Egyébként Szálasi bátran és nyugodtan viselkedett a tárgyaláson és a kivégzésen is, "méltón ment az akasztófához", ahogy te fogalmaztál, mégsem tekint rá emiatt senki sem pozitívabban. Inkább az a kép alakult ki, hogy jogerõs ítélettel kivégezték, tehát bûnözõ volt. Holott hazug vádakkal ítélte el a kommunista bíróság és ma is tele van hazugsággal a történelemkönyvek róla szóló fejezete (Karsai László és Ungváry Krisztián történészek írásait ajánlom olvasásra arról, milyen szinten hazudtak és hazudnak Szálasiról), de az összkép az, ami a jogot megcsúfoló bírósági tárgyalás kialakított annak idején. És fel sem merül, hogy a kommunista korszak ezirányú tevékenységét újra átnézzék. Szóval nem igazán tûnik úgy, hogy egy koncepciós per jót tehet annak, akit mindenféleképpen el akarnak mosni.

Ez a döntése gyáva volt, bárki bármit mond, ez a véleményem. Ezt semmilyen monográfia nem irja fölül számomra.
Személyét pedig csakúgy megvetem, mint az összes többi diktatórikus "hadvezérét" (lenin, sztálin, csau, bush, ariel saron stb..- számomra egy kutya: megvetést érdemlõ mocsok lények..errõl jut eszembe a mondás: "embertelenségre, csak az ember képes" -milyen igaz gondolat, nem?).

Monográfia olvasás? Lehet, hogy egyszer ilyesmire is sort keritek, köszi a tippet..

norton15!

1. Hitler nem bujkált. Az utolsó pillanatig ott állt a kormánynál. És ott is halt meg.

2. Nem volt elmebeteg. Makacs volt a végtelenségig, és sajnos a rossz döntéseihez is ilyen makacsul ragaszkodott. A kettõ nem azonos.

3. Ha csak magára gondol, ha olyan rögeszmés, mint ahogy ma feltételezik, akkor talán vállalja a megaláztatást is, hogy az egész világ elõtt megvédje az igazát. Így ráadásul még hónapokig eléldegélhet és a ravaszt sem kell meghúznia. Na ez lett volna gyáva döntés!

Kedves kgyuri0!

Ha egy filmbõl eltérõ emberek eltérõ dolgokat olvasnak ki, az még messze nem jelenti az, hogy az a film kiváló, még csak azt sem, hogy sokrétû vagy elgondolkodtató.

Hogy az interpretálásom légbõlkapott lenne, az kicsit erõs. Elfogadom, hogy nem értesz vele egyet, de a valóságalapját letagadni nem fair, hogy finoman fogalmazzak. Akkor kicsit bõvebben arról, mire alapozom a véleményemet.

Németországban azért szeretnek annyit foglalkozni Hitlerrel, hogy "kibeszéljék" a nemzeti traumát, amit szerintük nem annyira a világháború, mint inkább Hitler jelent. Mert Hitler és a világháború szerintük ugyanaz, illetve Hitler több, rosszabb annál. Ez alapvetõ tévedés, amit bizony nem önszántukból vettek fejükbe a szerencsétlen sorsú németek.

A '90-es években született egy könyv Guido Knopp tollából: Ne féljünk Hitlertõl! A könyv szerint csak a tárgyilagos feldolgozás vezethet oda, hogy a Hitlertõl való félelem, és így a trauma megszûnjön. Ez eddig rendben is van. Csakhogy ez a film nem tárgyilagos, ami a Hitler-jelenség bemutatását illeti!

Hitler 1945-ben már rég nem volt önmaga. Tessék összehasonlítani az 1935-ös Hitlert az 1945-össel: ég és föld a különbség. Még 1943-hoz képest is. Kiragadni valakinek a legrosszabb korszakát, kivesézni az összes hibáját és gyengeségét, és rámutatni: látjátok, ez a roncs volt Hitler, ez az õ valódi arca!, ugyanakkor fel sem villantani, nem is utalni rá, hogy ki és mi volt az elmúlt 55 évben, milyen pályát járt be idáig, mennyi mindent ért el és mi vezetett a jelenlegi helyzethez, milyen volt a személyisége azokban a napokban, amikor még nem az öngyilkosságról gondolkodott - ez tisztességtelen eljárás, szándékosan elferdített tükör. Az eredmény nem arra, hanem erre a korra jellemzõ. És ráadásul mindezt nem valami eredeti koncepció, hanem a lehetõ legbanálisabb, ezerszer hallott közhelyek kritikátlan bizonyítására reprezentálja. Erre nincs bocsánat.

Hitlert itt egyértelmûen leépült, depressziós, szánalmas figurának mutatják be, aki egyben szörnyeteg is, így nem méltó sajnálatra. A németek Hitler alóli megváltáskeresését ismerve vajon miként értelmezhetõ ez a szánalmassá formált alak? Nem lehetséges, hogy így akarnak egy újabb rúgást adni neki, hogy megszabaduljanak tõle? Ami szánalmas, attól nem kell félni, régi motívum ez. A nürnbergi perben a sors megfosztotta a megalázás végsõ aktusától a gyõzteseket, hát ez a film pótolta, amit tudott.

