus lépések! Na, akinek ez a film tetszik, annak egy zsák szar a lelki világa, de főleg a logikája.....a készítők jobban járnának, ha ezt a filmet letagadnák, hogy a kezük alól került ki....

Ez a film ragyogóan szemléltette a zsák takony és a kalap szar ötvözetének fogalmát. Kár volt a filmtekercsért amire felvették, sőt, egy üres DVD-t sem ér, de ha már ott tartunk, még annyit sem ér, hogy egy memory stick-en az üres helyet foglalja. Állítólag egy regényből készült film, és gondolom ha vannak is eltérések a könyv és a film között, olyan nagy lényegi eltérés nem lehet, a könyv is erről szólhat, úgyhogy bizton állíthatom, hogy a könyv is max. annyit érhet, hogyha esetleg van otthon kandallód, és tél van, legyen mit rá dobni a tűzre.

Megnéztem újra, most is max. a szép tájak és Badalamenti zenéje kápráztatott el.

Tetszik, hogy a díszletnek odatett helyi lakosok a végén fontos szerephez jutnak. Meg ahogy az ültetvényekre tévedt turistákat "helyre tették". Az élet nem mindenhol poén, ahogy a Nyugati turisták hiszik. Jó film. De a kiélezett helyzetek sokszor hiteltelenné tették.

A szigetlakók közti feszültséghez sokkal jobban hozzájárulhatott volna a féltékenység, ehhez képest ezt a lehetőséget az első pillanatban elsimították.

Ez a film nem szól semmiről. A felét bírtam megnézni - azt is minek?...

Nagyon régen láttam és csak részletekre emlékszem, azok viszont mély nyomot hagytak bennem, negatív értelemben. Volt a filmnek a gyönyörű tájak ellenére valami folytonosan nyomasztó hangulata, leginkább a csurom vér tengerpart, ami eszembe jut róla... Ezért nem is néztem meg többször, most is gondolkodom, hogy belefogjak-e újra, mert Di Caprio amúgy sem tartozik kedvenc színészeim közé , ellenben kíváncsi vagyok, újranézve tud-e változtatni a meglátásomon.

Röviden:

Első benyomás a film után 7/10: középszerű kalandfilm, néha valószerűtlennek tűnő fordulatokkal, amit nem értek. A szólóban utazás, majd random jófej utazó társakra lelés és ismeretlen vidékek felfedezésének bizsergető élményét viszont megidézte bennem - emiatt emelkedett ki nekem elsőre a film a hollywoodi tömegből.

Gondolkodtam a filmen (segített ez a fórum is sok ötlettel) - másnapra újraértékeltem 9/10 (!): az a benyomásom, hogy a film rétegeinek megértése igényel némi plusz energiát/gondolkodást, de nagyon megéri! Továbbá segít a saját utazó tapasztalat (szóló utazás DK Ázsiában, valóban létező hippi szigeteket/közösségeket megtapasztalni). Szóval nálam az elsőre kicsit kaotikus sztori puzzle részei lassan a helyükre kerültek.

Hosszan:

SPOILER

A szokatlan jelenetek / elsőre valószerűtlen események a rendező eszközei, amivel nem engedi, hogy belekényelmesedjek az idilli világba / teljesen beleéljem magam az egyik szereplőbe (nyilván ez fog meg elsőre: k. szép táj, szép csajok, állandósult nyaralás) - ebbe folyton belerondít valami: első utazó haver brutál öngyilkossága, sokáig reménytelen szerelem (hiába az idilli tengerpart), gépfegyveres farmerek, első cápatámadás. Ezeket még simán kompenzálja az elme vágya az idillre (tisztára, mint a szerelmeseknél a párodtól jövő aggasztó jelek), és elkönyveli pozitív kalandként. Nézőként ott kapunk pofont (és kezdődik az értetlenkedés, hogy mi ez a hülyeség), amikor a szereplők már irracionálisan kompenzálnak és a végsőkig elmennek, nehogy széttörje az idill vékony üvegbúráját a valóság: haldokló fizikai kiközösítése, főszereplő száműzése, száműzést játéknak felfogni és halálba engedni az új felfedezőket. A tények szelektív befogadása idővel annyira eltávolítja a szigetlakókat a teljes valóságtól, hogy szinte elkerülhetetlen a véres pofára esés (ami még mindig jobb, mintha további évekig ebben poshadnának). Érdekes, hogy a kezdetben kedves jószándékú vezető egyre despotikusabb módszerekkel tudja csak fenntartani az illúziót, de csak késleltetni tudja a valóság betörését.

