Azt a részt egyáltalán nem tartom viccesnek, mikor a barom kidobja a macskát az ablakon. Az állatkínzás semmilyen formában nem poénos vagy vicces. A Fûrészbõl vennék ötleteket, hogy az állatkínzókkal miket kéne csinálni.

Ez minden, csak nem vígjáték. Egyébként nem rossz, de ezt csak úgy szabad megnézni, ha nem vagy álmos, mert könnyen bealszik rajta az ember. 5/10

Én azt hittem vígjáték lesz, de a vígjátékok viccesek. Az Amélie csodálatos életéhez hasonlítanám, ami szintén nem tetszett, bár legalább volt benne néhány érdekes gondolat.

Ezt a filmet a helyén kell kezelni.

Ez a film ugyanis nem volt más, mint az állentellektüellek leleplezése, azoknak a kifigurázása.

A filmnek ugyanis semmi értelme, és jelentõsége nem volt. Egyszerûen megcsinálták a Gyalog galoppot úgy, hogy abba a közegbe helyezték (II.Vh), amiért ugye általában önmagában is díjakat szokás adni és nyerni, illetve amikért lelkendezve tapsikolnak az álentellektüell bértollnokok és kritikusok, hogy "micsoda zseniális alkotás". Pusztán a léte miatt.

Pedighát, ezt a filmet kizárólag a Gyalog galoppal összehasonlítva lehet és szabad értelmezni szerintem, ez ugyanis szinte tökéletes másolata volt a film forgatókönyvének és megvalósításának: A menekülés, a fõhõs, a snittek, feliratok 1:1 Monty Python átiratok, ahogy a grafikai megoldások is onnan származtathatóak. Ezeket "újnak", vagy "újszerûnek", vagy "zseniálisnak" láttatni nyilvánvalóan csak elvakultságból fakadhat, holott nyilvánvaló lopás az, ha valaki ennyire szemérmetlenül másolja mások munkásságát. Csak hát, van akinek lehet lopni - és van akinek nem. Lásd a film történetét...

A poénok sem nagyok, azok is onnan erednek, lásd például az egyik börtönlakó által lemészárolt börtönõrök után megjegyzett "azt hiszem ezt nevezhetjük döntetlennek" kiszólást, ami egyértelmû utalás a fekete lovagra és az "egyezzünk ki döntetlenben" immár klasszikussá vált kiszólására. Avagy, teljesen egyértelmû a történet végének lezárása, hiszen egy Gyalog galopp átirat KIZÁRÓLAG így érhetett véget. Elharapva. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a grálnak (a festménynek) el kell veszítenie a jelentõségét a végére, illetve aaaa... várának a feliratának kell az utat mutatnia, ahogy a második másolt végrendeletnek.

Az egészben igazából egy hatalmas nagy csavar van.

Az, hogy az álentellektüellek azt hitték, hogy egy 30-as évekrõl szóló kritikát láttak. A valóság azonban nem is állhatna ettõl távolabb.

Õk ugyanis egy saját magukról szóló kritikát kaptak.

Mert ez a film nem a 30-as évek álságosságát, punnyadtságát, hedonizmusát, pénzéhességét, dohosságát, mesterkéltségét és mûviességét akarja szürreálisan bemutatva érzékeltetni, hanem az álentellektüell filmkritikusok és esztéták világát figurázza ki ezzel a fínom kritikával.

A szürrealitásban az van bemutatva kedves álentellektüellek, hogy ilyenek vagytok ti.

Begyöpösödötten, dohosan nézegetitek a kliséket, amik ha megfelelõ sorrendben vannak összerakva akár csak két "fasisztázással", akkor máris indul az ömlengés és a díjak özöne, ami "zsenálisnak mutat be valamit", hiszen milyen "bátran mutat be egy korszakot". Bármilyen hülyeséghez, olcsó történethez képesek vagyok olyan köntöst köríteni, mintha a film szólna valamirõl, vagy értelme is lenne.

Errõl azonban szó sincs ha jobban belegondol az ember, ugyanis mind a katonák felszerelése, mind a fegyverzete sokkal inkább az I. Vh-t idézte, mint a másodikat, vagyis a film egyértelmûen anakronisztikus volt - és itt érdemes újra a Gyalog galoppra utalni: nem is lehett más.

