A kivételes kreativitású vizuális művésznek ötven éve, 1975-ben, a HÍRÖS AGÓRÁBAN, az akkori Megyei Művelődési Központ aulájában volt első önálló kiállítása, ahol filmgrafikáit állították ki. A 2025-ös kiállítás képanyaga, Hegedűs 2, TÓL-IG című,1999-ben, a Balázs Béla Filmstúdió támogatásával megvalósított rövidfilm, szelektált állóképeinek transzformációi, mely az általános és személyes értelmezésben, az idő, az élet elmúlásának vizuális képlete.

Az ötven évvel ezelőtti kiállításon fiktív népmese háttereit is kiállította, mely inspirálója, ötletadója lett a Magyar népmese sorozatnak. Ekkor készültek, és a tárlaton is bemutatott, Egér a Marson című NSZK (Nyugatnémet), magyar koprodukció epizódjainak filmgrafikái. A 13 részes filmsorozat volt a Pannónia Filmstúdió első sorozatfilm megrendelése. A hátterek tervezésével, kivitelezésével Hegedűs 2 Lászlót bízták meg.1976-ban Jankovics Marcell a népmese sorozat kezdő epizódjainak képi világát meghatározó filmháttereinek elkészítésére kérte fel, ami aztán a tehetség és ízlés függvényében folytatódott. Hegedűs 2 filmhátteres munkái ezzel nem értek véget. Ezt követően Jankovics Marcell személyesen kérte fel a Fehérlófia című film háttérvilágának tervezésére, elkészítésére. Az impozáns, egyedi technikájú filmgrafikák határozták meg a film látványvilágát, enélkül nem lehetett volna olyan, mint amilyenné vált általa. A filmet Los Angelesben beválogatták minden idők 50 legjobb animációs filmjei közé. Ez volt az utolsó filmgrafikai munkája…Első egyedi filmjének köszönhetően meghívták Franciaországba. Hazaérkezését követően több szerzői filmet nem készíthetett.1986-ban munkaviszonya „közös megegyezéssel” megszűnt Hegedűs 2 László, aki az idén tölti be 75. életévét, a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció új generációjának egyéni hangú, kísérletező, filmnyelvet formáló alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva rejtett összefüggésekre mutat rá.

Festészettel, grafikával, művészkönyvekkel, objektekkel egyaránt foglalkozik, de invenciózus alkotói magatartása egyéb műfajokban, a filmnél és a fotónál is teljes intenzitással és szakmai igényességgel jelenik meg. Hegedűs 2 műveinek intellektuális telítettsége, letisztult formanyelve egyaránt jellemzi mind a fotó és film, mind pedig a képzőművészeti alkotásait. Alkotómunkáját számtalan országos és nemzetközi díjjal ismerték el.

A 2025-ös kiállítás képanyaga, Hegedűs 2, TÓL-IG című rövidfilm, szelektált állóképeinek transzformációi, mely az általános és személyes értelmezésben, az idő, az élet elmúlásának vizuális képlete.

AZ UTOLSÓ OSZTÁLYTALÁLKOZÓ (szöveg illusztráció)
Valahol a hegyek között vezetett egy út, ahhoz a házhoz, ahol korábban az osztálytalálkozók voltak. Ez a hely napfényes időben, madártávlatból is tisztán látható volt. A kanyargós utat követve, a karjaimat T alakban tartva, egyre lejjebb ereszkedtem. Enyhén előrehajolva, jobbra-balra fordulva, kerestem azt a helyet, ahol földet érhetek. Az egyik kezemben görbebotot, a másikban pedig egy fehér, zománcozott ételhordót tartottam. A bottal a leszállóhely irányába mutatva, lassan leereszkedtem, és az enyhe emelkedőn elindultam a ház terasza felé, ahol egy fehér abrosszal borított, hosszú asztal volt székekkel körülvéve. Csend borított be mindent. A napfény és az enyhe szellő, a falombok leveleinek abroszra vetett árnyékával játszott. A botot az egyik szék háttámlájára akasztottam, miközben az ételhordót az asztalra tettem. Leültem. Tik-tak.

Alkonyodni kezdett. Egy lámpa lógott az asztal fölött. Ahogy sötétedett, úgy erősödött a fénye. Az ételhordó árnyéka egyre kontrasztosabbá vált. Közelebb húztam magamhoz, majd kis idő után az edényeket összefogó rögzítő pántot kiakasztottam és leemeltem a tetejét. Lassan deformálódni kezdett a csend. Az iskolai tanórák közötti szünet zsivajgására emlékeztető hangok áradtak szét az ételhordóból, majd újra csend lett. Tik-tak. A széket hátra csúsztatva, felálltam, megfogtam a szék támlájára tett botot és elindultam arra a helyre, ahol leszálltam. Odaérve a karjaimat T alakban kitartva, a bottal felfelé mutatva emelkedni kezdtem. Eközben a székem az asztalnál lassan visszatolódott. Az erdei úton, egy kis busz közeledett a házhoz. Egy fiú az ablakon kihajolva felém mutatott. Tik-tak, tik-tak. (H2 2008 ősz)
.