Hitler több volt, mint az 1945-ös árnyalak, de a film errõl nem akar tudomást venni.

Ugye érdekes, hogy Churchillrõl sosem készült olyan film, amelyben depressziós rohamaiban vedeli a whiskey-t, részegen fetreng, ordibál, sértegeti a beosztottjait, tömeges gáztámadást tervez a német városok ellen és elégedett vigyorral olvassa a menekültekkel zsúfolt német nagyvárosok módszeres ferperzselésérõl szóló jelentéseket és a támadások fokozását követeli. Pedig mind igaz. De ilyesmit csak a vesztesekrõl lehet filmre vinni. Ez a kettõs erkölcs az, ami olyan elviselhetetlen ebben a filmben.

A bukásból nem az derül ki, hogy a háború, minden háború borzalmas és embertelen, hanem az, hogy ez az õrült Hitler tehet az egész háborúról, az összes szenvedésrõl, le a rohadt diktátorokkal, üssük a nácikat kettõzött erõvel! Pedig a mának szóló nagy tanulság az elõbbi, a háborúra vonatkozó lenne. De ez ugye bizonyos körökben nem aktuális mostanában. (Annál inkább a másik.)

Egyébként jellemzõ, hogy Hitler hatalomra kerülésérõl is készítettek már játékfilmet (nem Németországban), de az építés idõszakához (1933-39) nem mernek hozzányúlni, az valamiért sikamlós téma. Túl sok benne a "nem kívánatos" elem.

Zárójelben még megjegyzem, hogy igen zavaró a filmben, hogy szinte egyetlen színész sem hasonlít az általa megformált történelmi személyiséghez. Némelyik még nyomokban sem emlékeztet az eredetire, alig lehetett rájönni, kit is kell odaképzelni. Pedig hol tart ma már a maszkmesterek tudománya!

Az is szomorú, hogy az egészet nem Németországban, hanem Szentpéterváron forgatták. Ez olyan, mintha az Egri csillagokat Bulgáriában filmezték volna. Egy fontos történelmi film hitelességhez valahol a helyszín is hozzátartozik szerintem. Ha az eredeti helyszín nem alkalmas, legalább ne külföldön! Így aztán kedves, jellegzetesen szláv arcú emberek lettek a filmbeli német civilek és katonák egyaránt. Az orosz statiszták még a Wehrmacht-sapkát is amolyan igazi oroszosan csapták a fejükbe.

Hát így megy ez.

Nem. Én még mindig ott tartok, hogy ha Hitler oly bátor lett volna, nem lett volna öngyilkos, hanem igenis vállalta volna a megaláztatást, méltón ment volna az akasztófához. De õ ezt nem tette meg, bujkált. (Mellesleg ha akkora nagy ember, és hadvezér lett volna, soha nem támadja pl Sztálingrádot, és hallgatott volna Rommelre.) Az más kérdés, hogy Hitler döntését helyesnek érezzük-e, hiszen erõsen elmebeteg volt, beszámíthatatlan, sokszor teljesen õrült döntéseket hozott, nem volt ellene véletlen az a merénylet.

Olvass el pár, na jó, egy Hitler-monográfiát úgy, hogy elõre ezt a kérdést teszed fel magadnak: Vajon gyáva vagy bátor ember volt-e Hitler? Sok-sok mozzanatot fogsz találni, ami segít megválaszolni a kérdést. Hidd el, meglepõ következtetésekre fogsz jutni. :)

A szaktekintélyekkel lehet vitatkozni, de a tényekkel nem érdemes.

Nekem pedig úgy tûnik, lényegében nem ezt irtad- ledorongoltad Tamást, amiért itt politikamentességet kér számon, hozzátéve: "manapság minden téma a politikával kezdõdik"- de errõl kár lenne vitát nyitni: tényszerûen elolvasható pár hsz.-al lejjebb..

Ami "nagy formátumú" jelenkori miniszterelnökünket illeti, jogod van akár szeretve imádni is õt, mint ahogy másnak sem vitathatjuk el Hitler iránti rajongásához való jogát - mindaddig, amig e tisztelet és rajongás megáll e plátói szinten, s jegyében az illetõ nem tesz tönkre egy országot, vagy kezd egy nép kiirtásához- fent emlitett példaképeikhez hasonlatosan..

p.s.: kinek nem inge, kéretik nem magára venni!

Sajnos elég kevesen látják ilyen tisztán a helyzetet - de talán idõvel javul a helyzet..
Legyünk optimisták!

Akkor itt pontot is tehetünk: te meggyõztél engem, hogy nem jó ötlet Nagy Imrével párhuzamot vonni.

Én pedig attól tartok nem nagyon sikerült megingatnom Hitler bátor politikus voltát illetõ meggyõzõdésed.

Ez van ;o)

Ne feledd:
"Ami engem illet, szerintem a fasiszta is ember, és személy szerint bárkivel szívesen vitatkozom, ha képes a véleményét konzisztens rendszerben megjeleníteni."

