Ilyen beteg filmet nagyon regen nem lattam,raadasul irtozatosan vicces. Egy igazi fekete komedia. Reynolds elete legjobb alakitasat nyujtja,macskan meg a kutyan behaltam :Ddd nagyon reg nem rohogtem ennyit filmen aztan jon a valtas.. beteg,de nagyon elbezheto film.+ azert ebbol is lejon,hogy egy beteg elmeben mi is zajlodhat le..ilyen szempontbol kemeny alkotas. En szerettem. 8/10

Ezek szerint, neked meg pont nem sikerült a lényeget felfognod a filmbõl... Valójában, egy percig sem akarta ez a film azt mondani, hogy szánni kell ezt a szerencsétlent. Legalábbis, nem úgy, ahogyan gondolod, és ahogy én látom, elég sokan hasonlóan vélekednek, pedig tévedés.
Azt mondja, sajnáld, ez egy szerencsétlen, jámbor hülye, próbálja megszerettetni "a hang", de utána azt is mondja, hogy ez egy rohadt mocskos gyilkos... Egy állat, semmi több.
Érdekes, hogy senki nem gondolta tovább, mert igazából a film címe, egyben a film mondanivalójának is az eszköze.

Emberek. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ez egy Fekete Komédia... Azt nem értem, hogy én, mint hobbi filmrajongó, miért tudom ezt jobban azoknál, akiknek gyakorlatilag a munkakörébe tartozik az ilyen és ehhez hasonló alkotások, mûfaji besorolása?
Sajnos manapság annyira ritka ez a mûfaj, hogy a mindennapi emberek, de fõleg a 30 alatti korosztályra gondolok, fogalmuk sincs ennek a mûfajnak a létezésérõl.

Kb ilyen lehet egy igazi, kõkeményen paranoid skizofrén és többszörös tudathasadással élõ, épp a "szárnyait bontogató" Ed Gein fejébe, illetve mindennapjaiba betekinteni. :D
Egyszerre volt sokkoló, bugyuta, zseniális, és humoros. Engem a -Ronda ügy- címû filmre emlékeztetett egy kicsit. Sõt... Megkockáztatom azt állítani, hogy az alkotók onnan merítettek ihletet... (SPOILER alatt, magyarázat.)
Végre egy film, ami megint sikeresen elkerülte a figyelmemet már jó ideje, és hálát adok azoknak, akik összehozták, mert ezek az apró, de mégis elképesztõen jó kis filmélmények, így lesznek számomra igazán maradandóak.
Vannak hibái a filmnek, de alapvetõen olyan jól egyensúlyoz a nyugodt, rózsaszín pillanatok, a véres gyilkosságok és a téboly között, hogy igazából keresnem kellett õket. Oké, inkább úgy fogalmazok, hogy a sok õrület mellé kellett az üresjárat. A drámainak szánt részek, abszolút átérezhetetlenek voltak, bár azok is céllal lettek szerintem ilyenek.
Tetszett a történet felépítése, jók voltak a megoldások, még az apró húzások is nagyot szóltak, mint például a megfelelõ pillanatban, "jól beszúrt" hangeffektek...
Jerry, mint karakter szintén tetszett. Annyira abszurd világot épített fel a fejében, hogy már önmagában megdöbbentõ látni a vásznon, hát még ilyen jól felvinni rá. Hiszen, ha egy kicsit belegondolunk, tényleg vannak ilyen õrültek. Ryan Reynolds pedig a maga stílusában ugyan, de brillírozott a szerepben. Iszonyúan jól táncolt a pengeélen, a kedves, furcsa mosolyával, miközben úgy beszélt az emberekkel, mintha tök jámbor lenne, de a mondat végén azért egy súlyosan cinikus megjegyzés befigyelt... :D Most így utólag visszagondolok (még friss az élmény), a többi színész annyira jelentéktelen volt számomra, kivéve a macskát (??), hogy azt mondhatom, Reynolds vitte a hátán az egész filmet... De valami qrva jól, ha erre is úgy kellett visszagondolnom, miután fel sem tûnt, hogy a többiek sz@rok voltak! :D

*****SPOILER*****
*****************

Megpróbálom összefoglalni röviden, mi fogott meg ennyire az egészben.
Aki még nem látta a filmet, az csak utána olvassa el!

