Hát megnéztem - és nagyon!! tetszett......sejtem már, hogy nem most az egyszer néztem csak meg.
Ahhoz túl sûrû volt a mondanivalója - még csócsálok rajta egyszer - kétszer !!
Nekem a szinkron is tetszett - Dörner pedig - egyenesen briliáns volt. (no politic)

Szuahéli nyelven ugyan nem tudok..... de azért megnézem - üsse fránya - akár Dörnerrel is !!! :)))))

... és angolul is jó lenne tudni.

:((

Nahát!...

Nagyon köszönöm.
Fantasztikusan érdekes.

Rettenetes, hogy mennyire mûveletlen és tájékozatlan vagyok, holott a népek monda-, legendavilága tele van érdekesebbnél érdekesebb történetekkel! Parsifal... Róla is hallottam, de megelégedtem a nevével, sose néztem utána, annak ellenére sem, hogy Wágner zenéje (a Lohengrin) mindig is elbûvölt.

Köszönöm, hogy leirtad ezt. Megpróbálom kicsit pótolni az évtizedek mulasztását, és keresgélek a könyvtárban.
Ennek a filmnek a megértéséhez nem árt ezeknek a dolgoknak az ismerete. Hogy ne csak ÉREZZÜK, de ÉRTSÜK is.

Részletesebben, akit érdekel:
Anfortas: Titurel fia, Herzeloide testvére, Parsifal nagybátyja. A Halászkirály. A Grál vár uralkodója.
A Grál egy csodás tulajdonságokkal bíró kehely, s aki látja, nem hal meg abban az évben. Az elsõ Grál király Titurel volt, aki Anfortas és Herzeloide apja, Parsifal nagyapja. Titurel utódja Frimutel volt. Késõbb Anfortas vette át a helyét.
Õ a Halászkirály, aki egy hölgy szerelméért párbajozva megölt egy embert, s ezért nem méltó a Grál vár trónjára. A párbajban egy dárdától súlyosan megsebesült, de nem volt képes se meghalni, se meggyógyulni. Csak akkor kaphatott feloldozást, ha egy lovag, aki megtalálta az utat a várba részvéttel volt iránta. A titokzatos utat csak az találhatja meg, akit a Grál kiválasztott.
Ebbõl kiderül, hogy Anfortas egy paradicsomi állapotból, egy védett anyaméhbõl bûne által kikerülve hogyan vált sebesült teste által szenvedõvé. Feloldozásra váró lelkének szüksége volt egy a szeretet, és a megbocsátás erényével megáldott másik lélekre, aki segítségére siet. Õ volt Parsifal, Anjou Gamuret és Herzeloide királynõ fia.
Parsifalt anyja a vadonban nevelte, hogy ne ismerje meg a lovagi életet, ami apja halálát okozta. Ám Parsifal egyszer az erdõben három lovagot vett észre, akiket tündérnek nézett. A lovagok elmesélték neki, hogy õk Arthur kerekasztalának lovagjai, s ezután a fiúnak többé nem volt maradása. Az udvarba akart menni, hogy õ is lovag lehessen. Anyja, aki nem tudta lebeszélni szándékáról, kétségbeesésében bolondruhát varrt neki, kezébe nyársat adott, remélve, hogy kigúnyolják az emberek, s visszatér. Ám a fiú mégis elindult, s anyja belehalt a bánatba. Arthur kastélya elõtt egy vörös páncélos lovaggal találkozott, aki jobb kezében egy aranyserleget tartott. Az aranyserleget Ginevra királynõtõl ragadta el, akire ráömlött a vörösbor, de a lovagot nem merte senki feltartóztatni. A fiúval küldött üzenetet a várba, hogy valaki jöjjön ki, és párbajban szerezze vissza tõle a kelyhet.
A díszterembe lépve rögtön Arthur elé állt, de az üzenethez azt is hozzátette, a király küldje õt, és ha sikerül legyõznie, adja neki a Vörös Lovag páncélját, fegyverét, majd üsse lovaggá.
Arthurnak megtetszett a kedves fiú önbizalma. Parsifal kiment, és rátámadt a lovagra. Olyan hévvel, akarattal küzdött dárdájával, hogy letaszította a lovagot, és elvette felszerelését.
Miután megölte a Vörös Lovagot, betért Gurnemanz kastélyába, aki háborúban három fiát is elvesztette, ezért örökbe fogadta a fiút, és oktatni kezdte. A harc mellett azt is megtanította neki, a jó lovag soha nem kíváncsiskodik, nem tesz fel kérdéseket.
Parsifal innen is tovább állt. Útközben egy erdei tó partjánál találkozott Anfortassal, aki egy csónakban feküdt betegen, és halászott. A király meghívta Parsifalt a várába, és õ jó lovaghoz méltón nem kérdezett tõle semmit. A kijelölt úton eljutott a csodás kastélyba, ahol újra találkozott a halásszal.
Szokatlan dolgokat is tapasztalt. Egy fiatal nõ behozta a Grált, és az étellel és itallal látta el õket. Mindenki szomorú volt. A lovag még mindig nem kérdezett semmit, aludni tért. Reggel a várat üresen találta, és kifelé csak a kapuõr kiáltott utána gúnyosan.
Útközben találkozott egy hölggyel, kinek ruhájára az Anfortasnál látott galamb volt hímezve. Megkérdezte, mit jelentenek a látottak. A lány szerint a jó lovag mindenekelõtt emberséges, meg kellett volna kérdeznie, segíthet-e.
Parsifal szomorúan visszaért Arthur udvarába. Ám nem sokáig maradhatott, mert Kundri az öregasszony, a Grál vár követe, bevádolta Arthurnál, hogy miatta halt meg az anyja, és nem segítette Anfortast sem. A fiú ezután elhagyta az udvart. Gawainnal, egy másik lovaggal bolyongott. Együtt sok kalandot éltek át, de soha nem tudta elfelejteni a bajt, amit okozott.
Egy korai tavaszon, mikor még hó borította a mezõt, Parsifal egy madarat lõtt. A lecseppenõ vér a fehér havon eszébe juttatta a fehér bõrü, piros orcájú Kondviramurt.
Szívesen visszatért volna hozzá, de fogadalmat tett, hogy meg kell találnia a Grált, és jóvátenni hibáját. Elhagyta hát Gawaint, és egyedül ment tovább, míg nagybátyja, Trevrizent befogadta remetelakába, és megtanította arra, hogy a jó modor és a harci tudás nem elég. Az igazi lovag az, aki megszánja és segíti a szenvedõket.
Sok év múltán újból eljutott Anfortashoz, megváltotta szenvedéseitõl. Cserébe õ lett a Grál vár uralkodója. Feleségül vette Kondviramurt, akitõl két fia született, Lohengrin és Kardais.