Erkölcsi kérdések

Mielőtt kedvesen megnyutatnánk magunkat, hogy velünk ez kizárt, hogy megessen (hogy kiforduljunk emberi mivoltunkból), elég csak megnézni pár valóságshowt vagy tudományosabb igényűeknek a hires börtönkísérletet (ld. Das Experiment), esetleg körülnézni a világban (É-Korea, Myanmar, ..) vagy a történelemben, milyen könnyen megbillen az erkölcsi mérleg, ha hatalmi /egyéb érdekek konfliktusba kerülnek...
Érezzük az ellentétet: meddig megyünk el erőszakkal az idilli (-nek vélt) állapot fenntartásáért? Ki mondja meg egy csoportban, mi legyen a cél ideál? Meddig ragaszkodunk egy egyre nehezebben fenntartható ideálhoz és mikor vizsgáljuk felül az eredeti célt?


Az utolsó jelenet számomra egy elgondolkodtató csavar és sok kérdést felvetett bennem magamról is:
- látszólag teljesen visszailleszkedtek a szürke amerikai hétköznapokba. Vajon tényleg, vagy ez csak a felszín?
- minden kegyetlenség ellenére megmaradt az idilli emlékkép (utolsó fotó). Vajon valóban így van és a pozítiv emlékek kiszorítják idővel a sebeket okozó negatívakat, vagy játszik velünk az elménk, és csak próbáljuk elfojtani a negatívakat, amik mindig megmaradnak
- mennyire változtak meg a szereplők a szigeten eltöltött hónapok/évek alatt? Mennyit változok én egy hosszú utazás után szemléletben / mennyire szürkülök vissza az itthoni életbe?

Logikátlanságok

Tisztán józan paraszti ésszel sok irreális logikátlanságot fel lehet fedezni a filmben, de ezeket én hajlandó vagyok elnézni a filmnek azért a történetért, amin végivezet. Pl: tengerben km-eket úszni (egy láthatatlan áramlat/szél és még kajakkal sem jutsz át, nemhogy úszva), rajzolt térkép, amikor elég lett volna a sarki boltban vett Thaiföld térképen beikszelni, stb

Di Caprio mindenképp megér egy pontot, a táj még egyet az összesen kettõ. A többi elképesztõen hiteltelen és összefüggés-
zavaros mûvi bazár mielõbb elfelejtendõ. 2/10 SZERINTEM. Bocs, hogy nem tudtam a füves tudatmódosultak megértõ szemüvegén keresztül nézni. ;-)

Erdekes nekem pont a tinikorom kultuszfilme volt ez, en 14 -15 evesen teljes atelessel neztem meg midnen mondatat megertve es beszippantva:) Azota eltelt par ev es epp Tajfoldre keszulok ugyhogy az ut elott megegyszer megnezem. A tarsadalombol nem sikerult a kiszakadas de mashogy tekintek erre mint azelott.

Kamaszként nyálasnak gondoltam ezt a filmet, így nem is nézte meg. Néhány hete láttam a tv-ben, és gyakorlatilag azóta is a hatása alatt vagyok. Gyönyörûek a helyszínek, és számomra idõszerû a történet: így 30-on túl nem tûnik rossz alternatívának kiszakadni a társadalmunkból: nincs lakás/kocsi hitel, diéta, megtakarítás, Bogyó és Babóca, ovi-választási stressz, stb....

Amíg ezt a filmet néztem, teljesen ki tudtam kapcsolni, szinte feltöltõdtem....mikor vége lett, azért bementem a kislányomhoz, és megpusziltam :) Remélem Õ úgy fog élni felnõttként, ahogyan gyerekként elképzelte.

Szeretek ilyen zenéket (is) hallgatni, mint amilyen ez a lenti break stílusú Leftfied szám.

Ja nem azt írtam, hogy túl fiatalnak nézett ki a szerepéhez képest, hanem hogy a korához képest nagyon meggyõzõ alakítást nyújtott.

Persze, nézõpont kérdése, hogy kinek mi tetszik.
Eleinte sok filmet néztem meg úgy, hogy arról itt a porton jó véleménye volt a többségnek, vagy egy olyan usernek, akinek közelebb áll a véleménye az enyémhez. Manapság viszont a filmek többségét magam keresem ki. De azért így is akad olyan film , amirõl itt szerzek tudomást. :P