Teljesen semleges volt minden téren a film eleje, amíg el nem ütik a csajjal a szarvast. Az angyalos vicc, a csattanás, majd utána vérben úszva a vicc csattanója, olyan súlyos helyzetkomikum lett, hogy hangosan felnevettem. Mert Lucifer azzz... B+, jobb pillanatban el sem mondhatta volna ezt a viccet...
A film verbális humora, hogy úgy mondjam, a játékidõ harmadánál kezd kibontakozni igazán, amikor az elsõ fej, bekerül a hûtõbe. Azon is kacagtam. :) Közben Jerry abszurd párbeszédei önmagával (kutya, macska, levágott fej) késztettek mosolyra, miközben próbálja meggyõzni magát, mint egy kisgyerek, hogy õ amúgy jó ember, és peace & love Jerry minden, majd kialszod és újra kisüt a napocska... A film felénél, már hangosan felnevettem párszor.
Közben összejön ugye a csajjal, kis üresjárat, szerencsére nem volt eltúlozva sosem, és újabb téboly. Itt is érdekes megjegyeznem, hogy itt maga az már nem volt sokkoló, amikor a csajt kinyírta, ugye sejthettük, hogy ez lesz. Viszont ezt olyan profin megoldották, hogy a gyilkosság elõtti percekben sz@rattak be, miután a csaj felfedezi a levágott fejet, a gyilkosságot meg gyakorlatilag megoldották egy ilyen késpenge nyisszantó hanggal, amin már konkrétan röhögtem! :D Úgy felpumpálták és beadagolták ezt a drámai jelenetet, Jerry vívódását önmagával, hogy azt várta volna az ember, a katarzis, a gyilkosság pillanata lesz... Nem lett. A katarzis pillanata, egy "BLEÖLEÖVVLEÖVVLLEÖÖ" üvöltés lett, miután fokozatosan elült a feszültség, a csaj feje koppan egyet az ágy szélében, majd Jerry, mint jó úriember: "Nincs semmi baj. Semmi baj. Tudom, hogy fáj. Segítek rajtad." Képvágás, nyissz hangeffekt, a következõ kép pedig az, hogy teszi be a második fejet a hûtõbe. xD Lehet, hogy ezek a mézes madzagok, kis aljas operálások, megoldások, másnak fel sem tûnnek, pedig pont ezektõl lett ez egy nagyon jó film. ;)
Innentõl ráéreztem ezekre a kis szemétségekre. A dundi csaj már szó szerint rutinból ment, úgy is lett bemutatva. "Hello Jerry! - Szia Allison!" Vágás, nyissz hang, harmadik fej a hûtõben... xD

Jerry: Öljek meg még több embert?
Macska: Hát... Sz@rjál a kutyára! Gyilkolj! Élvezni fogod. Rajtaaa Jerryyy! Szerzünk egy nagyobb hûtõt...

De az i-re a pont, amikor zokogva beslattyog a pszichiáterhez és közli, hogy a múltkor hazudott, mert igenis sokat sír, és amúgy nem szedi a gyógyszereit sem, de a macska tehet róla. Erre csalódottan közli a doki, hogy volt egy megállapodásuk. Jerry kiborul, tudja, rossz ember etc. Erre a doki:

- Ne legyen olyan szigorú magához! Csalódtam, de héé... Végül is embert, azért nem ölt.
- Háááááát...
- Mi az Jerry?
- Pedig végül is, de. Tulajdonképpen háromszor.

:DDDDDDDDDDDD

Amikor telefonálni akar a doki, Jerry bekattan és üvölt: - Sajnálom!!! Õk voltak a legfontosabbak az életemben, szerettem õket, de most már semmit sem tehetek!!! Van egy szigszalagja?

Én nagyon jókat röhögtem ezeken a szemét beszólásokon.
Na jó, megpróbálom rövidre fogni. Kiemelném a filmnek néhány momentumát. Az elõzõ párbeszédet a rendelõben, és a most következõt, mikor Jerry házában voltak már, a doki pedig megkötözve fekszik a kanapén és pánikol.

- Semmi baj, semmi baj!
- Jerry! Nagyon félek.
- Én is.
Mit tehetnénk, hogy jobban érezze magát?
- Nagyon szeretnék, telefonálni egyet.
- A zsaruknak...
- Nem, nem. Én csak nem szeretnék egyedül maradni.
- U-u-u-u, maradjon, maradjon, máris jövök, várjon! Eeeegy pillanat. Nem marad egyedül.
Tessék, tessék.