A Halászkirály legendája egyike a Kerekasztal lovagjairól szóló, szimbólumokkal átszõtt történeteknek. A Grált õrzõ, gyógyíthatatlan sebbõl vérzõ uralkodó tehetetlenül hever palotájában — szolgái minden nap elviszik a közeli tóhoz, ahol halászik —, és addig nem gyógyulhat meg és nem virradhat fel birodalmában egy új, boldogabb kor, amíg egy lovag — a mondában Parszifál — megtalálja a kastélyát és felteszi a gyógyító kérdést.

Én csak egyet nem értek....
Amúgy tényleg nagyon tetszett a film, és minden méltatóval egyetértek, mind a történetet, a karaktereket és a szereplõket illetõen. Nagyon jó film.

De!

Egy apróságot, egy jelentéktelen parányt nem értek, ami azért nem jelentéktelen mégsem, hiszen ez a film cime: A halászkirály.
De - könyörgöm - miért éppen "halász"? Miért pont HALÁSZkirály?

Próbáltam utána nézni a neten, de csak a filmben elhangzott történetet találtam szóról szóra, semmi más leirást, történetet legendát, ami utalna a király "halász"-i mibenlétére. Akkor miért HALÁSZkirály? Miért nem csak "király", vagy "pásztorkirály", vagy akármi...?

Ne hagyjatok igy, tudatlanul meghalni!

Ez a film 6. nézésre is adott újat és egyre több mindent értek meg belõle, egyre több dologra vagyok képes odafigyelni egyszerre. Aki csak egyszer látta nézze meg még újra (és újra) garantálom, hogy meg fog lepõdni!!!

És még valami:
R. W. a legjobb színész és nem Õ kapta az oszkárt, hanem a hisztizsák, pedig hát lássuk be, hogy színészi alakításuk összemérhetetlen! Sajnálom, nálam már néhány oszkárt kapott R. W. (A világ legjobb apukája címû új filmjét mindenkinek ajánlom, és bírja ki a 2/3-áig, mert onnantól újabb oszkár!)