Ha pedig egy ilyen film elkészül, akkor máris rácuppannak a mócsingra a kritikák, és máris jönnek a megszokott klisék. És ebben a környezetben pontosan az a szituáció áll elõ, hogy az emberek többsége nem mer véleményt formálni, kritikát megfogalmazni, hogy nehogy hülyének nézzék, megszólják, hiszen akinek mégse tetszik és ezt szóvá meri tenni, azt egybõl el akarja lehetetleníteni ez a közeg. Az a közeg, ami mint a filmben bemutatott "úri népség", amely valójában kizárólag akkor tart össze, ha vért láthat, vagy halottat. Az ilyen népek azok, akik "kifinomult álentellektüellek felsõbbrendû tudatával" próbálják személyében ellehetetleníteni azokat, akik nem borulnak le felsõbbrendûségük elõtt. Az ilyen IQ huszárok azok, akiknek bármit el lehet adni, ha megfelelõ klisék között mutatják be a számukra.

És ezt nem is olyan bonyolult felmérni, ha egy film minõségét és értékét - még ha most a Pritchard féle irodalomelemzést el is felejtjük egy pillanatra - jobban megvizsgáljuk, mondjuk egy elég primitív módszerrel.

Vegyük ezt a filmet és vonjuk ki belõle a Gyalog galoppot, a Monty Pythont, a zseniális színészeket (valójában: ismert színészeket), a kétszeri fasisztázást - és mit is kaptunk?

Az ég adta egy világon: SEMMIT.

Csakhogy ez a semmi még egy Csehov féle semminél, azaz cselekmény nélküli drámánál is kevesebb: Ez valóban a nagy büdös SEMMI.

És pontosan ezt akarta a rendezõ bemutatni, azt, hogy az emberek még a SEMMIT is képesek ajnározni, amolyan dohos, kispolgári, 30-as évek módjára, amit a pénz imádata, a siker, az idõs nõk, a pénzért bármire képes elvtelenség, a hatalom világa fémjelez, mindaz, amit elmaradottnak, túlhaladottnak látnak az IQ huszárok és a magukat felsõbbrendûnek képzelõ belterjes esztéták és kritikusok.

Kedves álentellektüellek, nézzétek újra a filmet.

Csak most úgy, hogy: "Ilyenek vagytok ti".

Hogy még erre se vagytok képesek azt mondani, hogy egy ócska remake volt.

Hanem még Oscart is adtok rá.

Sõt, többet is.

Mert ennyire nem vagytok képesek megváltozni, kilépni a klisékbõl és azok éltetésébeõl, dohosságból, belterjességbõl, önálló véleményt formálni képtelenségbõl. Azt is vegyétek észre, hogy mennyire fárasztó és unalmas mára az, hogy ha valakinek nem tetszik ez a büdös, dohos, ócska belterjes világ, akkor még mindig csak ott tartotok, hogy az ilyen személy nem lehet más, csak egy nem kellõen mûvelt, a szellemi nagyságotokhoz fel nem érõ mûveletlen bunkó, akinek nem való az ilyen fennkölt szellemiségû mûvészeti alkotások élvezete.

Pedig meg is mutatta mi errõl a véleménye a rendezõnek, az volt az a jelenet, amikor a kritikák ostobaságát, a "puffogatást" mutatta be az elenfántcsont toronyra utalva azzal, hogy a szálloda legfelsõ emeletén, a "legfelsõbbrendûségre" utalva ócska "puffogtatás"-t mutatott be a különbözõ vélemények illusztrálása kapcsán. Egy vélemény, puffogtatás, másik vélemény, puffogtatás, de az egész öncélú, hiszen bár mindenki lát mindenkit, senki sem talál el senkit. Ha nem megy be valaki, aki rendet vág közöttetek, az egész életeteket leélitek az öncélú puffogtatással.

Ha pedig úgy tetszik kedves álentelletüellek, az egész film tanulsága a számotokra az, ami a fõhõsünkkel történt.

Ugyanolyan dohos, letûnt korok emlékei vagytok, amire már igazából a belterjes álentellektüell rétegen kívül senki sem kíváncsi. És ahogy a letûnt korok esetében is igaz, ebben az esetben is igaz, amikor végleg letûntök, akkor már senki sem fog sírni utánatok.

Ezen túlmenõen még egy figyelmeztetést is megfogalmaz a számotokra, amit szintén nem vesztek észre, hanem képesek vagytok még azon is tapsikolni. A figyelmeztetés az, hogy volt olyan, amikor még voltak haverjaitok, ezért ki tudtátok dumálni magatokat, de most már figyeljetek oda, hogy kinek és mit fogtok mondani, beszólni, kit fogtok fasisztázni, mert elõbb-utóbb beleszaladtok majd valakibe, aki ezt nagyon rossz néven fogja venni, és ereje, hatalma, illetve pusztán a lehetõsége okán minimum jól le fog benneteket pofozni, aztán meg majd csak gyõztök jó nagyokat csodálkozni.

Ámde úgy tûnik, nem ment át irányotokba a film mondanivalója, az, hogy lejárt lemezek letteket és ne játszátok el a dohos fõhõsünket a felsõbbrendûségetek tudatában, mert ez már senkit sem érdekel, hanem csak irritál.

