Šwierkiewicz Róbert művészetét leginkább a mindent elárasztó vízhez lehet hasonlítani, amely átölel, magával sodor, felold, magába olvaszt és felemel. Művészete a hétköznapi tárgyakból és cselekvésekből indul ki, a természeti jelenségeket veszi alapul és saját megtapasztalásán átszűrve a folyamatos alkotásban teljesedik ki. Személyében művészet és élet végérvényesen egymásba oldódik. Alkotásait sem műfaji vagy mediális keretek, sem pedig irányzatok vagy trendek határozzák meg. Éppen ellenkezőleg; szétfeszít minden hagyományos művészettörténeti kategóriát. Alapállása olyan elementáris szabadságtapasztalatról árulkodik, amely – nem törődve az aktuális trendekkel – mindig az éppen számára legmegfelelőbb megjelenési formát és médiumot választja. Marosi Ernő szavaival élve, Šwierkiewicz művészete egyszerre primitív és ősi, gyermeki és naiv, végeredményben pedig leginkább misztikus, melyet azonban mégis a szabadság fogalmával lehet legjobban leírni. Műveiben egyszerre jelennek meg az expresszív, informel, fluxus, gesztus és mail art művészet jellemzői, ugyanakkor az Arte povera, a Pop Art, a Process Art és a lettrizmus vonásai is feltűnnek. Ő azonban mindezekkel nem törődve engedte át magán a jelenségeket, és formálta mindennapi tárgyait, tapasztalatának belső megélését művészetté. Šwierkiewicz, hömpölygő folyóként a kultúrák, vallások és hagyományok közt szabadon mozogva, folyton változó művészetében egyesíti az őt megindító motívumokat – függetlenül attól, hogy a Duna, a Gangesz, vagy épp a Neckar partján alkot.

Kiállításunk gerincét azok a művek adják, amelyek Stuttgartban készültek 1993-1995 között. Ez, a magyar közönség számára eddig ismeretlen műcsoport akkor készült, amikor a művész több alkalommal is rövidebb ideig a város egyik negyedében, Leonbergben a Glaskasten (Üvegdoboz) alkotóház vendégeként alkotott. Itt születtek a Fák sorozat sejtelmes gesztusokkal és erőteljes pasztell-kontúrokkal rajzolt monumentális kompozíciói, melyek egyszerre értelmezhetők máglyáknak, kévéknek, fénynyaláboknak, vagy pusztán festői erővonalaknak. Az Abszolút sorozat képein Šwierkiewicz, dél-indiai utazásának tapasztalataival gazdagodva, a minimalista, kalligrafikus gesztusokkal eljut festészetének végpontjához, ahonnan elrugaszkodva majd ismét visszatér a figuratív, szimbolikus-expresszív kolorizmusához. Akrillal készült sorozatának visszatérő, erőteljes kontúrral festett emberalakja egyszerre hat rituális, már-már mágikus ábrázolásként, fogadalmi képként, vagy kőbe vésett totemként, miközben a színes mintái az indiai faliszőttesek világát is megidézik. Europe’s Climatic Art címmel a nyolcvanas évek közepén festmény-kollázs-sorozatot készít. Ezeken Európa klimatikus hőtérképét saját, aznapi élményeivel és a Csobánc-hegy helyi időjárásával mixeli, melynek eredményeképpen korát jóval megelőző, rendkívül személyes művek születnek. A teremtés örömei című 12 darabos, nagyméretű litográfia sorozat egyértelműen a Biblia gondolatrendszerét idézi meg, ikonográfiájában azonban sokkal inkább kapcsolódik a hindu hitrendszer szimbolikájához. (Schneller János művészettörténész)