És b+ kirakja neki az egyik fejet a hûtõbõl... xDDDDD

Na, ez a két jelenet azért érdekes momentum, mert kísértetiesen hasonlít, a -Ronda ügy- címû filmben elcsattant szövegekre. Ilyen érzésem is volt a film alatt, arra emlékeztetett a humora.
Ez persze az összképen nem változtat, legalábbis nálam, mert összességében nagyon jól kitalálták a sztorit, Jerry karakterét, a személyiségét.
Annyira szánalmasan lúzer Jerry, hogy igazából másfél órán keresztül azt mondja a film, hogy ezt az embert rohadtul sajnálni kéne, nézd szegényt, annyira béna, életképtelen, -galamblelkû- gyökér, hogy simogatni kell míg elalszik. Viszont, közben azt is mondja, hogy ne hallgass erre a hangra, mert attól még ez egy rohadt gyilkos, minden normális emberi érzelem és lelkiismeret-furdalás nélkül. Ebben rejlik szerintem a film zsenialitása. Az õrület nyelvén próbálja a nézõt ebbe, vagy abba az irányba terelni, de a végén ránk bízza a döntést... ;)

Fel sem tudom mind sorolni normálisan a jó húzásokat, utalásokat, mert reggelig írhatnám a hsz-t.
Ritka az ennyire jó film.

9 pontot kapott tõlem.

Jó film ez! Én horror-vígjátéknak mondanám! Szórakoztató a két beszélõ állat, meg a sztori sem olyan brutálisan ijesztõ...

Én általában nem vagyok a híve a horror, és a vígjáték keverésének, így ha ez idefent is ki lett volna írva, meg sem nézem. Viszont azt kell, hogy mondtam, nem lett volna ez a film olyan rossz, ha hõsünk nem ennyire elvont. Szóval az alapötlet tulajdonképpen tetszett, és voltak poénok, amik ültek. Jópofák voltak az állatok, és talán spoiler nélkül írhatom, hogy a hûtõ lakói is ;-) de sajnos Jerry, nekem nem volt szimpatikus, sõt mit több, inkább riasztó. Olykor tényleg egy pszichopata sorozatgyilkos benyomását keltette, aki még (úgymond) civilben is furán viselkedik. Mivel ez egy vígjáték, én azt mondom, hogy attól még hogy õ hangokat hall, és gyilkol, lehetett volna egy szimpatikusabb, értelmesebb figura is, hisz ez mégiscsak egy vígjáték. Igazán fel lehetett volna rúgni az alapszabályokat. Bár nem mintha ilyenek léteznének. Ugyanis sorozatgyilkosok tömkelege (állítólag) valóban megtévesztésig tûnnek épelméjûnek. Jerrynél sokkal inkább annak. Rajta még több kollégája is látta, hogy valami nem stimmel, ami nem feltétlenül egy reális dolog, és számomra nem is volt szimpi így.

ez NEM vígjáték.
fura film.

Baromi jó film egy mentális beteg sorozatgyilkosról, bár inkább fekete humor, mint vígjáték.

Nem csalódtam Reynoldsban...Ez a filmje is ugyanolyan pocsék,mint a filmjei 99%a.Jobb sorsa érdemes pedig szerintem.

Borzasztó.. Nézhetetlen.

Számomra ez nézhetetlen,pedig próbáltam...lehet,hogy az is baj volt,hogy teljesen másra számítottam!
("Jerry egy igazán kedves fickó, aki némi mentális zavarral küzd")
Meg persze azért,mert épp elég mentális zavarokkal küzdõ,és gyökér emberekkel vagyok a világban körül véve,úgyhogy ebbõl köszönöm nekem éppen elég a való életben is.....nem akarom még az ilyen filmekkel fárasztani magam ahelyett,hogy inkább kikapcsolódnék rajtuk.
Ennyi.....10/0

Üdv! Elkezdtük nézni A hangok-at, én húsz perc után elszunyókáltam, az ember kb. fél órát bírta, mikor felserkentem, mondta, hogy le is kapcsolhatjuk a tévét, mert milyen film ez már...

Milyen is? Elvileg vígjáték, de ha Reynolds, meg vígjáték, akkor inkább nézem a Nászajánlatot. A hangok-ban a bullmasztiff tetszett leginkább, mert kedvelem a bull típusú ebeket. Meg a vörös macskákat is. De... ennyi.