Miként pár hózzászólással elõbb írtam, ez rád is vonatkozik, a szemembe beszélj érvekkel, ne sunyiskodj!

Te rángattad bele Nagy Imrét a Hitlerrõl szóló vitába... Én sem javasolnám, hogy folytasd.

A kérdés ebben a helyzetben úgy vetõdött fel, hogy mire emlékezzen a világ a halálával kapcsolatban. Arra, hogy levonta a végsõ konzekvenciát, megtagadta a megaláztatást, az ellenség gyõzelmi színjátékában való statisztálást, és saját maga határozott a haláláról, vagy arra, hogy egy egyvégzõdésû kirakatperben meghurcolják, halálra ítélik és bûnözõként felakasztják. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember egy ilyen helyzetben jó döntést hozzon.

És az is egyértelmû, hogy Hitler nem csak az utókorra gondolt, amikor a megalázás elkerülése mellett döntött. Azokért sem adhatta fel magát, akik végig kitartottak, és akik még mindig hittek benne. Õ ezt világosan látta akkor is, amikor elutasította a menekülésre felszólító ismételt tanácsokat.

Aki ezt a drámát profánul, kárörvendõen fogja fel, az az életébõl elveszített valami nagyon fontosat. Maga a film sem próbál ezen gúnyolódni, vagy gyávának bemutatni Hitlert, és ez a javára írandó.

Tökéletesen egyetértek veled. Ez általában az elkeseredett, gyûlölködõ emberek velejárója: tökmindegy mirõl van szó, hamarosan orbánozásba vagy gyurcsányozásba fordítja. Folyton buzerálja az agyukat valami, és csak így tudják kiadni magukból.

Nagy Imre fantasztikus ember volt - a sok gerinctelen, talpnyaló kommunista között is rájött, hogy rossz ügyet szolgált, és önként az életét adta a tévedéséért. Nagyon kevés ember van a történelemben, akire fel tudok nézni, mert nem sejtek mögötte szépítgetést vagy önzõ célokat, de Nagy Imre példakép kellene, hogy legyen minden politikusnak, aki utána jött.

Úgy tûnik nekem lényegében én is ezt írtam.
Hogy nem szükségképpen kellett volna már a 17.hsz-ben elõhozni Gyurcsányt. Bár engem nem zavar, bármikor hajlandó vagyok a védelmében síkra kelni, mert kiváló és igen becsületes politikusnak tartom, de pont itt a Bukás címû film kapcsán sztem tök felesleges volt.

Én nagyon máshogy látom a dolgot: kicsit felülemelkedve az aktuális jelenen azt láthatja az ember, hogy bármilyen téma kerül elõ, szinte bárhol, perceken belül a tyúksz*ros kis piti magyar aktuálpolitika kerül elõ (általában hamar eljutva a jól megszokott "anyázós" kommunikációs szintre).

Mi ez, ha nem szánalmas és kerülendõ?
Annyira keleteurópai(vagy inkább balkáni) ez az egész: felmégy a Tévémaci fórumára és bizt. lehetsz, h. 5 perc után már politikai anyázást találsz csak -jóérzésû ember inkább menekül.

Ha gondolod, leránthatjuk Nagy Imrét Hitler szintjére, de nem javasolnám..

A gyávaság- kontra bátorság vitához pedig képzeld el: milyen dolog kiállni egy ellenséges biróság elé és ott büszkén vállalni magadat, s tetteidet -akár életed árán is!
Én igy látom a dolgot, s ebben a megközelitésben az õngyilkosság mindenképp egy alacsonyabbrendû választás.

Ezek fényében, de mindezektõl függetlenül is Hitlert továbbra is csak egy féregnek tudom tartani..

Nem gyõztél meg az ellenkezõjérõl.

Még annyit!

Ha valaki azzal jön, hogy szerinte Sztálin rosszabb, mint Hitler, az elfogadható vélemény, szerintem tök felesleges emellett hajánál fogva elõcibált „véralgebrai” bizonyítékokra hivatkozni, mondja azt, hogy szerintre szebb volt a bajusza, vagy szerinte súlyosabb pszichopata volt(egyikünk sem pszichiáter,gondolom!) de akár azt is, hogy Hitler jobb hadvezetõ volt, mint Sztálin, lehet hogy ez is igaz. És pl. senkinek eszébe nem jutna „fasisztázni”. Ha már ezt olyan komoly becsületsértésnek tartjátok. Ami engem illet, szuerintem a fasiszta is ember, és személy szerint bárkivel szívesen vitatkozom, ha képes a véleményét konzisztens rendszerben megjeleníteni.

Bruno Ganz azt nyilatkozta, hogy a Pokolba kellett lemenni ezért az alakításért.

A Goebbels gyerekek mamája azért mérgezte meg a gyerekeket, mert nem akarta hogy éljenek egy nemzetiszocializmus nélküli világban, meg elképzelni se tudta.
(ezt akkor mutatta, amikor a titkárnõ írta a levelet)