2/10 mivel a filmet annyira szürreálisra készítették, hogy a célcsoportja semmit sem értett meg belõle.

Nekem ez a film nem tetszett.:D . Másra számítottam , komolyabbra. A képi világa az tényleg érdekes de a történet nagyon blõdli nem igazán kötött le.

Nekem ez a film tetszett. Egyáltalán nem szokványos. Tetszett a képi világa, a hangulata, a színészi játékok, a környezet, Rám napokig hatással volt. S ennyi azt hiszem elegendõ is.

Nekem tetszett, nem unatkoztam. Persze, az is lehet, hogy lesüllyedtem az AMPAS "színvonalára"! 5 BAFTA-díj, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál díj, Golden Globe-díj, 4 Oscar-díj. De azért (is) 9/10

Volt mikor elmosolyodtam rajta, de a felénél már nagyon untam. 3/10

jaj, de gyenge. hát ez mi volt? bizarr világát még el tudom fogadni, mert sajátos ízt adott a filmnek, de...a történet lapos, semmitmondó, poén nélküli! nevek szerepeltek benne, de minek!?

Nemtom - ami ritka… Rég voltam ilyen ambivalens. minden hozzászólást meg tudok érteni, némileg szégyenletes módon. Egyben vagyok biztos: az alkotók nem vicceltek.

Lehetett volna jobb is ebbõl. A történet maga közhelyes és kissé vontatott. A színészi játék a karakterek és a díszlet és jelmez az, ami jócskán megdobja a film színvonalát. ezekben a kategóriákban így helyénvalónak érzem az Oscar jelölést.
Kosztümös, könnyed filmnek rajongóinak ajánlom, akik néhány arisztokratikus poénra vágynak!
7/10

Szerintem zseniális üde színfolt a sablon filmek kavalkádjában. Minden alkalommal magába szippant a miliõ amiben a film játszódik, a maga egyszerûsített, színes, elbeszélõ formájában. Több ilyen rendhagyó mestermûre lenne szükség. Ízlések és pofonok. Mások a baszós kardozós filmeket szeretik. 10/10

Megunhatatlan.
Igaz, van aki a Brian életébe is belealszik.
Nem vagyunk egyformák ...

Igaz, igaz martens!
No blood, no sex, but much aktions.

Ha a sok akció, krimi, sci-fi stb film a fõétel, akkor ez a film a desszert. Valami más, kicsit fura az igaz, de szórakoztató - bár ezt a fajta humort nem mindenki szereti ez tény. Összességében nem rossz, jó látni a sok híres színészt kicsi szerepekben. 7.5/10.

Egyetértek az elõttem szólóval: aki nem tud elvontan gondolkodni, ne nézze meg, mert unatkozni fog és fél óra után abba akarja majd hagyni. Aki viszont szereti Wes Anderson képi világát, a humorát, az eddigi filmjeit, annak mindenképpen ajánlom. Ez egy igenis hogy vicces film, (sokan írták, hogy no humor stb..), csak nem abban a szájbarágós hollywoodi stílusban, szóval aki a Ben Stiller-féle filmekhez van szokva, nem fogja szeretni. Nem a legjobb filmje, nekem az a Holdfény királyság, de az egyik legjobb biztosan.

Gyönyörûen fotózott, valóban szépen megkomponált képek alapján felcsigázott várakozással ültem le megnézni ezt a filmet.
Valami hihetetlen üresség és gagyi fogadott.
Rettenetes csalódás volt. A történet kifejezetten ostoba, a jellemek üresek, a kivitelezés néha a 30-as évek kingkong filmjeinek technikáját idézi.
Nem tudok rá jobb szót, mint hogy gagyi.

Ha létezne(ik) könyv errõl a történetrõl valószínûleg tökéletes adaptációként szolgálna ez a film. Ugyanis az egész egy fantázia világ, túljátszott karakterek, Mesefilmes képvilág, hihetetlen jelenetek és kameramozgások (amiért az operatõrnek minden elismerés kijár.)
Szóval számomra épp olyan ,mikor egy könyvet olvas az ember és a jeleneteket mindenkinek a saját fantáziája képzeli hozzá.
A szereplõ gárda egyszerûen fantasztikus, végig rengeteget adnak hozzá a film élvezeti értékéhez.
Nem szabad túl komolyan venni, és akkor senki nem fog csalódni.

10/9

Nagyon érdekes film, 9/10-et adtam rá. Az általam látott másik Wes Anderson-filmhez, a Holdfény királysághoz képest talán egy árnyalattal halványabb, volt a film közepén bennem egy hullámvölgy, amikor kicsit már elegem lett a hangulatából, de aztán a végére ismét magával ragadott. Nálam akár a még egyszer megnézõs kategória.