***SPOILER***
Alapvetõen azért néztem meg, mert a fórum hozzáírásai között azt olvastam, hogy az állatok beszélnek benne, nem rossz film ez, van mondanivalója.
Az én döntésem volt, hogy elfogadtam ezeket a véleményeket, nem okolok érte senkit.
Számomra borzasztó film, egyrészt lehetséges, bár számomra nem derül ki, hogy az volt az egyik alapvetõ cél, hogy a nézõ tapasztalja meg, hogy mi megy végbe egy sorozatgyilkos agyában?
Próbálták nagyon pozitívra venni a szituációkat és fõszereplõ karakterét, de számomra ez akkor is borzalmas volt.
Az a bajom, hogy ez a film egy hipotézis, egy karosszékben ülõ forgatókönyvíró totális agyszüleménye, mely minden alapot nélkülöz, vagy valóban megtörtént esetekbõl merítettek ihletett.
Ha még érdekelne a téma, akkor a Dexter sorozatot nézném, arról sem tudom, hogy mennyi a ráció benne a sorozatgyilkosok gondolkodásáról, de a valahogy hihetõbbnek tûnik.
Egyszerûen nem tetszik, nem kötött le, untam.

Sokat, senki nem veszít, ha nem látja...

abban egyetértek, hogy ha az volt a cél, hogy szánjunk egy sorozatgyilkost, akkor az nagyon álságos... viszont, ha az volt a cél, hogy elgondolkodtasson, akkor mégiscsak valahogy betalált :) elképesztõen tesztett!

legalábbis nálam, mert maga a kísérlet nagyon érdekes, nagyon jól bemutatja, hogy miként torzít az emberi agy! hogyan veri át a gazdáját! és az igazat megvallva szerintem ez a fõ mondanivaló: mert nem csak a beteg agy torzít, csak épp az látványos :)

--- spoiler!!! ---
egyébként szerintem pár logikai bukfenc van benne: a kezelõorvosa átalakulása pl., ahogy csúnyul a film vége felé a nõ, amikor már teljesen és végleg eldobja Jerry a gyógyszereket... tehát az elején még egy gondozott hölgy benyomását kelti az orvosa, aki a végére egy végtelen szakadt, ápolatlan valakiként tûnik fel... most akkor melyik is a doki igazi énje?
aztán amikor az elsõ áldozat fejét beteszi a hûtõbe és az szépen elmagyarázza neki, hogy szedje be a gyógyszert (ami után jön az elsõ _valóságos_ ébredés és egyetértek a kettõvel elõttem idézettekkel: na, az tényleg gyomron vágott!!!), szóval miért kezdi el az áldozata feje gyõzködni, hogy szedje be a gyógyszert? ez annak lenne a szimbóluma, hogy ott Jerry agía még egyszer, utóljára megpróbálta rávenni a gazdáját, hogy lépjen a "gyógyulás" útjára? ... vagy épp az volt a célja, hogy kidobassa magával a gyógyszert a másnapi szörnyû ébredés hatására és végleg leszámolhasson a gyógyszerezéssel?


az egész film a bemutatott borzalmak és a szerencsétlen áldozatok plasztikus bemutatása mellett is valahogy végtelen üdítõ volt, nagyon, nagyon jól játszott az érzelmi/értelmi kontrasztokkal

a morbiditása nekem ezt juttatta eszembe: http://www.port.hu/otis_-_pokoli_tevedes_otis/pls/w/films.film_page?i_film_id=95944

az áldozatokkal való azonosulás pedig egyértelmûen az Amerikai bûn - http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=94856

Reynoldsnak ez szokatlan szereped,de meglepõen jó benne ! Gemma Arterton meg eszméletlen jó nõ ( még akkor is, ha a film nagyrészében csak a kobakját látjuk ) !

Nem lenne ez rossz film, de nem horror - vígjátéknak kellene nevezni, inkább abszurd - komédia, vagy valami hasonló besorolás.

Tegnap megnéztem, hát érdekes kis film. Ez a Ryan Reynolds gagyi "színész", de ebben nem volt rossz. Ajánlom megnézésre, mert kicsit másképp láttatja a gyilkost. Van benne pár nagyon kemény rész, pl. az anyja esete...

A finálé kellõen bizarr, de egyébként az egészet aláássa Ryan Reynolds, aki nem elég jó színész. Dicséretes a próbálkozása, de nagyon kevés ehhez a szerephez. Ezt a történetet meg már egy párszor elmesélték, valamit ugyan javít a rendezés, ezzel együtt is unalmas. Talán csak a beszélõ állatok toposz kifordítása adhatott volna svungot a filmnek, de az sem lett eléggé kidolgozva.

Ez aztán beteg film! Végig tudtam nézni, még nevettem is rajta, de csak szánalomból.. :o :D
Egyszer nézhetõ film!

Ezek szerint nálad pont elérték a készítõk azt, amit ebben a meglehetõsen sivár filmben talán mondanivalóként lehet felfedezni: nézzünk a sorozatgyilkosokra úgy, mint szánható, szeretnivaló emberi lényekre.